Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15 / 164. szám
2 1995. július 15., szombat Belföld-külföld UJ KELET A türelemről Egy pillanattá megállt a koalíciós kormány. A Bokros-csomagot ért alkotmány- bírósági „kritika” elgondolkoztatta a kormányzó párt vezetőit. Más oldalról is érte bírálat a gyors változást okozó, de nem eléggé előkészített intézkedés-sorozatot. Az ipari miniszter lemondása, Nagy Sándor igen kemény ellenvéleménye csak tetézte a kormányfő amerikai útjának kínos kudarcát: az IMF örömmel üdvözölte pénzügyminiszterünket, de a várva várt aláírásokra nem került sor. A múlt hét végi falunap- sorozatot Hajdú-Biharban sokan azért várták, hogy kiderüljön: mennyire tart egy irányba a Magyar Szocialista Párt? Az előjelek markáns véleménykülönbségeket sejtettek. Nagy Sándor programját nem adták meg a szervezők, s mint a falunapsorozat záróeseményén, a balmazújvárosi fórumon kiderült: még a rendőrök sem akarták beengedni az MSZOSZ elnökét a művelődési ház előtti térre. A közel kétórás kérdezz- felelek során Horn Gyula és Nagy Sándor végig úgy viselkedtek, mint egy nagy veszekedés után a házastársak. Érezhető volt közöttük a távolság, de tartózkodtak a konkrét ellenvélemény hangoztatásától, nyilvánosan nem mondtak egymásra rosz- szat. Nagy Sándor nem titkolta, hogy vitája van a kormánnyal. Alapjaiban véve egyetért gazdasági helyzetünk elemzésével, ám kifogásolja a változások stílusát, hogyanját, mikéntjét, esetenként pedig az egyes lépéseket is. Kőkemény határozottsággal jelentette ki, hogy nem tartja elfogadható megoldásnak, ha valaki prófétának hiszi magát, olyan embernek, aki csak egyedül képes üdvözítő megoldásokat kitalálni a Bokros Lajost nem láttam a több száz főnyi hallgatóság soraiban. A hamar népszerűtlenné váló miniszter talán sohasem gondolta, hogy közel harmincmilliárd forintnyi költségvetési bevétel pótlásáról kell(ene) gondoskodnia még a nyári szabadság előtt. A Hom-kormány az utóbbi időszak legjobb lépését tette, amikor az Alkotmánybíróság határozata után nem döntött azonnal. A sajtóban ugyanis rögvest napvilágot láttak olyan megoldások, amelyekhez csak a kormány döntése szükséges. Ilyen volt például a Magyar Hírlap léggömbje: a tíz százalékos áfa tizenöt százalékra történő emelésének hírét a kisebbik koalíciós partner még csak meg sem cáfolta; hiába hivatkozott SZDSZ-es körökre az újság. A szabaddemokraták keresték a hírforrást, akire a politikai kacsákat eddig mellőző liberális lap hivatkozott, de nem találták. Az áfa kulcsának emelése szakmailag egyébként is rossz ötlet, mert a szegényebb népréteget hoznák még nehezebb helyzetbe. A második jó húzásnak a kormányfő és az Alkotmány- bíróság elnökének találkozása bizonyult. Talán ezzel elkerülhető lesz az újabb kudarc, s olyan módszerekkel kerül a kasszába a hiányzó harmincmilliárd, amelyek kiállják a jogszerűségi vizsgálatot. A harmadik jó lépés annak hangsúlyozása volt, hogy mindenáron nem kell megállapodnunk a Nemzetközi Valuta Alappal. Ha az egyensúlyt teremtő intézkedések sikeresek lesznek, még az sem elképzelhetetlen, hogy Magyarország olyannyira kedvelt lesz a külföldi bankárkörökben, hogy valóban elmaradhat a megállapodás a Nemzetközi Valutaalap és Magyarország között. Hajdú István J nemzetközi Bosznia — francia ultimátum Franciaország 48 órát adott nyugati szövetségeseinek, hogy válaszoljanak a keményebb boszniai fellépést követelő párizsi felvetésre —jelentette be Charles Miliőn francia védelmi miniszter a France Inter párizsi rádióadónak nyilatkozva. — A helyzet nem várhat. Ha 48 órán belül nem kapunk választ a nagy nyugati országoktól, akkor Franciaországnak le kell vonnia a következtetéseket — szögezte le, egyértelműen az esetleges francia csapatkivonásra utalva. Az új francia államfő, Jacques Chirac sokkal határozottabb politikát követ Boszniában, mint elődje, Francois Mitterrand. Robbanások Kínában Az AP amerikai híriroda azt jelentette, hogy a keleti Csiangszu tartomány hasonló nevű központjában az egyik műanyagtermékeket előállító üzemben hatalmas robbanás volt, egy asszony azonnal meghalt, 13 munkás égési sérülést szenvedett. Egy szintén ismeretlen eredetű robbanás következtében a földdel vált egyenlővé az egyik ottani kétszintes áruház. Öten lelték halálukat a romok alatt, ám egy kétéves kisfiút sikerült kiszabadítani. Tiltakozások az atomkísérletek ellen Felháborodás világszerte ŰRKÍSÉRLETEK Csütörtökön, magyar idő szerint az éjfélhez közeli órákban távközlési műholdat „helyeztek ki” az űrbe az aznap felbocsátott amerikai űrsiklóról, a Discoveryről. Az ötnapos út további részében az öt űrhajós — három férfi és két nő — tudományos kísérleteket végez, egyebek között orvosbiológiaiakat és fizikaiakat. Az öt űrhajóst, Tom Hen- ricks parancsnokkal az élen, eredetileg június elején akarták felbocsátani a floridai Cape Canaveralből, de egy harkálypár keresztülhúzta a számításokat. A fakopáncsok több mint kétszáz lyukat ütöttek az űrsikló külső üzemanyagtartályát borító, habszivacsszerű anyagba. Az űrbe kihelyezett távközlési szatellita 330 millió dollárt ér. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA szerint egy ilyen készülék egy húszkötetes lexikon egész tartalmát képes továbbítani egy másodperc alatt. A Bastille megostromlásának napján, a francia nemzeti ünnepen, július 14-én világszerte jelentős mértékben fokozódtak a tiltakozások a francia atomkísérletek felújítása ellen. Az Air France kénytelen volt lemondani Párizs—Sydney és Párizs—Uj-Kaledónia közötti járatait, mivel a repülőtéri dolgozók mindkét helyen 24 órás bojkottot hirdettek a francia repülőgépekre. Melboume-ben francia hajók kerültek bojkott alá. Wellingtonban lótrágyát öntöttek a francia nagykövet rezidenciája elé, Sydney mellett a Mururoa korallzátony közeléből betelepült polinéziaiak elégettek egy francia zászlót. Canberrában a tervezett fogadás idején tüntettek a követség, továbbá a fogadás színhelye előtt, ahol a kormány képviseletében kizárólag a protokollfőnök jelent meg. Sydneyben több környezetvédő szervezet rövid időre megszállta egy francia vállalat helységeit, „viszonzásképpen” a Greenpeace mozgalom Szivárványharcos II. hajójának múlt vasárnapi elfoglalásáért. A megszállás békésen ért véget. Japánban Kaifu Tosiki, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, volt kormányfő a francia termékek teljes bojkottjára szólította fel a lakosságot. Japánban augusztusban emlékeznek meg a hirosimai és nagaszaki atombomba pusztításának 50. évfordulójáról, a Greenpeace helyi szervezete péntektől kezdődően tüntetéssorozatot szervez, amely a tervek szerint egészen szeptemberig, a nyolc tervezett közül az első kísérleti robbantás időpontjáig tart. Németországban a zöld pártok és a környezetvédő mozgalmak —miután csütörtökön a Bundestag elítélte a francia terveket — péntekre hirdettek tüntetéseket a francia diplomáciai képviseletek előtt Berlinben és Bonnban. Spanyolországban a Greenpeace mozgalom aktivistái telefonakcióval zavarják a madridi francia követség működését. Felipe Gonzalez kormányfő kényesnek nevezte a francia tervek bejelentése nyomán kialakult nemzetközi helyzetet. Bécsben ugyancsak tüntetést terveznek a zöldek a francia nagykövetség előtt. Az Osztrák Szocialista Párt javaslatot terjesztett be, hogy a parlament határozatban ítélje el a francia terveket: a javaslatról pénteken szavaznak a képviselők. Görögországban a kormány csütörtökön bejelentette, hogy ellenzi az atomkísérletek minden formáját, péntekre pedig a kis pártok baloldali koalíciója és pacifista szervezetek hívták tüntetésre a lakosságot a francia követség elé. Az Egyesült Államokban pénteken a Greenpeace és a Peace Action szervezetek felhívására tüntetések lesznek a washingtoni francia nagykövetség és több konzulátus előtt. Izraelben Jeruzsálem polgár- mestere bejelentette, hogy távol marad az ünnepi francia fogadástól. kell rek látogatják azokat szégyenkezve, a sarkokba húzódva. Nekünk embertársi kötelességünk segíteni rajtuk. Ezt a tevékenységet is szeretném még jobban kiterjeszteni. — Hogyan került kapcsolatba a megyei kórházzal? —-t A Magyar Szív Alapítványtól megkerestek a barátaim Rómában, s sokat beszélgettünk akkor az erdélyi, kárpátaljai magyarság — a hazainál sokkal rosszabb — egészség- ügyi helyzetéről. Akkor gondoltam arra, hogy ezeket az életmentő mobil EKG-beren- dezéseket segítek nekik kijuttatni a határainkon túl élő magyarsághoz. Egy ilyen berendezés ára közel ezer dollár, de egy ember életének a megmentése általa megfizethetetlen. —Mi az Ón tetteinek mozgatórugója? — Hajdan a Magyar Királyi Külügyminisztériumban dolgoztam. Ott azt tanították, hogy a klienst, tehát a magyar állampolgárt szolgálni kell. Külföldön a konzulátusokat felkereső magyarokat első osztályúan kell fogadni, ügyeiket intézni. Egyszóval a hazámat, a népemet legjobb tudásommal és tehetségemmel kell szolgálnom — ezt tanították nekem, így élek. —Mit kíván a szabolcsi, szatmári, beregi embereknek? — Nagyon örülök, hogy ötven év után újra, végleg magyar földön lehetek. Megnéztem a kápolnánkat, ahol az elkövetkezendő időben továbbra is a Szabolcs vármegyeieket fogom emlékezetemben tartani, imáimmal kísérni, hogy az országnak ez a legnehezebb körülmények között lévő kis megyéje továbbra is virágozzon, fejlődjön, hogy a dunántúli és akár a nyugat-európai nívót felül tudja múlni. —vip— * Újra itthon — magyar állampolgárként A népet szolgálni Nyíregyházán jartrír. Kállai Kristóf, a Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete. Látogatóba jött és végleg haza is költözött a családi fészekbe, Kállósemjénbe. Az évek nyomtalanul szálltak el felette, ma talán még aktívabban dolgozik, mint hajdan. Gondolatai tele vannak tervekkel, s a szíve segítő szándékkal. Arra tanították, hogy szolgálja a népét — s ő minden erejével azt is teszi. A terveiről, a megvalósuló álmairól beszélgettünk az excellenciás úrral. — Végleg hazaköltözött, menekülni az osztrák Alpokba. nagykövet úr? — A Magyarországon történt rendszerváltozás óta azon gondolkoztam, mikor valósíthatom meg a régi álmomat, hogy hazámba visszatérhessek. Rómában egy életet építettem fel, tehát a hazaköltözés nem ment olyan könnyen, sok szál kötött oda — de ide is. Megkaptam az engedélyt a rendtől és a Vatikántól, hogy nagykövet lehessek úgy, hogy nem kell ott laknom. Nonrezidens — így nevezik olaszul a mostani státuszomat —, azaz nem ott lakó római nagykövet maradhattam. Egy héttel ezelőtt felpakoltunk mindent, s részben Budapestre, részben Kállósemjénbe, az ősi rezidenciába, és részben a Fortuna utcai máltai központba hoztuk haza ötven év anyagát. Az emlékeim egy kisebb részét a nyíregyházi Kállai Múzeumnak adtam. Azt tartom ugyanis, hogy az értékeket a mai világban nem szabad otthon őrizni, közkincsé kell őket tenni. —A vatikáni diplomáciai tevékenységén kívül mivel foglalkozik szívesen ? — Most augusztusra már kaptam is egy meghívást a megyei közgyűlés elnökétől, Zilahi Józseftől, szeptemberre a mezőgazdasági főiskola főigazgatójától, Sinóros-Szabó Bolondtól, hogy Göncz Árpáddal együtt vegyek részt a az iskola megnyitóján. Gyakorlatilag ősztől leszek Nyíregyházán, mert mostanság kicsit meleg van itt, Magyarországon, s a szívemnek nem tesz túl jót ez az idő. Ilyenkor el szoktam Itthon szociális, egyházi és mezőgazdasági kérdésekkel szeretnék foglalkozni. A szociális terület alatt azt értem, hogy Kállai Kristóf a Máltai Lovagrend — midőn megváltozott a világ a hitetlenek elleni harcok óta — szociális intézmény lett. A Magyar Máltai Szövetség elnöke vagyok már jó pár évtizede, ezt a munkásságomat tovább szeretném folytatni. Most leginkább egészségügyi és humán kérdésekkel foglalkozunk, ezeknek a probléknak még nyomatékosabb hangsúlyt szeretnék adni itthon is. Egyházi tevékenységem legközelebbi feladata az, hogy hétfőn, négy órakor találkozom Paskai László hercegprímással, hogy megbeszéljük a pápa jövő évi, a pannonhalmi apátság ezeréves fennálása alkalmából történő látogatásának az ügyeit. Erre a jeles rendezvényre több méltóság mellett a Máltai Lovagrend nagymesterét is megpóbáljuk meghívni. A mezőgazdaság szakterületével kapcsolatban sikerült az árveréseken visszavásárolnom néhány hold földet, s azon a mezőgazdasági főiskolával közösen egy növényolaj-kutató központot szeretnénk létrehozni. Ehhez a Közös Piac pénzügyi alapjaitól próbálok támogatást szerezni. Ez lenne a csonka Magyarország e távoli csücskének és a felvidéki, kárpátaljai részeknek egy oktatási-tudományos központja, aminek a régi kállósemjéni házunkban lenne az adminisztratív centruma. Ezekkel a közhasznú tevékenységekkel szeretném eltölteni még hátralévő éveimet, amit a jóisten nekem engedélyezett. — Milyennek látja Magyarország szociális helyzetét? — Igen kemény tél volt, mikor utoljára itt jártam, s láttam, hogy milyen nehézségekkel küzdenek az emberek. Ellátogattam a nagykállói szegénykonyhára, megnéztem a nyíregyházi ifjúsági központot. Láttam, hogy milyen hősies harcot folytatnak az intézményvezetők, hogy a rendelkezésükre álló pár forintból legalább napi egyszeri meleg ételt biztosítsanak a szegényeknek. Ekkor kezdtem el ezeket az intézményeket segíteni. Most Budapesten hét szegénykonyhát üzemeltetünk. Régebben, az első időkben leginkább öregek jöttek, de ma már életerős, középkorú embe-
