Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám

41995. június 22., csütörtök Tiszalök UJ KELET Háttérbe szorul az iskolán kívüli munka A sokak által szidott pénzügyminiszter és a nevével fém­jelzett — mára már hírhedté vált — megszorításokat tar­talmazó csomag ésszerűségéről, avagy ésszerűtlenségéről meglehetősen megoszlanak a vélemények. Lehet személyével és intéz­kedéseivel szimpatizálni, le­het egyet nem érteni vele, azt azonban mindenképpen el kell ismemi, hogy az iskolák­ra vonatkozó megszorítások nagy része igenis racionális, I szükségszerű. S ezt nem má- I sok. mint az iskolák igazga­!' tói mondják. A velük való beszélgetéseim során csak­nem mindegyik „bevallotta’', hogy ő bizony ,,a Bokros” nélkül is meglépte volna egyik vagy másik, általa el­rendelt intézkedést. Tiszalö­­kön sem volt ez másként... —A polgármester úrtól azt I hallottam, hogy nem lesz az iskolában osztályösszevo­nás.. — Nagyon reméljük, hogy nem kerül rá sor—sóhajt na­gyot Cserés Sándorné igazga­tónő. — A polgármester bíz­tat minket, mi pedig remény­kedünk. — Ha mégis bekövetkezik a legrosszabb, nemcsak a: osztályok, hanem a pedagó­gusok létszámát is csökkente­ni kell... — Ezt kivédhetjük azzal, hogy a szerződéses dolgozók­nak nem újítjuk meg a mun­kaviszonyát. — Hány nevelőt érint ez? — Négyet. Rajtuk kívül a nyugdíj előtt álló három kollé­gától is búcsút veszünk — Ez nagyon véglegesnek hangzott . — Sajnos az is. Ezt követeli az ésszerűség. Ezzel ugyanis eleget teszünk a 15 százalékos létszámcsökkentésnek. —A tanulók nem sínylik meg ezt? — Semmiképpen sem. A ta­nulói létszám továbbra sem csökken. Az idén három nyol­cadikos osztályt, 68 diákot bú­csúztattunk el, ezzel szemben szeptemberben újabb három osztály, 76 elsős kisdiák kezdi meg nálunk iskolai tanulmá­nyait. — Ez 25 fős osztályonkénti átlagot jelent. — Igen. Bár a minisztérium 24 gyerekben maximálta az osztálylétszámokat, én bízom benne, hogy a helyi képviselő­­testület rugalmasan kezeli majd az egy-két fős túllépést. — Hogyan alakul jövőre az iskola költségvetése? — A dologi költségekben egy fillérrel sem tudok keve­sebbet elképzelni, mivel azok 1992-es szinten állnak. Ugyan­akkor a bevételnél — a peda­gógusok elbocsátásából adódó­an — valami kis többlet fog je­lentkezni, amivel már kész tervem van. — Megtudhatom, hogy mi az? — A képviselő-testület elé terjesztett pályázatomban kifej­tettem, hogy az így fennmara­dó pénzt a pedagógusi munka elismerésére, jutalmazásokra fordítanám. A pótlékok diffe­renciálása és a magasabb fize­téskategóriák elérése a célom. — A Bokros-csomag értei- j mében jelentősen háttérbe I szorulnak a tanórán kívüli I foglalkozások... — N álunk ez idáig jel entős I számú szakkör és fakultáció működött. A szaktárgyakon túl. bőséges választék volt a művészeti jellegű szakkörök­ben és a sport terén is. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy kénytelenek leszünk önkölt­ségessé tenni ezeket. Próbál­juk meggyőzni a szülőket a szakkörök hasznosságáról, de tény, nagyon sokan nem en­gedhetik meg maguknak, hogy fizessenek érte. — A térítési díjat kidolgoz­ták már? — így konkrétan még nem, de szerintem heti 2 óra, azaz havi 8 óra esetén 2000 forint körül mozog majd az ára. Hangsúlyozni szeretném, csak terv, mert nem is biztos, hogy a képviselő-testület hozzányúl a kötelező órákon túli foglalkozásokhoz. Mi le­galábbis bízunk benne... Elkeseredett vállalkozó f „Itt a város adóssága úgy felhalmazódott, hogy bárki lehe­tett volna a polgármester, azt már helyrehozni nem tudja. Mit csi­nál egy jólelkű ember? Például egy injekciós nővér. Mindenki problémáját magára veszi, sza­lad egész nap a házakhoz, és a fekvő betegeknek beadja az in­jekciót. Közben nincs semmije, nem tud felmutatni semmit, eset­leg még családot sem. Mindenki elhagyja, mert sok a problémá­ja. Ha viszont ezentúl 50 forin­tért adná be az injekciót, akkor már rég nem lenne munkája, mert attól kezdve az orvos adná be, hogy övé legyen a haszon. Szóval, pénzért mindenre kapha­tók az emberek, és ettől lesz ná­lunk egyre rosszabb minden. Itt már nem kezdetleges az ország betegsége, ez már áttétes, mint a rák. Ma ez a világ neveli ki a leg­több bűnözőt. Hogyan lehet bűnözőt nevelni? Végy egy kis országot, emeld fel jól az élelmi­szerek árát. Ne fizesd meg a munkát, zárd be a gyárakat, üze meket, és akkor lesz bűnöző, hi­szen valahogy meg kell élni...” A levél kézhezvétele után úgy gondoltuk, hogy az elkeseredett monológ íróját, Tóthné Gaál Il­dikót felkeressük Tiszalökön. Bár sejteni lehetett, hogy mi váltotta ki belőle ezt a sok keserűséget. — Már korábban szerettem volna arról beszélni, amit most elmondok. Itt van ez az épület, ér vagy ötmillió forintot, elmen­tem kölcsönért, mert egy komoly vállalkozásba akartam kezdeni, gondolva családomra, fétjemre és három gyermekemre. Van még egy kis OTP-s lakásunk, ami maximálisan le van terhelve köl­csönökkel. Bárhová mentem, mindenkinek az üzlet kellett vol­na letétnek, csak három hónapra vagy maximum egy évre adtak volna kölcsönt. Ilyen feltételeket lehetetlen volt elfogadni. Utána jöttem ide a helyi OTP-be. Be sem hívtak külön, hogy elbeszél­gessenek velem, ott, mindenki előtt kértek, hogy mondjam le az üzleti tervemet. Erre természete­sen nem voltam hajlandó. így aztán kérdezem: hol kapok én kölcsönt? Ilyen rövid határiődvel egyszerűen nem lehet tisztessé­gesen a kölcsönt megtermelni és visszafizetni. Pedig ez a 30—40- es korosztály becsületre volt ne­velve, de ma már ebből nem le­het megélni. Ha valaki nem ta­lálja meg a kiskaput, biztos, hogy tönkremegy. Elveszítheti minde­nét. Ki mer így vállalkozni? Én nem. főleg három gyerekkel nem. így most kölcsön nélkül nem tudom az elképzelésemet megvalósítani, és kiadtam bérbe az üzletet. Aztán alkalmazottként dolgozok saját boltomban. Egy biztos: még egyszer nem kötöm az orrára senkinek, mert 11 év­vel ezelőtt tanultam belőle. Ak ­kor elmondtam,és mire én a pénzhez jutottam más már meg is valósította az ötletemet, én meg ott maradtam tátott szájjal. Új lelkész Pár nappal ezelőtt nem mindennapi egyházi ünnep­séget rendeztek a városban. A múlt év végén nyugdíja­zása miatt eltávozott refor­mátus pap helyére pazar ün­nepi ceremóniával, rangos egyházi és állami vezetők jelenlétében, beiktatták az új lelkészt, Drótos Vincét. A fiatal négygyermekes lelkész már év eleje óta dol­gozik a városban, de a hiva­talos kinevezés még csak most történt meg. Örömmel számolt be arról, hogy mint­egy hétszáz ember tisztelte meg a beiktatását — Úgy éreztem, hogy a város össze­fogott ezért az alkalomért, valami jó irányba elmozdult városunkban. A tettre kész pap elmond­ta még, mindent elkövet an­nak érdekében, hogy segít- ! se az embereket. Tudja, I hogy nagyon sok lelki sebet I kell gyógyítania, de az egy- I ház ajtaja bármikor bárki előtt nyitva van Ki óvja az óvodát? Az általános iskolák megszigorításai mellett tálán az óvo­dák szenvednek a legtöbbet a Bokros-fé\e csomag intézke­déseitől. Országszerte gyakoriak az óvodabezárasok, óvodai csoportokat vonnak össze és sorolhatnánk még tovább. Tiszalökön igen érdekes szi­tuáció áll fenn. Tudniillik a kis­városban 6 óvoda működik, azaz, számukat tekintve nyu­godtan nélkülözhető lenne egy­­kettő. Csakhogy egyetlen egy intézményben sincs hely új gyermekek, főleg nem csopor tok fogadására... így hát nem csoda, hogy senki nem tudja a választ arra a kérdésre, mi lesz az óvodák sorsa? Tulajdonképpen nem is ismerjük a dolgok állását — mondja a meglehetősen zavar ban lévő Fazekas Zoltánná, az 1 -es számú óvoda vezetőnője. — Szerintem senki sem tudja, hogy az önkormányzatnak hány óvodára, illetve csoport fenntar­tására lesz pénze. Nálunk pél­dául 3 óvodai és egy úgyne­vezett minicsoport van, ösz­­szesen 290 gyermekkel foglal­kozunk. Egy szemernyi felesle­ges helyünk sincs, de tudomá­som szerint a többi intézmény­ben sem rózsasabb a helyzet. Ráadásul egyetlen egy óvoda épült kifejezetten óvodának, a többit más funkiójú épületből alakították át. — Szükség lesz a létszám csökkentésére? — A nyugdíjba menőkön túl tudomásunk szerint nem kell senkinek elmennie. — Ki tudnak jönni a költség­­vetésből? — Már az idén is jóval keve­sebbet kaptunk, mint tavaly, s hogy mi lesz jövőre...? Az biz­tos, hogy játékokra már évek óta nem telik ebből a pénzből. Ren­dezvényi bevételből, pályázati pénzekből pótoljuk a csöppségek „munkaeszközeit”. Felújításról pedig nem is álmodozhatunk. Talán, ha megcsinál juk magunk­nak társadalmi munkában... Ok vajon nyugodtan alhatnak? Beindult az üdülőszezon Duplájára növekszik a lakosság Tiszalök életében az igazi pezsgést a nyár jelenti. A vakáció csúcsidejében, több mint két hónapon keresztül, szinte meg­duplázódik a város lakossága. Ennek oka, hogy az üdülőtelep a jó idő beköszöntével benépesül. A közel kilencszáz üdülő közül továbbra is működnek a volt vállalati, üzemi pihenőhá­zak, amelyeket most gyermek­­üdültetésre és ifjúsági táborok rendezésére használnak. Ennek a nyüzsgésnek igazából a ven­dégszeretetükről híres tiszalö­­kiek örülnek, de a vállalkozók sem bánkódnak, hiszen a nyári időszakban fellendül a kereske­delem is, főleg a napi alapvető élelmiszerek forgalma nő meg ugrásszerűen. Ezenkívül az egyéb szolgáltatások iránt is fokozódik az igény. A város vezetői is felelős­séget éreznek az alkalmi ven­dégek zavartalan itt-tartózko­­dásért. Ezért a nyolcvanas évektől az érdeklődő üdülőtu­lajdonosoknak nyilvános fóru­mot tartanak. Az üdülők mos­tani gyűlésén, megbeszélésén is szép számmal jelentek meg az érintettek, és több, őket közvet­lenül érintő témáról is szó esett. Többek között a szemétszállí­tásról, amit az önkormányzat szeretne szervezettebbé tenni. Itt javasolták a kukás, egyedi zsákos szemétgyűjtést, a meg­lévő tizenkét központi gyűjtő­helyre való szállítás helyett. Egy részük ezt a módszert fenntartással fogadta, de ennek ellenére ez látszik a legcélra­vezetőbbnek. A vezetékes gáz­zal való ellátás lehetősége is megteremtődött. Most már csak az üdülőtulajdonosokon múlik, hogy igénylik-e a gázbekötést vagy sem. Az önkormányzat el is kezdi a beruházást, ha az üdülők több mint fele kérni fog­ja. Egyébként egyre növekszik azoknak a családoknak a szá­ma, akik végleg ideköltöznek. Ez jelenleg megközelíti az üdülőtulajdonosok 10 százalé­kát. Az itt lakók természetesen támogatják az infrastrukturális fejlesztéseket, hiszen ők nem­csak pár hónapra vennék azo­kat igénybe. A végleg kiköltö­zés inkább az idősebb korosz­tálynál tapasztalható, de egyre több fiatal is otthagyja a városi taposómalmot. Főleg azok, akik valamilyen vállalkozást indítottak be. A fórumon örök­zöld témaként napirenden volt a szúnyogirtás is. ugyanis ezek a vérszívók nagyon kellemet­lenné tudják tenni az emberek itt-tartózkodását. Az önkor­mányzat ezt is kiemelt felada­tának tekinti, és az időjárás függvényében évente 2-4 al­kalommal permeteznek. Leg­veszélyesebb, amikor az árte­reken pocsolyák keletkeznek, mert ezek melegágyai a szú­nyoglárvának. Fontos problé­maként vetődött fel az üdülő telefonnal való ellátása is. Jelen pillanatban egy kis postahiva­tal működik az ősi üdülőrészen, ami egyébként minden postá­ra jellemző szolgáltatást nyújt, de mindössze egy telefonvonal van! Az elmúlt évben, az ad­dig érmével működő készülé­ket sikerült kártyásra cserélni, mert szinte naponta megtelt, és gondot jelentett a kiürítése. Az új módszer sem tetszik minden­kinek, pedig kártya a postán és a szomszédos üzletekben hét­végeken is beszerezhető. Meg­valósulni látszik az üdülő főbejáratánál egy nagyobb mé­retű információs tábla elhelye­zése is, amin többek között fel­tüntetik a közösségi ellátóhe­lyeket, és szerepeltetik, hogy a nyári időszakban milyen időkö­zönként közlekedik a hajó. Szóval van gond, akad tenni­való. Az önkormányzati hiva­tal ebben az időszakban egy üdülőigazgaiósággá alakul át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom