Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám

UJ KELET Tiszalök 1995. június 22., csütörtök5 Hírcsokor A város oktatási intézményeiben megtartották a ballagá­sokat. A Teleki Blanka Gimnáziumban 56, az Általános Isko­la és Diákotthonban 9, míg a Kossuth Lajos Általános Iskolá­ban 68 végzős diák ballagott. Mindhárom ballagás kitűnő időben került lebonyolításra, és színvonalas rendezvényen búcsúztak diákok a volt iskolájuktól. * * * Két nappal ezelőtt elkezdődött az elmúlt év decemberé­ben befejeződött gázberuházás garanciális felülvizsgálata. Sze­rencsés helyzetben van a város, mert az esetleges hibák javí­tását most végzik el nyáron, amikor kevésbé van igénybe véve az energia. • 5jí * * Továbbra sem sújtja a lakosságot újabban kivetett helyi adó. Ugyanis az önkormányzati hivatalban úgy gondol­kodnak, hogy nem létezik olyan nagyságrendű adó, amely a város jelenlegi gazdasági helyzetét egyenesbe tudná hozni. * * * Nem csökkent a munkanélküliség a városban a negyed­év végére sem. Volt egy időszak, amikor stagnált, nyolc szá­zalék volt a munkaképes lakossághoz viszonyítva. Sajnos most már eléri a 10-11 százalékot is, meghaladja az 500 főt. A járadékban részesülők számai80—200 fő között mozog. A költségvetésnek 35,5 millió forint hianya van. A ki­­egyenlítés érdekében két fő dolgot lehet tenni. Az egyik az, hogy az OTP — mint az önkormányzatok bankja — hitelezni fog, de ehhez előbb a kormánynak kell kimondania a „boldo­gító” igent. A másik, de nem igazán célravezető az, hogy ön­­kormányzati vagyont adnak el. Ennek az a veszélye, hogy áron alul kerülnek értékek eladásra. A kelme színe és fonákja Legutóbbi ittjártunkkor egy, a városban elterjedt rosszin­dulatú pletyka apropóján beszélgettünk a Komar-Textil me­nedzserével, Itamar Gerstllel. Akkor télé szép reményekkel, tervekkel és vágyakkal Itamar úrtól ígéretet kaptunk arra, hogy amint sikerül megvalósítani a kitűzött célokat, értesíte­nek minket. Most hívtak, mi pedig örömmel jöttünk... — Szóval a változásokról szeretne hallani — nevet rám cinkos mosollyal az izraeli üz­letember. — Az egyik leg­szembetűnőbb változás, hogy elköltözött innen a var­roda. Már régóta kicsi volt a hely, nem fért el a sok kelme, nem tud­tunk annyi ruhát kiszab­ni, mint amennyit sze­rettünk volna. így hát kiköltöztünk. Most már zavartalanul el tudjuk látni varrodáinkat. — Innen viszik az anyagot minden üzem­egységbe? — Igen, Tiszalök a központ. —- Hogy bizonyult hirtelen kicsinek a sza­­bási kapacitás? — Múltkon beszélge­tésünkkor meg csak (it varrodánk volt, most azonban kilenc van. Ta­valy 150-160 ezer ru­hát terveztünk egy hó­napra, ezzel szemben az idén nyáron havi 250 ezer darabot. Elsősorban ez indokolta a bővítést. Szeretnénk innen át­látni a cég munkáját, éppen ezért egy számítógépes hálózat kidolgozásán fáradozunk. Min­den műveletet egy vonalkód­rendszerrel látunk el. — Említette, hogy négy új varrodát nyitottak. Hol vannak Magyarországon, sajnos, csak egyet nyitottunk, Bujon. A semmiből indultunk ott, és mára már 140 dolgozónak biz­tosítunk munkát. Emellett Szlo­vákiába, a határ közelébe tele­pítettünk varrodákat.-r- Nem lett volna célszerű Magyarországon helyet keres­ni nekik? — Szerettünk volna, de nem tehetjük Nemrégiben hoztak döntést arról — egy kicsit a mi akkori beszélgetésünk ha­tására — hogy mennyi ter­méket szabad Magyarország­ról Amerikába szállítani. A cégünk már tavaly majdnem elérte azt a határ, úgyhogy bármennyire is sajnáljuk, a határon túlra is nagyobb hangsúlyt kell fordítanunk. —Januárban költöztek az új varrodába, ahol jóval nagyobb hely áll a rendelkezésükre. Ez esetleg azt is jelenti, hogy több emberrel dolgoznak ott? Igen, körülbelül negy­ven-ötven fővel nőtt a létszám. — Munkanélkülieket vet­tek fel? — Csakis, Mindenképpen kikívánkozik belőlem egy megjegyzés. Mi itt csaknem a semmiből csináltunk egy na­gyon kulturált, tetszetős és igé­nyes munkahelyet. Amióta itt vagyunk, folyamatosan egyre több embert foglalkoztatunk, de még soha senki nem támo­gatott minket. Még kölcsön sem kaptunk pénzt... — Mennyit költöt­tek erre az új varró­üzemre? — Majdnem 20 mil­lió forintot. — A bujira? — Ott körülbelül 4-6 millió forintba került az összberuházás. — Szó esett arról, hogy szabályozták a megyei kapacitást. Ez azt is jelenti, hogy nem terveznek hazánkban újabb beruházást? — Egyelőre nem. Le­het, hogy más mun­kával, példái kelme elindu­lunk, esetleg más cik­keket is gyártunk majd. — De már más varrodá­ban ... — Igen. Arra mindenkép­pen ügyelünk, hogy közel le­gyen a központhoz, Tiszalök - höz... ezek? Felfelé a vízlépcsőn Kérdések az önkormányzathoz Lesz-e a közeljövőben Gyakran elgondokozom azon, hogy milyen lehetett az Alföld, és vele együtt megyénk élete a század elején, amikor keresztül­­kasul átszabdalták a folyók. A folyók, amelyek erejét nem za­bolázta meg senki. A folyók, amelyek áradáskor határtalanul és megállíthatatlanul pusztítottak mindent, ami az útjukba került. Egészen addig, amíg Vásár­helyi Pál és Széchenyi István terveket nem kovácsolt szabá­lyozásukra. Az alaprajz után pedig felépült a vízerőmű is. Vezetőjével, Kovács Gáborral a fenntartásból adódó gondok kapcsán beszélgettünk. — Kérem, mutassa be rövi­den az erőmű szerepét! — A tiszai vízlépcsők kiépíté­sét 1937-ben határozták el, Tisza­­lökön 1954-ben készültek el a munkával. A vízlépcsőkhöz tar­tozik a tiszalöki öntözőrendszer is, amely a mezőgazdasági műve­lésű területek kétharmadát szolgál­ja ki. Ténylegesen két nagy fel­adatköre van, a vízszabályozás és a vízkészlet-gazdálkodás. A vízszabályozás elsődleges szempontjai a Keleti-főcsatornán keresztül az öntözővíz- szolgálta­tás. a hajózás biztosítása a Tiszán 80 kilométeres hosszon, a Bod­rogon pedig egészen az ország­határig, és nem feledkezhetünk meg az energiatermelésről sem.-— Úgy hallottam, a duzzasz­tás miatt sok támadás — ha le­het itt ezt a szót használni — érte Önöket.. — Nem a duzzasztás ténye, hanem a módja okoz felháboro­dást. A nyolcméteres elzárótáb­lák miatt ugyanis az átlagostól jóval nagyobb a belvíz mértéke. — Nem tehetnek elenne va­lamit? — Dehogynem. Használni kellene az ennek ellensúlyozá­sára megépített belvízelvezető­­ket és átereszeket, csak hát nincs rá pénz. Arra sem volt már, hogy teljesen befejezzük a munkákat. — ...? Milyen feladatot fog­lal magában a vízkészlet-gaz­dálkodás? — Többek között — a Keleti­­főcsatomából való kivétellel — Debrecen ivóvízellátását biztosít­juk. Emellett mind a Keleti, mind pedig a Nyugati-főcsatorna jóléti tározóinak vízutánpótlásáról is gondoskodunk. Ugyancsak in­nen látjuk el a Kőrös-völgyet. — A hajózásról nem sok szó esett... — Nem véletlenül. Sajnos, hajózási lehetőségeinket egyál­talán nem használjuk ki. Pedig mindenki által ismert, hogy je­lenleg a vízi teherfuvarozás a legolcsóbb. Ennek ellenére az áruszállítás nagyságrendje nem éri el azt a szintet, amit a Ti­szán a vízlépcső megépítése előtt feljegyeztek. Évente 900—1200 zsilipelés történik nálunk, ami körülbelül 2500— 3000 járművet jelent. Ebben természetesen benne vannak a kajakok és motorcsónakok is. —Üzemeltetés, karbantartás? —Nem sok gondunk van sem az üzemeltetéssel, sem pedig a karbantartással. Annak idején nagyon jól megépítették. Hosz­­szabb időre egyetlenegyszer sem akadályozta sem a mező­­gazdasági szolgáltatást, sem pe­dig a hajózást. Az egyes része­ket (három duzzasztótábla, zsi­lip és egyéb kiszolgálóegységek) ötévenként újítjuk fel. Jelenleg éppen folyik a rekonstrukciós munka. Tavaly elvégeztük a kezelőhíd teljes felszíni felújítá­sát, az idén pedig a beton korró­ziós meghibásodását, a dilatáci­ós hézagokat javítjuk ki, illetőleg a gépészeti rekonstrukciót való­sítjuk meg. Terveink szerint kor­szerű irányítástechnikai jelző­­rendszert is építünk. —Mindezt az idén végzik el? — Nem, mi ciklusokban gondolkodunk. Mint említet­tem, tavaly kezdtük el, és 1997- re szeretnénk befejezni. — Az idén két pályázó adott be írásos terveket a város ká­beltévé-hálózatának kiépíté­sére. A májusi testületi ülésen lehetőséget kapott az egyik vállalkozó, hogy felmérje a te­lepülésen az igényeket, aztán annak ismeretében döntse el, hogy érdemes-e kiépíteni a hálózatot vagy sem. Ez a fel­mérés nemrégiben kezdődött el. A lakásonkénti bekötés 15 — A hajóállomás még a múlt évben elkészült, és az igénynek megfelelően indultak a hajójáratok. Tehát rendsze­res helyközi közlekedés nem indult be. Ebben az évben, ha­sonlóan az előzőhöz, szintén igény szerint indulnak majd a különféle járatok, elsősorban a csoportos kirándulásokra. Ugyanis ezeknek a hajóknak legalább ötven fővel kell köz­lekedni ahhoz, hogy kifizető­dők legyenek, és az utasnak is elfogadható legyen a vitelár. Egy sárospataki út például, nyolcórás víziúttal, két óra szá­razföldi tartózkodással, az el­múlt évi 700 forinttal szemben az idén ezer forint lesz egy főre. A MAHART örülne, ha be­indulnának a rendszeres jára­tok, de a lakosság részéről nincs megfelelő kereslet irán­tuk. A településekre való át­járás továbbra is ősi módon történik: ezer forintba kerülne és a havi üzemeltetési díj 230 forint len­ne. Ennek fejében a vállalkozó ígér 10—12 csatornát. Amikor a jelentkezők száma eléri a 40százalékot, elkezdi a munkát. Aztán, ha az önkor­mányzat anyagi helyzete rende­ződne, beszállnának a költsé­gekbe, és egy csatornán folya­matosan friss információval lát­nák el a lakosságot, annak ér-Tiszalök—Tardos között kompon vagy Tiszadobon, pontonhídon. Amúgy a MA­­HART-nak Tokajban van ki­­rendeltsége, de a települé­kábeltévé? dekében, hogy ilyenfajta kommunikáció is legyen az önkormányzat és a város pol- ] gárai között. Illetve nincs ki- = zárva az sem, hogy később a < testületi üléseket is közvetít- í sék. Ehhez legalább félmillió - forintra lenne szükség. Re- I ménykednek, hogy mire be- ! indul a rendszer —• még eb- I ben az évben —, addigra le- j tehetik a részüket. seken is vannak megbízot­tak, akik készséggel segí­tenek azoknak, akiknek hajókázásra szottyan ked­vük. A dombrádi pontonhíd szállítása A városban Úri Mariann és Fullajtár András járt. A felvételeket Bozsó Katalin készítette Lesz-e rendszeres hajóközlekedés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom