Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-18 / 115. szám
Labdarúgás UJ KELET 1995. május 18., csütörtök 15 Körzeti kitekintő Biztos háttér A fehérgyarmati körzeti I. osztályban szerepel Vámos- oroszi együttese, amely az 1993/94-es bajnoki szezonban a legsportszerűbb csapat megtisztelő címet érdemelte ki. A társaság bajnoki céljairól, a meccsekre történő felkészülés körülményeiről tájékoztatta lapunkat Végh Endre, a falu polgármestere, aki egysze- mélyben ellátja az egyesület elnöki teendőit is. — Az elvárásoknak megfelelően produkál a vámosoro- szi legénység ebben a szezonban? — Az ősszel ötödikek voltunk, pillanatnyilag a hetedik helyen tanyázunk. A vezetőség a dobogó elérését tűzte ki célként, a következő bajnoki évadban pedig a megyei II. osztályba történő feljutás a megoldandó feladat. A harmadik hely elérhető közelségben van véleményem szerint, ugyanis öt pont választ el bennünket a dobogó harmadik fokától, és ezt a hátrányt, amikor három pont jár egy győzelemért, hat forduló alatt könnyen le lehet dolgozni. — A fehérgyarmati körzeti labdarúgó-bajnokság osztályaiban résztvevő csapatok egyesületei nem fizették be a nevezési díjakat, gondolom, ez alól Vámosoroszi sem jelent kivételt! — Ez valóban így van. Mi és még Penyige is szerettük volna mulasztásunkat pótolni, de végül nem tettük, mert hiába fizettünk volna, ha a többiek nem, abban az esetben úgysem érvényes a bajnokságunk, vagyis a bajnok nem indulhat a megyei II. osztály küzdelmeiben. — Mit érdemes tudni a garnitúráról? — Egy nagyon jó kollektívajött össze. A keret átlagélet- kora 24 év. A legidősebb futballistánk a maga harminc esztendejével Docsa András, aki a csapatkapitányi karszalagot is a karján viseli. O a rutinjával, melyet korábban a megyei I. osztályú Fehérgyarmat színeiben szerzett meg, nagy hasznára válik a gárdának a középhátvéd posztján. —Kik az egyesület irányítói ? — Én vagyok az elnök, rajtam kívül még három ember ténykedik a vezetőségben. Nagy Sándor gazdasági vezető, Sipos Pál szakmai igazgató és Kiss Béla szakosztály- vezető. A szakmai munkát Orosz András vezetőedző végzi. Az önkormányzat évente 250 ezer forinttal patronálja a fiúkat, a csaholci szövetkezet 100 ezerrel, rajtuk kívül a Sivár Bt. és a Tejút Bt., valamint községünk magánvállalkozói, összesen körülbelül 400 ezer forint áll a srácok rendelkezésére. — Mely csapatok a legnagyobb riválisok? — Úgy néz ki, hogy Penyi- gét, amelyet 1-0-ra és Tu- nyogmatolcsot, akiket pedig 3- 2-re vertünk meg tavasszal hazai pályán, már nem tudjuk megelőzni. A harmadik helyért Tiszabeccsel és Kölesével kell megvívnunk. Mindkettőjükhöz megyünk, de általában nem térünk haza vesztesen, ahogy mondani szokás, a mumusaik vagyunk. — Ez a játékosállomány képes magasabb célok megvalósítására? — Egy-két poszton erősítenünk kell, de egyébként nagyon tehetséges, célratörő labdarúgókból küldheti pályára a kezdő tizenegyet Orosz András edző. A házi góllövőlistát Szaniszló Tamás és Juhos Csaba vezeti. Az ifjúságiak közül felkerült a felnőtt keretbe két nagy jövő előtt álló focista, Baka Zoltán és Berezi Nándor, hamarosan kulcsemberekké válhatnak. Nem hiszem, hogy szégyent vallanánk egy osztállyal fentebb. Edzéslesen Melyik Rakamaz az igazi? „Vár állott, most kőhalom” — emlegethetnénk némi túlzással a Kölcsey-idézetet a rakamazi focisták szereplése kapcsán. Hiszen a Rakamaz — sorozatos és nem várt pontveszté- seinek köszönhetően — elérte azt, hogy ne előre, hanem hátra kelljen tekintgetnie a tabellán. Annak az együttesnek, amely évek óta az NB III krémjéhez tartozik. Ezért is gondoltuk úgy, hogy autóba pattanunk, és meglátogatjuk VeigliGézáékat. 1 JJ I Ém Veigli Géza gondoktól terhes Három óra előtt még senki sincs a pályán. Elmaradna az edzés? Rövidesen aztán —egy kis késéssel — felsorakozik a hadsereg. — Egy kissé elhúzódott az értekezletünk — újságolja Veigli Géza, a gárda edzője. — De legalább már a fiúk is felszólaltak, és boncolgatták eredménytelenségünk okait. Azzal sarkon fordul, és futást vezényel Búzáséknak. A két kapu védő — Vitkai és Szabó — pedig egymást „szórakoztatja”, • először az egyik hálóőr tesÉteli a másikat egy közeli lövéssel, majd fordítva. Bár már eltelt egy kis idő Vitkai Elemér súlyos sérülése óta, azért nem mehetünk el szó nélkül mellette. — Most már valóban jól vagyok — nyugtat meg Elemér. — Olyannnyira, hogy vasárnap már be is álltam volna a kapuba, de a vezetőség ezt — érthetően — nem engedte. A pontos eseményekre egyébként nem emlékszem, videón néztem vissza a szerencsétlen esetet, így nagyjából tudom, hogy mi történt. Kántor Csabának még egyszer szeretném megköszönni a segítséget. Aztán meghökkenésünkre derűs nyugalommal hozzáteszi, hogy a kisvárdai már a harmadik ilyen sérülése volt pályafutása során. Elemért elszólítja a kötelesség. Félpályás foci következik, két kapu kerül az oldalvonal mentére, az egyikben ő röpköd majd. Szász Simon, a csapat mecénása aggódó szemekkel figyeli a fiúkat. — Rossz csapatunk van, — csóválja a fejét — annak ellenére, hogy jól csengenek futballistáink nevei. Én a szakmai munkába nem szólok bele, és gyorsan leszögezem: Géza alatt nem reccsent meg a kispad, ő marad a tréner. De valamit változtatni kell, hiszen az utóbbi öt meccsen mindössze két pontot szereztünk. Talán a kezdeteknél egy kicsit elbízta magát a gárda, elhitte magáról, hogy erős és hogy jól sikerült a felkészülés. Egy-két embernél magánéleti gondok vannak, és azt hiszem, egy pár játékos tudása nem üti meg az NB III-as szintet. De azt mondom: ki fogunk mászni a gödörből! A fiúk mintha csak meghallanák a biztató szavakat; a túloldalon Karóczkai és Sipos is beköszön kapusának, míg a másik oldalon Túróczi jeleskedik. Egyszer a hálót rezgeti meg, egyszer a kispad ereszét. Veigli Géza a kispadról irányít, onnan, ahonnan mostanában nem sok jót láthat vasárnaponként. Felhőtlen jókedvre igazán nincs oka. — A táblázaton lecsúsztunk a 10. helyre, ráadásul olyan mécsesek következnek, mint a Sényő, a Nyírbátor vagy a Szerencs elleni — panaszkodik. — Csapatjátékunkban pedig nincs semmi biztató. Mindig ugyanazt az egysíkú, monoton, helyzet nélküü darálást mutatjuk be, és ebbe mindenki beleszürkül. Egyszerűen nincs benne a legénységben a bravúr lehetősége, hogy akár csak egyszer is megvillanjanak. Mécsesenként 8-9 ember játszik gyengén, sorra négyes osztályzatokat kapnak tőlem, és ők ebben egyet is értenek velem. Az edzéseken azonban semmi gond nincs, senki nem maradozik el a foglalkozásokról. Hetente négy tréningünk van, és bizton állíthatom, labdarúgóim fizikailag tökéletesen fel vannak készítve, és technikai, taktikai téren sem rosszabbak senkinél. De a mérkőzéseken mintha egy másik Rakamazt látnék. — Mi az oka ennek a kettősségnek? — Erre én is szeretném tudni a választ. A játékosok kishitűséget, göcsösséget emlegetnek. És feltétlenül probléma az is, hogy nincs igazi karmesterünk. A labdabiztonságunk nulla, így lehetetlen irányítani a játékot. Arra egyébként nem gondoltam, hogy önként felállók a kispadról, velem jutott ide a társaság, és én is próbálom majd talpra állítani. De ha a vezetők azt mondják, hogy már nem vagyok az együttes hasznára, akkor szó nélkül megyek. A félpályás foci véget ér, a játékosok az öltöző felé veszik az irányt. A csapatkapitány, Karóczkai Péter homlokáról csorog a verejték, meze izzadságfoltos. — Igazából én sem tudom gyengélkedésünk okát. Az viszont észrevehető, hogy nincs tűz a gárdában, és a fiatalok nem hallgatnak az idősebbekre. Hazai találkozóinkon most már mindenképpen győznünk kell — fejti ki határozottan. Sok minden elhangzott az érintettek szájából, a pontos választ azonban még most sem tudjuk a miértre, annál is inkább, mert maguk a rakama- ziak még csak tapogatóznak. Vasárnap Sényőn lehetőség nyílik a javításra... Tovább akar dolgozni A sikerért teszem... Szerdai számunkban leírtuk, hogy a Kárpát-Hús Volán megyei másodosztályú együttesénél az utolsó hat fordulóban Moldván Miklós, a csapat játékosa, a klub elnöke vezeti majd az edzéseket. Ugyanis az elmúlt héten a focisták egy játékosértekezleten úgy döntöttek, hogy nem kívánnak tovább együtt dolgozni a csapat edzőjével, Madalina György- gyel. Már akkor jelentkezett az edző, másképp látja a történéseket, most ő nyilatkozik lapunknak. — Elöljáróban annyit mondanék el, hogy 1983 őszén kerültem a csapathoz, a korábbi edzőKegyeIstván helyére, akit hasonló módon küldtek el idény közben, mint engem. Amikor oda kerültem, még a füvet sem nyírták a pályán, nem volt rendes szerelése a gárdának. Nemcsak edzői tevékenységet kellett ellátnom, de támogatók után is szaladgáltam. A játékosok közül soknak nem volt munkája, így állást is kellett nekik szerezni, és a fociért is kaptak pénzt. A fizetésemről is lemondtam a játékosok javára, bár ezt nem nagyon kellene szellőztetni, mert ha a feleségem megtudja... Szóval nem értek egyet azzal, hogy ezek a focisták teljesen amatőrök lennének. Ráadásul ettől az évtől a Kárpát-Hús is támogat minket, így végül is nekik is tartozunk azzal, hogy a kitűzött célt teljesítsük. — Elsősorban azt vetették a szemedre, hogy nagyon csúnyán beszélsz velük. — Szeretnék egy félreértést eloszlatni, nem káromkodtam a játékosaimmal, az igaz, hogy ha rosszul megy a játék, végigközvetítem a meccset. Mindig a sikerért teszem amit teszek. Nem volt köztünk, a játékosok és köztem rossz viszony, de azt elvártam, hogy a vasárnapi meccs mindenkinek szent legyen. Nem tűrtem el, ha a meccs délelőttjén valaki még kispályázott, ha húsvét vasárnap csak a mérkőzés előtti percekben esett be az idegenbeli öltözőbe. Megintcsak hangsúlyoznám, ezért a vasárnapi fociért pénzt is kaptak a fiúk. Ha rosszul ment a játék, mert nem erre összpontosítottak, akkor is csak bennem keresték a hibát. — Végül is a focisták küldtek el? — Azon az emlékezetes értekezleten elmondták a gondjaikat. Bellus például azt, hogy semmi baja velem, csak nem akar együtt dolgozni. Volt aki azt mondta, miért kiabáltam be az egyik hátvédnek, hogy ne szervezzen, mellékesen akkor ott volt a pálya közepén Moldván, akinek ez a dolga, és ugye nem is csinálta rosszul. Volt aki azért haragudott meg, mert egy gyatra teljesítmény másnapján megkérdeztem, tudott-e aludni. Szerintem ezek nem olyan vádak, amik miatt elküldenek valakit. Moldván Miklós, mint elnök ezek után azt mondta, hogy ne a játékosok döntsék el ki az edző. Én mégis azt kértem, mondják meg, mit akarnak. Azt viszont előre kijelentettem, a követelményekből nem engedek. Leginkább az bánt, hogy sok focistának munkát szereztünk, ha jól játszott, komoly pénzeket fizettünk, de ha hét közben edzeni kellett, az már nem tetszett nekik. Kíváncsi vagyok, mit szól az egészhez a támogatónk, aki azért adta a pénzt, hogy feljebb kerüljünk. Fegyelmezett munkával ezt el is érhettük volna. — Csalódott vagy a történtek után? — Talán amiatt, hogy a rossz emlékű húsvéti demecseri mérkőzés előtt még együtt főztük a gulyást azokkal a játékosokkal, akik ellenem fordultak. Akkor még nem úgy látszott, hogy rossz viszonyban lennénk. Aztán a demecseri gyatra teljesítmény után jó pár játékost megbüntettem. Szerintem ez van az egész hercehurca mögött. Egy dologért vállaltam ezt a beszélgetést. Nem akarom, hogy ezek után feketebárány legyek, s azt mondják, milyen edző a Madalina. Igaz, sokszor nem a szakképesítés, vagy a szaktudás határozza meg, hogy kit alkalmaznak edzőnek. Előfordul, hogy a játékosok döntik el, kivel akarnak dolgozni. Szeretnék továbbra is ed- zősködni, és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Kárpát-Hús Volán újra hív. Ellenféllesen „Hideg napok” Gödöllőn A hajdani nagy sikerű film címét idézte az időjárás és a meccs végi hangulat Gödöllőn. A csapat ugyanis háromgólos vereséget szenvedett, és bizony helyezése közel van a kiesőzónához. A hétvégén Nyíregyházára látogató együttes utóbbi eredményei azonban megtévesztők lehetnek. Aki csupán a szigorú számszerűséget nézi a leendő ellenfelekkel kapcsolatban, az könnyen csapdába eshet. A vasárnapi Gödöllő—III. Ker.TVE mérkőzésen, ahol az óbudaiak nyertek 1-0-ra, akár fordított eredmény is születhetett volna. Irreális időjárási viszonyok közben, viharos szélben, esőben zajlott a találkozó. A hazaiak az első negyedórában már döntésre akarták vinni a dolgot, és ennek megfelelően nagy lendülettel rohamozták a vendégek kapuját. A mozgékony, ügyesen cselező Szamosi többször állította nehéz feladat elé a rá vigyázó György Pétert. Lippai — az NB I-et is megjárt kapuvédő — pedig nagyszerű formában védte a kerületiek kapuját. A második félidőben sem az időjárás, sem a játékban nem történt sok változás. Érezni lehetett, aki ezen a meccsen gólt képes rúgni, az meg is nyeri a mérkőzést. Ez végül az óbudaiaknak sikerült, egy kifelé pattanó labdát Kiss elcsípett, s találatával eldöntötte a küzdelmes csatát. Döntetlenszagú összecsapáson a szerencsésebbik gárda jutott egy helyett három ponthoz. Összegzésül: Nyíregyházának két ellenfélre is fel kell készülnie. Az egyik Gödöllő, a helyezésétől és az elmúlt hetek vereségeitől lehangolt, ideges csapat lehet, amely könnyen megadhatja magát, s nem sok ellenállást fog tanúsítani. A másik pedig egy mindenre elszánt, hajtós társaság. amely az utóbbi időszakban elhullajtott pontokat egy idegenben elért bravúrral akatja némiképp pótolni. Hangay György
