Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

ÜJ KELET Demecser 1995. május 2., kedd 7 Másfél évre lekötött kapacitás Fonal vezetés Demecserben a rendszer- váltást követően alakult meg a Fonex Rt., hogy átvegye és tovább folytassa a fonalgyár­tást. Az ipari kötőfonal készí­tését bizonyos átszervezések mellett, de azokkal az embe­rekkel oldották meg, akik azelőtt is a gyárban dolgoz­tak. —Erre mindenképpen szük­ségünk volt, hiszen jelenleg is szakemberhiányban szenve­dünk — indokolja meg a dol­got Varga Mihály vezérigazga­tó. — Egyébként is mindenkit (aki maradni akart) megtartot­vén a nyugati országokba. Ennek titka, hogy nagyon jó minőségű árut kínálunk, amely nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szabvá­nyoknak is teljes mértékben megfelel. — Tervek? — A legfontosabb a törzs­tőke emelése, amely révén bővíteni tudjuk majd a ter­melői beruházásokat. Ezzel összefüggően a gépparkot is bővítenünk kell, és profilban is szeretnénk továbblépni. — Áttérnek más termék gyártására? tunk volna, mert a jó és meg­bízható szakemberre minden munkáltatónak szüksége van. Ezek az emberek pedig éppen eleget bizonyították már a szak­tudásukat. — Mit takarnak az átszer­vezések? — Itt tulajdonképpen a belső felépítésről van szó. Létrehoztunk kereskedelmi és gyártástechnológiai csopor­tot, amiknek feladata, a piac­kutatással összekötve, a ter­melési volumen meghatáro­zása. Erre azért volt nagy szükségünk, mert az elmúlt évek piacvesztése nagy mér­tékben beszűkítette jelenlegi lehetőségeinket. Néhány part­nert elveszítettünk, helyettük viszont újabb vásárlókat talál­tunk. Emellett — pontosan a szakemberhiány orvoslására — újabban aktívan részt ve­szünk a tanulóképzésben is. Pillanatnyilag is harminc ta­nulónak biztosítunk rendsze­resen gyakorlati oktatást. — A tanulókon kívül hány embert foglalkoztatnak? — Jelenleg 126 dolgozónk van, de ennél jóval többet tud­nánk foglalkoztatni. Éppen ezért felvettük a kapcsolatot a helyi polgármesteri hivatal­lal, ahonnan ígéretet kaptunk 45—50 munkanélküli közve­títésére. — Termelési kapacitásuk is. van még? — Ekkora dolgozói állo­mánnyal nincs, mert ennél többet nem dolgoztathatunk, így 1996. december 31-ig le van kötve a kapacitásunk. Ha azonban sikerül bővíteni a lét­számot, nyugodtan tudunk még munkát felvállalni. — Kiknek szállítanak? — Elsősorban a szomszé­dos megyék fonaligényét elégítjük ki, de tárgyalásokat folytatunk olasz, angol és tö­rök cégekkel is. Természete­sen eddig is eljutottak termé­keink a nagykereskedők ré­— Jelenleg pamut fonalat gyártunk, és felméréseink azt mutatták, hogy nagyon nagy igény van a most divatos ter­mészetes alapanyagú fonalak­ra is. Gépeink 8nyolcvan szá­zaléka már most alkalmas ezeknek a gyártására, csak az első fázist nem tudjuk egye­lőre megoldani. Gondolkod­tunk azon is, hogy importál­juk a félkész termékeket, de ez túl drága lenne, így inkább beszerezzük a szükséges és hiányzó gépeket. Ezt minden­képpen meg kell lépnünk, különben nem tudunk ver­senyben maradni. — Mindezekhez elengedhe­tetlenül fontos a létszám nö­velése is... — Ezzel tisztában vagyok. Már most látszik, hogy az 1500 kilogrammos napi igénnyel szemben 2000—2500kilogram­mot kellene hoznunk, hogy min­den igényt kielégítsünk. — A fizetéssel elégedettek a kollégák? — Ezt a kérdést nem nekem kellene feltenni... Annyit azonban mondhatok, hogy át­tértünk az ötnapos munka­rendre, és ezzel lehetőséget biztosítottunk dolgozóink­nak, hogy bt. formában a hét­végeken pluszmunkát végez­zenek. Ez egy biztos kereseti forrás, és azt hiszem, ezért mindenki nagyon hálás. — Úgy hallottam, hogy nem csak demecsereiek dol­goznak itt. Hogyan oldják meg a bejárást? — Tulajdonképpen még nem találtuk meg az üdvözítő megoldást. Az emberek 20— 25 kilométeres körzetből jár­nak ide, és talán mondanom sem kell, hogy a busz és a vonat rendkívül drága. Éves szinten jelentős kiesést okoz ez nekünk, ezért mindenkép­pen lépni kívánunk ez ügy­ben. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy saját busz vásárlása lehet­ne a megoldás. Jól működik a testület Városi címre pályáznak „Valami bűzlik Demecser­ben” — fordíthatnám le egy­szerűen egyik ismerősöm kije­lentését, amit azt hallván eresz­tett meg, hogy megemlítettem neki, a napokban a községbe készülök riportot írni. S mikor rákérdeztem, hogy érti ezt, ar­cán fölényes, magabiztos mo­sollyal (úgy is mondhatnám, hogy a mindent tudók mosolyá­val) megjegyezte: még mindig tart a választásokkor elindult csatározás, erőfitogtatás. Azt is hozzátette, hogy a község két részre szakadt. A lakosság fele a régi polgármester híve, míg a másik fél az új polgármesternek szavazott bizalmat. Ilyen előzmények után keres­tem fel Fáky Lászlót, Demecser első emberét, és tettem fel neki az állítólagos káoszra vonatko­zó kérdéseimet. — Ez szemenszedett hazug­ság, aki ilyeneket terjeszt, an­nak elment a józan esze — fe­leli felháborodottan a polgár- mester. — Nem tudom, kinek érdeke, hogy ilyen hitelrontó dolgokat mondjon, de az biz­tos, hogy nincs igaza. A válasz­táskor természetesen volt egy egészséges rivalizálás közöt­tünk, de ez maximálisan kor­rekt keretek között maradt. El­lenfelek igen, de ellenségek egy pillanatig sem voltunk. — Ezek szerint a testület tag­jaival sincs rossz viszonyban? — Nagyon jó összetételű a testületünk. Mindenki a község érdekét szem előtt tartva végzi a munkáját, és ebben még az sem gátolja őket, hogy egy ré­szük Újvári Sándorra, másik részük pedig rám szavazott. Egyszóval a testületi munkát maximálisan kielégítőnek tar­tom. — Úgy hallottam, hogy bő­ven akad tennivalójuk... Fáky László — Ez valóban így van. Az előző önkormányzati ciklus­ban rengeteg kínálkozó lehe­tőséget elszalasztottak. Nem használták ki a különböző pá­lyázatok előnyeit, mint példá­ul a szennyvízhálózat kialakí­tását, az utak portalanítását, a telefon- és a tv-kábel leraká­sát, vagy az iskolák bővítését. Ennek köszönhetően a telepü­lés fejlettsége jóval a kívána­tos szint alatt van. Nálunk jó­val kisebb községekben meg­vannak az infrastruktúrának ezen részei. Márpedig egy olyan falu, amelynek vezetői és lakossága azt a célt tűzte ki maga elé, hogy körzetében vezető szerepet játsszon, nem engedheti meg magának, hogy elpuskázza a lehetőségeket. — Ha jól következtetek, ez azt jelenti, hogy városi címre pályáznak. — Igen. A ciklus végére sze­retnénk elnyerni a megtisztelő rangot. Éppen ezért már neki­láttunk a munkának. Elküldtük a pályázatokat mind a szenny­vízhálózatra, mind az útépítés­re és a többi hiányzó fejlesztés megvalósítására. Májustól gyermekorvosi szolgálatot in­dítunk, így a környék lakossá­gának nem kell' a megyeszék­helyre beutaznia a gyerekekkel.-— Ha el is nyérik a pályáza­tokat, azzal a fejlesztésekhez szükséges pénzeknek csak egy része lesz lefedve, a többit önerőből kell állni. Lesz miből? — A költségvetésünket első nekifutásra összehoztuk annak ellenére is, hogy a kormány- döntések és egyéb szigorítások miatt minden téren szorosabb­ra kell húzni a szíjat. Kezdtük mindjárt azzal, hogy áprilissal a polgármesteri hivatalban le­építettünk'öt főt, és a műszaki vonalon is elküldtünk nyolc embert. Természetesen tisztá­ban vagyunk vele, hogy ezek a bérmegtakarítások jövőre fognak igazán megmutat­kozni. — Az imént az iskolákat is a hiányosságok között említette... Mire gondolt? — Bár gimnáziumunk is van, az általános iskolák dolga ren­dezetlen. .A Bórzsova-tanyán élő iskolások egy része (az al­sósok) helyben- tanul, másik része (a felső tagozatosok) pe­dig Demecserbe jár be. A tan­év végeztével azonban felszá­moljuk a tagiskolát. Ezzel min­denképpen a diákok javát szol­gáljuk, mert a tanyán kaotikus állapotok uralkodnak. Hogy egy példát említsek, az első, második és harmadik osztályo­sok együtt tanulnak. Ezzel párhuzamosan termé­szetesen az óvodát is leépítjük Borzsován, illetőleg beköltöz­tetjük a községbe. — Hogy járnak majd be a gyerekek? — Ez nem okoz problémát, mert a felsősök busszal közle- kedenek, és a buszoknak bőven van még szabad kapacitásuk. Könnyítésként a héten meg­kezdjük az utak alapozását. Bi­tument még nem rakunk le, hogy ha elnyernénk a szenny­vízvezetékes pályázatot, ne kelljen feltúrni a friss burko­latot. Tudom, hogy az elgondolt tervek és célkitűzések lehetnek bármilyen jók, ha megvalósí­tásukhoz nincs elég pénz, sem­mit sem érnek. Képviselő-tár­saimmal azonban nem va­gyunk hajlandóak feladni el­képzeléseinket. Éppen ezért mindent megteszünk az elkö­vetkező négy évben, hogy előteremtsük a szükséges pénzt... Felébresztik Csipkerózsikát A szemét helye Demecser határában, éppen a temető tőszomszédságában van a község szeméttelepe. Nem valami szívet melengető látvány, ahogy a szél bele-be- lekap egy fóliadarabba, elját­szadozik egy-egy zacskóval, dobozzal a jókora szemétkupa­con. A község lakói azt kíván­ják, hogy szűnjön meg végre ez az áldatlan állapot. — Már többször jött .a ANTSZ-től felszólító levél a te­lep megszűntetésére—mond­ja Fáky László polgármester.-—A látvány ellen van kifo­gásuk? — Nem hiszem, hogy vala­kinek is tetszene, de a hangsúly azon van, hogy a szeméttelep két élővíz között fekszik, és ez nem felel meg a környezetvé­delmi előírásoknak. — Hogyan kívánják megol­dani a problémát? — Berkesz, Gégény, Kék, Székely és Nyírtass települések közreműködésével regionális szeméttárolót szeretnénk telepí­teni. A tervek szerint közösen pályázzuk meg, és a mi közsé­günkben építjük meg. — Az ötlet szép és jó, de a szemetet valahogy el is kell majd szállítani... — Természetesen szükség van szemétszállító kocsira, így végre megoldódna a körzet sze­métproblémája. Akár Csipkerózsika álmát is őrizhetné a repkénnyel sűrűn befuttatott, bokrokkal és száz­évesnél is idősebb fákkal körül­vett kúria. Az impozáns épület Demecser központjában szolgál­ja hűségesen immár 30 éve a he­lyi termelőszövetkezetet, s még az idő vasfoga sem képes kikez­deni szerelmüket. Ám a pénz nagy úr, és a már felszámolás alatt álló Kossuth Mgtsz kényte­len lesz tartozása fejében áten­gedni a házat az önkormányzat­nak. A polgármester már bejelen­tette, hogy tervei vannak az épü­lettel. Szeretné visszaállítani ere­deti formájába, hogy rendbe­hozva és felújítva ismét a köz­ség szolgálatába állítsa az egy­kori orvosi rendelőt és lakóházat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom