Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-30 / 125. szám
Megyénk életéből 1995. május 30., kedd ÚJ KELET „Összejöttünk, és itt béke van” Fesztivál a magyarságért Kisvárdán május 26-án a megnyitóünnepséggel kezdetét vette a tíz napon át tartó, Határon Túli Magyar Színházak VII. Fesztiválja. Nemcsak a nyitórendezvény, hanem a nyárias idő is szórakozásra csábította az érdeklődőket. Hozzájárult mindehhez a Művészetek Háza teraszán felcsendülő hívogató zene a Fényeslitkei Fúvószenekar jóvoltából. A mazsorettbemutató a Nyírbátori Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében is a látogatókat üdvözölte. A Szivárvány leány kamarakórus bemutatója után Jakó Béla művelődésiház-igazgató és Horváth D. Gergely művészeti vezető üdvözölte a megjelenteket. Örömüketfejezték ki, hogy immáron hetedszer is szétnyílhatott a függöny, és tíz napon keresztül ismét tanúi lehetünk a határon túli színházak bemutatóinak. Az idén tizenkét színtársulat közel hétszáz résztvevővel jelentkezett be a fesztiválra. Érkeztek a Felvidékről, a Délvidékről, Erdélyből, Ukrajnából. A tengerentúli magyar színjátszást a New York-i Magyar Színház és Művészeti Egyesület képviseli. Kisvárda lakosságának is köszönhető, hogy befogadták és elfogadták ezt a rendezvényt. Mindent el kell követni, hogy a fesztivál megfelelő színvonalú legyen. Örömmel jelentették be, hogy ehhez címzett támogatást kap a színház, így a közeljövőben egy szebb, modernebb színpadot láthat majd a közönség. — Amíg nagy a közönség — mondta Jakó Béla —, él a színház, hiszen azt a közönség élteti. A bevezet® után köszöntötte a megjelent díszvendégeket: Törőcsik Mari színművésznőt, aki rövid köszöntőjében a színészszakma nevében üdvözölte a találkozót. — Ez egy boldog pillanat — mondta —, hogy összejöttünk, és béke van. A megnyitón részt vett Kovács László, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, aki a kormány nevében fejezte ki elismerését, hogy Kisvárda otthont adott a fesztiválnak. Kihangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika egyik kötelezettsége segíteni a határon túli magyarságot, hogy á kisebbségi jogok érvényre jussanak, és a magyarság megőrizze nemzeti, etnikai önazonosságát. — Igazán megtartó ereje nem a politikának, hanem a kultúrának van — mondta a külügyminiszter. Török András, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára adta át ezután a közönségnek és a szervezőknek Fodor Gábor miniszter úr üdvözletét. Véleménye szerint a színházi élet legszigorúbb kritikusai foglalnak helyet a zsűriben, ami szintén a fesztivál színvonalát növeli. Végül, de nem utolsósorban Antall lst\'án a Magyarok Világszövetségének levelét olvasta fel, melyben a szövetség erkölcsi kötelezettségei mellett anyagi támogatást is ígért Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tehetségekben gazdag, de támogatásokban szegény művészeti életének. Díjat alapítanak ötvenezer forinttal, mely Páskándi Géza nevét viseli. A levél aláírója-Lű/:a- tos István főtitkár és Csoóri Sándor elnök volt. Az első nap programját Goldoni A hazug című komédiája zárta a gyergyószent- miklósi Figura Stúdió Színház előadásában. A nyár közeledtével indul be sokak számára a halszezon, amikor is az éjszakák már megengedik, hogy a tóparton vagy a folyó mellett virrasztva várjanak a horgászok a nagy zsákmányra. Sokak bosszúságára azonban hamarosan életbe lép a legfinomabb halfajták egyikének tartott ponty és egynéhány társa halászati tilalma. — Nekünk nincsenek ilyen gondjaink — mondja vidáman Fekete Mihály, az 1976-ban alakult Textiles Sporthorgász Egyesület Nagyhalász titkára. —A mi saját használatú tiszai holtágunkban tavalytól ugyanis intenzív telepítést folytatunk, így ránk nem vonatkoznak a faj szerinti tilalmi idők. Ennek feltétele mindössze annyi, hogy évente legalább 26 mázsa halat telepítsünk bele. Az idén eddig 29 mázsánál tartunk, és legalább még egyszer ennyit szeretnénk betelepíteni kétszeri részletben. —Ez meglehetősen költséges mulatság... — Valóban, éppen ezért megpróbálunk úgy gazdálkodni, hogy ne csak nagy halakat hozzunk bele, hanem előnevelt halakat is veszünk, amelyek két év alatt nőnek meg fogható méretűre. — Említette, hogy holtágról van szó. Mindig van elegendő víz benne? — Nagyon sok bosszúságot okozott már, hogy a nagy nyári szárazságok idején nem volt természetes vízutánpótlás. Ilyenkor meglehetősen leapad a víz, és gyorsan megindul az algáso- dás, a vízminőség romlása. Sajnos ez idáig nem tudtunk vele mit csinálni, tehetetlenül néztük, hogyan pusztulnak el tömegesen a halak. Tavaly azonban pályázatot nyújtottunk be a Földművelésügyi Minisztériumba egy vízelvezető csatorna megépítésére. A pályázatot elfogadták, és elég pénzt kaptunk ahhoz, hogy a gávai részen megépítsünk egy Amur, csuka, dévérkeszeg, kárász Halászi horgászok nyílt vízárkot,a berceli részen előnevelnénk, majd 8-10 deka- pedig vízszintszabályozómű- grammos súlyban telepítenénk vet létesítsünk. Ezzel egycsa- át. Ezzel elérhetnénk, hogy két- pásra megoldódik ez a gondunk, három év múlva a természetes — Hány tagja van az egyesületnek?-— Tavaly körülbelül 260-an voltunk, az idén azonban átléptük a háromszázas határt is. Ez egy behatárolt létszám, mert a 13 hektáros holtág nem bír el sok embert. — Miből finanszírozzák a költségeket? — Elsősorban a tagdíjakból, a bérletekből. Az egész éves komplett bérlet 3150 forintba kerül, de napijegyet is lehet váltani ötven forintért. Ezenfelül a környező települések önkormányzatai is támogatnak minket kisebb-nagyobb összegekkel. — Tervek? — Szeretnénk fokozatosan áttérni a saját előnevelt ivadékok tenyésztésére. Azaz a megvásárolt „csöppségeket” saját tóban szaporulattól függetlenül is igen bőséges halállományunk lenne. Ezt a munkát egyébként egy haltenyésztőmémök koordinálná. Egy másik dédelgetett álmunk, hogy mesterséges körülmények között tiszai pontyokat tenyésszünk. Ha a törzsállományt megvásárolnánk, egy haltermelőcég kitenyésztené azokat. —A már említett pontyon kívül milyen halfaj található a holtágban? — Amur, csuka, süllő, dévérkeszeg és kárász. —Még egy utolsó kérdés. Az igazi horgászoknak sok mindent elárul a helyről a fogáseredmény. Önök mennyivel büszkélkedhetnek ? — A tavalyi év fogáseredménye 52 mázsa fölött volt. Csakis a horgászokon múlik, hogy az idén több legyen... Termelők, oktatók és szolgáltatók Harmincegy milliomosj elölt Lapunk már többször tájékoztatta olvasóit, hogy a Nyíregyházi Vállalkozókért Vállalkozásélénkítő Alapítvány kanadai mintára Milliomos akarok lenni címmel pályázatot hirdetett a megyeszékhely azon általános és középiskolai tanulói számára, akik a nyári szünetben szívesen indítanának valamilyen vállalkozást. A pályázat feltételeit májusban az érdeklődő tanulók az intézményekben olvashatták. — Mi történt azóta? — Nyíregyháza iskoláiból ötvenkilenc gyerek harmincegy pályázatot nyújtott be — tájékoztatott Köteles Gyula, az alapítvány munkatársa. — A fiatalok elképzeléseit társadalmi zsűri bírálta el, melynek tagjai között volt az alapítvány munkatársa, bankok, az APEH képviselői, a fővédnök pedig Giba Tamás alpolgármester volt. A zsűri negyvenhárom tanuló huszonnégy pályázatát találta megvalósításra, támogatásra alkalmasnak. Egyszemélyes vállalkozás tíz, kettőfős tizenhat, három vagy több közös üzletember húszezer forintos támogatásban részesülhet, amihez továbbra is várjuk a szponzorok segítségét. A kis vállalkozók — akiket szüleik és üzletemberek támogatnak — igen széles körű elképzeléseket valósíthatnak meg, hiszen lesznek közöttük termelők, oktatók és szolgáltatók is. — Mikor kezdődik az érdemi munka? — E hét szombatján kezdődnek az elméleti felkészítések, amelyek során többek között ismereteket kapnak a vállalkozások jogi alapjairól, a marketingmunkáról és a könyvelésről is. Támogatóik segítségével vállalkozásukhoz üzleti tervet is készítenek. Maga a termelés, a boltok nyitása június harmadik hetében kezdődik. Általában lakásukon végzik a munkájukat, de szeretnénk a Kossuth téren egy információs pavilont is nyitni, ahol az esetleges megrendeléseket is le lehet adni. A tanulók munkájukat augusztus végig folytatják, szeptemberben pedig értékeljük a vállalkozások eredményeit — fejezte be Köteles Gyula. KvZ Tizenöt éves óvoda Mátészalkán A közelmúltban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a mátészalkai 9. Számú Óvoda. Gyermekek és óvónők egyaránt nagy lelkesedéssel készültek az ünnepre, melyet a csepergő eső sem tudott megzavarni. Közel hetven szponzor — intézmények, vállalatok, vállalkozók — segítette a jubileum méltó megünneplését, amelyen részt vettek a régi és mostani óvodások, valamint hozzátartozóik. Az egész délelőttöt betöltő gazdag programban az ünneplő óvoda kicsinyei mellett — akik többek között „gombapolkát” is előadtak — felléptek a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói is bajor tánccal. Az ünnepség természetesen a szülinapi torta (illetve torták) közös elfogyasztásával ért véget, amelyből minden résztvevőnek jutott egy szelet, hiszen pontosan 51(!) darab készült a jeles évfordulóra. Az óvodásokat a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola táncosai is köszöntötték Kép és szöveg: Szamosi István lopott pásztoróráknak és a csavargásnak a haverokkal ezentúl vége. A gazda befoltozta az átjárót, a kisajtó pedig zárva. Semmi lógás, tessék dolgozni! Persze könnyű a gazdának, ő eléri a kilincset. Kísértetiesen emlékeztet a történet a ma Magyarországára. Az emberek többsége rendben végzi a dolgát, de ahhoz, hogy megéljen és élni legyen itt kedve, tudni kell, hol vannak a lyukak, vagy nevezzük kiskapuknak őket. Kormányunk azonban foltozáshoz látott. Nőnek áz árak, maradnak—vagy éppen csökkennek — a fizetések (már annak aki még kap valahonnan) ráadásul az aktuális jelszó: felszámolni a fekete- gazdaságot! Egyre kisebb lesz az udvar, amin szaladgálni lehet. Amit azonban nehéz megemészteni, az az, hogy vannak, akik mindig elérik a „kilincset”. Mi, átlagemberek, egyelőre sajátos hangulatban bámuljuk a szűkülő lyukat. Néhány nappal később az utcán találkoztam a kutyával. A kisajtó zárva volt. Talált egy másik rést. Dojcsák Hol a lyukam? Nyírcsaholyban sétálgattam, amikor a mellettem „elhaladó” kerítés rezdülése felriasztott gondolataimból. Egy depressziósnak tűnő, amolyan „magába roskadt, és melléesett” hangulatban levő kutya bökdöste orrával a drótot. Egészen a közelmúltig egy lyuk kötötte össze az udvar és az utca világát, amin keresztül kötelességteljesítés — házőrzés — közben egy-egy órára szabadságolhatta magát az eb. A
