Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-27 / 123. szám
Hétvége 1995. május 27., szombat Mindennapi történet Péter 5 éves, kisöccse, Márk három hónapos. Édesanyjukkal sétálnak, aki két gyermeke ellenére sem néz ki többnek 16 évesnél hosszú haja és vékony alakja miatt. — Gyakran be is néznek a babakocsiba, hogy vajon tényleg a sajátomat tolom-e — neveti el magát Réka, amikor megemlítem neki gondolataimat. Nincs bennük semmi különös, férjével nevelik a fiúkat. Élik a fiatalok néha elég keserves mindennapjait. S most éppen erről kezdtünk el beszélgetni. — Már a hetedik hónapban jártam Petivel, amikor Zsolttal összeházasodtunk. Nem volt olyan nagy lakodalom, mint amiről korábban ábrándoztam, de egy meleg hangú ebédre összejött az egész család. — Akartátok a gyereket? — Azt, hogy anya akarok lenni, mindig is tudtam. S bár a kicsi váratlanul jelentkezett és némi zavart is okozott, a szívem mélyén örültem neki. Zsolt először talán úgy érezte, hogy magamhoz akarom láncolni. Felmerült az abortusz gondolata is, de aztán elvetettük. Amikor először megmozdult a hasamban a kis élet, már tudtam, hogy helyesen döntöttünk. — Mit szólt mindehhez a családotok? —• Zsoltnak csak az édesanyja, nekem mindkét szülőm él. Egyikőnk sem egyedüli gyerek, talán ezért is nem rendeztek jeleneteket a nagyszülőjelöltek. — Hol laktatok, miután összeházasodtatok ? — Mivel egyikőnknek sem volt munkahelye, anyá- mékhoz költöztünk. A három szobából egyet megkaptunk. A másik kettőn anyámék és a két öcsém osztozkodott. Ide született meg Péter. Szinte hetente átrendeztük a szobát, hogy az ágy mellé a kiságy, a szekrény és a tévé is beférjen. — Milyen ember a férjed? •— Ahhoz képest, hogy most már kétszeresen is apa, elég kicsapongó. Még mindig szeret összejönni a haverokkal, néha iszogatnak, zenélnek. De tudod, még csak 27 éves, és én a hibái ellenére is őrülten szeretem. Bár most a pici mellett kevesebb idő jut rá, ha lehet, mindent megadok neki. — Miből éltek? — Zsolti dolgozik, és én is munkahelyről jöttem el szülni. Szerencsére a család sok mindenben segít minket, így mindig sikerül talpon maradnunk. —Még mindig édesanyádék- nál laktok? — Már nem. Átköltöztünk anyósom háromszobás lakásába. Övé a kisebb, miénk a két nagyobb szoba. — Mi tette szükségessé a költözést? — Elég gyakran voltak köztünk kisebb nézeteltérések, de azt hiszem, az tette fel az i-re a pontot, amikor bejelentettem, hogy újra terhes vagyok. Nem nézték jó szemmel, hogy oda akarom megszülni a második gyerekemet is. Meghánytuk- vetettük a dolgot, aztán megkérdeztük anyósomat. Mivel a sógomőmék már kaptak saját lakást, így nem volt akadálya annak, hogy odaköltözzünk. Anyósom halk szavú, nagyon segítőkész nagymama, de azért mégiscsak jobb lenne a saját otthonunkban élni. — Milyenek a kilátásaitok? — Beadtuk a lakásigényünket, de sajnos nincs elegendő pénzünk. Úgy néz ki, hogy egy ideig még mamával maradunk. — Tudatosan akartátok, hogy Márk is megszülessen? — Zsolt először nagyon ágált, nem akart még egy gyereket. Én ragaszkodtam a babához. Szinte végig kellett feküdöm nyolc hónapot, és végül császármetszéssel jött a kisfiam a világra. Mégsem bántam meg. Sőt, ha újra teherbe esnék, az anyagi és egyéb nehézségek ellenére is megtartanám a gyereket. —Mivel telnek a napjaid? — Téved, aki azt hiszi, hogy a pici baba mellett az ember mindenre ráér. Míg Peti óvodában van, főzök, mosok, takarítok, vasalok. Észre sem veszem, s már négy óra van, indulás az óvodába. Ezután sétálunk egy nagyot a gyerekekkel. Lent megvárjuk Zsoltot, játszanak, labdáznak egy sort Péterrel, aztán hazamegyünk. Megfürdetem a két gyereket, vacsorát adok nekik, s mire elalszanak, már én is hullafáradt vagyok. Persze, nem megy mindig ilyen simán a nap, mint ahogy most elmeséltem. Márk nagyon ölbekapott kislegény. Hol anyámék, hol anyósom pesztrál- ja, így ha csak ketten vagyunk otthon, ő akkor sem szívesen mond le eme „jogáról”. — Ha jönne most egy jótündér, mint kívánnál tőle? — Először is azt, hogy a gyerekeimet egészségben, boldogságban felnevelhessem. Aztán jó lenne egy saját lakás és talán már egy új autó is a 12 éves Trabantunk helyett. SiTi Természetes ékességünk Pompás ékességünk a haj, legyen bármilyen színű. Anatómiai felépítése valóságos remekmű. Habár nem érzékeljük, a hajszál nem holt anyag, naponta 1/4—1/2 millimétert nő. A fejbőrön lévő esetleges varasodás és egyéb kiütések azonban elpusztítják a haj gyökereit, és az ember rövid időn belül megkopaszodhat. A hajszínt örököljük. Minden hajgyökérben egy pigmenttest található, ami meghatározza a hajszínt. A pigmenttestek több árnyalatot tartalmaznak, ez magyarázza a színárnyalatok gazdagságát. Napjainkban, persze, a divatot követve, megváltoztathatjuk haA hétvége oldalakat szerkesztette: Sikli Tímea junk színét, de a természetes szépséget semmi nem pótolhatja. Az ősz hajszálak, úgy tűnik, a mirigyek működésének köszönhetik színüket. Ahogy az életkor előrehaladtával csökken a hormontermelés, úgy változik a haj színe is. A hajat ápolni kell, ha azt akarjuk, hogy szép legyen. Ez több tényezőtől is függ. Szerepe van benne a táplálkozásnak, a testmozgásnak, a levegőnek és a napfénynek is. A haj különböző ásványokat tartalmaz: kovasavat, vasat, arzént, mangánt és ként. Épségének megőrzése érdekében tehát ügyelnünk kell a megfelelő ásványi anyagok ellátására. Serdülőkorú lányoknál gyakran tapasztalható a haj túlzott zsírosodása. A legtöbb ember nagy gondot fordít a hajápolásra, de megfeledkezik arról, hogy a külső eljárás csak akkor lehet eredményes, ha belső kezelés egészíti ki. A hirdetések a legkülönbözőbb hajszeszeket reklámozzák. Elképzelhető, hogy mindegyiknek van valami haszna, az azonban biztos, hogy a haj növekedését elősegítő legjobb és mindenki számára elérhető szer a hagyma. A hagyma kéntartalmú, és a természetes kén kitűnő hatással van a fejbőrre. Ha bármilyen problémánk van a hajunkkal vagy a fejbőrünkkel, jó eredménnyel használhatjuk tehát a hagymát! Hajmosás előtt dörzsöljük be a fejbőrt egy félbevágott, nyers hagymával. A hatás növelése érdekében tápanyagokban gazdag lanolinos krémeket is használjunk, mely F-vitaminban gazdag. Hagyjuk a hajon a pakolást egy fél óráig, aztán mossuk ki. Ez a két szer a leghatásosabb a szép haj elérése érdekében. ■■■■■■■■ ÚJ KELET Örömszerzés show-val Az iskolai szavalókórusok és irodalmi színpadok felett eljárt az idő. Még sokan emlékszünk azokra a „békebeli időkre” amikor egy-egy iskolai ünnepségen — a tanácshatalom évfordulóján — minden évben hallhattuk Anna levelét. Unta, aki hallgatta, de unta az is, aki előadta. Nagy Zoltán tanár úr hét évvel ezelőtt gondolt egy merészet, és a kor divatja szerint (a rockmusical stílusához hasonlóan) elkezdett dalokat írni. Osztályról osztályra járva egyenként meghallgatta a gyerekeket, megnézte mozgáskészségüket, és az arra alkalmasak közül 14-et ki is választott. Eleinte a város iskoláiban, óvodáiban, majd üzemeiben és intézményeiben adtak műsorokat. Ez volt a kezdet. Mára már a dalokhoz mozgásanyag is járul. A csoport szerződtette a megye egyik legjobb táncpedagógusát, Rácz Erikát, aki koreográfiáival tette még látványosabbá, élvezetesebbé a műsorokat. Időközben nevet is választott a kis csapat: Tini Show. Találó az elnevezés, mert itt az óvodástól a középiskolásig minden korosztály megtalálható. Ötödik éve már, hogy a csoport rendszeresen külföldi meghívásoknak tesz eleget. Kelet- Szlovákia magyarlakta településein és Erdélyben szereznek örömet, nyújtanak vigaszt, nevettetnek és csalnak ki könnyeket az emberek szeméből műsorukkal. A meghívásoknak mindenféle ellenszolgáltatás nélkül tesznek eleget, szóljon az bárhová is. Fél Európát bejárták, de a legemlékezetesebbek azok a fellépések maradtak, amelyeket a határon túli magyarlakta településeken adtak. Már hagyomány, hogy szeptember első hetében egyhetes szlovákiai körúttal kezdik a tanévet. Általában olyan helyeken lépnek fel, ahol szegényebbek az emberek, mint hazánkban, ezért „gázsit” nem kémek, csak szállást és étkezést. Zöldpatika Kankalin Húsz-harminc cm magas növény, melynek erősen ráncos levelei nyélben hirtelen keskenyedők. Virágai a tőkocsány végén ülnek, és az egész növény pelyhektől szürkés. Nálunk kaszálókon és vadon terem, de termesztik is. Virágát és az egész növényt gyűjtik. Enyhe köptető, reuma- és kösz- vényellenes sajátságú. ízületi gyulladás ellen, továbbá mint ideg- és szíverősítőt adják. A virágjából készült tea használatos hörghurutnál mint izzasztó, köptető. Az egész fűből készült tea (5 gr 200 gr vízbe) ideges gyöngeségnél, tfitustáncnál, migrénnél fájdalomcsillapító és nyugtató. Reumánál és köszvénynél a hólyagra és a vesére való hatásánál fogva igyunk naponta — lehetőleg este, az ágyban — a virágjából készült teát. (5 gr 1/41 vízre). Főzetét reumánál bedörzsölőszernek is használják, de gyógyító fürdőkhöz is adják. A virág porzójának viszketést és bőrkiütést okozó hatása van, melyet alkoholos lemosással lehet enyhíteni. Mikor kedves történetek után érdeklődtem, elsőnek egy eldugott kis erdélyi falut említettek. Annyira el volt zárva a külvilágtól, hogy még a felszerelést is a hátukon kellett felhordaniuk. A „kultúrház- ban” a világítást egy szem mécses szolgáltatta, ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — még a falucska papja (reverendában) is együtt élvezte az előadást a nézőkkel, együtt tapsolt a közönséggel. Az itt élő emberek annyira ki vannak éhezve a magyar szóra, hogy — mint a sivatag vándora, ha oázisra lel — szinte szívják magukba az előadás minden szavát, élvezik a zene minden cseppjét. A csoportból két alapító taggal beszélgettem. Adám Viktória és Tóth Krisztina a 7. a-ba járnak. Ők elmondták, hogy van, amikor fárasztó, de azért nagyon élvezik, amit csinálnak. Egyikőjük a kistestvérét is hozta magával. Igaz, ekkor még óvodás volt, de ma harmadikos „nagy” iskolásként is rendszeresen jár a próbákra és a fellépésekre. Egy ízben, mikor Drezdában a szálloda második és harmadik emeletén kaptak csak szállást, az apróbbak alul, a nagyobbak felül kvártélyozták be magukat. Lefekvés után egy órán keresztül járt a lift, mert a picik felköltözködtek a naFekete hétvégénk volt. No, nem a fekete felhők, a szakadó eső, a dörgés-villámlás miatt. Sokkal inkább azért, mert elvesztettünk (egyebek mellett) egy illúziót. A biztonság illúzióját. Persze, mi is hallottuk a tévében, rádióban, hogy betörés, lopás meg ilyenek. De az valahogy mindig mással esett meg, s nem gondoltunk arra, hogy egyszer mi is sorra kerülünk. Meg aztán megmutatták a tévében, hogy ennyi meg annyi százalékot elfogtak, lelepleztek és megtaláltak, és hogy szolgálnak meg védnek... És a környéken valóban minden olyan békés. Csakhogy amikor szombat reggel kinéztünk az ablakon, nem állt a ház előtt öreg Trabantunk, vasárnap reggelre az öntözőberendezésünk tűnt el a kútból szivattyústól, mindenestől. Annak rendje és módja szerint azonnal hívtam a rendőrséget, aztán bementem feljelentést tenni. Egy órát töltöttem egy félig összevert asszonnyal várakozva, miután valaki odajött, és közölte, hogy a városban focimeccs van, ezért nincs, aki felvegye a jegyzőkönyvet, úgyhogy menjek haza, és a két gyobbakhoz. Akik nem bírták el a párnát és a takarót, azok húzták végig a folyosón, majd be a liftbe, és irány a harmadik emelet. Reggel aztán együtt ébredt a társaság, voltak, akik többen egy ágyban. A régiek is visszajárnak a csoporthoz. A nyolcadik osztály elvégzésével nem szakad meg a kapcsolatuk a többiekkel. így létezhet, hogy még menyasszony is akad közöttük. Valódi közös, kreatív munka ez. Az együtt éneklés és a közös mozgás nagy élményt nyújt mindegyikőjüknek. A tanár úr elmondta, hogy volt olyan tanítványa, aki őstehetségnek indult — egy kis cigánylány —, de családi háttere miatt abba kellett hagynia. Kár, mert a vérében volt a zene és a mozgás minden eleme. A több mint háromszáz fellépés alkalmával bejárták fél Európát. Ők hoztak külföldi kapcsolatokat az iskolának, és nem fordítva. Nagy Zoltán tanár úr egy érdekes adatra hívta fel a figyelmemet. A gyerekek 62 százaléka elvált szülők gyermeke illetve félárva. Teljesen véletlenül alakult így, mintha ez a forma, ez a közösség vonzaná az érzelmileg sérülteket. De az is lehet, hogy itt keresnek és találnak örömet és vigaszt. — Sch— ügyet külön-külön három példányban írjam meg magam, majd hozzam vissza. Mire hazaértem, a helyszínelők is megérkeztek, lefényképezték mindennek a hűlt helyét, majd széttárták karjukat: hát, a nyomokat, azokat már rég elmosta az eső — és elköszöntek. Mivel feljelentések terén csekély tapasztalattal rendelkezem, megkérdeztem: szerintük említsem-e az egyik esetet a másik iratában is, mert esetleg összefügghetnek. Azt a választ kaptam, hogy teljesen fölösleges, úgyis két külön ember fog vele foglalkozni. Különben is — hangzott a magyarázat —, ha ön elmegy a fogorvoshoz, azt érdekli, hogy előző nap a szemészeten is volt? Hát igen. Ez elgondolkodtató. Én persze nem vagyok szakember, s mivel talán önök sem nyomozók, a velünk történt bűnesetek eme — úgy látszik, átláthatatlanul — bonyolult szövevényét az önök megítélésére bízom. És, persze, ennyit a biztonságról. A szolgálatot már nem is említve. N. 1. Biztonság
