Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. május 2., kedd 3 Önkormányzat és iskola Új stratégiát! Az elmúlt heti előadásokkal véget ért a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Pedagógiai Inté- zet(MPI) azon rendezvényso­rozata, amely a Tavaszi Peda­gógiai Napok címet viselte. Az intézet igazgatója, dr. Kuknyó János abbéli reményét fejezte ki, hogy a csaknem két hóna­pig tartó rendezvénysorozat— a Közoktatási Törvénnyel, a közoktatás fejlesztésének stra­tégiájával és a NAT-tal (a Nem­zeti Alaptantervvel) összefüg­gő aktuális rendezvényeik, szakmai szolgáltatásaik — megfelelő segítséget nyújtott a megye oktatási intézményei előtt álló rövid és hosszabb távú feladatok megvalósításához. Április 24-én az MPI vendé­ge voltdr. Ballér Endre, a Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanára, aki A helyi tanterv mint a tartalmi szabályozás eszköze címmel tartott előadást. Április 26-án Fáy Árpád, a Szülői Ka­mara ügyvezető elnöke az isko­laszékkel kapcsolatosan tartott előadást, délelőtt a Fehérgyar­mati Polgármesteri Hivatalban, délután a megyeszékhelyen, az MPI-ben. Ugyancsak e napon látták vendégül a intézetben, majd délután Vásárosnamény- ban Halász Gábort, az Országos Közoktatási Intézet oktatásku­tatási központjának igazgatóját ^— Halász Gábor előadásá­ban a helyi társadalom, azaz az önkormányzatok és az iskola- szerkezet kérdéskörét boncol­gatta — mondta dr. Kuknyó János. ^-Utalt arra, hogy a hat­vanas évek oktatáspolitikája a gimnáziumi fejlesztést erősítet­te, elsősorban a Ratkó-korszak „levezetéseként”; a hetvenes években a szakközépiskolák kerültek előtérbe. Jelenleg a legnagyobb gondot a három­éves szakmunkásképzés jelen­ti, amely az általános iskolák­ból tovább tanulók közel 40 százalékát fogadja, s képezi a — a piac értékei szerinti kevés­bé preferált végzettséghez jutó — gyermekeket. Maga az iskolastruktúra-vál­toztatás iránti igény már az előző kormány programjában is szerepelt, a különböző iskola­típusok létrehozásával alterna­tívát jelentettek a tanulóifjúság és a szülők számára. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok félig-meddig illegális helyzetét az 1993-as törvény erősítette meg. E törvény emelte az álta­lános iskolai képzési időszakot tíz évre, s tette sokkal differen­ciáltabbá az általános iskolák helyzetét. Az oktatáskutató szakember véleménye szerint jelenleg nagy gondot jelent, hogy mi­lyen legyen az iskolarendszer, ezen belül annak átjárhatósága, illetve milyen stratégiát állítsa­nak föl: elfogadni a jelenlegit, esetleg visszafelé építkezni vagy — harmadik lehetőség­ként — egy teljesen új felé ha­ladni. Ez utóbbi tűnik a legel- fogadhatóbbnak. Az új iskola- szerkezet egyik elemeként je­lentkezne, főleg a kistelepülé­sek, a kisiskolák esetében az úgynevezett településközi isko­la típusa, azaz több község tar­tana fenn egy intézményt (ko­rábban körzetesítés — szerk.), második elvárásként a megyei koordináció megerősítését igé­nyelné, harmadikként a na­gyobb állami felelősséget, amely magasabb állami dotá­cióval párosulna, s végül a tér­ségi szelektív támogatási rend­szer alkalmazását, amely éppen itt, Szabolcsban merült fel — fejezte be dr. Kuknyó János igazgató. lefler Miniszter és szakszervezeti elnök Záhonyban A háború véget ért (folytatás az 1. oldalról) A miniszter után Dr. Már­kus Imre lépett az emelvényre. A vasutasságot foglalkoztató kérdésekre — mondta —, pél­dául hogy mikor hány vasutast bocsátanak el, milyen lépések­kel fog lezajlani az átalakulás és mi lesz azoknak a lépések­nek az eredménye, a program megalkotóinak kell megadnia a választ. Az ünnep egyik legfon­tosabb aktualitásának nevezte a három hét múlva esedékes üzemitanács-választásokat. Nem más itt a kérdés, mint hogy a május végén még mun­kahellyel rendelkező munka- vállaló akar-e élni alkotmány adta, törvény biztosította jogá­val és a munkahelyen az érdek­érvényesítésben az üzemi taná­cson keresztül is bele akar-e szólni — tette hozá Márkus Imre. Azoknak, akik talán kis­sé furcsállották, hogy — külö­nösen ilyen feszült helyzetben, a sztrájk után —‘ a szakszer­vezeti vezető és a közleke­dési miniszter egy rendezvé­nyen vesz részt, elmondta, úgy gondolja, normális kö­rülmények között ebben sem­mi kivetnivaló nem található. A háború véget ért, a béke- - szerződést aláírták. Beszédét követően egy diáklány mono­lógját hallgathatták meg a jelenlevők, majd Lotz Károly és Sipos István eltávoztak, vasúti létesítmények látogatá­sára indultak. Márkus Imre maradt, és megtartotta kam­pánygyűlését. Ennek végén egy eldurranó luft okozott egy kis riadalmat, de mikor kiderült, hogy nem lövés dörrent, a vi­dám incidens hatására a mara­dék feszültség is elszállt az emberekből. Odakint sört és főtt virslit kaptak a VSZ-tagok, zajlott a majális. Ugyanezekre voltak hivatalosak a vendégek is, de mielőtt Márkus Imre ki­ment volna saját adagjáért, egy rövid interjút adott az Új Ke­letnek. —A sztrájk alatt is, de most, a munkabeszüntetés által a MAV-nak okozott kár miatt kis­sé felerősödött a vasutasok­kal szembeni hangulat az or­szágban. Mi erről a vélemé­nye? — Azt a kárt, véleményem szerint, nem a vasút dolgozói okozták a vasútnak, hanem a vasút vezetése okozta önmagá­nak, illetve a kormányzat a nem megfelelő módon előkészített vasútátalakítással. Úgy néz ki a vasút átalakítása, hogy bizo­nyos szinteken bizonyos fogas­kerekeket kicserélünk, felte­szünk másikat, vagy bedugunk közéjük egy másikat, pedig ez így nem megy. A közlekedés komplex mechanizmusát kell átvizsgálni. Ha a kormány, a parlament elhatározta, hogy ennek az országnak miképpen alakul a közlekedése, abból ki­olvasható, mi a vasút feladata. És ebből lehet a MÁV-nál meg­határozni az operatív feladato­kat. Ezt az utat sztrájkokkal ki­kövezve vagy anélkül járja vé­gig a munkáltató, ez rajta múlik. Hogy a közvélemény mennyire van ellenünk fölhec- celve? Véleményem szerint egyre többen értik meg, hogy milyen fontos ágazat a vasút az országban (lehetne húzóágazat is), hogy hány családnak ad kenyeret, munkát. Azt tapasz­talom, hogy a közvélemény nem volt annyira ellenünk en­nél a sztrájknál, mint az előző­nél. A szakszervezetek elleni kampány közel sem volt annyi­ra eredményes. —A munkaerő átcsoportosí­tásával elbocsátások nélkül meg lehetne oldani az átala­kítást? — Csak részben, mivel lesz­nek olyan munkakörök, ame­lyek megszűnnek. A kérdést viszont úgy kell feltenni: „A vasút, a vasutasság jelentős ré­szének munkája megmentése érdekében milyen kisebb mű­téteket kell elvégezni?” — ez a munkáltató dolga. Én úgy íté­lem meg most is, ahogy a sztrájk előtt is: a labda a másik félnél van. Mert ha ezt megte­szi, és fehéren feketén bizonyít­ja annak a lépésnek a szüksé­gességét, akkor a szakszerveze­tek kénytelenek lesznek meg­állapodni. De így, hogy nincse­nek szakmai érvek, csak az, hogy „adjátok ide a döntést, és higgyétek el, majd jobb lesz”, nem megy. Az egyik szolgálati helyen létszámtöbblet, a mási­kon létszámhiány található. A MÁV-nál is megjelenik az a szlogen, hogy a több szakmás munkavállalókra van szük­ség. Ez képzésekkel, átkép­zésekkel érhető el. A vasutas a munkájáért elvállalja, hogy őt képezzék és átképezzék. A kormánynak pedig a sztrájk­ból levonható legnagyobb tanulság a következő: a par­iáment előtt'levő'munka tör­vénykönyve módosításánál nem arra kell koncentrálni, hogy vonom el a jogokat, hanem hogy a munkáltatót a rendre, a munkaügyi kapcso­latok leszabályozására kell rászorítani. . — Említette az új közlekedé­si koncepciót. Látja már ezt körvonalazódni? — A közlekedésben túlzot­tan előtérbe kerülnek a köz­úti lobbi érdekei, és erre ráse­gít a pénzügyi politika. A vas­út fejlesztése hosszú távú be­fektetés, a mostani pénzügyi politikánk rövid távon akarja megoldani a problémákat. Azért erős a közúti lobbi, mert a pénzügypolitika is azt akarja, hogy a benzin­ben levő adót minél többször forgassák meg. A vasútnál — a villanyáram felhaszná­lása miatt — ez a pénz nem forog. Most azt kell eldöntenie a kormánynak, hogy rövid tá­von a pénzügypolitikában, az egyensúly megteremtésé­ben nagyon nagy szerepet szánok a vasútnak és a vasúti bevételeknek, de hosszú távon tönkreteszem a vasútat, vagy pedig fordítva. Nagyon meg kell még gondolniuk azt is, hogy vasútpolitikát soha nem lehet négyéves választási cik­lusra kialakítani. Az a játék nem megy, hogy négy évre sikerágazatot csináljak a vas­úiból. A vasút kérdésében 8-10 évre kell meghozni a döntéseket. Az előző kormány ezt nem vállalta fel, mert tudta, hogy „meleg pont”. Ez a kor­mányzat a választási ciklus elején elkezdte a párbeszé­det, és a társadalommal a meg­felelő módon lefolytatta: Most le kell még ezt rendezni be­felé, a vasutasokkal. Ha ezt a kormány megfelelő szakér­telemmel teszi, akkor az ügy — nem mondom, hogy ki­sebb ütközések nélkül, de — a sztrájkok mellőzésével fog rendeződni. Dojcsák Tibor Találkozás Koltai Róberttel Kellemes másfél órát tölt­hettek el azok az érdeklődők, akik részt vettek a Váci Mi­hály Művelődési Központban Koltai Róbert színművész kö­zönségtalálkozó estjén. A kö­tetlen beszélgetéssel tarkított műsorban többek között dal­betétek hangzottak el a Pati­ka című filmsorozatból és a Sose halunk meg című film­ből. Koltai Róberttel a műsor után beszélgettem. j — Ön, amellett, hogy színész, a\ Sose halunk meg sikere óta rendezőként is ismert és elis­mert. Milyen ma Magyarorszá­gon a filmrendezők helyzete? — Meg kell jegyeznem, első­sorban nem rendezőnek tartom magam, hanem továbbra is szí­nésznők. Egyrészt azért, mert korábban is réndeztem már szín­házban, tehát az a munka szá­momra már nem egészen újdon­ság, másrészt pedig azért, mert egy film megalkotásától az em­ber nem válik filmrendezővé a szó igazi értelmében. Egyébként manapság itthon nagyon nehéz a rendezőknek a pénztelenség miatt. Mindenki csak akkor tud dolgozni, alkotni, ha pénzt tud szerezni, ha talál szponzorokat. Ha pedig a rendező keze meg van kötve, ha arra koncentrál, hogy spórolnia kell, az a film művésze­ti színvonalának kárára is válhat. — Filmje, a Sose halunk meg nemcsak itthon aratott nagy si­kert,-hanem a határokon túl, sőt az amerikai- kontinensen'is. Mondana erről néhány szót? — Kétszeresen örülök az ame­rikai sikernek, hiszen az amerikai filmek dömpingjében éppen' Amerikában nem kis dolog egy magyar filmmel elismerést sze­rezni. A Sose halunk meget két hétig vetítették Los Angelesben, illetve New Yörk-ban, az HBO székházában volt egy szakmai est, ahol szintén műsorra tűzték. Ezenkívül Torontóban, Chicagó­ban volt a mozik műsorán. Igen kedvező kritikák jelentek meg róla a nagy amerikai lapokban: a Los Angeles Times-bari, a New York Times-ban, a Hollywood Reporter-ben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a filmet OScár- díjra jelölték, hiszen ebben az esetben már a jelölés is elismerést jelent. J— Amerikán kívül Izraelben is bemutatták a filmet. Milyen alkalomból került sor erre? —■’ A közelmúltban a Buda­pesti Kulturális Hét keretében vetítették a filmet Tel Avivban. Három magyar film került mű­sorra, a Sose halunk meget nagyon szerette a közönség. — Az Ön közreműködésével született meg a Patika-sorozat. Mi adta a: ötletet dtémaválasztáshoz 0. — A Sose halunk meg sike­rén felbuzdulva néhány gyógy­szeripari cég ötleté volt, hogy erről a szakmáról készítsünk egy népszerűsítő jellegű filmet. —Érzése szerint mennyiré lett sikeres, elfogadott ez a sorozat? — Nagyon nehéz volt az elin-‘ dulás, az első egy-két résznél még nem igazán látszott, hogy mi lesz ebből, de én bíztam abban, hogy ha sikerül egy frappáns ze­nés sorozatot létrehozni, az „könnyebben emészhető” lesz a nézők számára. Dés László se­gítségével ez meg is valósult, és a4-5. rész után az emberek kezd­ték megszeretni a Patikát, mos­tanában pedig már azt kérdezge­tik, hogy lesz-e folytatás. Kezdet­ben rengeteg bírálatot kaptam, a kritikák folyton a Sose halunk meg sikereire hivatkoztak, pedig az összehasonlítás semmilyen szempontból — elsősorban mű­fajilag — nem helytálló. — Lesz folytatása a sorozat­nak? — Egyelőre úgy tűnik, hogy nem. —^ Milyen további tervei van­nak? — Ami a filmezést illeti, nem szeretnék megállni. Elkészült a forgatókönyv a következő fil­memhez, melynek forgatását nyárra terveztük. De sajnos nincs rá elég anyagi fedezet, a szüksé­ges összegnek csak a negyedét sikerült összeszedni. így nem tudom kijelenteni, hogy lesz egy újabb filmem, inkább azt mon­dom, hogy remélem, lesz. — Mi lenne ennek a filmnek a témája? — Egy szenvedésekkel és örömökkel teli — általam is megélt — világról, a színházról szól. Vannak benne személyes jellegű motívumok is, akárcsak a Sose halunk megben. Egy ba­rátomnak szeretnék emléket állítani, aki már nincs köztünk, és rajta keresztül minden olyan színésztehetségnek, aki elkalló­dott és eltűnt anélkül, hogy iga­zán produkálhatott volna. Sze­retném feltárni és bemutatni a színészi pálya küzdelmeit és szépségeit, megismertetni a nézőkkel ezt a kínokkal terhes, de mégis csodálatos világot. Matyi Zsuzsa Erdőjáró Szívet melengető érzés volt a Duna TV csütörtök esti Erdőjáró című műsorát nézni. Megyénk tájformáló, dinami- ikusan növekedő erdőterületeit mutatta be /Vagy László mik­rofonja előtt Kovács Gábor, a Nyírerdő Rt. vezérigazgatója. Elmondta, hogy Szabolcs-Szatmár'-Bereg megyében az orszá­gos átlagot messze felülmúlja az erdősítési kedv. A gazdákat telepítésre motiválja, hogy a nyírségi homoktalaj szántóföldi művelésben csak veszteséget termel. A szabolcsi gazdálko­dóknak csak a több lábon állás biztosít megélhetést. Telepíte­nek is a szatmári síkon tölgy-és kőriserdőt a jövőnek. Ez az erdővel foglalkozók optimizmusát sugározza. Megyénkben az elmúlt évtizedekben is az országos átlag feletti volt a tele­pítések mértéke. Ez az itt élő erdészeti szakemberek elkötele­zettségét, mindenkori jó munkáját és jövőbe látását dicséri. Egy magángazdálkodó öt hektár akácost telepített — mu­tatta be a képernyő —, ő százezer forint befektetéssel és gon­dos munkával megoldotta homokos földterületének haszno­sítását. Ahogy számol, már az idei műszaki átvétel után a be­fektetett pénzénél lesz. László Sándor országosan ismert és elismert baktalórántházi akácnemesítő egy árbocakácos bemutatása mellett a jó akác­ról mondta el a tudnivalókat. Erdészetük a genetikailag kivá­ló magtermelő állományból évente 80 mázsa akácmagot gyűjt be és juttat el az ország minden tájára. Itt termelik ugyanis az országos szükséglet 80 százalékát. — A faanyagnak reneszánsza van — mondta Kovács Gá­bor a műsor végén. — Örvendetes, hogy egyre nagyobb a kereslet a természetes anyagok iránt. Rohanó, automatizált, kényelmesnek hitt világunkban jó néha bepillantani egy ilyen optimizmust sugárzó műsorba. Aki látta, bizonyosan erőt merített belőle. NN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom