Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13 / 111. szám
Nem csekély fizetségért ma is a régiek irányítanak „Ez a koalíció is téved az agrárium megítélésében” Dr. Lenti István (45 éves) okleveles kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa. Budapestről 1968-ban került Nyíregyházára mint főiskolai hallgató. 1971-től 1991-ig kisebb megszakításokkal a kálmánházi Rákóczi Termelőszövetkezetben főkertész. 1991 után rövid időt eltöltött a munkaügyben, ahol a munkanélküliség kezelésének problémájával foglalkozott. A 1994-es önkormányzati választások után a megyei közgyűlés tagja, három bizottságban dolgozik (élelmiszer-gazdasági, oktatási és közművelődési, gyermek és ifjúságvédelmi). A mezőgazdasági bizottságnak azért nem tagja, mert a hatalmi viszonyok ezt nem tették lehetővé, a koalíciós egyeztetések során az SZDSZ-nek nem jutott belső hely a mezőgazdasági bizottságban. A Szabad Demokraták Szövetségének majdnem a megalakulása óta tagja. 1990-ben a 2. választókörzetben, 1994-ben a 3. választókörzetben volt országgyűlési képviselőjelölt. Két gyermek édesapja. Egy évvel ezelőtt nem volt a hat parlamenti párt között egy olyan sem, amelyik ne ígérte volna meg a mezőgazdaság és a mezőgazdaságban dolgozók problémájának megoldását. Eltelt egy év, és a kívülálló számára is egyértelmű, hogy a helyzet mit sem változott a korábbi évekhez képest. Dr. Lenti Istvánnal igyekeztünk felmérni, hogy hol tartunk, jó úton járunk-e? Kérésére a politikai pártokat, azok tevékenységének megítélését igyekeztünk kikerülni. A kisgazdapárt előretörésével azonban ezt a témát sem tudtuk teljesen — mint ahogy nem is lehet — figyelmen kívül hagyni. Hitegetés és valóság — Közel egy év telt el az új kormány megalakulása óta. Ón szerint változott-e valamit a mezőgazdaság helyzete az elmúlt négy évhez képest? Milyen az Ön és a mezőgazdaságban dolgozók hangulata? — Minden magyar agrárszereplőnek be kell látnia, hogy üres az államkassza. A türelmetlen tiltakozások, balos-jobbos artikulációk lényege: a teljes felelőtlenség, a teljes agrárpatriotizmus hiánya. Az agrár Magyarország nagy hazugság volt, és mai is az! A mai koalíció és az ellenzék viselkedését siralmasnak tartom. A gazdaságirányítás terén egy csomó dologban mindkét oldalnak igaza van, de az agrárium megítélésében tévednek. Borzasztó gyengének tartom azt a teljesítményt, amit az agrárstruktúra és a produktivitás terén a rendszerváltás óta produkáltak, pedig tartalmas és hatalmas lehetőség volt számukra a bizalmi tőke, és birtokában mindkét demokratikus kormánynak meg volt a lehetősége, hogy helyes és szükséges folyamatokat indítson el. Idétlenkedünk, egymást sértegetjük, megsértődünk, ugyanakkor az óhajtott világ felé is gyávák vagyunk megnyilvánulni. —Meddig mehet ez még így? — A mai tendencia még bő- dületesen sokáig tarthat. A hatalomnak az agrárium vonatkozásában nincs épkézláb alternatívája. A felszín alatt érződik egy erőteljes nosztalgia a szövetkezeti mozgalom iránt. Az ellenzéki kisgazdák agrárdemagógiája — ami itt-ott talán nem is demagóg, csak megfogalmazásában — a szakterületre bizonyos befolyással bír, de ez csak egy rosszul perdült forgószél erejével hathat. Ha a gyakorlati megvalósítást is úgy elvégeznék, ahogy azt kinyilvánítják. lehet, hogy szomorú és keserű tapasztalat lenne a vége, de az is lehet, hogy nem... Sajnos, a többi pártnál még ez a kis remény sincs meg. Ez a szomorú. A mai magyar gazdának a helyzet és a szakhatalom akkor jó, ha alsó szinten limitált támogatást, némi hitelt ad. Elhiteti a reményeket, felcsigázza a termelői kedvet, de a termelés előrehaladtával egyre jobban belátható, hogy maga az értékesítési lehetőség, a piac, a piacszervezés ma sincs megfelelő szinten, továbbra is csak vágyálom. Ez a megoldás ide- ig-óráig a nosztalgiázó és dolgozni, termelni akaró, néha a fantázia nélküli agráriusokat és politikai szakhatalmat elkényeztetheti, de sajnos a te- nyészidők előrehaladtával köddé válik, és létező valóság lesz a piaci probléma, ami az értékesítés terén tapasztalható. —Lépni kell(ene), de a lépéseket harsogó bírálatok követik... — Igen, pedig a mezőgazdaságban élők jól tudják, hogy az agrárgazdaságban csak akkor van helye a bírálatoknak, ha az ARTIKULÁCIÓ egyúttal CSELEKVŐ, és a maga területén elveit betartva hatékonyan, eredményesen cselekszik. Létezik ma ilyen? Nem, és sajnos nem is létezett. Pedig régóta tudjuk, hogy ezt másként nem lehet csinálni. Nálunk az agrárember nem lehet szabad. Nem volt szabad a második világháború előtt, a második világháború után. és nem szabad a kárpótlás után, a demokráciában sem. Bizony, 1995-ben úgy látszik, hogy az agrárrendszerváltásra kár volt időt, energiát pocsékolni. Fölösleges pénzkidobás volt. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az előző „demokratikus” kormányzás idején ottmaradtak a helyükön vagy megbújt pozíciókban a kolho- zi rendfenntartók, hisz a hatalmi főpártnak nem volt érdeke a parasztember önálló, relatív, szabad, tevékeny akarata, de hogy újból a kolhozvezetők, az AG- RÁRPOCAK-ok irányítsák a föld- tulajdonnal rendelkező, demokratikus, szabad államban élő parasztot, azt legrosszabb üdére - kóros álmomban sem tudtam volna elképzelni. Sokaknak igaza van abban, hogy az államigazgatás minden pozíciójában nem lehet cserélni. Ha tisztes, becsületes, érdemi munkát végeznek, akkor ott a régi embereknek is meg kell maradniuk,. De hogy a pártállam egyes elnyomó szereplője magántulajdonnal, földtulajdonnal rendelkező parasztemberrel szemben hirdesse — és nem csekély apanázs ellenében — a piacgazdaság képzeletét?! Ez számomra hajmeresztő! Elképzelések sincsenek —A kárpótlási versenyfutásban és a kamarai kampányban a hatalom gyakorlóinak árnyékában, olykor aktív támogatásukkal sikerült elodázniuk a valós agrárreformot. Vajon mi lesz ennek a vége? — Én eltűröm ezt a viselkedési formát, a siserehadnak a mezőgazdaságban és az élelmiszergazdaságban betöltött vezető szerepét, pozícióját. Nem haragszom, nem orrolok rájuk, de tudom, hogy amit megfogalmazok, azt a legkevésbé szeretik hallani, és ettől, valamint a tehetetlenségtől és a tehetség- telenségtől nagyon félnek. Tudom, hogy végpontosak. Képtelenek végrehajtani az elképzeléseiket, azokat amik nincsenek... Biztos vagyok abban, hogy tovább korog még az agrárpocak Magyarországon, és ebben a régióban... — Sokan abban látják a gondjainkat, hogy a szovjet piac összeomlása után nem sikerült újabb piacra szert tennünk. illeU’e ami minőségileg, szerkezetiéig elég volt a keleti piacra, az nem elég a nyugatira. Erről mi a véleménye? — A kaszaforgató paraszt- ember dolgozni akar, a földet kárpótlásba kapott ember élni akar. Miután olyan kiszolgáltatott a helyzetük, amilyen, illene szervezni, információval ellátni. A régiók mezőgazdaságát szakhatalmi szempontból a földművelésügyi hivatalok irányítják — még napokig. Utána egy köztestületi formáció kerül a helyükre, és félek az információk hitelétől, az információk csorbításának lehetőségétől. Létrejött az agrárkamarai struktúra, ami nagyon jó egy modem mezőgazdaságban, mert egy integrációs lehetőség az európai gazdálkodási szisztémába, viszont ami nálunk létrejött — megyénkben is — az egy magyar sajátosság. Az agrárkamara keresi helyét, hatalmi jogokat kapott, pénzzel fog gazdálkodni. Miután szereplői és kialakulása egy versenyfutás eredménye, egy hatalmi pozíció megszerzése, aminek következtében önmagukat kell igazolni, úgy érzem, hogy az információt manipulálni, csorbítani fogják. Igyekeznek majd az információt úgy közvetíteni, eladni, hogy a parasztember őt lássa fontosnak és meghatározónak. holott ez nem így néz ki. Az agrárkamarának előbb el kell fogadtatnia magát a termelővel, a mezőgazdaságban dolgozókkal. A jelenlegi módszer nem jó. Az agrárkamara a törvény értelmében július elsejétől bizonyos szinten, bizonyos ködös fogalmak mellett regionális, de országos szinten is az agrárium egyik érdekképviseleti, szakmai, tanácsadói szerve lesz. Ehhez a hatalom bizonyos eszköszrendszerét is fogja gyakorolni. Amit az agrárkamara eddig csinált, nem volt más, mint harc a hatalom minél nagyobb szeletének megszerzéséért. Neki pénz kell, apparátust akar felállítani — hogy kikből, ez egy másik kérdés lehet —, és ő oda akar állni a termelők elé, hogy fizessetek nekem, és én közvetítem majd az információkat, a termelés lehetőségeit, és dolgozzunk együtt! Nagy kérdés, hogy ez milyen fogadtatatásra talál majd. A falugazdász tisztessége — Szerintem a gazdák nem látják ezt így át, fogalmuk sincs arról, hogy a fejük fölött milyen hatalmi harcok húzódnak. Hol egyik, hol másik hatalmon lévő csoport igyekszik hasznot húzni, de legalábbis megélni belőlük. Pedig nekik egy a fontos, hogy terményüknek legyen piaca. Senki sem mondja meg a gazdáknak ültetéskor, hogy mit termeljenek és mennyiért. Ósz- szel aztán álpiacgazdaság és nemritkán farkastörvények uralkodnak. Ennek megoldásában például a falugazdász-hálózat sem igen tudott segíteni. — A falugazdász-hálózat létrejött úgy, ahogy. Volt politikai színezete, de az ott dolgozók tisztességét többre tartom, mint azokat a politikai feladatokat, melyeket a háttérből rájuk taksáltak volna. Ezek a fiatalemberek, hölgyek, akik felvállalták a szakmát, igyekeztek tudásuknak megfelelően részt venni az agrártermelés és -struktúra szervezésében, megoldásában. Nem értem, hogy mióta létrejöttek, a helyzetük labilis, de az 1994-es választások óta viszont abszolút bizonytalan. Bizonytalan szisztémában dolgoznak a mai napig. Ebben a pozícióban nem tudtak és nem tudhattak a mezőgazdaság gondjainak megoldására ráhangolódni. — Konkrétabban megfogalmazva: milyen kételyei vannak a már említett, július elsejei változásokkal kapcsolatban? T- Ha ma valaki a mezőgazdaság tényleges szférájában produkálni vagy produkáltatni akar, akkor először is jól képzett, jól megfizetett, szakmailag a realitások talaján álló szakemberekkel kell dolgoztatnia. Mennyi pénze lesz a kamarának? Induláskor 300 millió forint. Mire elég a 300 miliő? Csökken a mostani falugazdászlétszám. Köztisztviselő lesz a megmaradt falugazdászból, kevés pénzzel, kamarai gazdajegyzői státussal. A megkapott köztisztviselői pozíció, plusz az a kis fizetés elég lesz- e arra, hogy a területeken elvégezzék a szakmai feladatokat? Adnak-e majd szaktanácsot ezek az emberek mindenkinek? Vagy csak a kamarai tagoknak? A polgármesteri hivatalok, ha beszállnak pénnzel, tehetnek-e fel megoldási kérdéseket? Ha igen, akkor olyan feladatok is rájuk bízhatók, amik a köztisztviselőséggel nem egyeztethetők össze. Első nekifutásra a vállalkozási státusz sokkal rugalmasabb volt. Persze a puding próbája mindig az evés. — Nagyon sok külföldi cég, még ha Magyarországon meg is veszi a gyümölcsöket, kiszállítja a határainkon túlra, ahol korszerű feldolgozógépeken dolgozza fel. így munkahelyektől.nem kevés bevételtől esik el az ország. Önnek, mint a megyei közgyűlés élelmiszergazdasági bizottságának tagjának, nyilván van mit tennie ezen a téren, mert jelen pillanatban Szabolcsban még vannak feldolgozóüzemek, de azok kihasználtsága nem a legjobb, és nem nehéz megjósolni, hogy mit hoz a jövő. Ön miként vélekedik erről? — A nyugati gazdálkodó a piaci viszonyok szellemében gondolkodik, célja a minél nagyobb nyereség elérése. Közgazdászok kiszámolták, a feldolgozás eredményeként keletkezik a legtöbb haszon. O részben megvette a ína'gj'ít^fel- dogozói vonalat, az éleími- szerfeldolgozói struktúrát átalakította, és gyakorlatilag megszerezte a magyar piacot is. Nem érdekli, hogy mi voltunk a „legvidámabb barakk”, az itt élők a legnagyobb affinitással bírnak a Nyugat felé. Őt pusztán az anyagi haszon érdekli, és ez ellen nem tudtunk mit tenni. A magyar paraszt a saját tábláján kapott mattot, szenvedett vereséget. A sok bába között — Mi tehet ebben a helyzetben a megyei közgyűlés élelmiszer-gazdasági bizottsága ? — A megyei élelmiszer-gazdaságának nincs középszintű, azaz megyei szervezete. A képviselő-testület élelmiszer-gazdasági bizottsága egy lehetőség, de cselekvésének nincs jogi alapja. Keresi helyét. A bizottság csak egy csíra a megye mezőgazdaságában. Ha végiggondoljuk, hogy a megyei agráriumot milyen szerveződések veszik körül, akkor siralmas a helyzet. Mindenki akar egy falatot szakítani: az FM, a dekoncentrált szervezetek, a pártagrárbizottságok, a kamarák, a gazdakörök, az érdekvédelmi körök, sőt, most már a szakszervezet is. Vajon a sok bába között hova fog a megye mezőgazdasága kerülni? Az volna a boldogító, ha a megye mezőgazdaságát a benne szereplők építenék fel, és nem a politika meg az érdekvédelmi szervezetek. — Köszönöm a beszélgetést. Száraz Attila Dr. Lenti István Fotó: Martyn
