Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-25 / 96. szám
1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. április 25., kedd UJ KELET Mindennapi kenyerünket Változások az OTP-nél 3 Kinek jár a támogatás? A kormány döntése nyomán az OTP-nél bekövetkező privatizáció és a kiadási oldal csökkentését irányzó intézkedések új feltételeket teremtenek a lakosság és a pénzintézet üzleti kapcsolatában. Arról kérdeztem Lőrinczi Jánosnét, a fehérgyarmati részleg vezetőjét, hogy mennyiben érintik közvetlenül ezek a változások az ügyfeleket. — Először is a leglényegesebbről, a privatizációról beszéljünk. A korábban teljes mértékben állami banknál milyen mértékű tulajdonváltást terveznek? — A legutóbbi információkat tudom csak elmondani, amelyek persze még változhatnak. A kormány tervezete az, hogy a legfőbb tulajdonosi Mennyiben válhat ez a kisbefektetők előnyére? — Annyiban mindenképp, hogy nem kell olyan tőkeerős versenytársakkal számolniuk, tehát nagyobb a részvényhez jutási esélyük. — A fentiek ismeretében mi várható a fennmaradó rész tulajdonosi összetételében? — Valószínűleg jelentős rész a menedzsment, a dolgozók és a kisbefektetők között fog megoszlani. Elég széles réteg fog tulajdonhoz jutni, de nem jelentős összegben. — Mit kell tudnunk a kedélyeket felborzoló lakásépítési támogatás megváltozásáról ? — A korábbiakra kell visszamennünk, hogy ez a felháborodás érthető élt a lehetőséggel, de még kisebb összegű szociálpolitikai támogatással, új építkezés vagy vásárlás esetén megkaphatta a régi és az új összeg közötti különbözetet. Az új rendelet értelmében ez megszűnik, és bizony, aki a szó szoros értelmében erre épített, de még nem intézte el az ez irányú adminisztrációt, könnyen lemaradhat róla. — Meddig van még hatályban a lakásépítési támogatás, azaz mit kell tennie annak, aki még ki szeretné ezt használni? — Ha nyolc napon belül elintézi, megszerzi a szükséges iratokat (építési engedély, stb.), bankunk elfogadja kérelmét, és a régi feltételeket alkalmazza. Jégverés, fagy, férgek, kártékony állatok, és egyéb mindenféle csapás ellen hivatott elnyerni a szántóföldek számára az Úr védelmét az a szertartás, amelynek egy pillanatát képünkön láthatják. Nyírcsaholyban mint főnixmadár kelt hamvaiból új életre ez a néphagyomány, Ihnát Jánosnak, a falu görög katolikus lelkészének köszönhetően. Minden évben április 23-án, azaz Szent György napján, illetve az azt követő első vasárnap van a itt a búzaszentelés ideje. Mise után a menet a község egy búzatáblájához vonul, ahol áldást kérnek a szántóföldekre pozíciót továbbra is megtartja az ál- legyen. 1994. november 21-én lakás- lám számára. Ez 25 százalék + 1 sza- éPítési támogatásra változott a régi vazati jogot jelent. A maradékot vár- szociálpolitikai támogatás, ami a név- hatóan júniusban viszik be a tőzsdére, változáson túl jelentős növekedést melyből a külföldieknek csak 5 szá- Jelentett összegszerűleg. Két gyermek zalékot kívánnak eladni. után már 1 ml"10 200 ezer fonnt kaP‘- Mi a helyzet azokkal a magyar hat0’. harom utan 2 ,miHl0 20n°nezer- u s i , +"i i / iii i uu es minden továbbinál plusz 200 ezer nagybefektetőkkel, akik komolyabb r . . „ ,, ,, ^ \ , u r , * o forint igényelhető. Ez ösztönzőleg összeget szeretnének befektetni: , , it • .... .. . . . . ,. , , • , hatott az építkezni szándékozókra, es — Lehet, hogy csalódnak maid. . . „ . , .. , , , . , szamukat jelentősen megnövelte. A hiszen a tervezet szerint nagybe- , , . . w , , . . ... • . _ , rendelet részé volt a lakasepitesi tafektetők ebben a pénzintézetben nem mogatás kiegészítése. Ez azt jelentén juthatnak jelentősebb részhez. te> hogy aki korábban építkezett, és LYjtrwi list nett c/icrii u uyuiG napot? — A húsvét utáni Magyar Közlöny megjelenésétől számítandó. — Egyéb, az építkezőket érdeklő információt tud-e még mondani? — Tervezve volt a jövedelmet vizsgáló lakásépítési kedvezmény, de ez végül kimaradt. Ehelyett a változtatható lakásigényszintet viszik lejjebb. Ez azt jelenti, hogy csökken az egy főre jutható szobák száma annak, aki élni kíván a lakásépítési támogatással. Apáthy Sándor- ;i ' ' . Komplett, szakosított sertéstelep Tiszadobról A szövetkezetekre pedig szükség van. Nem kell ehhez más, mint egy jó vezető, aki a tagság érdekeit képviselve mindent megtesz az eredményes gazdálkodásért, a közös tulajdon működtetéséért. Valahogy így történik ez a Tiszadobi Sertéstenyésztő Szövetkezetben. Erről beszélgettünk Bán Györggyel, az igazgatóság elnökével. — Valamikor három téesz volt Tiszadobon, majd abból alakult a Táncsics Mgtsz. Aztán az élet úgy alakult, hogy a mai napra (ha mindent figyelembe veszünk), öt szövetkezetről beszélhetünk a mienkkel együtt — kezdte tájékoztatóját a vendéglátó elnök. Amikor 1992-ben megalkotta a parlament az átmeneti szövetkezeti törvényt, a régi téesz kezelhetetlenné vált. Valamit tenni kellett, hogy az embereket minél kevesebb csalódás érje. Én voltam akkor a meg-, bízott elnök, a törvény végrehajtását nem szabotáltam el, mint ahogy azt sok meggondolatlan, csak magára gondoló téeszvezető tette. A tagság akaratából több csoportos kiválás történt, aminek eredményeként létrejött ez a sertéstenyésztő szövetkezet is. — Gondolom, nem a semmiből. — Ebben a faluban szövetkezetben gondolkodnak az emberek, és keresték azt a formát, amiben a számításukat megtalálják. Több mint százhetven tag összeadta üzletrészét, és azzal kivásárolta ezt a sertéstelepet, a gépeket. Közülük egy voltam én. A „zöldbárózás” időszaka volt ez, amikor nem szívesen vállalt senki vezető posztot a téeszek jogutódjainál. Ráadásul egy szomorú esemény miatt ez a sertéstelep vezető nélkül maradt, ezért kellett egy ember, aki megmenthette az akkori tenyészállományt. A tagok engemet választottak. — Jól emlékszem, kilencvenkettőt mondott? — Jól emlékszik. Abban az évben kezdődött el a sertéstenyésztés mélypontja. Kis túlzással azt mondhatjuk, a háztáji gazdaságokban az állattartók éjjel-nappal húst ettek, mert a hízókat eladni szinte lehetetlen volt. — Nem volt biztató kezdet ez az Önök szövetkezetének sem. — Ha figyelembe vesszük, hogy „megörököltünk” egy lestrapált telepet, ahol az azt megelőző három évben a szükséges karbantartási, felújítási munkákat sem végezték el, az ablakokon műanyag zsák védett a hideg ellen, a ventilátorok nem működtek, az önköltséget sem tudta kitermelni a telep, akkor nagyon kétségbeejtő még visszaemlékezni is. —Ilyen helyzetben csak egy merész lépés szokott segíteni. — A magyar disznó nagy átka. hogy nincs egy igazán magyar fajta sertés, ami hústermelő adottságaival versenyképes. Amikor még eladni is alig lehetett a hízókat, elkezdtünk kilencvenkettőben egy olyan sertésfajtát kitenyészteni, amely minőségében minden piaci igénynek megfelel. Ezt a keresztezési sorozatot négy fajtával kezdtük: a magyar nagy fehér, a hypor lapály, a durok és a pietrén legjobb genetikai adottságait fokról fokra felépítve lett egy új hússertésünk, a maladupi. — Miben jobb ez, mint elődei? — Az átlagos háztáji sertésgazdaságban tenyésztett sertések színhústermelése negyvenöt-negyvennyolc százalék. Ha azt mondom, hogy a maladupi esetében a hízók majdnem tíz százalékkal több színhúst produkálnak, akkor már van fogalma, hogy milyen lényeges eredmény ez. A sertéstenyésztők között már egy-egy százalék javulás eléréséért folyik a verseny, mert aki külföldi piacon is értékesíteni akar, annak zsíros hússal nem szabad megjelenni ott. — A hústermelő képességén kívül van-e más előnyös adottsága a maladupi fajtának? — Rövidebb a tenyésztési ideje. A fialástól öt-hat hónapra vágássertéssé lesz a hizlalásra fogott állomány. Az előző fajtáknál — és ilyen is van a telepünkön, mert nem lehet egyszerre lecserélni egy teljes tenyészállo- mánysort — ez a tenyésztési idő két hónappal hosszabb. Lényeges még az is, hogy a maladupi esetében három kilogramm hasznos takarmányból keletkezik egy kilogramm súlynövekedés, míg a korábbi fajtáknál ehhez a produktumhoz négy kilogramm szükséges. — Gondolom, a táp beszerzése sem kevés kiadás. — Itt két dolgot is rosszul gondol, mert egyrészt nem táppal etetjük a jószágot, másrészt a gazdasági abraktakarmányt megtermeljük, és itt granuláljuk. — Hogyan oldják meg? — A tagságunktól bériünk közel ezerötszáz hektár földet. Ezen intenzív takarmánynövény-termelést végzünk. Saját keverőüzemünkben készítjük az abrakot, amihez csak fehérjét és vitamint adagolunk mint nem saját terményt. Olyan tartalék takarmánykészlettel rendelkezünk, ami az új termény betakarításán túl is elég. Két lényeges szempont azonban, hogy magas fehérjetartalmú eledeleket alkalmazzunk, és a gombabetegségektől mentes legyen a takarmányalapanyag. Egy értékes, érdekes új adalékanyaga a korszerű takarmányozásnak a napliz. Ez a napraforgó és a lizin keveréke, amely kiváltja a drágább szóját, és öt százalékkal magasabb a fehérjetartalma. — Említette, hogy a betakarított termény gombabetegségektől mentes kell legyen. Ez miért fontos? — A rossz, fertőzött takarmány hormonális zavarokat, tenyésztési problémákat okoz. Például álivarzást indít el, ami étvágytalansággal jár, és ez gátolja a súlynövekedést. Mi ezt komoly, költséges növényvédelemmel küszöböljük ki. — Hány sertésről gondoskodnak ilyen alaposan? — A telep hetvenegyben épült négyszázhatvan koca tartására, évi tízezer vágóállat kibocsátására. Menet közben bővítve lett a telep, ezek ellenére kilencvenháromban ment ki először tízezer hízó, tavaly pedig már ez a szám meghaladta a tizenegyezret. Jelenleg a tenyésztési kocaállomány hatszáz, az egyszerre telepen lévő sertések száma nyolcezer körüli. A fajtaváltással, a hizlalási idő lerövidülésével elérheti a tizennégyezret, anélkül, hogy akár egy szeget vernénk a falba. így is a nagy sertéstelepek kategóriájába tartozunk, de valószínű, bővítésre is sor kerül, mert van jövője a szövetkezeti gazdálkodásnak. — A tagság hogyan fogadja ezeket az elképzeléseket? — Az összes taglétszámunk a kívül álló üzletrész-tulajdonossal együtt közel egyszázkilencven. Ennek majdnem egyharmada dolgozik is a telepen. Érzik, látják, hogy nehéz volt a két évvel ezelőtti kezdés, de sikerült talpra állni. Tavaly, amikor a közgyűlés arról döntött, mi legyen a nyereséggel, egy idős szövetkezeti tag felállt, és azt mondta, gépeket kell venni, korszerűsíteni, mert csak így lehet tovább lépni. A közel nyolcvan dolgozó tudja, hogy nemcsak önmagáért, munkahelyéért, hanem egymásért, a szövetkezetért is jó munkát kell végezni. Ez napi gyakorlat nálunk, nem elmélet. —Az idős parasztbácsi által óhajtott továbblépés megfogalmazható-e már? — Ez már nem fogalmazás, hanem gyakorlat kérdése. Van egy vágóhídunk Tiszadobon. ahol évente közel háromezer sertést vágunk. Komoly elképzelésünk van arra, hogy a megye más városában is nyitunk egy saját boltot, ahol tőkehúst értékesítünk. A tenyésztési műszerezettségünket is javítjuk. Ultrahangos készülékkel tudjuk mérni a külföldi szállítmányunk húsz százalékát. Készül a labor, ahol megoldódik a tenyészkocák inszeminálása, és ezzel több tucat kan felesleges tartásától mentesülünk. És természetesen kialakulóban van egy új fajta, melynek színhústermelése hatvan százalék feletti az előzetes mérések szerint. — Erről hallhatnánk többet? — Lefényképezheti az új, genetikailag meghatározó süldő kant, de erről többet nem mondunk, és ne is kérdezze, mert versenyhelyzet van a sertéstenyésztők között. Amikor beindul az első tenyésztési sor ebből a fajtából, akkor erről is tájékoztatom. Kép és szöveg: Aradi Balogh Attila
