Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-20 / 92. szám

MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. április 20., csütörtök UJ KELET II 3 A volt népjóléti miniszter szerint: „Válságban az egészségügy" (folytatás az 1. oldalról) A nyugdíjak helyzetéről dr. Ko­vács Pál a következőket mondta: — Változtatni kell a mostani kétlép­csős nyugdíjemelési módszeren, amely az évi nettó átlagkeresetet vette alapul, ezt pedig éves viszonylatban csak sac- colni, és azt is pontatlanul lehet. Szá­mítunk az új rendszer kidolgozásában a nyugdíjasokra. Az elképzelések sze­rint évente egyszer emelkednének a nyugdíjak az előző évi infláció vagy a nettó kereset-emelkedés függvényé­ben, remélhetőleg erről már az idén döntés születik. Minél hamarabb ren­dezni kell a nyugdíjkorhatár kérdését is. A korhatár kitolását folyamatosan és kis lépésekkel kellene megtenni, így országunk lakói életük egy jelentős for­dulópontját meg tudják tervezni. A minimálnyugdíjakat, amelyek néhány munkában eltöltött év után is járnak és szociális okokból is folyósítják, az államnak és tb-nek közösen kellene fi­nanszíroznia. A nyugdíjrendszer fő hi­bája, hogy nem derül ki a járadékból, hogy mennyit fizetett e célra eddig a munkáltató és a munkavállaló. Az ország egészségügyi ellátásá­ról a következőket tudtuk meg a kép­viselőtől: — Magyarország egészségügyi el­látásának a helyzete válságot él át, ugyanis a társadalombiztosításnak még nincsen elfogadott költségveté­se. Az egészségügyi intézmények ta­valyi költségvetésük egytizenketted részét kapják meg havonta, miköz­ben nekilódult az infláció, leértékel­ték a forintot és vámpótlékot vezet­tek be. Ezek az intézkedések a gyógyszerek 70, a műszerek, beren­dezések 40 százalékát drágítják meg. KvZ Jelentős fagykárok Váratlan lehűléssel köszöntött a megyénkre a nagyhét, már-már havas húsvétot vártunk. A domborzati viszonyoknak megfelelően -4, -7 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála. Mint azt Újfehértón, az Almatermesztők Szövetségétől megtudtuk, a megye szatmári és a beregi részén kevesebb helyen, míg a szabolcsi részen nagyobb mértékben szenvedtek fagykárokat az almáskertek. Elsősorban az idared fajták sérültek jelentősen. A jonatán, amelyiktől az idén a termés nagyobb hányadát várták a szakemberek, szin­tén károsult. Míg az első esetben az almafákon a bibe és a termő lényegé­ben elhalt, addig a jonatánnál is sérültek lettek a csészelevelek és a szöve­tek. Ez a kár azonban regeneráló permetezéssel, így nitrogén- és bórtartal- mú lombtrágyák kijuttatásával még csökkenthető. Mivel az elmúlt évben a starking és a golden fajták hozták a nagyobb termést, így ezeknél a fajtáknál az idén később kezdődött a termőrügyek kialakulása. Ezért „őket” kevésbé érintette a fagy. A szakemberek vélemé­nye szerint azonban így is — az idén a vártnál közel ötven százalékkal — kisebb almatermésre számíthatunk megyénkben. Eszünk, iszunk, cigarettázunk, kávézunk Lelki egészségünk Magyarországon jelenleg 950 ezer alkoholbeteget, 70-80 ezer kábítószer­fogyasztót tartanak nyilván, és évente 4200, halállal végződő öngyilkosságot követnek el. Tavaly 2400 darab volt az egy főre eső cigarettafogyasztás, ami évi 27 milliárd darabot jelent. Halálozási mutatónk a fekete Afrikáéval egye­zik meg, kétszer annyi mint Ausztriában, és másfélszerese a Romániainak, s míg az európai országokban csökkenő tendenciát mutat, addig nálunk egyen­letesen és könyörtelenül növekszik. A halálesetek 30-40 százaléka összefüg­gésbe hozható a dohányzással, nő a fiatalkori halálozás. A férfiak átlagélet- kora hatvannégy év, a nőké hetven, és kétezerre a férfiak átlagéletkora vár­hatóan 59 évre fog csökkenni. A szakemberek mentálhigiénés prob­lémákra vezetik vissza a magyar lakos­ság katasztrofális egészségi állapotát. Az elmúlt évtizedek parancsuralma gyer­mekké tette a társadalom nagy részét, és igényeit lekorlátozta a szájon át bevehető élvezetekre: eszünk, iszunk, cigarettázunk, kávézunk — sokszor ki­zárólag pótcselekvésként. A rendszer- változás okozta bizonytalanság, a jövőkép elvesztése, az önmenedzselés képességének hiánya, a munkanél­küliségtől való félelem... és még sorol­hatnánk, hányféle külső indíték motivál­ja a rendetlen életformát, az önemész­tést, a káros szenvedélyek növekedését. Van-e kiút? Erre a kérdésre keresi a választ az a csoport, amely felvállalta egy mentál­higiénés programiroda működtetésének megszervezését országos és regionális szinten egyaránt. Dr Kovács Attila, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye tisztiorvosa: — A men­tálhigiénét be kell illeszteni az egész­ségügyi programtervbe. A szervezés­sel megbízott szekció regionális, vala­mint megyei szintjén közvetlenebbül érzékelhetők a problémák, és jobban illeszthetők a már működő struktúrák­hoz, ezért a megyei központokat előnyösebbnek tartom. Megyénkben — a tervek szerint — az ÁNTSZ mel­lett működő egészségvédelmi csoport fogja végezni a Mentálhigiénés Prog­ramiroda megyei régiójának vezetését. Feladata lesz az erőforrások összegyűj­tése és közvetítése — igények szerint —, a konkrét feladatok megoldásának segítése. Ez a munka nem igényel kor­mánytámogatást, mert saját mozgáste­rünk és a helyi igények határozzák meg a feladatokat. Ez nem zárja ki a köz­ponti támogatás szükségességét, vi­szont jobban mozgósítja a helyi erő­forrásokat. Dr. Veér András professzor, mentál­higiénés miniszteri biztos: — A lelki egészség közel száz éve vált fontossá a fejlődő társadalmak számára. A moz­galmat egy amerikai újságíró indította el, s már akkor a prevencióra helyez­ték a fő hangsúlyt. Magyarországon a nyolcvanas évek közepén próbálkoz­tak hasonló mozgalommal, de az ak­kori hatalom nem kívánta politikai kér­déssé nyilvánítani sem az alkoholiz­mus, sem a kábítószerélvezet, sem pe­dig az öngyilkosság kérdését. A nyolc­vanas-kilencvenes években a Németh- kormány idején lehetőség volt egy mentálhigiénés intézet létrehozására, de a rendszerváltozás gondjai között ez is­mét háttérbe szorult. Most érkeztünk oda, hogy ezzel a kérdéssel ismét be­hatóan foglalkozzunk. Két vonalon próbálunk elindulni. A premier prevenció elsősorban a peda­gógusok. az orvosok, a szociális mun­kások és az egészségvédelmi szerve­zetek munkájára számít. Bebizonyított tény, hogy a mentálhigiénés problémák majdnem minden esetben visszave­zethetők az önbecsülés hiányára. Olyan oktatási formákat kell kidolgozni, ame­lyek az egészséget és az önbecsülést egyaránt javítják. Ehhez szükségessé válik a pedagógusok szemléletváltozá­sa is, hiszen el kell érni a fiatalok telje­sítmény-szorongásának feloldását az adott eredmény megtartása mellett. A szekunder prevenció a veszélyeztetet­tek felkutatását, speciális programok adaptálását, új programok készítését je­lenti. Ebben a szakban kell megoldani a szakemberek képzését és a tovább­képzést is. A mentálhigiénés központok felada­ta lesz a helyi kezdeményezések segíté­se s a megyei tisztiorvosi szolgálatokon keresztül a mentálhigiénés problémák­kal foglalkozó szerveződések országos hálózattá való bővítése. Mivel várható­an évi 200-250 millió forint központi pá­lyázati pénz áll majd rendelkezésre, ezért kiírja a pályázatokat, és az értékelés után gondoskodik az elosztásról. A program- iroda kezdetben minisztériumi költség- vetésből gazdálkodik, majd néhány hó­napon belül közalapítvánnyá fog alakul­ni. Egyelőre a struktúrán vannak még viták, de az már biztos, hogy ha egy me­gyének igénye és ambíciója lesz egy megyei központ kialakítására, akkor azt — régióhoz való tartozástól függetlenül — támogatni fogjuk. F. Sipos József Erősödnek az Áfészek Egyenlő feltételeket a kereskedelemben! Manapság a lakosság nagy részének a bevásárlás azt jelenti, hogy naponta elmegy a legközelebbi élelmiszerüzletbe vagy vegyesboltba, és megveszi az aznapra szükséges tejet, kenyeret, miegymást. Valamikor ezt a napi beszerzést — főleg vidéken — legtöbbször az ÁFÉSZ üzleteiben bonyolították le az emberek. Aztán jött a vállalkozások kora, és a szövetkezeti üzletek mellett megjelentek a magánkereskedők, így a vásárlók megoszlottak. — Mondhatnánk azt is, hogy az^ Áfészek bolthálózatai uralták a piacot. Ez a szerepvállalás hogyan valósult meg az elmúlt években — kérdeztük Sipeki Zoltánt, a megyei ÁFÉSZ Szö­vetség titkárát. — Sajnos, az utóbbi négy évben egyre csökkenő mértékben. Á fordu­lat után felfejlődött a magánkereske­delem. Ennek eredményeként a jelen­legi részesedésünk 15-17 százalék körül van. Úgy tűnik, ezen a szinten stabilizálódik a helyzetünk, sőt ismét kezdünk versenypozícióba kerülni. (Eddig nem mi voltunk a támogatott fél...) A támogatottság kezd elfogyni, és egy igazi versenyhelyzet alakul ki. Bár az árubeszerzések terén még min­dig találkozunk olyannal, hogy tőlünk is olcsóbb árakon forgalmaznak, ami egyre inkább lehetetlenné válik, főleg az élelmiszer-, vegyi áru szakmában. Ugyanis mi az ország egyik legna­gyobb láncának vagyunk tagjai a Nyír- Procoop révén, és ezáltal mi vagyunk több helyen az első számú beszerzők, és a legmagasabb kedvezményt is él­vezzük. Tehát aki ennél olcsóbban forgalmaz, annak annál nehezebbé válik az üzleti működtetése. — A fogyasztási szövetkezeteknél most elsődleges az élelmiszer, vegyi- áru-kereskedelem. Mi lett a többi ága­zattal? — Egy korábbi döntés értelmében szinte csak ezzel foglalkozunk, és ez irányban is fejlesztünk. A vendéglá­tást átadtuk a magánkereskedelemnek. A felvásárlást szintén abbahagytuk. Ebben az is közrejátszott, hogy 1992- ben megyei szinten 220 millió forint maradt a konzervgyáraknál! Például volt olyan szövetkezet, ahol 95 millió forint veszteség jelentkezett emiatt. A jövő útja az lenne, ha a felvásárlást a Pro-Coop-lánchoz hasonlóan közpon­tosítanák, és egy eladóként lépnének fel az ország fo­gyasztási szövet­kezetei a konzerv­gyárakkal, a felvá­sárlókkal és a termelőkkel szem­ben. így lehetne garantált piacot biztosítani. A gáz­program megvaló­sulásával a Tü- zépeket is bezárták a szövetkezetek. Az iparcikk-for­galmazás a múlt évben talán jobb volt, mint a ruhá­zati értékesítés. (Ennek oka talán a KGST-piacok lé­te.) De ez a tevé­kenységi kör meg­marad az Áfészek- nél, mert itt is ter­vezik egy országos nagykereskedelmi hálózat létrehozását. — Hogyan zárta az elmúlt évet a megye 24 szövetkezete? — A megyei mérleg nullszaldó kö­rül mozogna, ha az említett 95 milliós veszteség nem lenne az egyik szövet­kezetnél. A tőkeerős szövetkezetek ál­talában pozitív eredménnyel zártak. De már az sem teljesen igaz, hogy 24 ÁFÉSZ van a megyében, ugyanis már­cius 31 -el a győrteleki ÁFÉSZ beolvadt a mátészalkai szövetkezetbe, és a tisza- vasvári ÁFÉSZ fel számolás alatt áll. A többi szövetkezet jobban átvészelte a '90-től '94-ig tartó időszakot és forga­lomfelfutás tapasztalható. Néhány szö­vetkezet veszteséggel zárt. Az egyen­súly vagyoneladással helyrebillenthető. ha nem, akkor egyetlen út a beolvadás, de ez egyelőre nem várható. — Mint említette, Győrtelek ellátá­si körzetét Mátészalka veszi át. Mi lesz a tiszavasvári területtel? — A szomszédos Hajdú megye lé­pett elsőnek, már korábban is vettek meg néhány üzletet. Mivel megyei szövetkezeteink vonzáskörzetéből ki­esik, sajnos azt kell hogy mondjam, ezt a területet kereskedelmi, ellátási szempontból teljesen elveszítjük. — A rendszenáltást követően az új szövetkezeti törvény szerint a vagyon 70 százalékát üzlet­rész formájában a tagok között felosz­tották. Ezzel szem­ben a Szövetkezetek Országos Tanácsa iiz elmúlt évi ülése­in a vagyonfelosz­tást elhibázott lé­pésként értékelte. Ezzel kapcsolato­san megyénkben mi a helyzet? — Szabolcs- Szatmár-Bereg me­gyében 3,1 milliár­dos vagyon volt, és ennek a 70 százalé­kát nevesítették. Gyakorlatilag ez egy meddő értékpa­pír, hiszen osztalé­kot nem vagyunk képesek fizetni. Egyrészt az ered­ményeink miatt, de ha képesek is lennénk erre, akkor a kereskedelemből vonják el a pénzt. Végül is, a fogyasztó abban érdekelt, hogy minél kedvezményesebben vásá­roljon, és nem abban, hogy osztalékot kapjon. Az országos szövetség több javaslata közül a legelfogadhatóbb, hogy a szövetkezetek megpróbálják — a nem szövetkezeti tagoktól — vissza­vásárolni az üzletrészt. A cél, hogy a szövetkezet legalább 50 százalékban rendelkezzen oszthatatlan vagyonnal. — Ön szerint a kormány mennyire szövetkezetbarát? — Lényeges változást a korábbiak­hoz képest nem tapasztaltunk, bár a törvénymódosítás megszületett, ami könnyebbé teszi a részközgyűlések összehívását. Tulajdonképpen azt vár­nánk, hogy igazi fogyasztási szövet­kezeti rendszer alakuljon ki, és marad­jon is az. Szeretnénk, ha a belföldi pi­acokon egyenlő feltételek lennének. Mindaddig ugyanis máshol áfa nélküli termékek, feketeáruk kaphatók. Min­ket tudnak ellenőrizni, és nincs feke­tebeszerzés. Vannak próbálkozások a feketekereskedelem visszaszorítására. Néhány esetben éreztük is a hatását, például amikor bevezették a zárjegyet a dohányáruknál vagy az italoknál. Tulajdonképpen állami érdek is len­ne, hogy egyenlő feltételek mellett működő kereskedelem alakuljon ki, és nem biztos, hogy mindig nekünk kell veszíteni. —Milyen kilátásokkal készültek erre az évre ? — Nem várható tevékenységbő­vülés. Mindenképpen stabilizálni kell a helyzetünket, és ennek érdekében fő profilunkat, az élelmiszer-kereskedel­met tovább kívánjuk fejleszteni a nagykereskedelmi raktárakon keresz­tül. Nem lesz könnyű ez az év sem. Egy biztos, ’95 nem a kereskedelem éve lesz, de bízunk benne, hogy a kö­zel 2500 fős dolgozói létszám nem fog tovább csökkenni. Fullajtár A ndrás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom