Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-20 / 92. szám
1995. április 20., csütörtök ÚJ KELET VAROSRÓL VAROSRA w UJ KELET ViSÁROSNAMÉNYBAN Veszteség után nyereség Csak a kötél lett hosszabb? Egy éve, hogy átalakult az Érdért vásárosnaményi, 17. számú telepe. Az elmúlt időszakban végzett munkáról tájékoztatott Ducsi Sándor ügyvezető igazgató. — Azért hangsúlyozom a tizenhe- tes számot, mert korábban három telepe volt Naményban az Erdértnek, de mára csak egy maradt. Ezt az üzemet azért hozták létre annak idején, hogy a korábbi huszonkét vállalat telepeinek karbantartását végezze, tehát többnyire felújításokat, építkezéseket végeztek az itt dolgozó munkások, akik száma valamikor elérte a száznegyvenet is. —Ebből még nem következik a profilváltás. — Nem ebből következik, de összefüggésben van vele. Amikor sorra privatizálták az Erdért-telepeket, ez az üzem munka nélkül maradt. Tavalyelőtt össze is hozott több mint húszmillió forint veszteséget, és akkor át kellett alakulni. — Vagyis nem volt áprilisi tréfa. — Nagyon is komoly dolog volt, hogy tavaly április elsejével Érdért Műszaki Szolgáltató Kft. lett belőlünk. A korábbi „törzsüzemi” kapcsolatunkat úgy jellemezhetnénk, hogy hosszabb lett a kötél, de még mindig fogják a másik végét. — Mi lett ennek az önállóságnak az eredménye? — Az, hogy a most már csak negyvenhét dolgozónak van munkája. Kiterjedt piackutató munkát végeztünk, és ennek eredményeként a tavalyi indulás első kilenc hónapjában kétszer- annyi volt az össztermelési értékünk, mint a megelőző év egészében. — Mire elég ez? — Arra, hogy a kft. ne legyen veszteséges. Még arra is jutotta az erőnkből, hogy nyolc új embert tudtunk alkalmazni. Béremelést adtunk — átlag húsz százalékban — a dolgozóknak. Beindítottuk az iparitanuló-kép- zést, mert van megrendelésünk, van stabilitási koncepciónk. — Ebbe illeszthető az udvaron látható fenyő fűrészáru? — Naponta változik a piaci igény, nekünk is alkalmazkodni kell hozzá. Teljes gépsort örököltünk az egyik Erdért-fűrészüzemtől, ennek kihasználása érdekében vásárolunk az egykori Szovjetunió területéről gömbfenyőt. Ezt a vevő kívánsága szerint feldolgozzuk, szükség esetén házhoz is szállítjuk. Új termék gyártását kezdtük meg: kerti asztalokat gyártunk megrendelési igény szerint. — Milyen lesz a folytatás? — Szeretnénk, ha a jövőt az itt dolgozók mint tulajdonosok is tervezhetnék. Szeretnénk a privatizációból kivenni a részünket, mert igazi megnyugvást, biztonságérzetet ez adna. Szeretne boldog lenni Szeret olvasni, zenét hallgatni, néha moziba menni — ha van szabad ideje —, de egyébként nagyon komolyan veszi az életet Koncz Zsuzsanna, érettségi előtt álló diáklány. — A vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járok — mutatkozott be a könyvei közül felnéző lány. — A Kossuth Lajos Tudományegyetem német—fizika szakára jelentkeztem. — Elég kemény tantárgypárosításnak látszik. — Mindig szerettem volna egy idegen nyelvet tökéletesen tudni, ezért választottam a német tanulását. Középfokú nyelvvizsgám is van belőle, remélem, a felvételin ezzel nem lesz gondom. A fizikát igazából középiskolai tanárom szerettette meg velem, bár az általánosban sem voltam rossz belőle. Mivel a középiskolai eredményem ötös volt ebből a tantárgyból, így felvételimentességet kaptam belőle. Kell egy húsüzem Volt egyszer egy húsüzem Vásárosnaményban. Előbb az önkormányzat, aztán a varsánygyürei tsz működtette, majd évekig semmi. Ezzel a beregi térség vágóhíd nélkül maradt. Most remény van arra, hogy ismét megkezdődik a feldolgozás az üzemben. Erről tájékoztatott Magyar Róbert, a húsüzem megbízott vezetője. — A Bereghús Kft. vette meg az épületet és a berendezéseket a varsánygyürei tsz jogutódjától — magyarázta Magyar úr. Ez egy új vállalkozás, amit Kapitor Zoltán sertéstelep-vezető és egy debreceni vállalkozó, Zsurzsa Sándor hozott létre. Március tizedikén jött létre az üzlet. — Azóta eltelt egy hónap... — Nem volt tétlenség ebben az időszakban. Annyira elhanyagolt, lerongyolódott állapotban volt az üzem, hogy komoly felújítást igényel. A higiéniai követelményeknek, technológiai előírásoknak maradéktalanul meg kell felelni, mert ez az újraindítás feltétele. — Gondolom, most ezen dolgoznak. — Igen, már egy hónapja. Az egész objektumot átfestjük, elvégezzük a fertőtlenítő meszelést. A hűtőkamrákat, bontóasztalokat, feldolgozóberendezéseket felújítjuk, tisztítjuk. A kopasztótermet újraszigeteljük. — Erre miért van szükség? — A sertések tisztítását ezzel a technológiával oldjuk meg. Napi ötven körüli vágókapacitásra méretezett ez a feldolgozóüzem. Az alapanyagot, vagyis a vágóállatot a csengeri hizlalda biztosítja majd. A piaci igénytől függően a kapacitásunkat tudjuk növelni is, de ennek lemérése most még korai lenne. — Többször említette, hogy feldolgozóüzem. Ez mit jelent? — Ezt már csak megszokásból mondja az ember, mert a régi cégtáblán is ez szerepel. A valóságban azonban kezdetben csak tőkehúst, vágott sertést értékesítünk, mert a feldolgozás még plusz felújítást igényel. — Mikortól javít a beregi térség húsellátásán a most újrainduló vágóhíd? — A pontos időpont még ismeretlen, de ha semmi nem jön közbe, még nyár előtt indul a vágás, a tőkehús-értékesítés.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Él etük és házasságuk a zene A moszkvai puccs idején kerültek Vásárosnaményba az ungvári zeneiskola tanárai: Antalovszkyné Uszkay Erzsébet ésAntalovszky Mihály. Az itt töltött négy év munkájáról és a zenei oktató tevékenységéről vallott a művészházaspár. — Már 1990-től tanítottam zongorázni a gyerekeket Naményban, de akkor a férjem még Ungváron élt, és én jártam át hetente. Amikor megismerték a munkámat, a kollégiumi lakrész helyett egy szolgálati lakást kaptam, és férjem is átjöhetett. Legnagyobb sajnálatomra a zon- gorámat nem hozhattam át, pedig több mint húsz év zongoratanári munkám kötődik hozzá. Jelenleg huszonhárom tanítKádár Csilla jutott be a nyíregyházi Zeneművészeti Szakközépiskolába. Külön említést érdemel, hogy az országos zongoraversenyben a döntőig ványom van. többségük lány. Korban megtalálható közöttük hattól tizennégy évesig minden átalános iskolai korosztály. Négy év nem nagy idő a zongoraoktatásban, de máris vannak olyan eredmények, amelyek azt bizonyítják, vannak a beregi térségben tehetségek. Tavaly Puha Andrea, az idén jutott a hatodik osztályos loth Zita. Képességeiről elég annyit mondani, hogy még csak egy éve jár a naményi zeneiskolába. A többi gyerek is komoly adottságokkal rendelkezik, mert például a hétéves Kokas Boglárka csak októberben kezdte el a zongoraleckéket, s máris Bachot, Chopint játszik. De ugyanígy figyelni kell Kéninger Zsófiára, Tóth Máriára, Simon Annamáriára, Kiss Dórára. — Itt nem volt hagyománya a hegedűoktatásának — folytatta a beszélgetést a félj. — Nekem is sok minden új volt, mert kicsiket még nem tanítottam. A kijevi zeneakadémiára jártam, hegedű— brácsa szakon. Mivel ez utóbbi hangszernek Debrecentől errefelé két oktatója van mindössze, ezért nemcsak Naményban, hanem •Nyíregyházán, a szakközépben is oktatok. Mivel a húros hangszerek oktatásában két év nem nagy idő, olyan látványos eredményeim nincsenek, mint a feleségemnek. Mindenesetre tizenhat tanítványom közül Szécsi Attila bekerült a nyíregyházi szakközépbe. Távolabb nem akarok menni tanítani, mert a Kárpátok hegygerince alatti rész a szülőföldem. — Egy ilyen komolyan gondolkodó lánynak van-e magánélete? — Jól beosztom az időmet, így mindenből kiveszem a részemet. Szórakozni csak értelmes helyekre megyek, pihentetőül történelmi regényeket olvasok, zenét hallgatok, a jó filmeket is megnézem a moziban, sőt, a ház körüli munkában is segítek a szüleimnek, de most a legtöbb időt mégis a tanulásra fordítom. — A felvételimentesség fizikából komoly lehetőség. Ez már az életcélok egyike? — A legfőbb vágyam: szeretnék boldog lenni. Minden tevékenységemre ez jellemző. Sajnos, ennek a korosztálynak ez nagyon nehéz.
