Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
HÉTVÉGÉ UJ KELET Csokoládétojások a fűben Már csak néhány nap van hátra húsvét másodnapjáig. Az étkező- asztalnál ülve Melinda és Timi lázasan festik a hímes tojásokat. Anyjuk a konyhában sürgölődik. Még egy-két simítás, és a dobostortára felkerül a cukormáz. Zolika apjával a kertben ügyeskedik, a füvet teszik rendbe. — Ide tojik majd a nyuszi — súgja titokzatosan a fülembe a kisfiú. A családi idill azonban már csak akkor teljes, amikor a legkisebb, Alexandra is felébred. —Látom már nagyon készülődtök az ünnepekre — nézek szét a fonott koszorúkkal díszített nappaliban, amikor Kovácsáé Margóval leülünk beszélgetni. — Elég népes a családunk, így nem lehet elég korán elkezdeni a tojásfestést, sütést, főzést. Arra kértél, mutassam be a családomat. Hát nem mindennapi a történetünk, az szent igaz... Házasságunk harmadik évében megszületett Tímea, aki a jövő héten lesz kilenc éves. A férjemmel mindig sok gyereket szerettünk volna, éppen azért, mert mi egykék vagyunk. Nagyon szerettük volna, ha a lányunknak testvérei születnek, de a sors másképp akarta. —Nem estél többé teherbe? — De igen, kétszer is. Ám mind a két baba elment. Aztán az orvosi vizsgálatok kiderítették, hogy nem lehet több gyerekem. Sokáig gondolkodtunk Gáborral, aztán végre döntöttünk: kihozunk az intézetből egy-két apróságot. — Mennyi idő után került hozzátok Melinda és Zolika? — Az első kis jövevény a kisfiú volt, aki nyolc hónaposán került a családba. Amikor megtudtuk, hogy van egy nővérkéje is, aki szintén intézetben nevelkedik, elkezdtük keresni, majd magunkhoz vettük. —Nincs senkijük a gyerekeknek? — Dehogynincs. Az anyjuk néha meglátogatta őket. Melinkével sokkal több gond volt, mint a kis manóval. Hiszen az apróságot már a mi ízlésünk szerint „formáltuk”, a kislányt viszont „kész anyagként” kaptuk meg. Sokáig bepisilt éjszakánként, nem tudott kanállal és villával rendesen enni, és csak azokat a szavakat ejtette ki, melyek neki szimpatikusak voltak. Mára már viszont egy szépen fejlődő, értelmes kislány vált belőle. — Él azonban egy negyedik gyerek is veletek. — Igen, a kicsi Szandra. Talán éppen tőle sztori a mi életünk. Mint már említettem, néha meglátogatta a gyerekeket az anyjuk. Nekünk ez ellen sem volt kifogásunk, hogy hozzánk is eljárjon. Nem túl okos, de tiszta, kellemes megjelenésű nő. Talán háromszor lehetett itt nálunk, amikor megemlítette, hogy újra terhes. Elmondta, hogy szeretné, ha felnevelnénk a majdan megszületendő kislányát, hiszen látja, hogy milyen jó dolga van nálunk a másik kettőnek is. Neki pedig Se lakása, se állása, tőle úgyis intézetbe kerülne a gyerek. Cserében ő megígérte, lemond a gyerekekről, hogy mi örökbe fogadhassuk őket. —Rögtön ráálltatok az alkura? — Több héten át gondolkodtunk, sőt az intézettől is tanácsot kértünk. Végül aztan igent mondtunk. Megszületett Alexandra, és a kórházból már egyenesen hazahoztuk a kicsit. — Az asszony állta a szavát? — A mai napig sem értem, hogyan volt képes erről a három gyönyörű gyerekről lemondani. így egyszerűnek tűnik a dolog, de hidd el, hosszú hónapokba telt, míg a törvények és jogszabályok útvesztőjén átrágtuk magunkat. Szerencsére nagyon megértő emberek kezébe került az ügyünk, akik megértették, mit jelent nekünk a három apróság. Ha minden az eddigi kerékvágásban megy tovább, nyáron már a mi nevünket fogják viselni a gyerekeink. — Hogyan fogadta ezt a hirtelen „szaporulatot" a családotok? — Édesanyám és anyósom mindig azt szerették volna, ha sok unoka nyüzsögne körülöttük. Soha nem tesznek különbséget Timi és a többiek között. —Mennyi idősek most a gyerekeid? — Tímea kilenc, Melinda-öt, Zolika három, Alexandra másfél éves. Mind a négyen egészséges, gyönyörű gyerekek. — Nyakunkon a húsvét. Hogyan telnek majd ezek a napok? — Állandó nyüzsgésben. Szombaton anyukámékhoz megyünk, vasárnap a másik nagyszülőkhöz vagyunk hivatalosak. Hétfőn pedig miután a gyerkőcök a kertben összeszedik amit a „nyuszi tojt”, Zolika elindul végigjárni á családot az édesapjával, mi pedig a három lánnyal itthon várjuk majd a locsol- kodókat. Tojásfesték Záhonyból Ha húsvét, akkor tojásfestés. Ettől mi sem egyszerűbb, bemegyünk a boltba, kiválasztjuk a nekünk legszimpatikusabb színű festéket és kezdődhet a hímes tojás pingálása. Amikor ezt tesszük, eszünkbe sem jut, hogy ezek az apró tasakocskák, benne a festékkel, itt készülnek a megyénkben, helyesebben itt csomagolják őket. Mi több, az ország egész húsvétra való készlete - ötezer kilogramm — a Compact záhonyi üzemében kerül egy grammos súllyal a tasakocskákba. Ezt a mennyiséget egyébként a múlt év december 1-jétől ez év január végéig csomagolták egy automata gépsoron, naponta 12 órában. Ezt követően aztán szerte az országban terítették, piros, kék, sárga és zöld színben. Ez a mennyiség erre a Húsvétra Németországból származik, és tulajdonképpen egy ételszínező anyag, ami az egészségre és a környezetre nem káros. Azt, hogy miként kell használni, nem írjuk le, mert rajta van a tasakon, de már nem is igen kell a tanács, hiszen már biztosan túl vannak a tojásfestésen és szép hímes tojásokkal várják a locsol- kodókat.-/«Locsolkodóvers-verseny Mint múlt heti számunkban már olvashatták, locsolóvers-versenyt hirdettünk. A beküldött alkotások közül Sebők Sátidor dombrádi olvasónk versikéje tetszett a legjobban, melyet közzé teszünk most lapunkban, és könyv- jutalommal díjazzuk. „ „ Locsolkodo vers Szép napra ébredtünk, húsvét reggelére, A feltámadás napjára, Jézus ünnepére. Én is felkerekedtem, a kölnit zsebre vágtam. És ahogy vágtatok, egy szép csodát láttam. Egy kis nyuszi, s bárány vörös bika hátán, Hatalmas tarisznyával az út mentén várt rám. Elmondták, hogy van egy kislány, szép, mint a rózsa. De egy kicsit szomorú, mert nincs, ki meglocsolja. Hát most itt vagyok, mert Te vagy az a rózsa, S meg is öntöznélek, de még egy gond volna. Kis barátaim odakinnt várnak rám, S én sietnék hozzájuk, de üres a tarisznyám. Gondolom már tudod, hogy tojásra várok. Viszonzásul kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Gyereksarok: Utak és kisautók Ehhez a játékhoz készíts elő keménypapírt, ollót, néhány filctollat, ragasztót, ragasztószalagot, néhány üres gyufásdo- bozt, szívószálakat, kukoricapelyhes dobozt. Fektesd le az asztalra a keménypapírt, és egyenes szélei mentén rajzolj autókat, kamionokat, buszokat, biciklit, fákat, üzleteket. Fesd őket élénk színű- ekre. Úgy vágd ki a figurákat, hogy alul egyenes szélük maradjon. Most készítsd el a kitámasztókat, méghozzá úgy, hogy 2 cm széles és a rajz magasságánál kétszer nagyobb kartonpapírcsíkot vágsz ki. Hajtsd ketté, majd a végeit kend meg ragasztóval. Ha kész, nyomd a megkent végeket a rajzok hátára. Vigyázz, hogy az alsó felragasztott fül széle egy vonalban legyen a papír aljával! A széles képekre két kitámasztót tegyél. Az utakhoz ragasztószalaggal illessz össze papírcsíkokat. A derékszögben felragasztott csíkokból sarkokat és kereszteződéseket alakíthatsz ki. Rajzolj útjelző táblákat és vágd ki őket. Érősíts a hátukra szívószáldarabot, majd a végét szúrd bele egy gyufásdobozba. Ha hidat is szeretnél „építeni”, akkor vágj félbe egy kukoricapelyhes dobozt. A közepén szélesebbre vágd a nyílást, mint az alatta elfutó út. Húsvéti ötletek — Egy ellapított gyurmagolyó közepébe nyomj egy keménytojást a hegyesebbik végével lefelé. Gyurmából készíts neki arcot, hajat, kalapot. — Készíts egy gyurmakorongot. Hen- gergess sok kis gyurmacsíkot, és csavard a korong közé, hogy kis kosarakat kapj. Formázz néhány gyurmatojást és tedd a fészekbe. Készíts hozzá tyúkanyót is, vagy ha ez nem megy, ültess mellé egy kiscsibét. Tojásfestés és asztali díszek Senki ne higgye, hogy csokoládéellenes vagyok, de a húsvéti asztalon mégiscsak a festett hímestojás mutat jól igazán. Aki eddig még nem pin- gált tyúkanyó remekére, annak íme néhány jó ötlet. Batikolás: A tojást kétféleképpen is előkészíthetjük. E szerint vagy több órán át keményre főzzük, vagy a nyers tojás belsejét kifújjuk. A festéshez segédanyagként úgynevezett gicát készítünk. Éz egy botra keresztben rákötött, félbe vágott tollbetét. Szükségünk lesz még gyertyára és méhviaszra is. A gyertyát felolvasztjuk, de vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Ebbe beletesszük a méhviaszt. Ettől puhább lesz a massza, és nem törik meg. Belemártjuk a gicát, pontosabban a cső végét. Ezzel kezdjük írni a mintát. Ezután egy vöröshagyma felső leveleit megfőzzük. Ebbe a sötét lébe belerakjuk a tojásokat. Fél napig benne hagyjuk, majd_ ha lecsepegett és megszáradt, a viaszt óvatosan lakaparjuk. Szabolcsi hímes: Ezzel fele annyi gond sincs, mint a batikolt hímessel. A megmosott tojásokra szép formájú leveleket teszünk, majd harisnyát szorítunk rá, hogy a minta el ne mozduljon. Megfőzzük a tojásfestéket, és ha- risnyástól belelógatjuk a tojásokat. Miután kivesszük, lehúzzuk róla a borítást és megszárítjuk. Ezután, hogy szép legyen a fénye, vékonyan megkenjük disznózsírral. Maratott tojás: A keményre főzött tojásokat színes festékkel befestjük, majd egy lúdtollat sósavba mártunk, és így óvatosan kimaratjuk a tojásokon a mintát. így készül a karcolt tojás is, de itt nem kell sósavazni, csak egy éles késsel bekarcolni a motívumokat. Az ünnepi asztal fontos kelléke a virágdísz is. A tulipán, nárcisz, jácint, barka mind-mind a húsvét és a tavasz virágai. Mindegy, hogy melyiket használjuk díszítésre, a lényeg csak az, hogy apró levelek is kerüljenek a csokorba. Vázába téve néhány szál fehér szegfűt szépen kiegészít a barka-, meggyfavagy barackfaág. Asztali díszeket is készíthetünk a következő módon: Egy kenyereskosarat kibélelünk nájlonnal, fűvel, majd beleteszünk egy vízzel megszívatott oázis téglát. Ebbe beleszúrunk néhány szál barkát és tulipánt. Fontos, hogy egyik oldalról elindulva szépen menjünk körbe a tálon. Közepébe nagy csokoládétojást, vagy kifújt hímes tojást tehetünk. Ugyanez a kosár selyem- vagy szalmavirágokból is összeállítható. A tojásfa udvaron és lakásban egyaránt felállítható. A kifújt tojásokat vékony selyemszalagok segítségével felkötözzük az ágakra. (A tippeket, ötleteket a Népművészeti Stúdiótól és a Melinda virágbolttól kaptuk.) A hétvégi oldalakat szerkesztette: Sikll Tímea 1995. április 15., szombat
