Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

Talán már a kis Szendrei Emese is a locsoikodókat várja... Továbbra is szívesen fogadjuk a gyermekfotókat! Kedves kis Kató! Most, hogy közelednek a szép hús- vétünnepek, igazán itt az ideje a nagytakarításnak. Ha eddig nem szántad rá magad, most már az idő is arra való. Mert bizony az utóbbi két-három héten én sem szívesen tar­tottam nyitva az ablakomat, olyan hidegek jöttek. Jó módszer, ha az egészet a lom­talanítással kezded. Dobálj csak ki mindent, amit lustaságból, bolond­ságból rakosgattál. Ki a szekrények­ből, hűtőből, spájzhól, pincéből, gaL rázsból. Aztán gondold végig az egész házat, jussanak eszedbe azok a zugok is, amik máskor mindig ki­maradnak. Nyisd ki az ablakokat, tekerd össze a szőnyegeket (ne hajtogassad, mert összenyomódik!), vedd le a függö­nyöket, pakolj le az előszobafo­gasról. Kedves kis férjedet is fogd be, húz­za arrébb a szekrényt, komódot, re- kamiét. Pókhálózz megettük is. Por­szívózz s törölj fel a bútorok mögött, alatt is. Töröld le a port, s csak utá­na fényezzed a padlót. Mosd le az ajtó-, ablakkereteket, ablakokat. A szőnyeget, függönyt csak tisztán tedd vissza! Ne feledkez­zél meg a falról a képek mögött, meg a lámpaburákról, a bútorok huzatá­ról, a konyhaszekrényről se. Biztos neked is van olyan helyed, ahová gyorsan el szoktad tüntetni a lomokat. No, hát most azt se kíméld! A takarításhoz egy csomó mindent használhatsz, amiért nem kell pénzt adni. Fényezésnél húzzál a kezedre kilyukadt zoknit (persze nem műszá­lasat). Kirojtosodott törölközőből nagyon jó felmosórongy lesz. Régi fogkefével kicsi rést, faragást súrol­hatsz. Pókhálózhatsz toliseprő he­lyett seprűre tekert ronggyal. Azokat az újmódi szőnyegtisz­títógépeket nagyon drágának látom, meg olyan nagy darabok is azok. Szerintem jobb, ha a szőnyegeket egy évben kétszer-háromszor elviszed a tisztítóba. Ha lehet, azért egyszerre ne az egész házat fordítsd ki a sarkából, inkább csak úgy szobáról szobára haladjál. És ne egyedül láss hozzá! No, de csak ne én tanítsalak, ho­gyan kedveskedd oda férjuradat a porszívó mellé, fiatalasszonykám! Ha valamivel gondban lennél, csak írjál! Ölellek, ügyes legyél: Emmi nénéd ÚJ KELET Pénz vagy Itímes tojás? Gyerekkoromban hús vét táján kü­lönösen örültem, hogy lánynak szület­tem. Hétfőn korán reggel készülődni kezdtünk. Szép ruhát kerestünk, szendvicseket készítettünk, süteményt díszítettünk. Aztán — mi, „hölgyek” — vártuk a vendégeket. No, és a tojásfestés! Minden évben újabb mintákat találtam ki, és rájuk festettem a monogramomat is, hogy majd otthon is tudják, melyik volt az enyém. Kis kosárba fűszálak közé tet­tem őket, és büszkén kínáltam a fi­úknak. Amikor az öcsém hazaért a locsolás­ból, én is kritikusan nézegettem, milyen tojást festettek az unokatestvéreim. Aztán, amikor már felsős voltam, húsvét után az osztálytársaim azzal dicsekedtek, kinek mennyit sikerült „összeszedni”, és ki mit vesz belőle. Amikor a locsolkodás valami pénz­ben mérhető mutatvánnyá vált, el is vesztette a varázsát. Azt sem bántam volna, ha elme­gyünk otthonról. Kínosan éreztem magam, hogy ha egy fiú meglocsolt, én „csak” hímes tojással kínátam, és nem pénzt dugtam a zsebébe. De el sem tudtam volna képzelni, hogy fi­zessek azért, mert eljöttek hozzám. És tudom, hogy sokan el is mennek (menekülnek) otthonról húsvét hétfő­jén, hogy kikerüljék az effajta kínos és költséges helyzeteket. De hát akkor megint elvesztettünk valamit. Valami kedves, értékes, em­lékezetes alkalmat. Alkalmat arra, hogy az ideges roha­nás közepette ritkán látott rokonaink­kal leüljünk egy kis beszélgetésre. Fi­nomságokat csipegetve elmondjuk, kivel mi történt mostanában. Vicceket mesélünk, s mosollyal búcsúzunk egy­mástól. A zárkózott, hűvös hetek után olyan nagy szükségünk van erre a napsüté­ses, rügybontó napra, arra, hogy ki­csit mi is kinyíljunk egymás felé. Jó volna újra megtalálni ennek a napnak a varázsát, amikor a lányok tojást festenek és süteményt sütnek a fiúknak, akik szívesen leülnek vendé­geskedni, és nem lesik, mikor nyílik már ki végre egy pénztárca. És otthon az anyukák sem azt kérdezik először: „Na, mennyit kerestél?”, hanem azt, amivel az öcsémet is mindig vártuk: hány tojásból főzzük ma a rakott krumplit? 1995. április 15., szombat Ünnepi s Kalácsnyuszi Kelt tésztát készítünk az alábbi re­cept szerint: 500 g lisztet egy nagy tálba szitá­lunk, 1/4 liter tejet kis lángon meglan- gyosítunk. 40 g élesztőt a langyos tej­be morzsolunk. Hozzáadunk 4 evőka­nál lisztet, és összekeverjük. Beleszó­runk egy csipet sót, és az így kapott kovászt letakarva 30 percig kelesztjük. A lisztbe, amit az elején leszitáltunk, belekeverünk 60 g cukrot és egy csi­pet sót. A közepébe kis mélyedést csi­nálunk, és beleütünk 2 tojást. 50 g fel­darabolt vajat a tojáshoz szórunk, és hozzáadjuk az érett kovászt. Ezeket sima tésztává dagasztjuk, és letakarva 1 órán át kelesztjük. Ismét erősen át­dagasztjuk, majd két cseppforma ala­kot készítünk. A hegyes vége felől mindkettőt középen bevágjuk, és egy­másba csúsztatjuk a kettőt. A nyuszi szemét mazsolából készítjük. Sütés előtt megkenjük tojássárgájával. Húsvéti bárány Kevert tésztát készítünk: 300 g puha vajat egy nagyobb tálba teszünk, és keverőgéppel habosra keverjünk. 200 g cukrot állandó keverés közben hoz­záadunk. Szétválasztunk 4 tojást, és a Elkészült a kalácsnyuszi (Fotó: Harascsák) fehérjéket külön tálba tesszük. A tojássárgákat a kikevert vajhoz adjuk, és újra habosra keverjünk. 300 g lisz­tet elkeverünk 1 kávéskanál sütőporral és szitálva hozzáadjuk az előzőkhöz. A lisztet keverőlapáttal gyorsan elke­verjük. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, hozzáadva 100 g cuk­rot. Egy kevés habot a masszához ke­verünk, hogy könnyebb legyen, majd óvatosan a maradékot is elkeverjük. A tésztát beleöntjük a vajjal kikent és lisztezett bárányformába, és előmele­gített sütőben, 200 °C-on, körülbelül 50—60 percig sütjük. Ha teljesen ki­hűlt, meghintjük porcukorral. Húsvéti asztalravalók Sonkás tál Hozzávalók: 1 kerek zsemlecipó, 20 dkg főtt-füstölt hús, 30 dkg gépson­ka, 30 dkg füstöl nyers sonka, 1 dl tej, 2 dl tejszín, 1 kiskanál zselatin, 30 dkg franciasaláta, 10 ecetes uborka, 4 ke­mény tojás, törött bors, ecetes torma, friss reszelt torma. A cipó tetejéről egy kerek lapot le­vágunk, a belsejét kiszedjük. Tejbe áztatjuk a cipóbelet, és miután ki­nyomkodtuk, a főtt füstölt hússal, 2 ecetes uborkával és 2 keménytojással ledaráljuk. Habbá verjük a tejszínt, el­keverjük a zselatinnal, a sonkapéppel, a reszelt tormával, a törött borssal, majd visszatöltjük a cipóba. A tetejéről levágott szeletet ráfektetjük. A cipót egy tál közepére ültetjük, és befedjük nyers sonkaszeletekkel, körülrakjuk franciasalátával töltött gépsonka teker­csekkel. A tálat a maradék anyagok­kal díszítjük. Sonka kenyérbe sütve Olyan, körülbelül 3 kg-os sonkát vegyünk, amely nem túl sós. Két órán át főzzük, majd ha kihűlt, szárazra tö­röljük. Kenyértésztát dagasztunk, majd lisztezett deszkán 2 ujjnyi vas­tagra kinyújtjuk. A teljesen száraz son­kát belecsomagoljuk, méghozzá úgy) hogy a tészta a sonka alján érjen össze. Ha a kenyér jól megkelt, megsütjük. Első alkalommal akkor együnk belőle, amikor a kenyér már langyos, de a sonka benne még forró. Diós halsaláta: Hozzávalók: 50 dkg tőkehalfilé, fél citrom leve, 2,5 dl víz, só, 3 paradi­csom, 5 dkg felezett dió, 1 tojássárgá­ja, cukor, 1 kiskanál csípős mustár, 15 dkg majonéz, fél pohár joghurt, 1 dl tejföl, fehérbors. A leöblített, leitatott halfiiét cit­romlével meglocsoljuk, kis ideig áll­ni hagyjuk, majd megsózzuk. A vi­zet felforraljuk, sót teszünk bele, és 10 percig kis lángon főzzük benne a halat. Ha a levében kihűlt, lecsöpög- tetjük és kockákra vágjuk. A para­dicsomokat leforrázzuk, meghámoz­zuk, magját kiszedjük, és nyolca- dokra vágjuk. Összekeverjük a hal­lal és a dióval. A tojássárgáját a ma­jonézzel, a mustárral és a joghurttal elkeverjük, sóval, cukorral és fehér­borssal fűszerezzük, majd hozzáke­verjük a tejfölt is. A kész öntetet óva­tosan a salátához keverjük, és a hűtőben 10—20 percig érni hagyjuk. Tálaláskor a kész salátát salátaleve­lekre borítjuk. Körberakjuk paradi­csom- és keménytojás-cikkekkel. Tormás sonkatekercs: Hozzávalók: 2,5 dl leszűrt húsleves, 1 evőkanál zselatinpor, 15 dkg nagyon vé­konyra szeletelt gépsonka, só, cukor, 15 dkg juhtúró, 2 evőkanál reszelt torma, 1 evőkanál tejföl, díszítéshez paradicsom, petrezselyemzöld. A hideg húslevest rá­öntjük a zselatinporra, majd állandó ke­verés közben forráspontig hevítjük. Ha kihűlt, hűtőszekrényben megdermeszt­jük. A kész aszpikot apró kockákra vág­juk, és egy lapos tálba tesszük. A juhtú- rót összekeveijük a sóval, a cukorral, a tormával, a tejföllel. A sonkaszeleteket megtöltjük a krémmel, felcsavarjuk, és az aszpikra rakjuk. A tekercsek két végét és tetejét tormakrémmél, petrezselyem­zölddel, paradicsommal díszítjük. Háztartási tudnivalók — Ha frissen sült szeleteket készítünk akár natúr, akár rántva, hagyjuk a kisütés előtt 2-3 óráig állni mély tálban egymásra rakva úgy, hogy minden szelet kö­zött egy réteg legyen vöröshagymakarikából, zöld petrezselyemből és néhány szem egész borsból. Mindezt persze gondosan leszedjük a húsról sütés előtt. Sózni csak közvetlenül a sütés előtt szabad! — Töltött húsoknál a töltelékbe mindig tegyünk né­hány darab apróra vágott gombát és 4-5 dkg-ot ugyanannak az állatnak a májából, amibe töltünk (csirke, marha). — Főzzünk kemény tojásokat, hámozzuk meg őket, és főzzük tovább megpucolva a sonka levében. — A velőscsontban levő velőt mindkét végén besóz­zuk, mielőtt főzni kezdjük, így nem fő ki a csontból. — A tojásfehérjét még tortákhoz is pici sóval verjük fel. Ha egy kis vizet is öntünk hozzá, szaporább lesz a hab. — Tészta- vagy tortasütésnél a formát mindig zsírral ken­jük ki, és ne vajjal, mert a zsír nem enged nedvessé­get. — Ha a sütemény tetejébe diót vagy mandulát teszünk, takarjuk le mindig selyempapírral, hogy meg ne égjen.- A halról igen könnyen lehúzható a bőre, ha előtte le­forrázzuk. — A főtt sonka szalonnáját felhasználhatjuk paprikázva tízóraira kenyérrel, borjú- és marhahúsok spékelésé- re, fogolypecsenye bebontására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom