Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
Talán már a kis Szendrei Emese is a locsoikodókat várja... Továbbra is szívesen fogadjuk a gyermekfotókat! Kedves kis Kató! Most, hogy közelednek a szép hús- vétünnepek, igazán itt az ideje a nagytakarításnak. Ha eddig nem szántad rá magad, most már az idő is arra való. Mert bizony az utóbbi két-három héten én sem szívesen tartottam nyitva az ablakomat, olyan hidegek jöttek. Jó módszer, ha az egészet a lomtalanítással kezded. Dobálj csak ki mindent, amit lustaságból, bolondságból rakosgattál. Ki a szekrényekből, hűtőből, spájzhól, pincéből, gaL rázsból. Aztán gondold végig az egész házat, jussanak eszedbe azok a zugok is, amik máskor mindig kimaradnak. Nyisd ki az ablakokat, tekerd össze a szőnyegeket (ne hajtogassad, mert összenyomódik!), vedd le a függönyöket, pakolj le az előszobafogasról. Kedves kis férjedet is fogd be, húzza arrébb a szekrényt, komódot, re- kamiét. Pókhálózz megettük is. Porszívózz s törölj fel a bútorok mögött, alatt is. Töröld le a port, s csak utána fényezzed a padlót. Mosd le az ajtó-, ablakkereteket, ablakokat. A szőnyeget, függönyt csak tisztán tedd vissza! Ne feledkezzél meg a falról a képek mögött, meg a lámpaburákról, a bútorok huzatáról, a konyhaszekrényről se. Biztos neked is van olyan helyed, ahová gyorsan el szoktad tüntetni a lomokat. No, hát most azt se kíméld! A takarításhoz egy csomó mindent használhatsz, amiért nem kell pénzt adni. Fényezésnél húzzál a kezedre kilyukadt zoknit (persze nem műszálasat). Kirojtosodott törölközőből nagyon jó felmosórongy lesz. Régi fogkefével kicsi rést, faragást súrolhatsz. Pókhálózhatsz toliseprő helyett seprűre tekert ronggyal. Azokat az újmódi szőnyegtisztítógépeket nagyon drágának látom, meg olyan nagy darabok is azok. Szerintem jobb, ha a szőnyegeket egy évben kétszer-háromszor elviszed a tisztítóba. Ha lehet, azért egyszerre ne az egész házat fordítsd ki a sarkából, inkább csak úgy szobáról szobára haladjál. És ne egyedül láss hozzá! No, de csak ne én tanítsalak, hogyan kedveskedd oda férjuradat a porszívó mellé, fiatalasszonykám! Ha valamivel gondban lennél, csak írjál! Ölellek, ügyes legyél: Emmi nénéd ÚJ KELET Pénz vagy Itímes tojás? Gyerekkoromban hús vét táján különösen örültem, hogy lánynak születtem. Hétfőn korán reggel készülődni kezdtünk. Szép ruhát kerestünk, szendvicseket készítettünk, süteményt díszítettünk. Aztán — mi, „hölgyek” — vártuk a vendégeket. No, és a tojásfestés! Minden évben újabb mintákat találtam ki, és rájuk festettem a monogramomat is, hogy majd otthon is tudják, melyik volt az enyém. Kis kosárba fűszálak közé tettem őket, és büszkén kínáltam a fiúknak. Amikor az öcsém hazaért a locsolásból, én is kritikusan nézegettem, milyen tojást festettek az unokatestvéreim. Aztán, amikor már felsős voltam, húsvét után az osztálytársaim azzal dicsekedtek, kinek mennyit sikerült „összeszedni”, és ki mit vesz belőle. Amikor a locsolkodás valami pénzben mérhető mutatvánnyá vált, el is vesztette a varázsát. Azt sem bántam volna, ha elmegyünk otthonról. Kínosan éreztem magam, hogy ha egy fiú meglocsolt, én „csak” hímes tojással kínátam, és nem pénzt dugtam a zsebébe. De el sem tudtam volna képzelni, hogy fizessek azért, mert eljöttek hozzám. És tudom, hogy sokan el is mennek (menekülnek) otthonról húsvét hétfőjén, hogy kikerüljék az effajta kínos és költséges helyzeteket. De hát akkor megint elvesztettünk valamit. Valami kedves, értékes, emlékezetes alkalmat. Alkalmat arra, hogy az ideges rohanás közepette ritkán látott rokonainkkal leüljünk egy kis beszélgetésre. Finomságokat csipegetve elmondjuk, kivel mi történt mostanában. Vicceket mesélünk, s mosollyal búcsúzunk egymástól. A zárkózott, hűvös hetek után olyan nagy szükségünk van erre a napsütéses, rügybontó napra, arra, hogy kicsit mi is kinyíljunk egymás felé. Jó volna újra megtalálni ennek a napnak a varázsát, amikor a lányok tojást festenek és süteményt sütnek a fiúknak, akik szívesen leülnek vendégeskedni, és nem lesik, mikor nyílik már ki végre egy pénztárca. És otthon az anyukák sem azt kérdezik először: „Na, mennyit kerestél?”, hanem azt, amivel az öcsémet is mindig vártuk: hány tojásból főzzük ma a rakott krumplit? 1995. április 15., szombat Ünnepi s Kalácsnyuszi Kelt tésztát készítünk az alábbi recept szerint: 500 g lisztet egy nagy tálba szitálunk, 1/4 liter tejet kis lángon meglan- gyosítunk. 40 g élesztőt a langyos tejbe morzsolunk. Hozzáadunk 4 evőkanál lisztet, és összekeverjük. Beleszórunk egy csipet sót, és az így kapott kovászt letakarva 30 percig kelesztjük. A lisztbe, amit az elején leszitáltunk, belekeverünk 60 g cukrot és egy csipet sót. A közepébe kis mélyedést csinálunk, és beleütünk 2 tojást. 50 g feldarabolt vajat a tojáshoz szórunk, és hozzáadjuk az érett kovászt. Ezeket sima tésztává dagasztjuk, és letakarva 1 órán át kelesztjük. Ismét erősen átdagasztjuk, majd két cseppforma alakot készítünk. A hegyes vége felől mindkettőt középen bevágjuk, és egymásba csúsztatjuk a kettőt. A nyuszi szemét mazsolából készítjük. Sütés előtt megkenjük tojássárgájával. Húsvéti bárány Kevert tésztát készítünk: 300 g puha vajat egy nagyobb tálba teszünk, és keverőgéppel habosra keverjünk. 200 g cukrot állandó keverés közben hozzáadunk. Szétválasztunk 4 tojást, és a Elkészült a kalácsnyuszi (Fotó: Harascsák) fehérjéket külön tálba tesszük. A tojássárgákat a kikevert vajhoz adjuk, és újra habosra keverjünk. 300 g lisztet elkeverünk 1 kávéskanál sütőporral és szitálva hozzáadjuk az előzőkhöz. A lisztet keverőlapáttal gyorsan elkeverjük. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, hozzáadva 100 g cukrot. Egy kevés habot a masszához keverünk, hogy könnyebb legyen, majd óvatosan a maradékot is elkeverjük. A tésztát beleöntjük a vajjal kikent és lisztezett bárányformába, és előmelegített sütőben, 200 °C-on, körülbelül 50—60 percig sütjük. Ha teljesen kihűlt, meghintjük porcukorral. Húsvéti asztalravalók Sonkás tál Hozzávalók: 1 kerek zsemlecipó, 20 dkg főtt-füstölt hús, 30 dkg gépsonka, 30 dkg füstöl nyers sonka, 1 dl tej, 2 dl tejszín, 1 kiskanál zselatin, 30 dkg franciasaláta, 10 ecetes uborka, 4 kemény tojás, törött bors, ecetes torma, friss reszelt torma. A cipó tetejéről egy kerek lapot levágunk, a belsejét kiszedjük. Tejbe áztatjuk a cipóbelet, és miután kinyomkodtuk, a főtt füstölt hússal, 2 ecetes uborkával és 2 keménytojással ledaráljuk. Habbá verjük a tejszínt, elkeverjük a zselatinnal, a sonkapéppel, a reszelt tormával, a törött borssal, majd visszatöltjük a cipóba. A tetejéről levágott szeletet ráfektetjük. A cipót egy tál közepére ültetjük, és befedjük nyers sonkaszeletekkel, körülrakjuk franciasalátával töltött gépsonka tekercsekkel. A tálat a maradék anyagokkal díszítjük. Sonka kenyérbe sütve Olyan, körülbelül 3 kg-os sonkát vegyünk, amely nem túl sós. Két órán át főzzük, majd ha kihűlt, szárazra töröljük. Kenyértésztát dagasztunk, majd lisztezett deszkán 2 ujjnyi vastagra kinyújtjuk. A teljesen száraz sonkát belecsomagoljuk, méghozzá úgy) hogy a tészta a sonka alján érjen össze. Ha a kenyér jól megkelt, megsütjük. Első alkalommal akkor együnk belőle, amikor a kenyér már langyos, de a sonka benne még forró. Diós halsaláta: Hozzávalók: 50 dkg tőkehalfilé, fél citrom leve, 2,5 dl víz, só, 3 paradicsom, 5 dkg felezett dió, 1 tojássárgája, cukor, 1 kiskanál csípős mustár, 15 dkg majonéz, fél pohár joghurt, 1 dl tejföl, fehérbors. A leöblített, leitatott halfiiét citromlével meglocsoljuk, kis ideig állni hagyjuk, majd megsózzuk. A vizet felforraljuk, sót teszünk bele, és 10 percig kis lángon főzzük benne a halat. Ha a levében kihűlt, lecsöpög- tetjük és kockákra vágjuk. A paradicsomokat leforrázzuk, meghámozzuk, magját kiszedjük, és nyolca- dokra vágjuk. Összekeverjük a hallal és a dióval. A tojássárgáját a majonézzel, a mustárral és a joghurttal elkeverjük, sóval, cukorral és fehérborssal fűszerezzük, majd hozzákeverjük a tejfölt is. A kész öntetet óvatosan a salátához keverjük, és a hűtőben 10—20 percig érni hagyjuk. Tálaláskor a kész salátát salátalevelekre borítjuk. Körberakjuk paradicsom- és keménytojás-cikkekkel. Tormás sonkatekercs: Hozzávalók: 2,5 dl leszűrt húsleves, 1 evőkanál zselatinpor, 15 dkg nagyon vékonyra szeletelt gépsonka, só, cukor, 15 dkg juhtúró, 2 evőkanál reszelt torma, 1 evőkanál tejföl, díszítéshez paradicsom, petrezselyemzöld. A hideg húslevest ráöntjük a zselatinporra, majd állandó keverés közben forráspontig hevítjük. Ha kihűlt, hűtőszekrényben megdermesztjük. A kész aszpikot apró kockákra vágjuk, és egy lapos tálba tesszük. A juhtú- rót összekeveijük a sóval, a cukorral, a tormával, a tejföllel. A sonkaszeleteket megtöltjük a krémmel, felcsavarjuk, és az aszpikra rakjuk. A tekercsek két végét és tetejét tormakrémmél, petrezselyemzölddel, paradicsommal díszítjük. Háztartási tudnivalók — Ha frissen sült szeleteket készítünk akár natúr, akár rántva, hagyjuk a kisütés előtt 2-3 óráig állni mély tálban egymásra rakva úgy, hogy minden szelet között egy réteg legyen vöröshagymakarikából, zöld petrezselyemből és néhány szem egész borsból. Mindezt persze gondosan leszedjük a húsról sütés előtt. Sózni csak közvetlenül a sütés előtt szabad! — Töltött húsoknál a töltelékbe mindig tegyünk néhány darab apróra vágott gombát és 4-5 dkg-ot ugyanannak az állatnak a májából, amibe töltünk (csirke, marha). — Főzzünk kemény tojásokat, hámozzuk meg őket, és főzzük tovább megpucolva a sonka levében. — A velőscsontban levő velőt mindkét végén besózzuk, mielőtt főzni kezdjük, így nem fő ki a csontból. — A tojásfehérjét még tortákhoz is pici sóval verjük fel. Ha egy kis vizet is öntünk hozzá, szaporább lesz a hab. — Tészta- vagy tortasütésnél a formát mindig zsírral kenjük ki, és ne vajjal, mert a zsír nem enged nedvességet. — Ha a sütemény tetejébe diót vagy mandulát teszünk, takarjuk le mindig selyempapírral, hogy meg ne égjen.- A halról igen könnyen lehúzható a bőre, ha előtte leforrázzuk. — A főtt sonka szalonnáját felhasználhatjuk paprikázva tízóraira kenyérrel, borjú- és marhahúsok spékelésé- re, fogolypecsenye bebontására.