Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-13 / 87. szám

4 II «1 NAGYKÁLLÓ i ■ mm __ __ _____________________ 1 19 95. április 13., csütörtök­UJ KELET Sokunk tanára A honfoglalásról, a török veszedelemről, a szabadságharcról és a világháborúkról tanított. Órái elején gyors kérdezgetésével ellenőrizte tudásunkat. Olyan tájakról mesélt — színesen és élethűen —, ahol még sohasem járt. Mindig vártuk ezeket a perceket, az osztály minden tagja feszült figyelemmel hallgatta. Érettségi előtt azt mondta, hogy mindenekelőtt az emberségünket őrizzük meg. Akkor még nem értettük igazán, hogy ez miért olyan fontos. diákok utcán, iskolában egyaránt. Szombat délutánonként sakkoztunk, kártyáztunk a kollégákkal. Jó kap­csolatunk volt a mozivállalattal, minden ifjúsági előadást a gyere­kekkel néztünk meg. — A kőszívű ember fiait, Az aranyembert — szólt közbe felesé­ge, Erzsiké néni. Fiatal tanárként őt is tanította, együtt élték meg a gim­náziumi éveket. Sanyi bácsi tanár­ként, Erzsiké néni tanítványként. — Az esküvő után egy nagyobb szobát kaptunk a kollégiumban — folytatta a tanár úr — tíz éves háza­sok voltunk, amikor felépítettük a lakásunkat. — Hogyan telnek a napjai, mióta nyugdíjas? A nyüzsgés, a gyerekek zsongása megszűnt. — Szeretünk itthon lenni — mondták szinte egyszerre. Minden­nap főzök — folytatta Erzsiké néni —, a kisebbik lányunk is velünk él, négytagú a családunk, nem vagyunk egyedül. Soha nem unatkozunk. Sa­nyi fél napokat is képes olvasni vagy rejtvény fejteni, egy héten két alka­lommal tanít a gimnáziumban. Emel­lett a kertben is szívesen dolgozunk. — Nyaranta oszálytalálkozókra hívnak — veszi át a szót tanár úr. — Sokszor már nem is emlékszem a volt diákjaimra. Változnak, ala­kulnak, s az évek is telnek. Mindig öröm, ha rám köszönnek, megállí­tanak. Ha újra születnék, akkor is ezt a hivatást választanám. Kozma Ibolya Bökönyi Sándor tanár úr szavain generációk nőttek fel. Humán- és re­áltagozatos gimnazisták, növényvé­dők, óvónők. Elérte a nyugdíjkorha­tárt, de néhány osztályban még óra­adó. Nehéz abbahagyni azt a tevé­kenységet, amivel évekig foglalko­zott az ember. — Az egyetem befejezése után, 1954-ben Nagykállóba jöttem taní­tani. Azelőtt nem ismertem ezt a te­lepülést. A kollégiumban kaptam szolgálati lakást, délután nevelőta­nárként dolgoztam, délelőtt tanítot­tam történelmet és földrajzot. Ak­koriban még egyenruhában jártak a Újra a vásárlóké az áruház Volt időszak, amikor a város leg­nagyobb kereskedelmi egysége, a Kálló Áruház zárva volt, illetve nem kereskedelmi célra használta a bérlő. A lakosság jogos igénye, hogy az áru­ház ismét a régi funkcióját töltse be. Ennek érdekében az áruház tulajdo­nosa, az Áfész, még a múlt év végén megtette a szükséges intézkedéseket. Decemberben újra kinyitott az egy­ség. A szövetkezet a választék bőví­tése érdekében azt a módszert válasz­totta, hogy több bérlőnek adta ki. így jelenleg 13 vállalkozó bérli az áru­ház egész területét. Mindenkinek külön, zárt üzletrésze van, esztétikus kivitelezésben. A szövetkezet azért teljesen nem adta át az áruházát. Egy korábban raktárnak használt helyisé­get, üzletet alakítottak át. Itt főleg a CARÁT Kft.-vel kötött megállapo­dás alapján a KGST-piachoz hason­ló, vagy még olcsóbb árfekvésű áru­féleségek találhatók, de garantáltabb minőségben. Ezt a lakosság nagy megelégedéssel fogadta. A szövetke­zet elnöke elmondta: — Nem tud­juk a bérlőket rákényszeríteni arra, hogy olyan árut forgalmazzanak, ami nekik nem gazdaságos. így ma sem lehet megtalálni az áruházban pél­dául tűt, cérnát, gombot vagy rövid­árut, mert ennek a forgalmazása nem gazdaságos. Ezzel szemben a betérő vásárló válogathat divatáru, alsó-, felsőruházat, cipő, papír, írószer, lakásfelszerelési tárgyak, játék, aján­dék, óra, ékszer és természetesen bébiruházat között. Aztán van olyan üzlet, amelyik használt ruhával vár­ja a vásárlókat kulturált körülmények között, „piaci” áron. — fu — Magukat menedzselik Játékosan komoly nevelés A nagykállói óvodák különböznek más települések hasonló nevelési intézményeitől. A csaknem húszéves óvóképzésben óriási szerepet vállalnak. Az itt tevékeny­kedő kisdednevelőknek nap mint nap megmérettetés­ben van részük, ők ugyanis nemcsak a gyerekekkel fog­lalkoznak, szakmai felkészültségük, hivatástudatuk pél­daként szolgál a jövő pedagógusainak. A Brunszvik Teréz Óvoda kilenc csoportjába 264 gyerek jár. Ott- jártunkkor a Magyar Óvodapedagó­giai Egyesület rendezvényeit szervez­ték a dolgozók. A sok munka ellené­re az igazgatónő, Cseh Arpádné Zsóka néni összehívta kis csapatát, s közö­sen meséltek tevékenységükről. Óvó- nénis kedvességgel tízóraival kí­náltak. A teának jellegzetes íze van, ilyet csak óvodákban kóstolhat az ember. Beszámolójukból kiderült, hogy fő feladatuknak az egészséges életmód­ra nevelést tekintik. Mindennap a friss levegőn játszhatnak, mozoghatnak a gyerekek. Évente kétszer erdei óvo­dát rendeznek Harangodon. Ilyenkor szülőkkel, vendégekkel együtt láto­gatnak a szabadba, ahol az ovisokkal felfedeztetik, megismertetik a nö­vény- és állatvilág szépségeit, vala­mint a népi kismesterségeket. Gyön­gyöt fűznek, fát faragnak, kosarat fon­nak, kenyeret sütnek. Pályázaton egy nagyobb összeget nyertek, ami lehe­tővé tette, hogy kemencét építsenek a Téka Táborban. Rendszeresen sé­tálnak, családokat látogatnak, kerék­pártúrára indulnak. — Kevés pénzből, de jól érezzük magunkat — mondja Zsóka néni. Menedzselik magukat, napjainkban ez a természetes. A közelmúltban egy városi vállalkozó havi jövedelmét ajánlotta fel esz­közök vásárlásá­ra. — Szükség van az óvodára — folytatta Cseh Ár- pádné —, felada­tunk sokszor arra is kiterjed, hogy a családi nevelést kompenzáljuk. A szülőkkel is éreztetnünk kell, hogy a gyerek öröm. Ezt sokszor éppen mi fedeztetjük fel velük, ha az óvónő és a közösség elfogadja a gyereket, ak­kor miért ne tenné ezt az édesanya vagy az édesapa? A munkanélküli családtagok számára is szinte felüdü­lést jelent, ha az épületbe lépnek. Egy pillanatra elfelejtik a napi gondokat. Igénylik a beszélgetéseket, hogy meg­tudják, milyen az óvodai élet, hogyan viselkedik csemetéjük. Közös játék­délutánokat szerveznek, ahol a szülők együtt játszhatnak gyermekükkel. Sokszínűségre törekednek, többféle lehetőséget kínálnak. Működik ke­resztény szellemű csoport az oviban, de a hittan fakultatív foglalkozásként is választható. A zeneovis csoportba harminc gyerek iratkozott be, zene­tanárok tartják az órákat, akik a Körösi Csorna Sándor Általános, Szak- és Zeneiskola pedagógusai. A manuális csoporban a kézügyesség fejlesztése történik, a Százszorszép zenei játszókor már többször képvi­selte az intézményt. A német nyelvű csoportban németül és magyarul be­szél az óvó néni, ezzel is segítve a korai idegennyelv-elsajátítást. Az óvodapedagógusok egy kis kamara­kórust alapítottak a gyerekek, a vá­ros és maguk szórakoztatására. Munkájukról, terveikről és termé­szetesen a gyerekekről rengeteget ké­pesek — nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel — beszélni. Elképzeléseik, maguk gyártotta játékaik ötlettára ki­fogyhatatlan. Az értéktelennek látszó anyagokból is képesek létrehozni mu­tatós és érdekes dolgokat. Bizonyítják ezt a paravánon sorakozó bábok, játé­kok és a szoba berendezései. Összehangolt munkájukat s a kö­zösség harmóniáját erősíti az a tény, hogy a hivatás alapját egy alma ma­terben, a Budai Nagy Antal Óvónői és Pedagógiai Szakközépiskolában tanulták. Még mindig emlékeznek néhány évvel ezelőtt elhunyt tanáruk, Dalia Ferenc szavaira: — Egyetlen percre se felejtsétek, hogy a legérté­kesebbel, az élő anyaggal dolgoztok! Szépség vagy gazdaságosság? Az áremelések ellenére óriási a forgalom a patikában. A gyógyszerről nem lehet lemondani. Nagykállóban a megye legszebb gyógyszertárát láto­gathatják a rászorulók, bár a betegségen ez kevésbé segít. A kellemes környe­zet, a gyönyörű bútorok és a tágas helyiség viszont jó közérzetet biztosít. — Az épület hordalékra épült, az ötvenes években derült ki, hogy süllyed. Tíz évvel ezelőtt újították fel — mondta Skórán Miklós, a gyógy­szertár vezetője. — Az ország egyik legnagyobb alapterületű patikájában dolgozunk, 485 négyzetméteres pincé­vel és három lakással. Az átadás a vá­rossá avatással együtt történt. A beren­dezés az 1840-es években készült. műemlékként van nyilvántartva, a fel­újítást követően a legmodernebb és legkorszerűbb felszereléseket kaptuk. — Van még más gyógyszertár a városban? — Nincs. Egyébként elég széles vá­sárlókörrel rendelkezünk. Igyekszünk minden igényt kielégíteni, beszerezni a szükséges anyagokat, orvosságokat. Az elme- és ideggyógyintézet pácien­sei itt szerzik be a szükséges gyógy­szereket. A környék falvaiból is ide járnak. Hét végén, főleg pénteken, rengetegen megfordulnak nálunk. A piaci beszerzés során hozzánk is ellá­togatnak. A rendelőintézet közelsége is lehetővé teszi, hogy a szakrendelés után itt váltsák ki a felírt dolgokat. Szombaton és vasárnap délelőtt is nyit­va vagyunk, s nem kell még száz fo­rintot fizetni ezért a szolgáltatásért. — Az épület és a berendezés gyö­nyörű, a vásárlóknak sem kell tolon­gani, a tágas helyiség lehetővé teszi, hogy a várakozás percei is kelleme­sen teljenek. A finanszírozás viszont költségesebb... — El kell dönteni, hogy a szépség vagy a gazdaságosság a fontosabb. Az épület nagysága egyébként nehezíte­ni fogja a privatizációt is. Ilyen érték­ről kár lenne a városnak lemondani, s ha nehéz is, meg kell őrizni. A szűkös pénzviszonyok ellenére a nagykállói egészségügyet nem hanya­golják el. Dr. Vágvölgyi János, az elme- és ideggyógyintézet igazgatója az 1995. évi változásokról számolt be. — Befejeztük a kórház külső és belső festését, olyan fejlesztéseket végeztünk, amelyek a betegek komfortérzetét nö­velik. Új műszerrel dolgozunk, amely lehetővé teszi, hogy a gyógyszer vér­szintjét kontrolláljuk, s ezzel a kezelés hatékonyabbá tehető. Július elsejétől indítjuk az új számítógépes adatfelvé­teli rendszerünket. Minden beteg doku­mentációját betápláljuk a készülékek­be. Ezáltal áttekinthetőbb és gyorsabb lesz az adatkeresés és -feldolgozás. Je­lenleg a tavalyi költségvetés tizenket- ted részét kapjuk, ez csak szűkösen elég. Folyamatos fejlesztés alatt áll a vá­rosi rendelőintézet is, amely évekkel ezelőtt egy egész járás igényeit elé­gítette ki. Napjainkban is ide járnak a környék betegei, Biri, Balkány, Kállósemjén stb. lakosai. — Az öt éve tartó folyamatos fej­lesztést nyáron fogjuk befejezni — mondta dr. Vonza Tibor főorvos. — Ez idő alatt csaknem 15 millió forin­tot költöttünk. A betegek adatait ha­marosan számítógépen fogjuk kezel­ni, erre a felírt gyógyszereket is felve­zetjük, és a rendszert szükség esetén az ügyeletes orvos is igénybe veheti. Új ügyeleti gépkocsit vásároltunk, hogy minél gyorsabban érhessünk be­tegeinkhez. Az önkormányzat egymil­lió forintot bocsátott rendelkezésünk­re egy olyan műszer vásárlására, ami­nek segítségével a klinikai halál álla­potában is van remény a szív újraindí­tására. A megyei kórházzal telefaxos EKG-kapcsolatunk van, így a beteg beküldése nélkül kommunikálhatunk. A gyermekfogorvosi rendelőnk is va­donatúj. A nőgyógyászati, bőrgyógyá­szati, valamint a fül-orr-gége szakren­delésünket rendszeresen igénybe ve­szik. Számítógépes szem vizsgálónk is van, s a vizsgálat ingyenes. Kozma

Next

/
Oldalképek
Tartalom