Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-12 / 86. szám
10 1995. április 12., szerda 111 SPORT UJ KELET Birkózás Bököny második az országos rangsorban! Szinte minden hétvégén sikerekről kapunk hírt egy kis szabolcsi településről. Ha azt is eláruljuk, hogy ezeket a sikereket birkózásban érik el, akkor már sokan kitalálhatják, hogy a bökönyiekről van szó. Tegnap, edzés közben „lestük meg” a fiatal birkózócsemetéket, illetve beszélgettünk a csapat vezetőivel. A fiúk épp egy technikai elemet, méghozzá a csípődobást gyakorolták mesterük, Radócz János vezetésével, amikor betoppant a tornaterembe az iskola igazgatója, Olesnyovics János. Először őt faggattuk. — Az általános iskola diákjai nagyon szép eredményeket érnek el a sportban. Ón mint igazgató miképp vélekedik ezekről a sikerekről? — Magam is testnevelő szakos tanár vagyok, így tisztelem és becsülöm a srácok eredményeit. A lehetőségeket megpróbáljuk előteremteni a versenyekre, ami egyre nehezebb, de azt hiszem, ezzel nem árulok el nagy titkot. — Mégis, milyen lehetőségekre gondol? — Hát, elsősorban az edzés megoldására, hiszen állandóan a fiúk rendelkezésére áll a tornaterem, mivel mindennap tréningeznek. Ezenkívül természetesen az anyagi háttérre is gondolok. Nagyon sokat utaznak és versenyeznek a gyerekeink, és ennek a finanszírozásában óriási segítségünkre van a település önkormányzata, mivel a pénzt ők biztosítják számunkra. Talán fogalmazhatok úgy is, hogy odafigyelnek a birkózószakosztályunkra, és elismerik a fiúk sikereit. — Elég az a pénz, amit az önkormányzattól kapnak? — Tavaly sem volt elég, és az idén sem lesz ez másként, de különböző átcsoportosításokkal az elmúlt évben is áthidaltuk a nehézségeket, és ebben az évben is szeretnénk ezt megoldani. — Nemrég a bökönyi birkózóélet ' elismeréseként a Kozma István Alapítványtól kaptak egy bizonyos összeget az itteni tehetségek támogatására. Ez volt az első ilyenfajta elismerés a szakosztály életében. Meglepődött, amikor megtudta? — Először telefonon keresztül értesültem a történtekről, és igen meghökkentem. Nagyon örülök ennek az elismerésnek, és e hó 25-én lesz nálunk az ünnepélyes átadás. Az igazgató úr után Radócz Jánoshoz fordultunk, hogy szakmai szemmel tájékoztasson bennünket a srácok munkájáról. — Mikor kezdtél el mint edző foglalkozni a fiúkkal? — Öt évvel ezelőtt vágtunk bele abba a nagy feladatba, hogy minél sikeresebb birkózószakosztályt csináljunk a gyerekekkel együtt. — Milyen idős korban kezditek a gyerekek kiválasztását? — Tulajdonképpen elsős, másodikos korukban már edzünk a srácokkal. Az az igazság, hogy olyan nagyon nem lehet válogatni, hiszen kevés a gyerek. Aki lejön edzésre, az itt is marad, és majd eldől, hogy mi lesz belőle. A gyengébb képességűek amúgy is lemorzsolódnak. — Mikor láttad, hogy jó úton haladtok? — Már egy év után mutatkoztak kisebb-nagyobb eredmények, majd jött az országos bajnoki cím is. — Minden versenyen dobogón állnak versenyzőitek. Országos szinten hova rangsorolnak benneteket? — Ha a felnőtteket és a gyerekeket együtt nézem, tehát mint szakosztályt, akkor a körülbelül 100 szakosztály közül a tizenhetedikek vagyunk. Ha csak a diák korcsoportot veszem alapul, akkor örömmel jelenthetem ki, hogy mi vagyunk az ország második legjobb szakosztálya. Erre mi is és a gyerekek is nagyon büszkék vagyunk. — Jelen pillanatban mennyi a létszámotok? — Összesen mintegy 25—30 fiú jár le edzésre. — Ebből a létszámból mennyi az a „kis” birkózó, akikből „akármi is lehet" ? — A szűk „elit” jelenleg hét srác. Ennél a számnál minden korcsoportot figyelembe kell venni. — Pistár Robin kívül kinek van még esélye a budapesti serdülő vb-n való indulási jog megszerzésére? — Még két srácnak igen jó esélye van a címeres mez megszerzésére. Név szerint: Dudás Miklós és Kondor János. Miklós egyébként jelenleg súlycsoportjának első számú esélyese. Remélem, ezt kihasználja, és a következő versenyén már biztosítja helyét a serdülőválogatottban. — Ha mind a hárman indulnak a vb-n, akkor milyen eredményeket vársz tőlük? — Dudás Mikitől és Kondor Jancsitól már a hat közé kerülés is nagyon nagy siker lenne. Pistár Robit viszont a legjobbak közé várom. Ő egyébként mintegy száz mérkőzésén csak kétszer kapott ki. így nagy esélye van egy komoly sikerre. Közben Szálkú Tibor szakosztály- vezető is befutott, akit rögtön faggatni kezdtünk a támogatási háttérről. — Azt már tudjuk, hogy az önkormányzat támogatja a birkózókat, de ez még kevés a „megélhetéshez”. Honnan van pluszpénz? — Egyre nehezebb pénzt szerezni, mivel a gyerekek is egyre több versenyen indulnak, és ez mind többe kerül. Az állami és megyei „leosztásra” nem igazán számíthatunk, így ezt pótolnunk kell. — Ezt a pótlást magánvállalkozók útján szerzik be? — Mondhatom úgy, hogy hál’ istennek, van egy vállalkozó —Juhász úr —, aki igen komolyan támogat bennünket. Hogy ez mennyire komoly, az abból is látszik, hogy tavaly közel egymillió forinttal támogatott bennünket. Erre az évre is „bírjuk” az ígéretét, csak még nem tudtunk vele konzultálni. — Mennyi az éves költségvetésük? — Ha mindent összevetünk, akkor másfél millióra jön ki ez az összeg. Végül az immár válogatott kerettag Pistár Róbertét „vallattuk” a világbajnoki esélyekről. — Mit érzel mint újdonsült válogatott kerettag? — Nagyon megtisztelő érzés, annál is inkább, mivel egy igen kis településről sikerült bejutni a válogatott csapatba, és képviselni Magyar- országot. — Miben látod a sikereid titkát? — Elsősorban az elvégzett munkában és a felkészülést segítő társaimban, valamint, természetesen az edzőmben. — Most voltál a válogatottal edzőtáborozni. Milyenek ott a társaid? — Nagyon megszerettem őket. Én úgy érzem, hogy a válogatottban csak olyan srácok vannak, akik tudják, hogy miért is vannak ott. — Mennyire veszed komolyan a birkózást? — Nagyon szeretem, és ameddig lehet, addig folytatni fogom. — Milyen esélyt adsz magadnak a világbajnokságon ? — Nagyon szeretnék a legjobb hatba kerülni, és ha az megvan, akkor tovább „lépegetni”. A törökökre, a kazahsztániakra, a kubaiakra kell vigyáznom, mert nagyon erősek. — De te sem vagy rosszabb! — Nem. Erről szó sincs. Én úgy lépek szőnyegre ellenük, hogy legyőzöm őket. — Van esélyed egy világbajnoki éremre? — Esély, az van. Az meg, hogy mi lesz a versenyen, az még a jövő zenéje! — Mint birkózó mi az álmod? Mit szeretnél elérni? — Olimpiai és világbajnoki érmeket. Ezeket nagyon szeretném elérni. Batai János Suller Só, Megyei I. osztály Orömünnep Csengerben A vasárnapi fordulóban a második helyezett Záhony újabb értékes bajnoki pontokat veszített, ezúttal a határmenti településen, Csengerben, ahol a hazaiak egy-nullás félidő után kettő-nullás győzelmet arattak. A derbiről, melyet az ukrán és a román határ melletti városok együtteseinek összecsapásaként is emlegettek, mindkét fél készséggel számolt be. A vendéglátók sikerének titkát Juhász Zsolt, a csengenek középpályása — aki a pályán, belülről kóstolhatta meg a győzelem ízét — elemezte. — Az első félidőben bennünket támogatott a szél, így mi játszottunk enyhe mezőnyfölényben, míg a második játékrészben a záhonyiak birtokolták többet a labdát. A három pont reményében léptünk pályára, bár elismertük ellenfelünk tudását és eddigi eredményeit. Egy öngóllal szereztünk vezetést, és az utolsó percekben biztosítottuk be győzelmünket. Végig nagyon jó iramú, küzdelmes találkozónak lehettek szemtanúi a nézők. A lelkesedés és a csapatmunka diadalának tulajdonítom sikerünket. A meccs előtti taktikai utasítást, mely szerint nem volt szabad ívelgetni a labdát a jól fejelő záhonyi játékosok miatt, úgy érzem, maradéktalanul betartottuk. Erdei Árpád, a záhonyi sportegyesület elnöke kissé letört hangon ecsetelte a vereség okait. — Sajnos, csakúgy mint az Ibrány elleni hazai meccsünkön, ezúttal is kihagytuk helyzeteinket. A támadók kapu előtti összpontosításával már nem csak ezen a kilencven percen, baj volt. A házi gólkirályunk, Pokol Zsolt az eddig lejátszott tavaszi fordulókon még nem lőtt gólt. Csengerben nem a vezetőedző által elképzelt tizenegy kezdett, és ez js közrejátszott kudarcunkba, valamint a számunkra szokatlan, enyhén fogalmazva rossz talajú pálya, amin játszanunk kellett. A múlt heti pontvesztésünk már figyelmeztető jel lehetett a fiúknak. Ez egyébként mély nyomokat hagyott bennünk, s görcsössé tette őket, én ezt vettem észre játékukban. Hiába törekedtünk győzelemre, ha a befejezésekbe mindig hiba csúszott. A futballisták edzéslátogatása is némi kívánnivalót hagy maga után. Munkahelyi elfoglaltságok miatt nem tudnak rendszeresen részt venni a tréningeken. Egyre inkább távolodik a bajnoki cím, és ha így folytatjuk, akkor még a második helyezésünk is veszélybe kerülhet. Éppen ezért nagyon kellene már egy győzelem, amely visszaadná az együttes önbizalmát. A hét végén Tiszaszalkát fogadjuk, már akkor jó volna nyernünk. Tóth Mihály Újabb torna Újfehértón Az elmúlt szombaton az újfehértói 2. Számú Általános Iskola rendezésében és a Márczi-Ker támogatásával gyermek-labdarúgótornát szerveztek. A mai napon újra a gyerekek veszik birtokukba az újfehértói labdarúgópályát, csak most nem a tizenkét évesek, hanem egy kicsivel idősebbek, a tizennégy évesek mutathatják meg, mit is tudnak a futball tudományáról. A reggel 8 órakor kezdődő viadalsorozat most a Mata-Ker Kupa nevet viseli, ugyanis Matuska Zsolt, békéscsabai vállalkozó szervezésében rendezik meg a tornát. Ez a verseny is — mint a szombati — nemzetközinek minősül, hiszen két szlovák csapat is részt vesz a küzdelmen. A nagypályán folyó mérkőzések 2x20 percig tartanak majd, és a végső sorrendben az I—III. helyezett csapat érem-, kupa-, illetve oklevéldíjazásban részesül. Ezenkívül tizenkilenc különdíj vár még gazdára. A részt vevő csapatok: Nyíregyházi Sí, Debreceni Sí, Kunhegyes Sí, Fehérgyarmati Sí, Locomatív Kassa, FC Barca (szlovák), Diósgyőri Sí, Hajdú- dorog, Nyíregyháza Kertváros DSK, Újfehértó. Egyébként a torna nagyságát jelzi, hogy a Tiszántúl talán három legerősebb gárdája is szerepel a versenyen, valamint a torna megrendezéséhez harminckét támogatót sikerült megnyerniük a szervezőknek. A Mata-Ker Kupa körülbelül este 7 órakor fog befejeződni, amikor is az ünnepélyes eredmény- hirdetést tartják a rendezők. Kézilabda Nemzetközi torna Kisvárdán Az ünnepek alatt sem maradnak kézilabda-mérkőzések nélkül a sportág szerelmesei Kisvárdán. A városi sportcsarnokban vasárnap 9 órától nemzetközi férfi kézilabda tornát rendeznek, Húsvéti Felső-Ti- sza Kupa névvel. Résztvevő csapatok: Bsv Eintracht Mahlsdorf Berlin, Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola, Sárospatak és a házigazda Kisvárda. NB II-es női eredmény: VÁSÁROSNAMENY— HAJDÚNÁNÁS 24-16 (11-11) Góldobók: Simon7, Csajkovits 6, Ésik 5, Nagy Sz. 4, Szabó 2. A második félidőre feljavult a ha- ^zai csapat védekezése, és a kapusteljesítmény is átlagon felüli volt. Végeredményben a naményiak megérdemelten nyerték a számukra igen fontos találkozót.
