Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-12 / 86. szám
UJ KELET 11 in LABDARÚGÁS in ■ 1995. április 12., szerda 11 NB III Tisza-csoport Kinek hoz szerencsét a rangadó? Nyírbátorban szerdán pótolják a második fordulóból elhalasztott, a dobogós helyezésekről döntetni hivatott csúcstalálkozót. A hazaiak Szerencset látják vendégül, és győzelmük esetén a tabella tetejéről nézhetnek vissza riválisaikra. A döntetlen a nevető harmadik, Sényő malmára hajtaná a vizet. Vereségről szó se essék... NYÍRBÁTOR (2.)—SZERENCS (3.) V.: Soós (Vilmányi, Nagy F.) Kezdési idő: 15.30. Nyírbátor, Somogyi József szakosztályvezető: — Szombaton Ede- lény ellen mindenki előre elkönyvelte sikerünket, ez némiképp idegesítette a fiúkat. Nyertünk, s a lelki tehertől való megszabadulás feljogosít arra, hogy most is reménykedjünk győzelmünkben. Hazai pályán még nem botlottunk, szeretném, ha sorozatunk ezen a rendhagyó mérkőzésen sem szakadna meg. Változatlanul sok gonddal küszködünk, Lőrincz, Varga, Szalontai, Tóth és Czimbalmos nincs harcképes állapotban. Kedd délutánra várjuk, hogy befusson Németországból Darai, míg Unchiás Rémusz eltiltása lejárt. Nyíregyházáról Bessenyei, valamint Papp jövetelére számítunk. A vendégek, bár nem remekeltek eddig tavasszal, a rangadóra úgy hiszem, kettőzött erővel készülnek. Hétköznap lévén, azért bízom abban, hogy közönségünk nagy számban látogat ki a mérkőzésre. Emlékeztetőül: a két csapat ősszel megosztozott a pontokon, 2-2-es eredmény született. K. T. Időpontváltozás Megváltozott a harmadik vonal Tisza-csoportjában sorra kerülő BÉVSC—Rakamaz mérkőzés kezdési időpontja. Az előzetesen április 15-ére, szombatra kiírt találkozót egy nappal hamarabb, már pénteken lebonyolítják. Mindez a pályaválasztó miskolci csapat kérésére történt, aki húsvéti tornát rendez a hétvégén. Akit nem hagy Hideg(h)en a gólpassz Március harmadikán ünnepelte harmincharmadik születésnapját Hidegh Lajos, aki jelenleg a megyei I. osztályú Ibrány labdarúgó-együttesét erősíti. A futballt Tokajban kezdte, majd innen került Raka- mazra. Katonasága idején 1982-ben Nyírteleken a Honvéd Asztalos János SE-ben focizott Buús György kezei alatt. Leszerelése után visszakerült Rakamazra, ezt követően Nyíregyházán játszott két esztendőn keresztül, onnan újra Rakamazra vezetett útja. — A civil életben mivel foglalkozol? — A rakamazi polgármesteri hivatalban dolgoztam. Miután ez az állásom megszűnt, most úgy néz ki, hogy valamilyen vállalkozásba fogok kezdeni itt, Ibrány ban. — Miért jöttél el Rakamazról? — A Tisza-partiak ifjúsági csapatának voltam az edzője négy évig. A felnőtt együttesnél létszámgondok voltak, a vezetők megkértek, hogy játékommal segítsek rajtuk. Én úgy döntöttem, vállalom, és igaz, kevés edzéssel a hátam mögött, de az őszi utolsó fordulókban a gárda rendelkezésére álltam, és megpróbáltam rutinommal hasznára lenni a rakamazi legénységnek. Azonban éreztem, hogy nekem már sok az a munka, amit az NB IlI-ban követelnek. — Ibrányban hogy érzed magad? — Meglepő volt, hogy nagyon komoly alapozással találkoztam. Sokkal kevesebb és lazább edzésre számítottam. Ennek ellenére szinte valamennyi foglalkozáson részt vettem, igyekeztem a futógyakorlatokat maximálisan elvégezni. Egy kívülálló biztosan nem mondta volna, hogy ez a csapat az utolsó helyen áll. Az igaz, hogy én Nyíregyházán, és főleg a rakamazi éveim alatt, mindig a dobogóért küzdő legénységben futballoztam, és most egy, a kiesés ellen harcoló gárdánál vagyok, de engem ugyanúgy feldob ez a tét, mintha a bajnoki címért kellene hajtanunk. — Eddigi pályafutásod alatt súlyos sérülés miatt volt-e olyan időszakod, amikor több meccset ki kellett hagynod? — Hat évvel ezelőtt porccal műtötték az egyik térdem, rá egy esztendőre a másikat operálták ugyancsak porccal Budapesten, a Sportkórházban. Berkes doktor, aki válogatott játékosok sorát „késelte” már, hajtotta végre a műtéteket. Egyszer pedig a vállkulcscsontom törött el. Ezek a sérülések körülbelül három hónapos pihenésre kényszerítettek. — Legszebb álmaidban mely mérkőzések jönnek elő? — Rakamazzal Tiszaújvárosban szerepeltünk, s 5-2-re nyertünk. Én négy gólt lőttem, aminek jutalma az volt, hogy az edzőmtől tízes osztályzatot kaptam. Nyíregyházán töltött éveimre is szívesen emlékszem, amikor Csehi Tibivel, Gere Lacival, Szikszai Misivel, Moldván Mikivel és Eszenyi Dénessel együtt léphettem pályára, ugyanis ez nagy megtiszteltetés volt számomra, komoly rangot jelentett nekem. — Edzőiddel soha nem volt afférod? — Mindig együtt tudtam dolgozni velük. Külön ki szeretném emelni Ubrankovics Mihályt, aki pillanatnyilag a magyar utánpótlás-válogatott szakvezetője. Neki sokat köszönhetek, az NYVSSC trénereként bízott bennem, és lehetőséget adott, hogy a Szpariban rúghassam a pettyest. — Melyik gólodra vagy a legbüszkébb? — Igazából nem voltam gólerős játékos, inkább a gólpasszaim és az előkészítés az erősségem irányító középpályásként. Találataim közül az NB IlI-ban Nagyhalásznak lőtt gólomat emelném ki. A tizenhatos vonaláról a kapunak háttal állva ollózva púpoztam ki a hálót. A másik gólom, melyet örömmel könyveltem el, 1982-ben, a rakamazi pályaava- tón esett. A Fradi volt a vendég, és 1 -0-ás fővárosi vezetésnél az én gólommal egyenlítettünk. A meccsen 3-2-re nyertünk, s én akkor debütáltam Rakamazon. — A közeljövőben van-e esély arra, hogy magasabb osztályban is tapsolhatnak neked a szurkolók? — Szerintem azzal, hogy eljöttem Rakamazról Ibrányba, erről a lehetőségről lemondtam. Úgy hiszem, nem a korom, hanem az egészségi állapotom miatt ettől a szinttől többet már butaság lenne remélni. Tóth Mihály Kormos kívánságai Kaka előH ■ ' \ '* . ,. y - . ■ \ / : A .: <§ A labdarúgás íratlan törvénye kimondja: ha csapatépítésen töröd a fejed, „előbb végy egy jó kapust”. Van benne valami. Nyíregyházán a mai napig nosztalgiával emlegetik a közelmúlt olyan biztos kezű hálóőreinek nevét, mint volt Pilcsuk, Szendrei és Buús György. Az utódok? Na igen. Ők sok bírálatot kénytelenek lenyelni. Ne tagadjuk, Kormos Miklós is állt már a bírálatok kereszttüzében. Az NYFC jelenlegi, 23 éves kapuvédője azonban gyors egymás után két mérkőzésen is brillírozott. De vajon mi húzódik emö- gött? Erről faggattuk. — Visszakaptam a bizalmat, s a csapattársaktól is sok segítségben volt részem. Valamelyest helyrebillent megcsappant önbizalmam, melyet még az őszi, Kaba elleni mérkőzés rombolt szét. A felújítás után akkor léptünk először pályára a stadionban, ami mindannyiunk számára balul sült el. Nagyon idegesen készültem, vesztettünk, s rajtam csattant az ostor. A közönség sem fogadott el. — Lelkizős típus vagy? A kritikákat nagyon mellre szívod? — Nem. De a már fent említett meccsen kapott potyagólt követően sorozatban cukkoltak a szurkolók, egyszerűen nem találtam a helyem. Mostanáig. Úgy érzem, mára visszanyertem formámat. — A kapusokról azt tartják, ha az első lövést megfogják, sok baj már nem lehet. — így van. Ez történt Salgótarjánban is, miután kétszer hárítottam az első percekben, csak a hajrában, tizenegyesből tudtak becsapni. Persze az edzésmunka a döntő, enélkül nincs egyenletes teljesítmény sem. Mikor Nyíregyházára kerültem, még közel sem örvendtem ilyen erőállapotnak, az NB IlI-ban nem dolgoztunk ennyire intenzíven. Azóta magabiztosabbá váltam. — Szombaton nem ötlött fel benned, hogy ugyanúgy járhattok, mint a válogatott Svájc ellen, hiszen majdnem odalett a kétgólos előny? — Dehogynem. Amikor Tisza- kécske szépített, eszembe jutott: „nem igaz, hogy mi is ugyanúgy járunk, s ikszelünk”. Nekünk szerencsétlen, nekik annál szerencsésebb gól volt az, amivel szépítettek. Egy védőn megpattant a labda, pedig különben pont az ölembe hullt volna, de mivel irányt változtatott, már nem volt esélyem a mentésre. — Nem féltél a vendégek gólzsákjától, Csekétől, akinek szinte dinami- tot rejtettek a lábába? — Ő valóban jó futballista. Tavaly kikaptunk tőlük 1-0-ra, emlékszem, ott is sok gondot okozott. Most Csehi Tibi játszott vele párban, ezúttal a veszélyes szabadrúgásán és egy-két megmozdulásától eltekintve kevesebbet mutatott a vártnál. Na, ezen túl sokat nem bánkódtam. — Szerinted mit érhet ez a győzelem? — Nagyon fontos három pontot szereztünk. Hazai pályán, ha nem is csillogó játékkal, de harcosan focizva nyertünk. Mindenki felsóhajthatott, hitet öntött belénk, az önbizalmunknak sem ártott már, hogy siker részesei lehettünk. —A következő, kábái kiránduláson számodra dupla bizonyítási alkalom nyílik. — Ott rá kell dobnunk még egy lapáttal. Ez nem is helyes kifejezés, mert valamennyi mérkőzésen az utolsó lehelletig hajtani illik. Én azt kívánom magamnak, ne legyen sok dolgom, inkább a túlsó kapu előtt forogjanak az események. Valószínűleg — nem mintha itthon unatkoztam volna — idegenben lesz munkám bőven. Bárcsak ne volna igazam! Remélem, mi fogunk támadni, s nem a kábái támadók tesznek próbára. Koncz A játékvezetők megbeszélésén hallottuk A kapufa mint illemhely! Még mondja valaki, hogy a megyei pontvadászatok szűkölködnek kisebbfajta szenzációkban. Pikáns jelenetek szolgáltatnak témát, vagy éppenséggel késztetnek elgondolkodásra a futball ürügyén. Mert az, ami a játékvezetők soros eszmecseréjén hétfő este elhangzott, nyugodtan illethető a fenti jelzővel. A fekete ruhások vén rókái már kevés dolgon lepődnek meg, de a Zsurk—Fényeslitke másodosztályú ifjúsági mérkőzés eseményei őket is mellbe vágták. Hogy mi váltotta ki rácsodálkozásükat? Az első félidő harmincötödik percében a vendégek egyik fiatal, lángelmével megáldott játékosa kisétált a kapufa tövéhez, s — nem tévedés — levizelte a pálya tartozékát. Igen sürgős lehetett neki. Netán a „szombat esti láz” utóhatásait nyögve könnyített magán? A hazaiak sem akartak lemaradni „lazaságban”, kapusuk, miután tizenegyest ítéltek ellenük, hátsó felét mutatta az ítéletvégrehajtónak, miközben ő a labdát rendeltetési helyére, a hálóba küldte. Ennél a pontnál-a sípmesterek között élénk vita alakult ki: hol is húzható meg a komolytalan játék határvonala? Tiszaszalkán szorult a hurok a bírói hármas nyaka körül, a feldühödött hazai hívek ötvenfős csoportja ugyanis fenyegetőzve adta tudtukra, nem így képzelték a találkozó eredményét. Talán kitalálták: vesztettek a helyi aranylábúak, Nagyhalász vette a bátorságot, hogy felbosszantsa a jobbhoz szokott közönséget. Mónus Tibor játékvezető szerint a bonyodalmak már akkor elkezdődtek, mikor a házigazdák csatára mintegy harminc méterről — a szél hathatós közreműködésével — a felső kapufára „biká- zott”, s a labda, ha csak centikkel is, de a gólvonal előtt vágódott le onnan. No persze a drukkerek másképp látták. Olaj volt a tűzre, hogy nem sokkal később, törlesztésért egyik védőjük idő előtt galoppozhatott az öltözőbe. Levonulás közben a vendég labdarúgók szélárnyékába húzódó játékvezetőkre zúdult a népharag, egy jól irányzott ütést a halásziak szakvezetője, Ballai Mihály védett ki saját testével. Lapos István polgármester csitító szavai sem használtak. Az időközben a közeli Vásárosnamény- ból kirendelt két rendőr vigyázó szemeitől kísérve, negyven percnyi várakozás után közelíthették meg gépkocsijukat, melynek két kerekét gondos kezek leeresztettek, a harmadik pedig a település határában engedett ki. Szegény főrendező ugyan kísérletet tett a hangulat megnyugtatására, ám övéi verést helyeztek kilátásba számára is. Sényőn a harmadik vonalbeli összecsapás előjátékaként sorra kerülő ifjúsági derbire a debreceni Soós játékvezető lázas betegen érkezett. Rövid konzultáció végeztével mégis vállalta a vezetést, bár inkább jobban tette volna, ha átengedi azt valamelyik kollégájának. Megadott egy szembetűnő lesgólt, finoman fogalmazva tevékenységére rányomta bélyegét állapotának nem kielégítő volta. Zajlik tehát az élet a pályákon, a most nem említett színes kártyazuha- tag a fegyelmi bizottság csütörtöki, egész estét betöltő teendőit is előrevetíti. Hát még ha a kapufa is felszólalhatna... Koncz Tibor Magyar Kupa Nyírcsaholy kiesett A mátészalkai városkörzetben is megkezdődtek a Magyar Kupa ez évi selejtezői. Az első forduló mérkőzései során két meglepő eredmény született. Kiesett a megyei másodosztály Erimpex csoportjának éllovasa, Nyírcsaholy, s ugyancsak búcsúzni kényszerült Kocsord. Eredmények: Nyírparasznya—Nagyecsed 0-3, Ópályi—Nyírmeggyes 0-4, Csenger- újfalu—Túrricse 1-4, Géberjén— Jánkmajtis 1-9, Tyúkod—Kocsord 3-2, Fábiánháza—Üra 0-0, továbbjutott Fábiánháza, Ököritófülpös— Nyírcsaholy 0-0, továbbjutott Ököritófülpös. A második forduló mérkőzéseit ma délután 16 órai kezdéssel bonyolítják le. A párosítás: Nyírmeggyes— Nagyecsed, Túrricse—Jánkmajtis, Fábiánháza—Tyúkod, Ököritófülpös erőnyerő. Ghánái felszólítás A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFAj elvette Nigériától a junior (20 évesek) világbajnoki döntő rendezési jogát. Az eset kapcsán Ghána már a múlt hét végén is arra szólított fel, hogy a résztvevők bojkottálják az eseményt, melyet csütörtöktől Katar rendezhet. Ghána kedden megismételte felhívását, de ezúttal már kormányzati szinten.
