Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-16 / 63. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. március 16., csütörtök 3 Szili Katalin Mátészalkán Némi késéssel indult az ünnepi műsor március 15-én Mátészalkán a városi kegyeleti parkban. A Szózat hangjait követően Megyeri Zoltán, a Móricz Zsigmond Színház színművésze előadásában József Attila: Lessük az igazságot című költeményét hallgathatták meg az egybegyűltek, majd a mátészalkai Adám Jenő Pedagóguskórus fellépését és Arany János toborzójának dallamára a Szatmár Együttes három tagjának táncát élvezhették. A megnyitóbeszédet dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere tartotta. Elnézést kért a vendégek érkezését hátráltató, időjárási viszonyok okozta késésért, és köszönetét mondott a megjelenteknek türelmükért. Ezután Szili Katalin, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára lépett a mikrofonhoz, hogy megtartsa ünnepi beszédét. „Ez a nap valóban a legszebb nemzeti ünnepünk, amelyre tisztelettel kegyelettel és áhítattal gondol vissza mindenki, aki magyarnak született. Nincs olyan pontja ma a Földnek, ahol szétszóródott magyarságunk meg ne ünnepelné e napot, a nemzeti szabadságtörekvések ma már szimbólummá vált ünnepét”—hangzott el. Az emlékmű megkoszorúzása, és a Szálkái Színkör előadásában felhangzó Himnusz szavai után befejezésként Dorgay Károly honvéd százados síremlékénél rótták le kegyeletüket az ünneplők. Dojcsák Tibor Jármi ünnepe A forradalom és szabadságharc 147. évfordulóját ünnepelni jött össze a jármi-paposi általános iskola sportcsarnokában a két falu gyermek, és felnőttnépe. Az emlékműsort a piros-fehér-zöld díszlet elé állva Kása Csaba, a helyi iskola tanára kezdte meg ünnepi beszédével, március 14-én, 16 órakor. A könnyűzenei betétekkel .megtűzdelt műsorban felléptek a hetedik osztályosok, akik a korabeli katonaéletből adtak elő egy jelenetet. Két kislány konferált, a fiúk mint huszárok kék csákóban, karddal a kezükben vonultak fel, majd egy kis tábortűz köré letelepedve. Figyelték évfolyamtársaik produkcióját, akik a kevély Kereki és Petőfi Sándor szópárbaját vitték színre. „Aki fényes, legyen kényes” mondta kevély Kereki mindenkinek aki szegényebb volt nála, majd ugyanezt mondta - miután pénzét kicsalta - neki Petőfi, így tanítva móresre a népnyúzó nagyurat. Dojcsák Egy nótaszerző emlékére Balkányi Szabó Lajos Kossuth- nóta szerző emléktábláját avatták a Nyírmihálydi Polgármesteri Hivatalának kertjében. 15-én délelőtt ÍO órakor. Az avató-ünnepi beszédet Bírta Sándor országgyűlési képviselő, és a helyi polgármester Kremniczky Károly mondta el. A kultúrális program keretében felléptek az óvodások és általános iskolások, az önkormányzat asszonykórusa, valamint a helyi cigány kisebbség zenekara. Dojcsák Tibor Kossuthra elmékezvén ••• A nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Öregdiák* Köre gyűlést tartott március 14-én kedden, délután 5 órakor az intézmény dísztermében. A megbeszélés témája az iskola fennállásának 190. évfordulójára tervezett — jövő év nyarán lebonyolításra kerülő — kossuth-diákok Világtalálkozójának előkészítése. Utána az öregdiák kör és az iskola jelenlegi tanulói fél 7- től a kegyelet és megemlékezés koszorúit helyezték el a Kossuth-szo- bomál. -vépéKiállítás a könyvtárban Csendben, szinte észrevétlenül, minden felhajtás nélkül nyilt meg a mátészalkai városi könyvtár előcsarnokában az a kiállítás, amely a város nyomdáiban készült könyveket hivatott bemutatni. Mint azt Nyéki Károly — e dokumentumok lelkes kutatója — elmondta: a könyvtár munkatársai abból az elgondolásból indulnak ki, hogy egy-egy különösebb évforduló, jelentősebb személyiség életműve bemutatást nyerjen a tárlókon. így volt ez a Holocaust-évforduló kapcsán, Képes Géza életművének bemutatásakor, vagy éppen legutóbb, amikor a városban és a városkörnyéken megjelenő sajtótermékekből rendeztek kiállítást. Ezek a kiállítások alkalomszerűek, elsősorban figyelemfelkeltők. Különösen a diákság körében népszerűek a helytörténeti anyagok, de a könyvtárba betérő idősebb korosztálybeliek is szívesen elidőznek a tárlók előtt. A most megnyílt kiállítás darabjai igazolják, hogy Mátészalkán már a múlt században is két nyomda volt, s a századforduló után, a tizes években három nyomdában négy hetilap is megjelent egyszerre! Természetesen ezek a nyomdák amolyan kisüzemek voltak, sokszor kezdetleges szedéssel és betűkészlettel, de mégis a szálkái nyomdaipar, a könyvkiadás és újságkészítés hőskorát reprezentálják. 1923-tól a Szatmár és Bereg Rt. igényes munkája ezen elődök hagyományaira épült. Voltak „zugnyomdák” is, azonban ezek bemutatása egy leendő, másik kiállítás feladata — avat be bennünket a kuriózumokba Nyéki Károly. A kiállítók nem törekedhettek a teljességre, ami érthető is, hiszen néhány kiadvány példánya valósággal beszerezhetetlen, másokat csak fénymásolatban lehet közreadni, mivel az eredetieket a tulajdonosaik nem szívesen bocsátják rendelkezésre. A kiállítás anyagának nagy része egyébként magántulajdonban van, épp ezért úgy gondoljuk, hogy a közérdeklődésre számot tartó kiállítás nemcsak kuriózum, hanem az ismeretek bővítésének egyik formája is. Szamosi István A védett fogyasztó a tájékozott fogyasztó Ünnep, hármas tartalommal Március 15-e nem csupán az 1848-as Forradalom és Szabadság- harc hőseinek az ünnepe. Ekkor született meg a cenzúrázatlan, szabad, magyar sajtó is és szintén ezen a napon deklarálta tíz évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete a fogyasztók védelmére vonatkozó előírásokat. Ma a világ több mint kétszáz fogyasztói szervezete a fogyasztói jogok Világnapját köszönti március idusán. Ezeket az irányelveket Magyarország is elfogadta, és ennek szellemében az Antall-kormány 1991-ben létrehozta a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, amely országos hatáskörű államigazgatási szervként központi, illetve húsz megyei (fővárosi) felügyelősége útján látja el a feladatát. Az ellenőrzés olyan kulcsfontosságú területeivel foglalkozik a hivatal, mint a termékek bizonsága és egészségügyi megfelelése, az áruhoz való hozzáférés, illetve az esetleges kártérítésekkel kapcsolatos problémák orvoslása. A szervezet hatékonyságáról egy picit beszéljenek a számok: eddigi tevékenysége során közel ötvenezer ügyfél panaszával foglalkoztak munkatársaik, több mint százezer kereskedelmi, szolgáltatói egységet ellenőriztek, ötvenezer esetben kezdeményeztek eljárást a szabálytalankodókkal szemben. A szabálysértésekért kirótt bírság száznegyvenmillió forint volt, és négy és fél milliárd forint értékű áru forgalmát korlátozták, illetve kötötték jobb, fogyasztó érdekű feltételekhez. — Bár a kereskedelmi morál egyre inkább a nemkívánatos irányba mozdul el — mondta Holló Jánosné, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei felügyelőség vezetője a március 15-e alkalmából rendezett sajtóbeszélgetésen —, mégis a helyi iroda nagyon jó eredményeket tudott felmutatni például a romlott szaloncukrok, a tűzveszélyes csillagszórók forgalomból való kivonásával, vagy az úgynevezett „szőkített*’ benzinnel visszaélők felderítésével. A fogyasztói érdekeket háttérbe szorító kereskedelmi filozófia — volt rá példa az ólmozott paprika esetében -— akár országos mértékű károkat is okozhat. — Sajnos a jelenleg érvényben lévő jogszabályok nem ölelik fel a korszerű fogyasztóvédelem fogalomkörét — folytatta. — Különösen nagy hiányosságok mutatkoznak például a banki, egészségügyi, környezetvédelmi vagy a biztosítási szolgáltatások területén. A magyar fogyasztók képzetlenek, a megfelelő információhoz jutásuk feltételei esetenként hiányoznak, annak ellenére, hogy hazánk kötelezettséget vállalt a közös piaci elvek átvételére és betartására. Nagy szükség lenne a szakmai érdekegyeztetési kötelezettségekre, mert a sokszor egymásnak ellentmondó gyakorlatok hátráltatják az átmeneti piaci viszonyok legkiszolgáltatottabb szereplőjének a hatékony védelmét. — A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a vásárlói érdekvédelem funkcionális ellenőrző szerve — mondta a vezetőnő — ezért kötelessége a fogyasztó öntudatának az erősítését, a naprakész tájékoztatását felvállalni akár az esetleges ellenőrzések során feltárt hibákon keresztül is, hogy ezzel a minőségi és tisztességes kereskedelem kialakulását segítse elő. —vp— A buldózerek pihenhetnek Kiáltás a végekért Sajnálom, de ahogyan napjainkban a kistelepülések sorsa alakulni látszik, bennem a településracionalizálási program-pogrom néhány éve kimúlt képei ugranak be. Emlékeim szerint nem volt kis hazánkban olyan ember, akinek ne nyiladozott volna a bicska a zsebében, amikor jöttek a hírek arról, mi készülődik odaát. Most úgy tapasztalom, nem elég hangos a sajtó, nem elég éles a tiltakozás azok miatt a tervbe vett intézkedések miatt, amelyek sorvadásra ítélnék például a megyénkbeli települések nem kis hányadát is. Tudom én, hogyne tudnám, mekkora az adósságállomány, azt is, mi lenne ésszerű és célszerű, mégis eszem és szívem azt mondja: ami van, és ami késik, az nélkülözi a perspektivikus gondolkodást. Itt van mindjárt a vasútvonalak kardéken népesítettek be az ősei, úgy nem sok mindenre hivatott. Vegyünk egy átlagos falusi polgárt. Az elmúlt öt évben, miközben személyében és anyagiakban leértékelődött, hozzájutott (vagy „jutófélben” van) egy akkora éhségparcellához, aminek működtetése nem egy átlagcsalád, de egy, a kor színvonalán élő ember kiadásait sem fedezi, új meg új gondok riogatják. Lejárt a munkanélküli-járadéka, a jövedelempótló támogatást megvonni kényszerült a központilag elszegényített önkormányzat. Nyomorog. Jövőképe, mint az országé. Közben javul a munkaügy statisztikája. A szatmári emberpiac hat-hétszáz forintban méri a napszámos munkaerő árát, mégis sok munkanélküli reménykedve várja, hogy hetente legalább egy-két napra elhívják dolgozni. A legtöbb faluban „Száz vasútat, ezeret” csúszásának históriája. Hiába írta Petőfi hajdan, hogy „Száz vasútat, ezeret”, hiába írta már századunkban Móricz Zsigmond, hogy a vasúti szárny és mellékvonalak is az életet szolgálják, ha most, egy kőhají- tásnyira az ezredforduló előtt, új írástudók kiderítik, hogy mégsem így van ez. Persze megszüntetni egyszerűbb, mint megtalálni a legkevésbé veszteséges alternatívát, ami még lehetővé teszi a megmaradást. Oda jutottunk, hogy ha netán valaki önhibáján kívül olyan faluban él, amelyet ezen a via közalkalmazottak és a köztisztviselők kisszámú csoportján kívül csak elvétve található a közelben ingázni képes munkaerő. Errefelé hatványozott a létbizonytalanság. Az emberi kapcsolatokat a nincstelenség mérgezett levegője mételyezi. Kicsinyesség és irigység, elkeseredettség és reménytelenség mindenütt. Mostanában újra működik, amiről már meg is feledkeztünk — a dögkutak sarcolása. Emberpróbáló idők. S újra bedobták a köztudatba az iskolák körzetesítésének egyszer már megfenekleni látszó vízióját, az osztályok összevonásának szükségességéről hallunk magasan ívelő érveléseket, fájdalom, sokszor helybeli nagyoktól is. Merénylettervek, sőt sokszor már meglépett merényletek, jövőhitünket ritkítok. Vigyázzatok! Szakadék szélén mindig akad, aki lesegít benneteket a mélybe. És mégis. Az emberek kitartanak ezen a keselyűs földön. A falvak népe egyelőre ellenáll. Még mindig ez a föld az, ahol úgy érzi, élnie, halnia kell. Bár ha lennének is innen elvágyódó gondolatai, a helyhez láncoltság százmarkú szorítása maradásra bírja. Itt újra valóság a röghözkötöttség, ha nem is szól róla törvény. Innen nézve összeszűkült, kicsi lett a világ, Magyarország meg látni vágyott messzeség. Kont- rasztos vidék. Kívülről víz- és gázvezetékkel, telefonnal megáldott családi fészek, belül pedig konok magyarok, akik, ha zsíroskenyeret is esznek hagymával, mikor ki kell fizetni a 65 százalékkal magasabbra srófolt villanyszámlát, akkor sem adják magukat a falu szájára. Miközben a fagyasztószekrény üresen tátong, az ólban nem visítanak hizlalásra vágyó malacok. Bár el nem menekülhetnek, a körülmények foglyaiként élve megpróbálják a lehetetlent. Működnek a túlélési stratégiák. Egész utcasorok munkaképes korú népe rokkantnyugdíjas. Ki betegsége okán, ki azért, mert csak így remélhet egy biztos összeget. A tanítók, ha névsort készítenek, a szülők foglalkozásának rovatába rutinszerűen írják, hogy nyugdíjas. Lassan elfelejtődik, kinek mi volt a tanult szakmája, nyáron a falvak apraja-nagyja a földeken aszaló- dik a „majd csak lesz valahogy” reményében. Ha ez még sokáig folytatódik, kistelepülések sorában nem lesz az életnek minősége. Nem akarom hinni, hogy csak ez az egy út vezet abba az Európába, ami visszavár. Mert ha az ország oda jut is, így közben valami elromlik ezen a tájon. Végleg. Nem kellenek ide buldózerek. Rejtve vagyunk, talán mégis — a megmaradásnak. Kripák József
