Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-02 / 52. szám

ÚJ KELET

1995. március 2., csütörtök

Az államtitkár tanulni jött

A városi művelődési házban kerekasztal-beszélgetésen vett részt péntek délután a városunkba látogató dr. Koncz István. a frissen kinevezett ifjúságpolitikai államtitkár. A fórumon vendégei voltak Nyíregyháza ifjúsági érdekvédelmi szervezetei és a fiatalokat támogató alapítványok képviselői.

Az államtitkár megnyitóbeszédében örömét fejezte ki a szépszámú, közel negyven megjelent ifjúsági képviselő láttán, s mint mondta:

— Jó látni, hogy itt a gyermek és ifjúsági ügyek jelentős civil háttérrel rendelkeznek. Bár — mint hangoztatta — tanulni jött ide, hogy megismerkedjen a nyíregyházi problémákkal, de megpróbál felelni minden feltett kérdésre — már amennyiben lehetősége van válaszolni, ugyanis túl fiatal a hivatala, s ügyeinek áttekintése még folyamatban van.

— E rövid idő alatt is eredményt tudott felmutatni az ifjúsági tárca — folytatta az államtitkár. — Létrejött egy ifjúsági koordináló tanács, aminek tagja maga a miniszterelnök és hét miniszter, de rövidesen kibővülnek — hangsúlyozottan nemcsak Budapesti, hanem vidéki — ifjúsági ügyekben jártas szakértőkkel is. A tanács egyik feladataként megfogalmazódott a fiatal generációval kapcsolatos jogi kérdésekben a harmonizáció megteremtése. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a nemzetközi feladatok ellátását, szükséges a működőképességhez a magyarországi jogi hátteret tisztázni, illetve megkell valósítani a pénzügyek hatékonyabb felhasználását. Másik cél a civil szervezetek életben tartása. Eddig a parlament hagyta jóvá az éves kötség- vetést, idén el kell érni, hogy jövőre is tudjanak (és akarjanak) elkülöníteni pénzt ifjúsági célokra. Valaha létezett a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alap (NGYIA), ami mára jócskán megfogyatkozott felelőtlen fel- használása miatt. Hamarosan kormányvizsgálat kezdődik a „visszaszerzéséért”. Az érdekegyeztetés évtizedes „harcának” eredményeképpen ma már kerékasztalnál ülnek a fiatalok az államvezetéssel a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanácsban. Énnek lényege: a tárgyaló- csoportoknak mindenben meg kell tudniuk egyezni, és az ott kialakult álláspontot a kormánynak döntései során figyelembe kell vennie.

— Hogy mi lesz ennek a vége? — tette fel a kérdést az államtitkár. — Ha a koordináló tanács jól dolgozik, akkor 1996-tól elkezdődhet egy infrastrukturális háttér kiépítése, lesznek működést segítő alapjogszabályok, s nem utolsósorban rendeződnek az anyagi problémák.

A bevezető után problémák, megoldási javaslatok, ötletek sokaságát mondták el az érdekvédelmi képviselők, akik több mint tizennyolcezer gyerek sorsát próbálják jobbá tenni. Felvetődtek különböző gondok, az óvodák helyzetének tarthatatlanságától kezdve az iskolások táboroztatásán keresztül a számítógépes oktatási háttér alacsony színvonaláig. Ezekre válaszolva mondta az államtitkár, hogy azok a szervezetek, akik az elmúlt négy év pénztelenségét túlélték, azok már mindent megtanultak a talpon maradásról. Nagy segítségükre lesz az, hogy március elején pályázatot tesz közzé az ifjúság- politikai tárca az önkormányzatok részére. Erre a kormányzatnak van mintegy hetvenötmillió forintos kerete, amit gyermek- és ifjúsági célokra lehet fehasználni.

— Össze kell fogni, mert csak hittel nem nagyon lehet a fiatalokról tovább gondoskodni. Idő kérdése, hogy az ifjúsági alap pénzösszegei visszakerülhessenek afiatalokhóz, és akkor talán lehetőség nyílik, e téren is felzárkózhatunk a fejlettebb országokhoz — zárta a beszélgetést reményt öntve a képviselőkbe az államtitkár.

—vp—

Megyei szakszervezeti képviseletek

Hatékonyabb érdekvédelmet!

A legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) Ügyvivő Testületének elmúlt évi június 30-ai határozata hívta életre a megyei területi képviseleteket. E képviseletek tevékenységi köre, feladatai, szervezeti felépítése kevésbé ismert még a szakszervezeti tagok előtt is. Evégből kerestük meg a Szakszervezetek Házában Vaskó Mihály megyei képviselő-vezetőt, aki előbb a megyei kép- viseletek létrehozásának előzményeiről szólt.

— Az érdekképviseleti, érdekvédelmi munka súlypontjai részben a területi szerveződésre tevődtek át. A megyei képviseletek a szövetségi jellegű feladatok ellátása mellett az eredményesebb ágazati-szakmai jelenlét fenntartását is szolgálják, biztosítják. Létrejöttüket az a nem titkolt szándék motiválta, hogy általuk hatékonyabb megyei, területi struktúra valósítható meg.

—A megyei képviseletek milyen feladatokat látnak el?

— Meglehetősen széles a skála. Ezek közül néhányat megemlítve:

— a válalati kollektív tárgyalások, szerződéskötések segítése, az ágazati, szakmai, területi, kollektív szerződések, megállapodások előkészítésében való részvétel;

— közreműködés a szervezetépítésben (tagtoborzásban, az alapszervezeti és a tagsági kapcsolatok erősítésében;

— a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a fiatalok, a szórványtagság szer vezeti életének, közéleti szerepvállalásának segítése;

— részvétel a foglalkoztatás lehetőségeinek bővítésében, a munkanélküliség kezelésében;

— részvétel a helyi társadalombiztosítási önkormányzatok munkájában;

— a munkahelyen kívül megjelenő érdekvédelem ellátása (jogsegélyVaskó Mihály

szolgálat működtetése, munkaügyi-társadalombiztosítási tanácsadás).

A feladatok ellátásához a megyei képviselet valamennyi tagszervezetnek (azok alapszervezeteinek) az igények szerinti szakmai segítséget kíván nyújtani. A megyei képviselet lényegében ennél több: egy testületet takar, amelynek tagjai a megyében működő ágazati-szakmai szakszervezetek választott, valamint megbízott vezetői, és a megyei képviselettel nem rendelkező alapszervezetek delegált képviselői.

— Hol tartanak most a szervezetek építésében?

— Megyénkben december 8-án volt az alakuló ülés, ahol 19 ágazati-szakmai és egy nyugdíjas szakszervezettel kezdtük meg tevékenységünket. Az érdemi munkát ez év elejétől tudtuk elkezdeni, amely sok ponton az ismerkedés, a feladatok konkretizáIá$a"je* gyében telt eddig, s ez vonatkozik a megyei képviseleti testület működésére is. Szükség szerint, de legalább negyedévenként ülésezünk, és egy szakértői szervezettel is kiegészülünk, amely — közgadasági foglalkoztatáspolitikai, társadalombiztosítási, szociálpolitikai, valamint jogi szakértői tevékenység ellátását jelenti.

Még a tanulóidőben vagyunk a feladatok súlya viszont gyors nagykorú- sodást követel meg tőlünk. Szeretnénk megfelelni.

— Véleménye szerint erősödött-e az utóbbi időben a szakszervezetek szerepe?

— Az elmúlt négy évben szűkült a szakszervezetek szerepköre, a létszám is csökkent. E négy évet átmenetinek tekintjük, a jelenlegi kormány és a szakszervezetek kapcsolatáról a hivatalos álláspont az, hogy nagyobb a tárgyalókészség, de ez önmagában kevés. Az ez évi költségvetés, a személyi jövedelemadó tárgyában a kormány kérését figyelembe véve bizonyos önmérsékletet tanúsítottunk a véleményünkben. De a jelenlegi helyzetben, amikor a korábbinál is kedvezőtlenebbül alakultak dolgok, romlottak az életkörülmények, s e bizonytalanságra a kormánynak pillanatnyilag nincs gazdaságpolitikai koncepciója, új kihívásokat jelent a munkavállalói érdekvédelem számára. Az MSZOSZ sajnálattal állapítja meg, hogy a társadalmi-gazdasági megállapodás (tgm) megkötésére eddig nem került sor, mivel fontosnak tartja az általa képviselt munkavállalók számára kiszámítható biztonságos feltételek megteremtését. További problémát jelent, hogy az elmúlt hét végén például sem a Munkatörvénykönyv módosításáról, sem a jövő évi átlagos bérnövekedésről nem kötöttek megállapodást az ÉT ülésén. Nekünk az emberekkel való kapcsolattartás a legfontosabb. Kell, hogy legyen szemünk, fü liin k hozzá. iErős í-j f&rTüitk kelí & siáks’zé(Vezetékéta*c!ol-( gozói érdekképviseletet és ^védelmet.

— Az MSZOSZ kongresszusra készül...

— Igen, a korábbi időpont módosult,

a tervek szerint március legvégén kerülhet sor rá. (lefler)

Hornén est omen

Miért nem lesz tehenészet?

A mátészalkai Kraszna Menti Mező- gazdasági Termelőszövetkezettel, pontosabban a vezetőséggel különbözött össze Kerékgyártó Sándor vállal-’ kozó. A vita tárgya egy telektoldalék bérleti joga lenne, ha volna még miről vitázni. Azt azonban már kimérték három másik embernek. A problémák nem újkeletűek, mint az Kerékgyártó úr beszámolójából kiderült.

A Mátészalkáról Opályi felé vezető út mentén, közvetlenül a város végén található az a terület, amelyből Kerékgyártó Sándor ötéves huzavona után megvásárolt egy részt,.amelyet később egy hektárra egészítettek ki. Telkétől balra, és annak háta mögött a tsz tulajdonában maradt a föld.

A vállalkozó először rendbe rakta területét (az alatt az idő alatt, amikor még bérelte), majd megvásárolta, és tervezgetni kezdett. Szállítási vállalatának telephelye van itt. A szomszédos részen két istálló is található, ezt is megigényelte, tehenészetet szeretett volna létrehozni. Az istállók ma elég lerobbant állapotban vannak, használatbavétel előtt jókora felújítást kívánnak. A tsz olyan árat mondott rájuk, amiből már újra is tellene, ezért inkább a hátulsó területet kérte bérbe, elővásárlási joggal a szövetkezettől. Szóban meg is született a megállapodás, a következőképpen: Kerékgyártóék megkapják telkük hosszabbításaként a hátulsó területet, az ettől a résztől jobbra, kicsit feljebb elhelyezkedő három parcella tulajdonosa pedig saját földjük hosszabbítását kapja bérbe a Kerékgyártó-rész határáig.

Ehhez képest február 21-én Kerékgyártó Sándor meglepetten látta, hogy a másik három bérlő, illetve tulajdonos, földmérővel jelent meg a vitás területen, majd kimérték úgy, hogy abból a vállalkozó semmit nem kapott. Ráadásul — információi szerint — a többieknek felajánlották a bérleti jogot, ő pedig még kérésre sem kapta meg. Tehenészetet akart ott létrehozni. Erre a Primom már áldását adta, mindössze a terület kellett hozzá, ahol az istálló(k) felépülhettek volna. Persze a tulajdonos annak adja bérbe földjét, akinek akarja. Ezt Kerékgyártó úr sem vitatja, de azért szeremé tudni, mi a gond ővele. Ráadásul — mint mondta — a tsz vezetősége nélkül döntöttek a területről.

A téesztől Barkó Gyula elnök és Gelétéi Mihály reagált a kérdésekre. Az ő előadásukban teljesen más színben tűnnek fel a történtek. Kerékgyártó Sándor szerintük nem kérte azt a területet, hanem mindössze egy méter hosszúságú kis földdarabot a telke végén. A többiek viszont kérték a földjük meghosszabbítását! Amikor vásárláskor kimérték a Kerékgyártó-telket, a vállalkozó akkora területet méretett.

amekkorát vásárolt, azonban a hátulsó részből lecsípve, a földmérővel megegyezve, az utcafrontot nagyob- bították meg. Véleményük szerint ez sem volt tisztességes a vállalkozó részéről. Az pedig, hogy egyáltalán azt megvásárolhatták, a vezetőség jó szívének köszönhetik. Mert ráépítkeztek, már amikor bérelték, ez pedig nem szabályos, a korábbi vezetőség még éppen el akarta őket onnan zavarni, nemhogy eladta volna a területet.

— Mi volt ennek az oka? — kérdeztem, mire a következő választ kaptam:

— A viselkedésük. Agresszív, rámenős viselkedésük, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy úgy tettek. mintha tulajdonosok volnának.

nem csak bérlők. Először csak háromnegyed hektárt kaptak, majd ezektől a vezetőktől kérték, hogy egészítsék ki egy hektárra a telket. Ekkor egyezett meg a földmérővel, hogy ne a hátsó, mocsaras részből mérjenek, hanem az utcafrontból.

így szerezte meg Kerékgyártó Sándor a termelőszövetkezet hátulsó kijárati kapuját. Ezt lefestette olyan pirosra, mint az ő kapuja, egy kicsit átfröcskölte a hidat, a betont, hogy úgy lássék, mintha új lenne. A mostani mérésnél mindössze arról volt szó, hogy amennyiben a Kerékgyártóék felőli parcella — amelyet a másik tulajdonosnak telke hosszabbításaként mérnek ki — és a Kerékgyártó-porta között marad 5-10 méternyi hely, akkor azt a vállalkozó kapja meg bérbe. Szó sem volt hosszabbításról teljes hosszúságban! Ezt is csak azért kapták volna, mert egy megközelíthetetlen, holt területként hasznosíthatatlan lett volna, ha lett volna. De nem volt, mert méréskor derült ki, hogy a szomszéd földjével pont határos, nincs maradék, nincs mit hozzámérni.

Két héttel ezelőtt az idősebb Kerékgyártó beszélt az elnökkel a szomszédos két istálló megvásárlásáról, akkor Geletei Mihály kerek perec megmondta: — Lajos, nyugodj bele, ez a terület nem lesz már a tietek! És azt is elárulta, hogy miért. Amikor a Kerékgyártó név a tsz vezetőségi ülésén felmerült, a hideg rázta a vezetőséget. Tagi bejelentés érkezett arra nézve, hogy Kerékgyártó Lajosék a Foga- rassy-tanya — és nem csak az ő területük — termőföldjét árusítják. Eladják a tsz földjét! Ezt az ügyet, valamint a bérlet dolgát is be fogják vinni most a vezetőségi ülésre. Barkó Gyula úgy érzi, ők eddig maximálisan toleránsak voltak Kerékgyár- tóékhoz. Fizetési haladékot adtak, meghagyták az utcafrontot, sőt, ha lett volna, kaptak volna még hátul is egy kis részt. Hét évig védte a vezetés a tagsággal szemben Kerékgyártóékat, akiket a tsz-tagok jó része valamilyen okból — amire eddig nem jöttem rá

— állítólag nem kedvel. Barkó úrék szerint vannak olyan tagok, akik a végsőkig is elmennének, csak Kerékgyártóék ne jussanak ingatlanhoz.

A történetek különbözősége miatt újra megkerestem Kerékgyártó Sándort, aki ragaszkodott az általa elmondottakhoz. A többi bérlő nem kérte, felajánlották nekik a bérleti jogot! A telket eredetileg is úgy mérték ki, ahogy kellett, szó sem volt utcafront-szélesítésről. Ok igenis kérték a hátulsó rész hosszabbítását, azt pedig, hogy miért van ellenük a tsz-tagság egy része, azt nem értik. Nekik öt évükbe került a telek megvásárlása, a szomszédnak erre egy hét elég volt. Hát az ő pénzük nincs olyan jó, mint másé?! A fő oka annak. hogy nem ők kapják meg, az a nevük. Termőföldet nem hordanak csak a saját telkükről, ezt bárki bármikor megnézheti, sőt, a tsz mocsaras területét töltik fel olyan földdel és törmelékkel, amelyet például építkezésekről szállítanak el bérbe. A három új bérlőnek állítólag nagy tervei voltak, azért kérték a földeket. Kerékgyártó Sándor szerint a nagy tervek a következők: egyikük napraforgót termesztene, a másik a szeny- nyvizet engedné rá, a harmadik bérlő pedig azt sem tudja, mihez kezdjen vele. Ezért, és a Kerékgyártó név miatt nem lesz itt tehenészet. Kerékgyártó Sándor persze nem adja fel, majd valahol megcsinálja a telepet, hiszen a legtöbb településen tárt karokkal várnák munkahelyteremtő vállalkozását. Szálkán nem.

Kép és szöveg: Dojcsák Tibor