Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-02 / 52. szám
4 1995. március 2., csütörtök UJ KELET ^ ÚJ KELET KISVÁRDÁN Sétálóutca és... Hamarosan teljesül a város lakóinak régi álma, mivel évek óta tervezik a sétálóutca kialakítását. Fekete Ferenccel', az önkormányzat településellátási és környezetvédelmi csoport osztály- vezetőjével Kisvárda fejlesztési elképzeléseiről beszélgettünk. — Nem elég kitenni a táblát, hogy sétálóutca, a megépítést igen körültekintő intézkedéseknek kell megelőzni — mondja Fekete Ferenc. — A tervezett helyen — a Szent László utcának a Csillag és Mártírok utca közötti szakasza — el kell terelni a forgalmat, a parkoló járműveket más területen kell elhelyezni. Az indulás első lépéseként pályázatot nyújtottunk be. A környezetvédelmi alapból kaptunk hatmillió forint vissza nem térítendő támogatást, hatmillió forint kamatmentes hitelt és rendelkezünk nyolcmillió forint saját erővel erre a célra. Egyébként negyvenhét millió forintra pályáztunk (de csak húszat kaptunk). Az elnyert összeg a már említett feltételek megteremtésére lesz elég, ami a tervek szerint még ebben az évben el is készül. A jövő év elejére járműmentessé válik ez a szakasz. A sétálóutca valódi arculatának kialakítása csak ezután történik majd. Szökőkút, díszburkolat és Szent László szobor szerepel a terveink között. —Milyen beruházásokra készülnek ezenkívül? — A Tompos úti lakótelep építése félbemaradt. Még a célcsoportos lakásberuházások idején kezdődött el az építése. A Csillag és a Deák Ferenc utca által határolt üres terület kisajátítása azért történt öt évvel ezelőtt, hogy folytatni tudjuk a munkát. A gazdasági változások miatt egy egészen új rendelkezési koncepciót kellett készítenünk. Egy részleges terv már rendelkezésre áll, s az első épületek is megjelentek, földszint, emelet és tetőtér- beépítéses házakkal. A terveket eleve piacképesnek készítettük, hogy a magánerős építkezést lehetővé tegyük. Kidolgoztunk egy új koncepciót is a házgyári lakásaink által behatárolt terület lezárására, sorházakkal, tizennyolc telken. Ezek szintén földszint, emelet és tetőteresek, melyek terveit a képviselő-testület legközelebbi ülésén hagyja jóvá. A telkek megvásárlására építési vállalkozók és egyének, családok is jelentkezhetnek. —Effajta beruházások mellett a szeméttelep építésére ebben az évben aligha adódik lehetőség. —- Valóban, pedig véleményem szerint ez a város legégetőbb problémája, hisz ez a hely legfeljebb két-három évig tudja fogadni a hulladékot, ráadásul nem is a legszerencsésebb formájú, nem felel meg az előírásoknak. Egy igazán jó és modern hulladékfeldolgozó építéséhez közéi 100 millió forintot kellene elvonni a költség- vetésből. A kormány első helyre sorolta a pályázatunkat, de a finanszírozáshoz hetven százalék önerő szükséges, erre nem futja az önkormányzat pénzéből. A tervek elkészítése is legalább egymillióba kerül, és saját terület is szükséges, de még az sincs. —A sétálóutcát fontosabbnak tartja a város, mint a hulladékfeldolgozót? — Az bizonyos, hogy néhány év múlva kényszerhelyzetbe kerülünk. A sétálóutca kiépítése is tízéves program már, igaz, ha arra gondolunk, hogy van rá nyolcmillió forint, mint saját összeg, akkor a választás megfontolandó. Mégis úgy gondolom, hogy a két dolog között nem lehet párhuzamot vonni. Kozma Ibolya A sérelmeket félre kell tenni! „Csőd szele kezd fújdogálni" Városi kőrútjaink során elkerülhetetlen, hogy ne nézzünk be a városházára. így tettünk most is. A polgármester, dr. Oláh Albert készségesen fogadott, de mintha kissé gondterheltnek láttam volna. —Hogy érzi magát, mint újraválasztott polgármester, és mint a megyei közgyűlés szabaddemokrata alelnöke? — Köszönöm, jól. — Lehetne egy kicsit részletesebben? — Annyira azért nem jól. Ez a két funkció furcsán jött össze. Bár az, hogy újraválasztottak, nem volt számomra meglepetés. Inkább jólesett, hogy továbbra is bízik bennem a lakosság. A megyei közgyűlési alelnök- ség pedig egy hosszú koalíciós tárgyalás végeredménye. Most aztán annál nehezebb a helyzetem, mert ezentúl nemcsak a város dolgaival kell foglalkoznom. Hogy miért nem érzem magamat jobban? Ennek több oka is van, egyik a város költségvetése. Ezt a várost padlóra vitte a két évvel ezelőtti közalkalmazotti bérrendezés. Ez ebben az évben már 145 millió forint pluszkiadást jelent számunkra. Másrészt elképzelhetetlen, hogy komolyan gondolja a jelenlegi kormányzat ezt a normatív támogatást, amelyben részesülünk. Hiszen az idén is az 1993. évi szinten kapjuk, pedig ma minden költség csillagos égben van. A lakosság tűrőképessége is egyre csökken. Nem tudom elképzelni, hogy nagyobb gond nélkül megússzuk ezt az évet. Ha igen, akkor én leszek a legboldogabb ember. Ez a kettős feladatom meg nem is egy, hanem másfél embert kíván, és jelenleg nem olyanok a körülmények, hogy vidám legyek. Fárasztó, de megpróbálok megfelelni. Talán segít a helyzeten, hogy hamarosan alpolgármesterünk is lesz. — Mégis mi segíthet a nem éppen rózsás anyagi helyzeten? — Azt tudni kell, hogy a pénzforrás Budapesten van. Kisvárda város úgy juthat pénzhez, ha végre dűlőre jut az egyházi ingatlanok ügye, és a pályázatokban rejlő összes lehetőséget kihasználjuk. Emellett sikerült magasabb szinten egy olyan kapcsolatrendszert kiépíteni, ami szintén csak hasznos lehet. — Említette, hogy alpolgármestert neveznek ki, ezenkívül hogyan próbálja szervezni a munkáját? Mert ismert, hogy ön nem szereti felibe, harmadába ellátni a feladatát. — Annyira megnövekedett a feladat, és olyan sokrétű, hogy egyedül nem bírom. Száz százalék, hogy változtatni fogok, az még hadd maradjon az én titkom, hogy hogyan. Elterjedt, hogy itt mondok le... nem szívesen tenném, de még nem tudom a végét. — Reméljük, még nagyon sokáig polgármester marad. Nézzünk előre egy kicsit. Milyen tervei vannak itt Kisvárdán és a megyénél mint alel- nök? — Még a korábbi testület elkészített egy középtávú fejlesztési tervet. Ebben még sok minden szerepel, ami megvalósításra vár, ilyen például további utak szilárd burkolattal való ellátása. A tanuszodát és a Bessenyei Gimnázium tornacsarnokát is fel kell építeni. És persze azt a szintet, amit elértünk, meg kell tartani. Bár az emberek továbbra is várják a csodát, pedig nem lesznek. Beruházásainkat, fejlesztéseinket visszafogtuk, csak a legszükségesebb dolgokra jut. Legfontosabb feladatunk, hogy az intézmények működőképességét megtartsuk. Bízunk benne, a kormány is belátja, hogy ez így tovább nem megy. Ha mégsem, akkor az önkormányzatok sorban csődbe fognak menni. Végül is számomra ebben az évben kiemelt feladat a lakásépítés megindítása lesz. Szeretnénk még egy nyugdíjasházat is létrehozni. Egyszobás garzonokat építünk azok részére, akik nem bírják a rezsit fizetni. És nem utolsósorban kezelni kell a szociális helyzetet is. Ez sem lesz könnyű. A megyével kapcsolatosan már korábban is nyilatkoztam, hogy legalább egy fél év kell, míg összerázódik a közgyűlés, és tisztességesen tudja a munkáját végezni. Teljesen más a helyzet, mint korábban volt. Most politikai erők és csoportosulások vannak. Majd amikor a fejekben is letisztulnak a sérelmek, akkor lehet hatékony munkát végezni, ugyanis a pozícióért folytatott harcból nagyon sok sértődött ember került ki. Alelnöki munkámban hatáskörömbe tartozik az idegenforgalom, a nemzetközi kapcsolatok és a sport is. Visszatérve a telefonhelyzetre, most azért megyünk és lobbizunk, hogy a távközlési alapból végre pénz jusson a további fejlesztésekre. A korábbi kormány megtette azt, hogy bárhogy is, de címzett támogatások irányításával ide csoportosított, mintha segíteni akart volna megyénkben. Jelenleg azt látom, hogy lelassultak a beruházások, lelassult minden. Jó, az országnak ilyen a gazdasági helyzete. Ezt az országrészt be kell vigyük az ország vérkeringésébe. De ez kormányintézkedések nélkül nem fog menni. Továbbá egységesként kell kezelni a megyét. Azt a mondást felejtsük el, hogy mindenki születik valahol... Ne különféle érzelmi gondolatok vezessenek oda, hogy egy-egy területet kiemelten kezel valaki. — Mint gyakorló és rutinos polgár- mester, mégis hogyan látja az önkormányzatok jövőjét? — Valahol a csőd szele kezd el fúj- dogálni az önkormányzatok fölött, és mindenki a kormánytól várja a segítséget. Ha azt akarjuk, hogy Európa környékére kerüljünk, és ne távolabb sodródjunk, akkor azt lentről, az ön- kormányzatoktól lehet megtenni. Én látom valahol ennek a sötét lyuknak a végét. Itt mindenki felelőtlen beruházásokról, eladósodásokról beszél. Ez így nem igaz! Nem jogos igény az, hogy az emberek sármentes utakon akarnak járni, tiszta vizet akarnak inni, vagy éppen gázzal akarnak fűteni?... Ezt az országot nem az önkormányzatok tették tönkre, hanem az önkormányzatokat hozta lehetetlen helyzetbe a közalkalmazotti, köztisztviselői törvény. Minden önkormányzat erre vett fel pénzt, ami most hiányzik. — Mit tanácsol azoknak a polgár- mesterekenek, akiket most először válaszoltak meg? — Egyik tanácsom, hogy a választások során szerzett sérelmeket el kell felejteni. Nagy ára van az elbocsátásoknak és felmondásoknak, a szakértelmet mindenkor figyeljék és becsüljék meg, mert ha szakértő csapat veszi körül az embert, akik értik a közigazgatási munkát, az nagy előny. Minden lehetőséget meg kell ragadni a pályázatoknál, és csak annyit ígérjenek, amennyit megvalósíthatnak... Fullajtár András Huszonöt éves a város Kisvárda már 1421-ben mezőváros volt, s az abból adódó jogokat több évszázadon át élvezte. A mezővárosi címet időközben elvesztette, de továbbra is megtartotta a környék kereskedelmi, ipari és kulturális központja szerepét. A II. világháború utáni elsorvasztó gazdaságpolitika sokat ártott a településnek. Az ország vezetői — felismervén Kisvárda gazdasági, társadalmi szerepét — 1970. április 1-jén városi ranggal ruházták fel. A húszezer lakosú város kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően az eltelt negyedszázad alatt a körzet ipari, kereskedelmi, kulturális és egészségügyi centrumává vált. Új kórháza, régi és új iskolái, sportcsarnoka, kulturális létesítményei, az évről évre megrendezett Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, a gomba módra szaporodó üzemek, a belvárosi üzletsorok, a települést behálózó víz-, gáz- és telefonhálózat, a szilárd burkolatú utak alapján a település lakói úgy érzik, hogy nemcsak jogilag, de a szó igazi értelmében is város Kisvárda. A település vezetői és lakói a várossá válás 25 éves jubileumát nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepük meg, amelyet várhatóan megtisztel jelenlétével Kuncze Gábor belügyminiszter is. Március 30-án ünnepi megemlékezést tart a polgármester, és kitüntetéseket ad át, amit kulturális programok követnek. Szintén e naptól a 111 -es számú szakközépiskolában a város üzemei mutatják be termékeiket egy héten keresztül. A többhetes várostörténeti vetélkedő-sorozaton általános iskolások és gimnazisták mérik össze tudásukat. Április 2-án megyénk városai között kispályás labdarúgó-bajnokság lesz. A programok között szerepel még kis- várdai képzőművészek kiállítása, asztalitenisz-kupa, nosztalgiakoncert és mesemondóverseny is. Súlyemelőversenyen dől majd el, hogy ki Kisvárda legerősebb embere. Általános iskolások német nyelven idegen- vezetőként mutatják be a várost. Lesz még szavalóverseny, Ki nyer ma?, tűzoltózenekar és minden, ami emeli a város jeles ünnepének színvonalát. KvZ
