Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-14 / 38. szám
UJ KELET M MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Dl I 1995. február 14., kedd 3 Szlovák kisebbségi önkormányzat A tanyáknak élni kell! A decemberi helyhatósági választások új színfolt ja volt a kisebbségi önkormányzati választás. A megyeszékhely életének alakulásában oly meghatározó szerepű egykori szlovák telepesek, a tirpákok kései leszármazottai is éltek a lehetőséggel, amikor az urnákhoz járultak. Noha magát a szlovák nyelvet már csak pár százan beszélik, összetartozásuk, identitásuk nyert kifejezést abban a közel 13 ezer szavazatban, amely a szlovák kisebbségi önkormányzat megvalósulására mondott igent. Az így létrejött szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke: Bánszki János tanár, a tagok: Garai Mihály biokertész, Mészáros Ferenc gazdálkodó, Mora- uszki Mihályné Horányi Katalin család- gondozó, dr. Pacsai Imre főiskolai docens. Velük a városháza egyik szobájában beszélgettünk, Pacsai tanár úr nélkül, aki sajnos megbetegedett. — A megválasztott testület tagjai többnyire ismerték egymást korábbról, most viszont újabb oldalukról is be kell, hogy mutatkozzanak: a közös programból ki mit és mennyit tud majd felmutatni a neki bizalmat szavazóknak — fogalmazta meg az elnök szerepét betöltő Bánszki János^majd a feladatok sorolásába kezdett. — Választási programunkat tudom ismételni, lényegében öt fontos pontban határoztuk meg a konkrét teendőinket. Ezek: 1. A megtermelt mezőgazdasági termékek jobb értékesítési feltételeinek megteremtése. 2. A még elmaradott tanyavilág korszerűsítése, közművesítése (víz, gáz, telefon kiépítése). 3. A várostól elzárt települések bekapcsolása a közlekedésbe úgy, hogy az a belterületi szakasz- határok megváltozását eredményezze. — Ez bővebben azt jelenti, hogy az autóbuszok eddigi, meglévő járataira tolják ki a Tiszavasvári út irányába is a szakaszhatárokat, valamint piaci napokon a piac érintésével közlekedjenek ezek a buszok. Az összvonalas bérlet ily módoni kiváltása és az átszállás nélküli utazás nagy vérpezsdítést és szolidabb árakat eredményezne a piac életében, amely a vásárlóközönség számára is csak jót hozna. 4. A kulturális élet, a közművelődési tevékenység fellendítése. (A körzetesítés miatt megszüntetett iskolák helyett új iskolát, óvodát szeretnénk, ahol hagyományainkat ápolhatnánk.) 5. A vagyon- és közvédelem megszilárdítása a lakosság érdekében. Részt vettünk a nyitó nyíregyházi közgyűlésen, amelyen a polgármester asszony külön köszöntötte a kisebbségi önkormányzatokat. Az első közgyűlésen — Mészáros Ferenc által — szót is kértünk. A polgármester asszony február 2- án fogadott bennünket, lényegében ekkor körvonalazódott a feladatunk, lettünk tisztában a tulajdonképpeni lehetőségeinkkel. Azon vagyunk, hogy a választóknak ígért programot maradéktalanul teljesíteni tudjuk, ehhez szükségesnek tartjuk, hogy a különböző bizottságok munkájában részt vehessünk. Egymás között fel is osztottuk, hogy ki melyik bizottsági ülésre jár majd el, remélhetően ez elé nem gördítenek akadályt. Morauszki Mihályné Horányi Katalin: — Mint mindannyian, elsősorban a végzettségünknek megfelelő tevékenységhez kapcsolódnánk. Személy szerint én a rászoruló idős emberek sorsán tudnék segíteni, mert ilyenek vannak bőven a tanyákon, bár rendszerint szégyellik a segítés bármely formáját igénybe venni. A közgyűlés programtervezetét átnézve megütközve fogadtam, hogy egyetlen napirendi pont sem utal a kisebbségekkel való foglalkozásra. Örömmel vettük volna például azt is, ha a küzgyűlést megelőzően tudott volna fogadni bennünket a polgármester asszony. Garai Mihály: — Szinte minden négyzetméterét jól ismerem a 14. számú körzetnek, amelyben mint kisebbségi önkormányzati tag képviselősködöm. Csak megemlítem, hogy édesapám országgyűlési képviselő volt 1945-től 1956-ig. Elsősorban a zsákutcákba torkolló bekötőutakat szeretném, ha továbbvinnék, sokat segítene az elszigeteltségen. Sok idős ember él magára hagyatottan, nekik segítséget kell nyújtanunk. Újte- lekbokortól Kálmánházáig az elmúlt negyven év alatt hat iskolát tettek tönkre. Ezek az iskolák a tanulás mellett más feladatokat is elláttak: itt volt a szlovákság imaháza, a kulturális élet megjelenési helye. Szeretnénk, ha ezek ismét sarjadza- ni kezdenének, ha megújulhatnának. Mészáros Ferenc: — A tanyák fejlesztésével nemigen foglalkoztak az elmúlt időkben. Sőt, pontosan az ellenkezőjére törekedtek, a mindenáron való elsorvasztásukra. A közösbe „vitt” földek révén sokan talajt vesztve élték meg ezt az időt. Most látni, hogy a föld szeretete mekkora ezekben az emberekben, akik ha hajlott korukra is, de visszakapták földjeiket. Véleményem szerint az elköltözött, illetve az infrastruktúra hiánya miatt „elmenekült” fiatalok, ha a tanyavilág korszerűsödését látnák, szíves-örömest jönnének vissza a panelházakból szüleik portájára építeni, itt dolgozni, élni. A tanyáknak élni kell! A farmergazdálkodás felvirágzását lehetne megvalósítani. — Azt gondolom, a rajt nagyon fontos, mi szeretnénk megfelelni választóink elvárásainak, pontosabban a saját magunk általi elvárásoknak, bebizonyítani, hogy mi akarunk és tudunk is tenni. Azt viszont nem szeretnénk, ha a szerepünk csak a „panaszfelvevő iroda” szerepkörére korlátozódna! Kilenc gyermekem van, most várjuk a tizediket. Magam is nagy családból származom. A szülő példája számomra a legfontosabb, ezt tanultam apámtól, akit 1947-ben Taksonyfalváról, Galanta járásból telepítettek át kényszerrel. Az ismert politikai döntés nagyon sok családot tett tönkre. Apámék hatan voltak testvérek, mindőjüket a világ más-más sarkába dobták. Sorsát megértve, nekem az vált fontossá, hogy tanuljanak tőlünk szomszédaink, a szlovákok, a románok, az ukránok azzal, hogy megbecsüljük az itt élő nemzetiségieket. A példánk erejével hassunk. Számtalan ötlet, képlékeny ki- és már masszívabb elgondolás váltotta egymást a beszélgetés során. Az akarat, a szándék egyöntetű. A tanyák embereinek, a térség problémáinak a felvállalása. A tanyáknak élni kell! (lefler) Hamvas Lászlóval beszélget Száraz Attila Nem a közgyűlések közgyűlése Február 21-én tárgyalja a megyei közgyűlés Szabolcs-Szatmár- Bereg megye önkormányzatának költségvetését. A tervezetről pénteki lapszámunkban már írtunk. Ma Hamvas László, a megyei közgyűlés alelnöke mondja el véleményét. — Számomra ez egy rendkívül feszített költségvetésnek tűnik. Valahol ez természetes is, hiszen a megyei önkormányzat az államtól a lakosság arányában kap fejkvótát. Konkrétan ez azt jelenti, hogy 1990 óta az az összeg, ami a megyénkbe érkezik, nem változott. Viszont a környezetünkben minden növekszik, a működési költségek, az infláció hatása, a bérék emelkedése. Ez mind úgy érezteti hatását, hogy egyre több pénz kellene. — Nekünk valójában az a feladatunk, hogy a tervezet alapján megpróbáljunk egy új típusú költségvetést csinálni. Nyilván ehhez meg kell határozni a megyei közgyűlés helyét és szerepét is. Téves felfogás az, ha valaki úgy gondolja, hogy a megyei közgyűlés a megyében lévő önkormányzatok önkormányzata. Az elmúlt ciklusban a képviselők ennek megfelelően viselkedtek, pedig valójában nem volt közük sem nekik, sem pedig az apparátusban dolgozóknak a különböző helyi önkormányzatok munkájához. Véleményem szerint a megyei közgyűlés egy a megye 226 önkormányzata közül. Egy picit különleges a jogállása, mert nem tapad településhez, és azért is különleges, mert olyan szellemi kapacitás gyűlt itt össze akár tisztségviselői, akár apparátusi szinten, ami nagyobb annál, hogy csak az önmaga mögött álló intézményrendszert működtesse. Pedig alkalmas megyei koordinációra, alkalmas arra, hogy a fő tevékenységi körön kívül más tevékenységet is ellásson, amit egyébként most nem lát el, és a törvény nem is ad arra biztosítékot és lehetőséget. — A megyei önkormányzat legfontosabb feladata, hogy saját intézmény- rendszerét működtetni tudja. Ha ezt nem biztosítja költségvetéssel, ha ebben valahol vétkezik, akkor vét az ön- kormányzati törvény ellen. Ezenkívül, ha van anyagi ereje amellé a szellemi kapacitás mellé, amiről beszéltem, akkor sok más egyéb, önként vállalt feladatot is elláthat. Ezek lehetnek egyszeri támogatási feladatok, megyei koordinációs feladatok, mint például a MÁV ügyében. — Amikor a megyei önkormányzat helyzetét értékeljük, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy Nyíregyháza a székhelye. Ebből fakadóan sokan úgy érzik, hogy a nyíregyházi feladatokból többet fel kellene vállalni. Nagyon fontos lenne, hogy mielőtt a költség- vetést elfogadja a megyei közgyűlés, legyen egyeztetés bizonyos dolgokban a nyíregyházi és a megyei képviselő- testület illetékesei között. Itt nyilván az alapelvekről, az együttműködés feltételeiről lenne szó. Természetesen sok mindenről meg kellene állapodni konkrétan is, hiszen másképp a költségvetés nem válhat rendeletté. — Valószínűleg több települést is érzékenyen fog érinteni, hogy bizonyos felújításokat átütemeztek, egyes intézményeknek javaslatot tettek a megszüntetésre. Hogyan fognak ezekben a kérdésekben együttműködni az önkormányzatokkal? — Ami az előterjesztésben szerepel, még nem végleges döntés, csak javaslat. Az mindenki számára nyilvánvalónak kell hogy legyen, a megyei közgyűlés által működtetett struktúrát a mai szűkös anyagi helyzetben felül kell vizsgálni. Ki kell belőle szűrni azokat, amelyek túlfi- nanszírozottak, és azokat is, amelyekre már nincs szükség, mert túlhaladta a társadalmi szükséglet. Ez első nekifutásra úgy látszik, hogy a csecsemőotthonokat és a nevelési intézményeket érinti. — Még egy feltűnő dolog volt a költségvetésben, ez pedig az, hogy a tizenhárom bizottság közül egynek sincs elkülönítve pénzeszköze. Miért? — Ez a feszült költségvetés következő problémája. Pedig fontos lenne, hogy a bizottságok rendelkezzenek olyan pénzekkel, amelyek pályázat útján jutnának el a civil társadalomba. Úgy vélem, hogy a mostani egy keretköltségvetés, azt hiszem, év közben lesz rá lehetőségünk, hogy ezt módosítsuk, újabb tartalommal bővítsük ki. Számot kell vetni a megyei önkormányzat felhalmozódó vagyonával, értékpapírjaival, és meg kell ezeknek piaci értékesítését teremteni. Azt követően olyan plusz pénzek állank majd rendelkezésünkre majd legalább a második félév során, amelyből költségvetési keret jut erre is. Az utakra ráfér a felújítás Bozsó Katalin felvétele Szorgalmatos Tiszavasváriban Ez a városrész Tiszavasvári szerves része, de a város szívétől egy kicsit messze esik. —- Ezelőtt hetven évvel kezdtek az emberek itt építkezni, és mindig is nagyon dolgos, szorgalmas nép lakta. Talán ezért is kapta a Szorgalmatos nevet — mondja Takács Pálné, itt élő képviselő. — Mi jelenti itt az emberek megélhetését? — Nagyon sokan állattartással foglalkoznak, teheneket, juhokat nevelnek, de az utóbbi időben nem valami jövedelmezően. Valamennyien eljárnak dolgozni az Alkaloidába. Egy páran vállalkozásokkal is próbálkoznak. — Mennyien laknak Szorgalmatoson? — A lakosság létszáma nem éri el az ezer főt. Jelenleg pontosan 933 a számuk. Saját iskolánk és óvodánk is van. — Mennyire vannak benne a város vérkeringésében? — Elég nagy a távolság ahhoz, hogy a napi életritmusban ne tudjunk részt venni. Fájó pontunk, hogy nincs orvosi rendelőnk, illetve van, de nincs mindennap ellátás. Gyógyszertár sincs. A posta is csak délután üzemel egy rövid időre, amikor felveszik a küldeményeket. így nagyon sok mindenért be kell menni a városközpontba. Az ellátásra nincs különösebb panaszunk, négy élelmiszerüzlet van, velük az alapellátást megoldjuk. —Az elmúlt négy évben komoly fejlesztések voltak Tiszavasváriban. Mi jutott ebből Szorgalmatosra? — Nagyon örülünk neki, hogy itt is megvalósult a gázberuházás. Korábban megoldódott az ivóvízellátás, és vasútállomásunk is van. (Meddig? — a szerk.) —Mint képviselőnek mi a véleménye, mi volna a legfontosabb, amit meg kellene valósítani a településen? — Talán a legfontosabb, hogy az utakat rendbe kell tenni, mert nagyon sárosak az utcák. Jó lenne hajavulna a telefonhelyzetünk, már van egy pár bekötés, de még többre lenne szükség. Most kaptunk egy épületet az öregek napközi otthonának, ezt szeretnénk rendbe hozni és megfelelő körülményeket biztosítani a rászorulóknak. Aztán azon is fáradoztunk, hogy valamilyen munkalehetőséget teremtsünk itt helyben..., mert a dolgozni akarás megvan az emberekben. —fullajtár —
