Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-28 / 50. szám
4 1995. február 28., kedd UJ KELET Beszélgetés Duray Miklóssal, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom elnökével „Önmagunkért folytatott küzdelem" Az Együttélés Politikai Mozgalom mácius végén ünnepli létezésének ötödik évfordulóját. Szervezése 1990 januárjában kezdődött. Az alapítási petíciót negyvenezren írták alá, bár a tövény szerint — akkor — tízezer aláírás is elegendő lett volna. A szlovákiai magyar pártok közül ez a lenagyobb. A kezdet kezdetén a szlovákiai magyarságnak mintegy 60-70 százaléka tartozott a vonzáskörébe. Azóta kicsit átalakultak az erőviszonyok, a tavalyi parlamenti és helyhatósági választások alapján ez mintegy 55 százalék; a maradék a másik három párt — a Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom, a Magyar Polgári Párt és a Magyar Néppárt — táborába tartozik. Ez csak durva becslés, mert sokan vannak a politikailag semlegesek. ♦ Hány alapszervezete van az Együttélésnek? — Pontosan 427, s ez azt jeletni, hogy nem fedi be teljesen a szlovákiai magyarság településszerkezetét. Körülijeiül 100 alapszervezetet lehetne még létrehozni. Az Együttélés volt az akkori egyetlen csehszlovákiai politikai szervezet, amely a demokratizálódási és rendszerváltási program mellett egyértelműen meghirdette, hogy a demokrácia kibontakozásától elválaszthatatlan a kisebbségben élő közösségek helyzetének rendezése, illetve jogi normákkal való kör- bebástyázása, s ugyancsak az Együttélés volt az egyetlen párt, amely tudatosan különböző nemzetiségű jelölteket indított az első és második parlamenti választásokon. Ennek eredményeként az Együttélés képviselői közé lengyel és ukrán képviselők is kerültek. Azóta, hogy Csehszlovákia megszűnt, és kormányzati manőverezéssel sikerült a különböző etnikai csoportokat és nemzetiségeket egymással szembeállítani, a szlovák parlamentben a szlovák képviselőkön kívül csak magyar nemzetiségű képviselők vannak. ♦ A tavalyi választásokon a magyar pártok koalícióra léptek, és a parlamenti választásokon 10,2 százalékkal a harmadik helyen végeztek. Hány képviselői mandátumot hozott ez, s ebből hány az Együttélésé? — A Magyar Koalíciónak tizenhat bejutott képviselője van, a tizenhetedik a maradék szavazatok elosztása révén került be. Kilenc az Együttélésé, hat a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomé és egy a Magyar Polgári Párté. A maradék szavazatokra eső mandátum — sorsolással — az MDKM-nek jutott. ♦ Az 1991-es népszámlálás szerint a magyar nemzetiségűek száma több mint 560 ezer fő. — A népszámlálás adatai szerint 608 ezer magyar anyanyelvű ember él Szlovákiában! Ebből kell kiindulni. A nemzetiség megvallása inkább politika, az anyanyelvé kulturális bevallást jelent — ez pedig kevesebb kockázattal jár. Ezért tekinthető hitelesebbnek az anyanyelvi adat. ♦ Az Együttélést gyakran támadják. Önt is minduntalan feljelentésekkel fenyegetik. — Ez érthető, hiszen az Együttélés kezdettől fogva önálló programmal indult, és a teljesen autonóm politizálás mellett tett hitet. Kezdettől fogva a közösségi jogok megfogalmazását szorgalmaztuk; jogi helyzetünk alkotmányban történő rögzítését. Ellene voltunk a nyelvtörvénynek. Mi kezdeményeztük például a komáromi nagygyűlést. Programunkban kezdettől fogva szerepelt az a fajta önrendelkezési óhaj, amely ma már a Magyar Koalíciónak is programja. ♦ Legtöbbször.éppen az autonó- miatörekvések a támadások célpontjai, és ez félreértésekre ad okot. — Ennek nem csak a félreértés az oka! A romániai fejleményekből is világossá válhat mindenki számára; ahol a kormány nemzetállami törekvéseket próbál megvalósítani, egy nemzet hatalmát biztosítani minden módon, ilyen körülmények között az autonómia (itt ne területi autonómiára gondoljunk, hanem általában autonóm megnyilvánulásra, autonóm szerveződésre) önmagában véve politikai bűnnek minősül. Az első pillanattól kezdve, hogy megindult a rendszerváltozás, ha nem is kimondottan, de rejtetten, a nemzetállam jegyében zajlott le, illetve a többségi demokrácia megvalósításának jegyében. Akár úgy is mondhatnánk — a demokratikus diktatúra jegyében. Kezdettől fogva ezzel sem értettünk egyet. Azon politikai erők számára, amelyek az akkori Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában a rendszerváltozás letéteményesei voltak, azok számára is eléggé nehezen elfogadható volt, hogy bíráljuk ezt a bolsevista magatartást. ♦ A Magyar Koalíció küldöttsége januárban Budapesten járt. Hívat aid's körök rossz néven vették, hogy előbb mentek tárgyalni Magyarországra, mint a szlovák kormány- küldöttség. — Mi legalább egy héttel hamarabb közöltük a sajtóval, mint a kormány, hogy január 23—24-én Budapestre utazunk a magyar parlament elnökének a meghívására. Csak néhány nappal később derült ki,' hogy Vladimír Meciar is ebben az időpontban, azaz január 24-én este érkezik Budapestre. A két látogatás között semmilyen tervezett összefüggés nincs, de maga a helyzet, az egybeesés adott néhány időszerű témát a tárgyalások során. ♦ Március 21-én alá kellene írni a szlovák—magyar alapszerződést. Ennek kidolgozásában vagy megfogalmazásában a Magyar Koalíció is részt vesz? — Az alapszerződés kérdését egy államnacionalista felfogás szempontjából kell megközelíteni, s ez Európa-, illetve világszerte eluralkodott. Ezen nem is lehet csodálkozni, mivel a nemzetközi jog alanya az állam; nem kormányzati szervet ki szoktak zárni két állam kapcsolatának folyamatából. Persze vannak országok, ahol nem kormányzati szervet is bevonnak a munkacsoportokba, küldöttségekbe, amikor kormányok, országok közötti kapcsolatfelvételre kerül sor. Mi még 1993-ban, amikor az európai stabilitási egyezmény tervezete napvilágot látott, mind a szlovák, mind a magyar kormányhoz azzal a kéréssel fordultunk, hogy az előkészítésbe vonják be a legérintettebbek képviselőit. Természetesen elsősorban a magunk részvételére gondoltunk. Szlovák részről hallgatást, illetve elutasítást kaptunk, magyar részről azonban elég pozitív volt a hozzáállás. Már az Antall-, később a Borosskormánytól meghívást kaptunk eszmecserére az európai stabilitási egyezmény előkészítési folyamatában. A szlovák kormánnyal nem jött létre konzultáció, csak egyetlen formális beszélgetés. Most, amikor napirendre került a két ország közötti alapszerződés kérdése, a Horn-kormány részéről a korábbi magyar magatartás folytatását tapasztaltuk, és reméljük, hogy nem okoznak csalódást. Meghívtak konzultálni, sőt munkaprogramot is lebonyolítottunk az alapszerződéssel kapcsolatban, de a szlovák kormány részéről semmiféle megkeresés — irányunkban — nem történt. Hozzá kell tenni: akkor sem, amikor az előrehozott választások előtt a Moravcik-kormány politikai testületében a koalíciós tanácsban meghívott tagokként részt vettünk. A legtoleránsabb időszakban sem tanúsítottak megértést kérésünk iránt. Ennek egyrészt a bizalmatlanság az oka, másrészt a teljes intolerancia. Szlovákiában rendkívül nagy mértékű az intolerancia, és tulajdonképpen a magukat demokratikusnak és liberálisnak valló mai ellenzéki pártok sem tudnak ezen az eredendő, örökölt vagy szerzett intolerancián felülemelkedni. Amikor a szlovák kormányprogramról folyt a vita a parlamentben, majd ezt lezárva a határozati javaslathoz fűzött beadványainkról a szavazás, az ellenzékben velünk együtt ülő pártok képviselői is nagyrészt a mi javaslataink ellen voltak, holott a mi javaslatainknak egy része korábban annak a kormánynak a programjában szerepelt, amely kormányt mostani ellenzéki kollégáink alkották. Csakhogy annak a kormányprogramnak az elfogadásához szükségük volt a magyar képviselők szavazatára is. ♦ Mit jelent a szlovákiai magyarságnak az elfogadott kormányprogram, illetve mit nem jelent? — Ez jelentős politikai dokumentum. Teljes egészében leleplezi a szlovák politikai törekvéseket, leleplezi azokat, akik korábban a szlovák alkotmány elfogadása után megsértődtek, amikor bizonyítottuk, hogy az új alkotmány a nemzetállam jegyében született. Ez a kormányprogram nyíltan bevallja, hogy a kormány célja a nemzetállam megteremtése. Kétségbe vonja a nem szlovák nemzeti közösségek létét: megállapítja, hogy Szlovákiában csak szlovákok élnek, de vannak más nyelven beszélő szlovákok is. Korábban létezett egy elfogadott terminus technicus, az úgynevezett „nemzetiségileg vegyesen lakott területek”. Noha ezzel kapcsolatban is voltak fenntartásaink, tartalmilag elfogadható volt, inkább a rárakódott politikai hordalékot tartottuk zavarónak. A kormányprogram ma kizárólag nyelvileg vegyes területekről beszél; olyan, nemzetközi vonatkozásban is lényeges megállapításokat, illetve célkitűzéseket rögzít, amelyek szerintem az Európa Tanács és az Európai Unió figyelmét sem fogják elkerülni. Egyik oldalon kimondja, hogy Szlovákiának nincsenek külső ellenségei, hiszen végül is a korábbi parlament által elfogadott védelmi doktrína is ezt mondja. Szlovákia elfogadja a bécsi haderőcsökkentési megállapodást, a kormányprogram ugyanakkor különböző fegyveres testületek felállítását tervezi. ♦ Mikor jönnének létre ezek az alakulatok? — Nincs meghatározva időben, de tartalmilag, sőt létszámban sem. Egy képviselői nyilatkozat szerint a nemzetvédelmi gárda — egyesek területvédelmi egységeknek nevezik — a hadsereg vezérkara alá tartozna. De ha egy országnak reguláris hadserege van, mire kell a másfajta fegyveres erő? Aztán van még az úgynevezett civil biztonsági szolgálat kodifikálása, amelyről szintén nem tudni pontosan, mit jelent. Ezek a célkitűzések olyan nem kimondott törekvéseket lepleznek le, mint például a nemzeti totalitárius állam megteremtését, s ilyen vonatkozásban a kormány- programban megfogalmazott elképzelés és szellemiség sokban hasonlít a harmincas évek Németországában eluralkodott felfogáshoz. Ott van még az államnyelv törvénybe iktatása és esetleg a köztársaság védelméről szóló törvény. — A komáromi nagygyűlés, amelyre 1994. január 8-án került sor, elutasította ezt a tervezetet. Az önkormányzati képviselők, polgár- mesterek, parlamenti képviselők állásfoglalása kimondja: „A magyar közösség 437 városban és községben többségben él, további 85 településen a lakosságnak jelentős (10-15 százalék) arányát képezik. Ez az 522 község összefüggő, kompakt területet alkot a Szlovák Köztársaság déli határa mentén, ahol az ott élő lakosságnak csaknem 70 százalékát, a szlovákiai magyarság összlétszámúnak pedig 92 százalékát alkotják.” — Körülbelül 3500 személy jött el Komáromba, és megfogalmazta a Szlovákiában élő magyar közösség igényét olyan területi önkormányzat vagy autonómia kialakítására, amely magában foglalná azt a mintegy nyolc és fél ezer kilométernyi területet, ahol a magyarságnak túlnyomó többsége él. A nagygyűlés dokumentumai ma is érvényesek, s attól tartok, hosszú ideig csak elképzelésként és nem megvalósult tényként fogunk róla beszélni. ♦ Nem akadályozható meg a területi újrafelosztás terve? — Parlamenti eszközökkel nem, egyéb politikai eszközökkel talán. Ez utóbbiak közé tartozik a nemzetközi aktivitás, illetve a különböző európai szervezetek intervenciói, amit természetesen igényelni fogunk, de idetartozik az esetleges polgári engedetlenség is. ♦ Ez konkrétan mit jelent? — A polgári engedetlenség nem antidemokratikus eszköz, de olyan helyzeteket teremthet, ahol tüntetésekre és sztrájkokra kerülhet sor. ♦ Milyen következményekkel járhat mindez? — Én inkább azt a kérdést tenném föl, hogy ha megszűnik minden más eszköz, feladjuk-e az önmagunkért folytatott küzdelmet vagy sem? A lehetőségek kezdenek kimerülni. Kérdés persze az is, hogy a most létrejött kormányzat meddig tartja fenn magát. Ha sokáig és tovább erősíti a hatalmát, úgy nemcsak a magyarság tekintetében, de országos viszonylatban is veszélybe kerül a demokrácia. Kopasz-Kiedrowska Csilla (Pozsony)
