Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-28 / 50. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. február 28., kedd 3 Sikertelen vesztegetők A csengeri határőrizeti kirendeltség vezetőjének tájékoztatása alap­ján tavaly sem volt nagy nyüzsgés az általuk őrzött határszakaszon, az idén pedig egyelőre — és szerencsére — nyugodtan, békésen telnek napjaik. — Környékünkön, a zöldhatáron csökkenő tendenciát mutat a jogsér­tések számszerű alakulása - mond­ta Papp László hadnagy. Tavaly hu­szonhárom határsértőt fogtunk el, akik közül húsz volt román, kettő tö­rök és egy algír állampolgár is szí­nesítette a sort. A román hatóságok ismételten - a korábbi szabálysér­tés helyett - bűncselekményként „értékelik” azok tettét, akik útlevél nélkül vágnak neki a nagyvilágnak, és jogsértő kalandozásuk a rendőr­öknek, határőröknek köszönhetően hazájukban ér véget. Érthető, hogy kevesebben próbálják jogellenesen elhagyni hazájukat. Eredményessé­günket a lakossággal már hagyomá­nyosnak mondható jó kapcsolat se­gíti, bejelentésüknek köszönhetően többen élvezték hosszabb-rövidebb ideig a határőrség vendégszeretetét, amely vége az országból történő ki­utasítás lett. Elégedettek lehetünk munkánkkal, hiszen a terület őrizetét feleannyi hivatásos látja el, mint mi­kor még sorkatonák szolgáltak itt. Egyéb jogsértéssel több mint ötven esetben találkoztunk. Gyakori volt, hogy határőreinket azon külföldiek, akiknek vaj volt a fülük mögött, megvesztegetni próbálták - sikerte­lenül. A kísérletek hátterében a jö­vedéki törvény kijátszása húzódik meg. Számos esetben adtunk át szesz-, cigeretta- és benzincsempé­szeket a vámosoknak, akik a szük­séges eljárást lefolytatták. Sajnos egy embercsempészést segítő román állampolgár ténykedését nem tudtuk méltóképpen „honorálni”, igen kis ideig tartózkodott magyar területen. — Hibáztak-e a csengeri határ­őrök? — Mint mindenhol, nálunk is for­dulhatnak elő hibák. A kirendeltsé­gen szerencsére elenyésző volt e szám. Előfordult, hogy a határőri­zeti területen átjutott határsértő. Is­métlem, hogy most fele annyian vi­gyázzuk a határt, mint korábban. — Milyen következményekkel jár egy ilyen mulasztás? — Nagyon alapos vizsgálatot folytatunk. Értékeljük a körülmé­nyeket, objektív vagy szubjektív hiba okozta-e a határsértő mély­ségbe való bejutását. Az emberi fi­gyelmetlenség esetén a kollégát felelőségre vonjuk. Amennyiben a határőrök nem voltak vétkesek, át kell hogy tekintsük az egész járőrözési és figyelőrendszerün­ket. — Sok dolguk volt 1995-ben, az eddig eltelt időszakban? — Kollégáim igyekeznek mind­ig feszes szolgálatot ellátni, ennek ellenére az év első másfél hónapjá­ra nem lehet elmondani, hogy bele­szakadtak volna a rengeteg intézke­désbe. Sikerült egy, a rendőrség ál­tal körözött bűnözőt elfognunk. Lengyel vendéget juttattunk a nyírbátori átmeneti szállásra, mert semmilyen okmánnyal nem tudta igazolni, hogy jogosan kóválygott a környéken. Az ellenőrző határőrt — nyilván oka volt vendégünknek — egy román állampolgár megvesz­tegetni próbálta - sikertelenül. KvZ A •• •• ■ •• M ■ •• ■ M * Gyümölcsösök öntözéssel A nyírségi mezőgazdasági öntözés lehetőségeiről tanácskoztak nemrégi­ben a Megyei Földművelésügyi Hi­vatal és a szarvasi Öntözési Kutatóin­tézet szakemberei. Kereszturszky János, a kutatóinté­zet főosztályvezetője tájékoztatott a megbeszélés eredményéről. — Egy kormányprogram országo­san határozott az öntözésfejlesztésről, melyen belül külön problémakör a felszíni vízhiányos területek vízellá­tása. Ide tartozik a Nyírség jelentős része is, ahol a felszín alatti vízkészle­tek korlátozottan, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre a mezőgazdaság számára. A kormányprogram célja, hogy valamilyen módon biztosítsa ezeknek a felszíni vízhiányos tér­ségeknek a vízellátását. Most az ilyen területek mezőgazdasági vízigényét próbáljuk meghatározni az FM-mel közösen, melynek az eredményt to­vább kell adnia a KHVM felé. — Nagy fejtörést okoznak a gom­ba módra szaporodó illegális kutak. Amíg ezt a problémát országosan meg nem oldják, nem tudjuk megakadá­lyozni az illegális vízkivételeket. A megyében az emberek nagy részének a mezőgazdaságból kell megélniük, és ha törvényesen nem biztosítják szá­mukra az öntözővizet, akkor illegáli­san fogják megszerezni. Ezzel káro­san lecsökkentik az ivóvízbázist. Mindenképpen felszíni vízellátásra van szükség a kérdéses területeken. Esetleg olyan mértékig kellene legá­lissá tenni a felszín alatti vizek hasz­nálatát, ami még nem károsítja az ivó­vízbázist. Olyan megoldást kell talál­ni, hogy az ivóvízkincsünk se kerül­jön veszélybe és az öntözést is meg tudjuk oldani. — Nem tudom, van-e ember, aki meg tudná mondani, hogy ez mikor valósul meg. Ezen a szinten minden­képpen el kell kezdeni, függően attól, hogy a kormány milyen súllyal kezeli a térségek helyzetét. A Nyírség szó hallatán mindenki­nek a gyümölcs és a dohány jut eszé­be. Ezeknek az öntözés mellett is lesz szerepük, de nem valószínű, hogy az öntözött területek túlnyomó részét adnák. Véleményem szerint csak az új, intenzív gyümölcsösök öntözésé­re szabad berendezkedni, és ez nem lehet több az összes öntözött terület húsz százalékánál. Meglátásom sze­rint a dohány nem lesz több öt-hat- száz hektárnál. A cukorrépa a körülhatárolt terület­nek csak az északkeleti részén jöhet szóba. Nem valószínű, hogy jelentő­sebb területen fog szerepelni, elsősor­ban a feldolgozó kapacitás távolsága és a talaj alkalmatlansága miatt. — Egészen biztosan nagyobb mér­vű lesz a zöldségágazat. Ez is volt az elképzelésünk, ugyanis nem szabad mást tenni, mint foglalkoztatni és el­tartani ezt a népességet. Ez pénzbe ke­rül az államnak és a tulajdonosnak is, de úgy tűnik, hogy más lehetőség nincs. Vasas Dohány mellett gyümölcsöt kell ültetni Bizonytalan jogi és si státus 1 Veszélyben a kutatóközpont! Egy kormányhatározattal ettől az év­től bizonytalanná vált a nagy múltú Nyíregyházi Kutató Központ jövője. Ezzel kapcsolatban megbeszélést tar­tottak a DATE Kutató Központjában, Nyíregyházán. Itt részt vett többek között dr. Kovács Tibor főosztály­vezető-helyettes, Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium, dr. Engloner Gyula (MKM), dr. Pécsi Mária főosztályvezető-he­lyettes (Földművelésügyi Minisztérium), dr. Nemes- sályi Zsolt rektorhelyettes (Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem). A házigazda, dr. Lazányi János bevezetőjében el­mondta, hogy a DATE Ku­tató Központja jelenleg há­rom telephelyen (Nyíregy­háza, Nagykálló, Kisvárda) tevékenykedik. Az intézet jogelődjét, a Nyírségi Ho­mokkísérleti Gazdaságot a Mezőgazdasági Kamara kezdeményezésére 1927- ben alapították, és a homok­talajok javításának, komp­lex hasznosításának kutatá­sával foglalkozott. A Kis- várdai Teichmann Telep alapítása 1943-ra nyúlik vissza, feladata a tájkörzet ökológiai adottságai között termeszthető növényfajták nemesítése volt. A három telephelyet, — amely 1975- ig a Földművelésügyi Mi­nisztérium irányításával, mint a Nyírségi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet ol­dotta meg feladatát — 1975-ben a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Vállalathoz he­lyezték át, és tevékenységében a nö- vénynemesítési feladatok megoldása egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Döntő, és egyelőre beláthatatlan kö­vetkezményekkel járó fordulat akkor következett az intézet életében, ami­kor kilencvenkettőben a földműve­lésügyi miniszter a Nyíregyházi Ku­tató Központot a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemhez integrálta. Ezt követően az intézet tevékenységét nagyban akadályozta, hogy jogi státu­sát nem rendezték, rendszeres költség- vetési támogatásban nem részesült. 1995-ben a Nyíregyházi Kutató Köz­pont még nehezebb helyzetbe került, mert január 1-től egy kormányhatáro­zattal a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium felügyelete alá került. A törvényi szabályozás módosítása mi­att, saját árbevételük után fizetendő költségvetési befizetési kötelezettsé­gük közel tizenötmilliót von el az intézménytől, miközben nincs költ­ségvetési támogatás, a pályázati rend­szerek szüneteltetése miatt megszűnni látszik az eddigi állami megrendelés. Ha az intézet jogi és finanszírozási státusát nem rendezik — fejezte be előadását az intézet igazgatója — ak­kor a kutatóközpont léte kerül ve­szélybe. A jelen lévő minisztériumi szakem­berek, a DATE rektorhelyettese el­mondták, hogy az egyetem igényt tart az intézet nyújtotta tudományos hát­térre, de se a művelődési, se a mezőgazdasági tárca és az egyetem anyagi támogatást adni nem tud. Sta­bil költségvetési háttér nélkül viszont már tavasszal működésképtelenné válhat a közel hatszáz hektáron tevékenykedő kutatóbázis. A megbeszélés után dr. Kruppa Jó­zseffel, a kisvárdai Kutató Telep vezetőjével, és Iszályné dr. Tóth Ju­dit növénynemesítő osztályvezetővel beszélgettem, hogy valóban ennyire drámai-e a helyzet? — Ez azért túlzás, de mindenkép­pen elmondható, hogy nagyon bonyo­lult és bizonytalan a helyzetünk a ja­nuári miniszteri határozat következ­tében — fogalmazta meg álláspont­ját Kruppa úr. Egy mezőgazdasági kutatással és termeléssel foglalkozó intézetet művelődési irányítás alá vontak, ami szakmailag indokolatlan. Eddig az FM adott támogatást, de most már nem tartozunk hozzájuk, a művelődési irányításnak meg az az érve, hogy nem oktatási, kulturális tevékenységet végzünk. Ha rövid időn belül nem oldódik meg a hely­zetünk, akkor tavaszra nem lesz pén­zünk energiahordozókra, növényvé­delemre, munkabérre. A tavalyi évet figyelembe véve, — és ez csak a mi telepünkre vonatkozik, — mintegy negyven millió volt a költségünk. Ebből hatvan százalék a saját bevéte­lünkből eredő pénz, a többit pályáza­ton nyertük, és egy pármilliós támo­gatást kaptunk a kutatásokra. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a saját bevételünk nyereségét, amit eddig visszaforgattunk a gazdálkodá­sunkba, azt most a tizenhárom száza­lékos költségvetési befizetési kötele­zettség elviszi tőlünk. Egy kutatóin­tézetnél az ilyen elvonás érthetetlen. — Számomra az is különös, hogy gazdálkodással foglalkoznak. — Nincs ebben semmi meglepő, mert a növénynemesítés csak egyik része tevékenységünknek. Ezenkívül termeléstechnológiai kutatásokat, előadásokat és magtermelést, értéke­sítést végzünk. Mindezeket kettőszáz­nyolcvanhét hektáros területünkön, közel ötven fővel oldjuk meg. Tudni kell viszont, hogy nálunk igen magas a művelési ráfordítás, mert vírusmen­tes szaporítóanyagot állítunk elő, és csak ilyennel dolgozhatunk. Egy hek­tár burgonya esetében négyszázezer forint értékű gumót teszünk a talajba. — Ennek a növényfajtának érdekes szerepe van városunk életében. — Azért jött létre elsősorban Teichmann Vilmos vezetésével negy­venháromban ez a telep, hogy az or­szágot jó minőségű vetőgumóval lás­sa el, mert genetikailag nagyon le­romlott a burgonyaállományunk az akkori évekre. Sikerült rövid időn belül két jó minőségű fajtát, a gülba- bát és a kisvárdai rózsát előállítani. A hetvenes években betört a hazai piacra a holland fajta, és közel húsz évig nem állítottak itt elő szaporító anyagot. Kilencvenkettőben, amikor e telep vezetője lettem, ismét elkezd­tük ennek a fontos élelmezési cikk­nek vetőgumó-termelését. A mostani krumplibonyodalom bebizonyította, hogy nem döntöttünk rosszul. — Annál is inkább, mert ez a két kisvárdai fajta szaporaságára lemarad a hollandiéból behozottak mögött, de étkezési tulaj­donságai jobbak — kapcso­lódott a beszélgetésbe dr. Tóth Judit növénynemesí­tő. — Ennek a fajtának is a gazdája vagyok, tőlem első kézből tudhatja meg, hogy vírusmentesen csak a tő­lünk északabbra fekvő or­szágokban, vagy a tenger melletti területeken lehet termelni. Ugyanakkor, nem lehetünk olyan kiszolgálta­tott helyzetben mint most, hogy a behozatalból fedez­zük ezt a népélelmezési cikket. Most is folynak ná­lunk fajtakísérletek, de en­nek az ideje négy év, és ku­darccal is végződhet, mert csak akkor fogadják el szakmai ellenőrzésen, ha az új fajta megkülönböztet­hető, stabil, minőségileg jobb. — A kudarc nem csak abból adódhat, hogy egy kí­sérleti szakasz eredményte­lenül zárul, hanem abból is ami most következhet inté­zetünk életében, tudniillik a támogatás elmaradása. Az ország egyetlen bázisa vagyunk, ahol még mindig húszfajta növénynemesítéssel fog­lalkozunk — folytatta ismét a beszél­getést Kruppa úr. Van olyan növé­nyünk, amelyik az Európai Gazdasá­gi Közösségben is fajtalistán van. Ezek közé tartozik például a szöszös- bükköny, ami olyan takarmánynö­vény, hogy naponta kell kaszálni, és igen intenzív állateledel a kisgazdasá­gokban. Megszakadhat a tritikálé ne- mesítési kísérletünk, pedig ez a búza és rozs keresztezéséből előállított gabonaféleség szárazság- és gomba­tűrő. — Elhangzott az a javaslat, hogy önálló kutatóintézetté válhatnak. — Ezt a növénynemesítő, kísérlete­ző munkát önállóan is csak költség- vetési támogatással lehet végezni. Olyan elképzelés is van azonban, hogy kis területen, néhány fővel, a DATE kutatóbázisa legyünk. Ez min­den ésszerűséget nélkülöz, mert ez a fajta öncélú kutatás többe kerülne az államnak. Ráadásul itt van egy nagy terület, géppark, gazdasági épületek, infrastruktúra, szolgálati lakások, negyven fizikai dolgozó, és ezt mind leépítenék, ahelyett, hogy a mai álla­potnak megfelelően harmincmilliós árbevételt termelne. — Hogyan készülnek a mostani mezőgazdasági szezonra? — Három éve vagyok az intézet vezetője, és a jelenlegi bizonytalan időszak ellenére tervezünk és cselek­szünk. Van egy hatvan férőhelyes is­tállónk, azt is szeretnénk benépesíte­ni. Már van négy ló, ami a belső szál­lítási munkákat elvégzi, segíti a mezőőr munkáját. Szeretnénk beállí­tani hatvan magyartarka tehenet. Mindkét esetben hasznosításra kerül­ne az eddig veszendőbe menő nö­vényhulladék, és a szerves trágya utánpótlása sem lenne gond. Termé­szetesen egyelőre még folytatjuk a nemesítést, kutatást. Mindezt abból fi­nanszírozzuk, hogy van eladó lucer­na, árpa, zab, napraforgó, bab és még néhány más vetőmagunk. És változat­lanul bízunk... Aradi Balogh Attila A kisvárdai kutatőállomáson vetőmagtermeléssel is foglalkoznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom