Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
6 1995. február 11., szombat m HÉTVÉGÉ UJ KELET Különváltál!, mégis egy fedél alatt Egy lakótelepi lakás 56 négyzetmétere nem nagy terület. Főleg akkor, ha két külön élő felnőtt és két kisgyerek osztozkodik rajta. Ottjártamkor csak az asszony volt otthon. —A gyerekek iskolában vannak, a volt férjem pedig ki tudja, hogy hol jár. Jöjjön beljebb... erre, balra tessék. Ez a mi szobánk.-— Mióta élnek ilyen körülmények között? — Másfél éve, amióta elváltunk. így most van egy-egy szobánk, a többi helyiséget, fürdőt, étkezőt, konyhát pedig megosztva használjuk. — Tulajdonképpen kié a lakás? — Bár az én nevemen van, közös tulajdon. így azután, a bírói döntés értelmében, elváltán is közös fedél alatt kell élnünk. — Az nem lenne egy jó megoldás, ha eladnák a lakást, és vennének két kisebbet, vagy kifizetné innen a férjét? — Semmi tőkém nincs, fizetni nem tudok. Tisztában van a mai lakásárakkal? Amit ezért kapnánk, abból még egy üres telket sem vehetnék. A lakás beugróját annak idején egyébként is a szüleim fizették be, így azt szeretném elérni, hogy a volt férjemnek kelljen elmennie innen. — Gondolom, azért nem éltek mindig ilyen kutya-macska barátságban... — Persze hogy nem. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, Lajosnál kedvesebb, megértőbb férfiről álmodni sem lehetett. Nem sokáig udvarolt, hamar összeházasodtunk. Azt hiszem, mondhatni úgy, hogy jómódú család egyetlen lánya vagyok. A szüleim igencsak kitettek magukért a Jagzin, bár ebből a szempontból Lajos apjára sem lehet semmi rosszat mondani. —Esküvő után hová költöztek? — Először albérletbe mentünk. Mint minden fiatal, szerettük volna a magunk életét élni. Ám amikor pár hónap múlva Lajost elvitték katonának, felmondtuk az egyszobás garzont, és én visszaköltöztem a szüléimhez. Nemsokára megtudtuk, hogy terhes vagyok. Nálunk boldogabb házaspárt elképzelni sem lehetett volna. A férjem még katona volt, amikor megszületett a nagyobbik fiunk, Gábor. —Mikor kezdődtek a problémák? — Már a kisfiam, Péter is négyéves volt, amikor Lajos elkezdett esténként kimara- dozni. Olyan is előfordult, főleg a hétvégeken, hogy egyáltalán nem jött haza. Engem persze az első alkalommal kivert a víz, a legrosszabbra gondoltam. Szóval a tipikus félrelépő férj esete állt fent. Én viszont túl naív voltam. Hónapokon át tűrtem, azt hittem, hogy hamar vége lesz, és Lajos visszatér hozzánk. Fél év után aztán betelt a pohár. Egyik délután részegen jött haza, durva volt velem is és a gyerekekkel is. Pénzt és egy váltás ruhát vett magához, aztán elment. A „barátnője” lent várta a kapuban. — Még mindig hitt benne? — Nem is tudom... szerettem. Akkor azonban annyira kiborultam, hogy összepakoltam a gyerekeket és elment velük anyámékhoz. Az első sírógörcs után leültem anyámékkal beszélgetni. Ők azt tanácsolták, hogy adjam be a válópert, és menjek vissza a lakásba, nehogy befészkelje magát oda a nőjével. — Mit szólt mindehhez a férje? — Amikor meglátta, hogy elmentünk otthonról, nagyon kétségbe esett. Felhívott anyáméknál és könyörgött, hogy adjak neki még egy utolsó esélyt. így utólag már tudom, hogy nem voltam normális, amikor engedtem neki. Másnap feljött a szüléimhez értünk. Apám bezárkózott a szobába, csak édesanyám volt hajlandó szóba állni vele. Lajos neki is égre-földre es- küdözött, hogy megváltozik. —A jelekből ítélve azonban mégsem így történt... — Az első időkben tényleg olyan volt, mint egy földre szállt angyal. Gyakran hozott virágot, elment a fiúkért az iskolába, óvodába, és ha délutános voltam, meg is főzött rájuk. Úgy látszott, hogy helyre állt a családi béke. Bár bennem maradt egy tüske a történtek miatt, de sohasem beszéltünk róla. —Mikor jött rá, hogy a férje újra megcsalja? — Az egyik kolléganőm hívta fel rá a figyelmemet. Délután, amikor mentünk haza a műszakból, beszélgetni kezdtünk. Jó barátnők vagyunk, minden gondunkat megosztjuk egymással. Ő kérdezte meg, hogy nem tudom-e, kihez jár a férjem a környékükön, mert szinte minden nap látja a konyhaablakon kinézve. Hazaérve nem csináltam jelenetet a gyerekek előtt, megvártam, míg lefekszenek. Úgy gondoltam, elég volt a két kis ártatlannak egyszer végighallgatnia a csetepatét. A férjem a konyhaasztalnál ülve olvasott, amikor leültem vele szembe. Nem sokáig kerteltem, rögtön rátértem a lényegre. Ő persze tagadta, hogy barátnője lenne. Hát nem járok haza délutánonként rendesen? — kérdezte. Nem tudtam mit mondani neki. Bementem a szobába és lefeküdtem. Bolond fejjel még mindig hinni akartam neki. —Nem is csinált semmit? — A kíváncsiságom csak nem hagyott nyugodni. Egyik délután fölmentem a barátnőmhöz, és vártam, hogy mi fog történni. Nem kellett sokáig várnom. Senkinek nem kívánom azt az érzést... —Mi történt aztán? — Teljesen kiborultam idegileg. Nem értettem, hogyan képes feladni mindent azért a nőért. Betelefonáltam a munkahelyére, ahol kiderült, hogy az állása fél lábbal már a levegőben lóg. Beadtam a válópert. Iszonyú tortúrával járt. Békítőtárgyalás, vagyonmegosztás, gyerekelhelyezés... és a férjem nem is mindig jelent meg a kitűzött tárgyalási napokon. —Beletörődött az ítéletbe? — Hogy egy fedél alatt éljem le vele az életemet? Soha! Ha kell, évekig fogok pereskedni, de a lakást csak a magaménak akarom. Szeretném végre nyugalomban és békességben nevelni a két fiamat. Aforizmák a sztárokról Igazi sztár az, akinek aláírását mind a közönség, mind a bankárok egyformán értékesnek tartják. (Stephen Lang) A sztár olyan ember, aki mindent elkövet és odaad azért, hogy egy nap híres lehessen, és amikor ez a vágya sikerül neki, akkor sötét üveget húz a szemére, nehogy felismerjék az utcán. (Vanessa Williams) Nálunk kétféle sztár létezik. Van, ak t a közönség tesz azzá, és van olyan, akiből a szakma csinál csillagot. (Sztárek Andrea) Vannak nagy sztárok és vannak nagy színésznők. Amazok mindig másfelé utaznak és mindig ugyanazt játszák, ezek mindig egy helyen maradnak és mindig mást produkálnak. Azok sok pénzt keresnek, de ezek az igazi gazdagok. (Hevesi Sándor) A sztárnak nemcsak jó színésznőnek kell lennie, nemcsak az a lényeges, hogy kellő reklámot kapjon, charme-mal is kell bírnia hozzá... ez a meghatározatlan valami nincs kötve sem korhoz, sem nemhez, még kevésbé a szépséghez. (Joan Crawford) Egy szexsztárból az évek során még lehet színésznő, de egy színésznőből az évek során már aligha lehet szexsztár. (Marlene Dietrich) A sztár és politikus között az a különbség, hogy a politikust választják — a sztárt tűrik. (David Niven) Aki csak divatos sztár tud lenni, jobban teszi, ha félbehagyja a pályát. (Sir Peter Ustinov) Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Néhány szó az abortuszról Talán kicsit már elcsépelten hangzik, de még mindig két dolog van a világon, amiért a nők mindent megtesznek. Az egyik, hogy legyen gyerekük, a másik, hogy ne legyen. Változó világunkban szinte már „népbetegségnek” számít az abortusz. Ami a védekezési módokat illeti, az elmúlt években sokat változtak, finomultak a fogamzásgátló gyógyszerek. Ezek a készítmények már olyan anyagokat tartalmaznak, melyek leginkább haonlítanak a szervezet által termelt hormonokhoz. A legfejlettebb gyógyszerek a három fázisú tabletták, amit Magyarországon a TRI-REGOL képvisel. A gyógyszerek szedése előtt azonban mindenféleképpen ajánlatos felkeresni egy nőgyógyász szakorvost, aki a páciens jegyeit figyelembe véve írja fel a megfelelő tablettákat. És ezzel el is értünk az egyik fő problémához. Sokan húzódzkodnak, tartanak a nőgyógyásztól, és szégyellik, ha át kell lépni a rendelő küszöbét. Ennek fő oka talán az, hogy az iskolákban megszűntek a felvilágosító előadások, nőgyógyászati tanácsadások. A lányok többsége tart a fogamzásgátlók szedésétől, mert félti az alakját. A felesleges kilók azonban nem mindig a tablettáktól rakódnak le. A lányok általában abban a korban kezdik el szedni a gyógyszert, amikor még fejlődésben vannak, nőnek és híznak is. A félelem másik fajtáját a nem éppen mindig megértő szülők váltják ki. Épp ezért a fiatalok egy idő után hazárdírozni kezdenek, mindent a Postinor nem éppen biztos védelmére, és jobbik esetben az óvszerre bízva. Amikor aztán megtörténik a baj, legtöbbjük kétségbeesve rohan az első patikába, hogy terhességi gyorstesztet vásároljon. Az eredmény azonban nem mindig száz százalékig biztos. Elég néhány szem gyógyszer szedése, hogy a teszt már hamis eredményt mutasson. A legtöbb nőgyógyászati magánrendelőben a biztos eredményt produkáló teszt mellett ultrahang is van, így a betegnek nem kell feltétlenül alávetnie magát az orvosi viszgálatnak. Elég sokan bíznak a magzatelhajtó injekciókban. A tévhittel ellentétben nálunk nincs olyan injekció, ami a már kimutatott terhességet meg tudná szüntetni. Arra azonban van lehetőség, hogy ha a szerelmi együttlétet követő 1—24 órán belül a hölgy jelentkezik a nőgyógyásznál, akkor tablettával vagy injekcióval alkalmatlanná tegyék a nyálkahártyát a terhesség fogadására. A kimutatott másállapotnál azonban már más a helyzet. A nem kívánt terhesség felnőtt nők esetében szociális indok alapján a 12. hétig, betegség vagy fejlődési rendellenesség esetén pedig a 27. hétig szakítható meg. A fiatalkorú lányoknál a magzatot a 18. hétig lehet elvetetni a szülő, illetve a gyám beleegyezésével. Az abortusszal járó kellemetlen tortúrák mára már megszűntek. A családvédelmi tanácsadó védőnője négyszemközt ül le beszélgetni a beteggel, vázolva jogait és lehetőségeit. Az utóbbi 5-6 évben nagy mértékben változott az abortuszok problematikája. Szakmailag sikerült egy olyan gyógyszert előállítani, amivel az első, illetve már szült nőknél elő lehet idézni a természetes tágulási folyamatot. így a méhszáj a lehető legkisebb mértékben ron- csolódik. Ezt a módszert elsősorban a fiatal lányoknál és azoknál a nőknél alkalmazzák, akik előreláthatóan már nem kívánnak szülni. A sokak számára igencsak költséges műtétet a társadalombiztosítás csak akkor támogatja, ha a beteg legalább 24 órát töltött a műtét után a kórházban, magánklinikán. Az utolsó pár évben a terhesség késői következményeinek csökkentése érdekében hozott változások mindenképpen jó irányba befolyásolják a későbbi szövődmények valószínűségét. A fertőzés veszélye is jelentősen csökkent, mert egyrészt megszigorították az abortusz elvégzésének szabályait, másrészt pedig jobbak lettek a fertőtlenítő szerek. A cikk megírásához szakmai segítséget dr. Hajnal Attila nőgyógyásztól, a nőgyógyászati magánklinika vezetőjétől kaptunk. Sikli Valentin-nap Szent Valentin napja, vagy a szerelmeseké, kinek hogy tetszik jobban. Egy azonban biztos, hogy ez a február 14-i ünnep egyre inkább beköltözik a köztudatba. A virágboltok „jelentése” szerint tavaly már egész komoly mennyiségű virág fogyott el ezen a napon. A sláger természetesen a rózsa volt, s ezek között is a romantikus vörös szálak domináltak. Ez az ünnep már kicsit a tavaszvárás jegyében is telik. A csokrokat liliomok, nárciszok színesíthetik. A diákok pénztárcájukhoz mérten inkább az apró cserepes növényeket részesítették a múlt évben előnyben. A szerelmes ifjak azonban nem ismertek és nem ismernek határokat. Volt, aki égővörös rózsákat rendelt, akadt, aki ezer színű csokrot. A Valentin-napi szí- vecskék azonban egy bokrétáról, aján- dékocskáról sem hiányoztak. S aki még nem tudja, milyen virággal lepje meg kedvesét ezen a napon, azok számára állítottunk össze így papíron két csokrot, a Melinda virágüzlet segítségével. A király liliomot jól kiegészíti a kék írisz, a jácint, nárcisz és frézia. A tavasz hínökeiből egy-egy szál zölddel összekötve hangulatos színfoltja lehet az ünnepnek. A következő bokrétához kicsit már mélyebben a zsebbe kell nyúlni. A vörös, sárga és fehér rózsa mellett liliom, gerbera, kála, nárcisz, frézia kerülhet a csokorba, bársony szívekkel „feldobva”.
