Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

10 1995. január 2., hétfő SPORT UJ KELET XIII. Hélia-D Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság Még 207 nap Megyénk legnagyobb sporteseménye ebben az évben kétségtelenül a XIII. Hélia- D Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság lesz. Régen rendeztek ilyen rangos nemzetközi eseményt itt, a megyében. A verseny meg­nyitója július 26-án este a Nyíregy­házi Városi Stadionban lesz. Másnap délelőtt a se­lejtezőkkel kezdődnek el a küzdelmek, délután a női gyaloglásban tartják az első döntőt, aztán vasár­nap estig még 43 számban hirdetnek győztest. Július 30- án 19.50-kor indít­ják az utolsó döntőt a 4x400-as távon. A ver­senyen várhatóan 48 or­szág ezer atlétája indul. Va­lószínűleg közülük kerülnek majd ki a 2000-ben Sidney-ben sor­ra kerülő olimpia európai atlétasztárjai. A hátralévő idő már nem túl sok, ezért keres­tük meg a szervezőbizottság igazgatóját, Orendi Mihályt, hogy tájékoztasson, hol tartanak a szervezésben. —A lebonyolítás során a legfontosabb, hogy a versenyzők megfelelő pályán és at­létikai szerekkel versenyezhessenek egy­mással. Mi a helyzet ezen a téren? — Mint köztudott, a pályát szeptember elején egy atlétikai versenyen már kipró­báltuk, s az biztos, arra nem lehet majd pa­naszuk az atlétáknak. A pályán felállítandó sportszereket, például a gátakat, a magas- ugró- és rúdugróhelyet a Dima cég szállít­ja. Nemsokára megérkeznek ezek a szerek is, és az Európa-bajnokságig még több ver­senyen is kipróbálhatjuk őket. Ami még hátravan, a stadion kényelmesebbé tétele. Ezért a három tribünön új üléseket helye­zünk el, és szeretnénk lefedni. Az egyiken ugyanis az újságírók fognak dolgozni, és itt olyan nagy értékű eszközöket használ­nak, amiket meg kell védeni az időjárás vi­szontagságaitól. Ezenkívül szükség lesz egy korszerű eredményjelzőre is. Szintén biz­tosítani kell egy számítógépes informatikai központot. — Ezeknek a eszközöknek a biztosításá­ra már megvan az anyagi fedezet? — Sajnos, még nem mindegyikre. Na­gyon hamar kell ezekről dönteni, azt remél­jük, hogy nemcsak a város, hanem a me­gyei önkormányzat is támogatja elképzelé­seinket, és ők is hozzájárulnak a verseny megrendezéséhez. Egyébként az ered­ményjelzőt bérelni szeretnénk, az informa­tikai rendszert várhatóan a Samsung cég fogja biztosítani. Azt várjuk, hogy január végére ezek a kérdések is rendeződnek. — Legalább ilyen fontos, hogy milyen ellátásban részesülnek a versenyzők. Ennyi embert ellátni nem könnyű feladat! Hogyan fogják megoldani? — Az egyik legfontosabb dolog, hogy megfelelő szálláshelyet és étkeztetést biztosítsunk. A szálláshely a főiskola addigra felújított kollégiumaiban lesz, s remélem, elégedettek lesznek a ver­senyzők. Az ét­keztetést is a kollégium étter­mében biztosít­juk, a nyíregy­házi Zerfirusz Kft. fog főzni a versenyzőkre. Ok annyira gondosan készülnek, hogy már elkészítették az étrendet is. Már azt is tudjuk, hogy a megnyitó előtt ebédre ker- tészroládot, húslevest, libamájjal töl­tött sertésbordát és eperpudingot fognak az atléták fogyasztani. — Hogyan érkeznek a versenyzők Nyír­egyházára? — Nagy részük repülővel érkezik Feri­hegyre, s onnan autóbusszal fogjuk Nyír­egyházára utaztatni őket. Egyébként már a repülőtéren elkezdjük a csapattagok akkre­ditálását, s így mire Nyíregyházára érkez­nek, már nem kell várakozniuk, rögtön el­foglalhatják szobájukat. — Meddig nevezhetnek a versenyzők? — A nemzeti atlétikai szövetségeknek március 31-éig kell elküldeniük a nevezé­seket. Akkor már tudni fogjuk, körülbelül hány vendég érkezik összesen. Egyébként a szervező bizottság most már minden hó­napban ülésezik, március végétől minden héten. Több főpróbát is tartunk — Nem könnyű feladat egy ilyen négy­napos verseny pontos lebonyolítása, a közreműködők együttműködésének össze­hangolása. Erre a feladatra hogyan ké­szülnek? — Kétszáz jól képzett versenybíró és a 150 fős technikai személyzet munkáját kell megszerveznünk. Ez bizony nem lesz könnyű feladat. Szigorú munkaterv sze­rint készítjük fel őket a versenyre. Rend­szeresen továbbképzést tartunk a verseny- szabályokból, és mindenkit egyénenként is felkészítünk arra a feladatra, amit az EB-n végre kell hajtania. A továbbképzé­seket Mátraházi István és Mindszenti Jó­zsef nagy tekintélyű nemzetközi bírók tart­ják. A verseny ideje alatt tizenegy nem­zetközi vezető bíró ellenőrzi a helyiek munkáját. — Honnan érkeznek az atlétikai bírók? — Nagy részük nyíregyházi vagy a környékről érkeznek. De lesznek olyanok is, akik például Salgótarjánból jönnek. Ott ugyanis minden ősszel utcai ugrógálát tar­tanak, s jól összeszokott, felkészült bíróik vannak, ezt a feladatot itthon ők tudják a legjobban ellátni. —A gyakorlatban is kipróbálják a ver­senybírók tudását? — Igen, tavasszal a szokottnál is több felkészülési versenyt rendezünk. Ezek so­rán már azt szeretnénk, ha mindenki azt a feladatot végezné, amit majd júliusban is fog. Ezen kívül két alkalommal is tartunk főpróbát: június 23-25 között a Magyar Junior, Ifi- és Serdülőbajnokságon majd július 8-án nemzeti válogatott viadalon — Svájc, Ausztria, Csehország, Magyaror­szág válogatottjai indulnak —, mindkettőt a Városi Stadionban rendezzük. Az első esemény három napig tart, s mintegy 1500 résztvevőre számítunk. Itt még nem lesz kész a teljes technikai kiszolgálórendszer, valószínűleg a számítóközpont sem, de gyakorolhatjuk az atléták mozgatását, el­látását és a verseny lebonyolítását. Július 8-án egynapos versenyt tartunk, viszony­lag kevés résztvevővel, de ekkor már min­den technikai berendezés rendelkezésünk­re áll majd. Ekkor próbáljuk ki az akkre­ditálási rendszerünket, s várhatóan több újságíró is érkezik a stadionba, az ő ki­szolgálásukat is meg kell oldanunk. A két főpróba után a hátralévő időben még lesz módunk a kisebb hibák kijavítására. Azt még szeretném elmondani, hogy a 350 versenybíró és technikai személyzet for­maruhát kap, amit az Adidas Budapest Kft. biztosít a számukra. — Természetesen a nézőket elsősorban a versenyzők érdeklik majd. Kik lesznek a legnagyobb sztárok? — Erre most még nagyon nehéz lenne válaszolni. ígérem, hogy március 31-e után, a nevezési listák beérkezésekor visszatérhetünk erre a kérdésre. Egy biz­tos, a magyarok közül Zsivótszki Attila a legesélyesebb arra, hogy jól szerepeljen. A budapesti atléta magasugrásban és tíz­próbában áll majd rajthoz. — Lesznek-e szabolcsi versenyzők a magyar válogatottban? — Majoros László, Záborszky Gergely, Királyfalvi István, Kürti István, de a még nagyon fiatal Borbély Anita is ott lehet a magyar válogatottban. Már elkészült a fel­készülési tervük, s szeretnénk nekik min­den segítséget megadni ahhoz, hogy in­dulhassanak a EB-n. Július 26-án innen indulnak a gyaloglók, s 30-án este 8 óra előtt néhány perccel ide érkeznek a 4x400-as váltó tagjai Mi lenne az újévi kívánsága? Két aranyat szeretne Mint arról már ezen az oldalon írtunk, az Ifi Eb egyik legsikeresebb magyar versenyzője Zsivótszki Attila lehet. A fi­atal atlétával Szilveszter napján telefo­non sikerült beszélgetnünk. A fiatalem­ber áprilisban lesz 18 éves, negyedikes a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, s kilencéves korában kezdett el atletizál- ni. Magasugrásban és tízpróbában is ké­szül a nyíregyházi versenyre. —Hogyan kezdett el sportolni? A szü­lei ismert atléták, ők beszélték rá? — Először úszni tanultam, de látszott, hogy úszásban nem fogok nagy sikere­ket elérni. Akkor kellett valamit csinál­ni, és én kértem a szüléimét, hogy elme­hessek atletizálni. A harmadik kerület­ben lakunk, s így a Hévízi úti pályára kerültem. Varga Sándor az edzőm az­óta is. A III. kér. TVE színeiben verseny- zek. — Milyen számban versenyzett elő­ször? — Az atléták képzése kilencéves kor­ban még általános a képzés, mindenki ugyanazt az edzésmunkát végzi. A sza­kosodás csak jóval később kezdődik. Aztán kiderült, hogy több számban is jó teljesítményt nyújtok, s így alakult, hogy tízpróbázom is. Azért a magasugrás a kedvenc számom, ebben már 222 centi­métert is teljesítettem. A tízpróba az at­létika legnehezebb ága. — Van-e kedvenc száma a tíz közül, s melyiket szereti kevésbé? — A kedvencem természetesen a ma­gas- és rúdugrás. Egyik számtól sem fé­lek különösebben, talán a négyszáz mé­teres futás a legnehezebb a tíz szám kö­zül. — Nem zavarja az, hogy édesapja olimpiai bajnok volt atlétikában, s emi­att önnel szemben is nagyobb az elvá­rás? — A szüleim egyáltalán nem várnak többet csak azért, mert ők is atletizáltak. Nagyon örülnek annak, hogy sportolok. Azt tanultam tőlük, hogy egy atlétának elsősorban saját magát kell túlszárnyal­nia. — Ez Nyíregyházán sikerülni fog? Megjavítja egyéni csúcsát? — Ha nem tudnám megjavítani, az bi­zony baj lenne. A tízpróbában is, több számban is egyéni csúcsot szeretnék el­érni. Hogy ez mire lesz elég, az attól is függ, hogy kik indulnak el a nyíregyhá­zi versenyen. —Egyébként járt már Nyíregyházán? — A válogatottal rendszeresen eluta­zunk Nyíregyházára, mivel a keret or­vosa dr. Pikó Károly, és ő Nyíregyhá­zán él. A rendszeres orvosi felmérése­ket Nyíregyházán szokta elvégezni. — Hol tölti a Szilveszterestét? — Osztálytársaimmal, barátaimmal szilveszterezek. — Mi lenne a kívánsága 1995-re? — Két aranyérmet szeretnék. R. Z. Autósport Egy tragikus idény után A sport igencsak eltörpült az autós vi­lágversenyek idei rendezvényei mellett. Az egykor ünneplő tömegeket vonzó események gyászmenetté változtak át. A gyorsasági autósport 1994-es idényében szokatlanul sok halálos kimenetelű bal­eset történt - mind Európában, mind Amerikában. Az év leghamarabb elkezdett esemé­nyei közé tartozott a tengerentúli Nascar gyorsasági bajnokság. A rajongók közül viszont senki nem számított arra, hogy hamarosan nem a kiélezett csatákért, hanem a súlyos balesetet szenvedett pi­lóták életéért kell majd szorítaniuk. A Nascar bajnokság első futamának (Daytona 500) első edzésén Neil Bonnett rohant neki egy betonfalnak. Mindössze négy nappal később, Rodney Orr balese­te is végzetesnek bizonyult. Ez azonban még csak a kezdet volt. A Forma-1-es gyorsasági világbajnokság San Marí­néi Nagydíja végleg megrengette a „va­gány” autósok világát. Az imolai pályán két napon két versenyzőjét vesztette el a Forma-1-es család. Április 30-án a má­sodik időmérő edzésen Roland Ratzen­berger, a fiatal osztrák pilóta szenvedett végzetes balesetet az aszfalton. Az em­berek még fel sem ocsúdhattak, máris következett a másik tragédia. Május 1- jén, pontosan 18 óra 40 perckor Ayrton Senna, a háromszoros brazil világbajnok halt meg - máig tisztázatlan körülmé­nyek között. A hírhedt Tamburello ka­nyarban több mint 300 kilométeres órán­kénti sebességgel nekirohant a pályát övező betonfalnak. Még fékezni és kor­mányozni sem maradt ideje... Egy For­ma-1-es nagydíjon két halálesetre utol­jára 1960-ban volt példa. A Spa Francorchamps-i Belga Grand Prix-n Alen Stacey és Chris Bristow vesztette életét. A 34 éves Ayrton Senna da Silva csodálatos pályafutása során 41 futamgyőzelmet és világcsúcsnak számí­tó 65 pole positiont szerzett. - Ha egy ilyen nagy egyéniség távozik az élők sorából, akkor mindenki - ha kedvelte, ha nem - szeretettel gondol rá, s imád­kozik a családjáért - mondta Dale Earnhardt, az idei Nascar-bajnok. A tra­gikus futamot mégis megtartották Imo­lában. A pálmát - akárcsak a világbaj­noki pontversenyben - a német Michael Schumacher vitte el. A 25 éves pilóta, és a Benetton-Ford nyomasztó fölénye viszont csak az idény feléig tartott. Ettől kezdődően ugyanis a brit Damon Hillel vívott párharca végig izgalmassá tette a szezont. Schumacher azonban az auszt­rál futamon bebiztosított elsősége elle­nére sem csapott nagy ünneplést. - Baj­noki címemet a csodálatos Ayrton Senna emlékének ajánlom. Ha ma is élne, ak­kor most ő ünnepelhetné negyedik világ- bajnokságát - nyilatkozta Michael Schumacher, Németország első Forma- 1-es bajnoka. Az 1994-es rali vb is óriási izgalma­kat okozott, bár szerencsére halálos bal­esetet egyetlen pilóta sem szenvedett. A mindvégig nyílt küzdelemben végül a francia Didier Auriol diadalmaskodott, megszerezve hazája első rali világbajno­ki címét. A nagy tempóra jellemző, hogy a mindent eldöntő utolsó futamon a végső győzelemre is esélyes spanyol Carlos Sainzot egy fa „állította meg”! Néhány szót a gyorsasági motorkerék­párosok is megérdemelnek. Az 500 kern­es, más néven király kategóriában Hon­da NSR típusú gépén magabiztosan győzött az ausztrál Michael Doohan. A 29 éves versenyző egész életét a sport­nak szentelte. Két évvel ezelőtt ugyanis a hollandiai Assenben elszenvedett sú­lyos bukásában kis híján elvesztette jobb lábát. Az amputációtól az olasz Claudio Costa sebészprofesszor mentette meg. Az idei bajnokságban már mindkét fé­ket csak kézzel volt képes működtetni. (Ismert, a hátsó féket a jobb lábbal kell kezelni.) - Doohan megmutatta, mi min­dent képes egy ember elérni pusztán aka­ratereje segítségével. A legnagyobb kí­nokat viselte el, hogy ismét nyeregbe szállhasson - mondta Claudio Costa. A kegyetlen valóság azonban nem tudja megállítani a mindenre elszánt versenyzőket, a technikai sportok rab­jait...

Next

/
Oldalképek
Tartalom