Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
SPORT ÚJ KELET 1995. január 2., hétfő Kovács Rita Nyírbátorban Eb-re készül Kovács Rita nyíregyházi hosszútávúszó a szárazföldön is otthonosan mozog. Főleg, ha olyan kedves, érdeklődő gyerekek fogadják, mint a nyírbátori általános iskolában. — Egykori úszótársam, Vasváry Zoltán, a nyírbátori 4. Számú Általános Iskola tanára hívott meg erre az élmény- beszámolóra, beszélgetésre — kezdte nyilatkozatát az úszónő. — Ebben a városban csak nyáron van lehetőség úszásoktatásra, és szeretnék, ha így is közelebb kerülnének a gyerekek ehhez a sporthoz. A helybélieken kívül nyírlugosiakat és piricseieket is hozott a busz. — Mi érdekelte az apróságokat? — Kérdezték, hogyan lettem úszó, hány kilométert edzem, találkoztam-e már a folyókban, tengerekben veszélyes állatokkal. — Tényleg, hogyan lett úszó, hány kilométert úszik, találkozott-e félelmetes állatokkal? — Nincs ebben semmi különös. A gyerekek, akik közül esetleg sokan példaképnek tekintenek, romantikus választ várnának, a valóság azonban az, hogy szüleim elvittek úszónak, hogy sportoljak valamit. A hosszútávúszó a versenyeken több száz kilométert úszik, hogy ezt bírjam, az edzésen sem teljesíthetek kevesebbet. Félelmetes állatokkal már találkoztam, de veszélyben még nem voltam. — Legközelebb mikor találkozhat ilyen félelmetes állatokkal? — A tervek szerint január 28-án kezdődik egy világkupaverseny Dél- Amerikában. Az Amazonas, Coronda, Parana folyókon kell versenyeznem nemcsak az ellenfelekkel, hanem a körülményekkel is. Békésebb vizeken, a Dunán úszom az Eb-n, ami Bécsben lesz. A római vb-n második lettem, szeretném, ha jövőre világelső lennék. — Mi az oka a feltételes módnak? — Az elképzelések megvalósítása nem csak rajtam múlik, mert a kiutazást támogatás nélkül nem lehet megoldani. Eddig elsősorban a TOPPING Kft., az EKO Kft., a Favorit Üzletház, a Taurus-—Pálma, a Bácskahús segített, de ahhoz, hogy minden világkupa-pontversenyen részt vegyek, több szponzor kellene. — Találkozásunkkor meglepett, hogy egy robosztus úszó helyett egy törékeny nőt ismertem meg Kovács Ritában. Hogy több legyen a meglepetésem, árulja el, mit nem szeret? — Ez a meglepetés már mással is előfordult. Nem szeretem viszont, ha az újságírók idétlen kérdéseket tesznek fel. Meg nem szeretem, ha Kanadában kell úszni, mert ott hideg a víz. — Van-e valami kívánsága a '95-ös esztendőre? — Magamnak nem kívánok semmit, mert amiért megdolgozom, az sikerül. A támogatóimnak, családtagjaimnak, szurkolóimnak és mindenkinek, akit a felsorolásból kihagytam, kívánok békés, boldog új évet. Aradi Balogh Attila Labdarúgás: Győzelem a házigazdák ellen Az izraeli téli tornán szereplő magyar ifjúsági (17 évesek) labdarúgó válogatott győzelemmel búcsúzott az óévtől: szombaton este a házigazdák csapata ellen kétgólos sikert aratott. Magyarország—Izrael 2-0 (1-0). Gólszerzők: Szili Attila és Lóczi Róbert. Ziegler János szövetségi edző az MTInek elmondta, hogy a kemény, harcos találkozón két egyenrangú csapat mérkőzött meg egymással. A rendkívül nagy iramú összecsapáson a magyar gólok jól eltalált, nagy lövésekből születtek. A tornán a magyar válogatott öt ponttal a táblázat élén áll, s következő mérkőzését hétfőn, Svájc ellen vívja. Sakk: Almási győzelme Magyar sikerrel ért véget a hollandiai Groningenben rendezett nemzetközi sakktoma. A fiatal Almási Zoltán (18) az utolsó fordulóban sötéttel is győzni tudott, s egy pont előnnyel végzett a mezőny élén. All. forduló eredményei: Ivan Szo- kolov (bosnyák) — Almási Zoltán 0:1, Tivjakov (orosz) — Azmajparasvili (grúz) 1:0. Hodgson (angol) — van der Wiel (holland) 1:0, Beljavszkij (ukrán) — van Wely (holland) 0:1, Miles (angol) — Gulko (amerikai) döntetlen, Juszupov (német) —Georgiev (bolgár) döntetlen. A végeredmény: 1. Almási 8 pont, 2. Juszupov 7, 3. Beljavszkij, Tivjakov, van Wely és Szokolov 6-6, 7. Gulko és Georgiev 5.5-5.5, 9. Miles 5, 10, Azmajparasvili 4, 11. van der Wiel és Hodgson 3.5-3.5. NYFC-s igazolások Még folynak a tárgyalások Nem rejtette véka alá véleményét az NYFC másodosztályú labdarúgócsapatának vezetősége arról, hogy a bajnoki szünetben a játékoskeretben változásokat terveznek. Tóth János klubigazgatótól, az átigazolási fejleményekről érdeklődtünk az elmúlt év utolsó napján. :—Mielőtt az átigazolásokról szót ejtenék, elmondanám, hogy az Új Keletben az jelent meg, én leszek a csapat vezetőedzője. Ezt egy kicsit módosítani szeretném, az edzői team vezetője leszek, ennek még tagja Kovács János, Németh Károly és Buús György. Együtt fogjuk felkészíteni a felnőtt- és ifjúsági csapatot, természetesen a két keret külön edz majd. —Mégis, ki állítja össze a csapatot, ki dönt a mérkőzéseken a kispadon a cserékről? —Ezt a felelősséget én vállalom. —Mi újság az átigazolások ügyében? — Eddig két játékossal folytatunk tárgyalásokat arról, hogy az NYFC-hez igazoljanak. Mindkéttőjük klubja tud arról, hogy szeretnénk őket leigazolni. Adámszki Rakamazon, Domokos Sényőn játszott mostanáig. Mindkétjátékossal megegyeztünk arról, hogy szívesen jönnének hozzánk. Ádámszki esetében már a klubbal is tárgyaltunk, csak az aláírás hiányzik az átigazolási papírjukról. Ádámszki esetében egy olyan példát látunk, amit a későbbiekben is folytatni kívánunk. Rakamazon kiváló szakmai munka folyik, s később szívesen küldjük fiatal játékosainkat kölcsönjátékosként Rakamazra. Egyébként január 2-tól nyárig Kapusztyin a rakamazi együttesben focizik. Nagyon szeretnénk, ha ilyenfajta kapcsolatot több klubbal is kialakíthatnánk, újabb példa erre, hogy a következő félévben Gubányi Nyírbátorban játszhat. — Mi a helyzet Domokos Béta átigazolásával? — A sényői klub vezetői is tudják, hogy szeretnénk őt leigazolni. Azt mindenképpen sajnálnám, ha a kis község csapata meggyengülne. Ha az egyész megye labdarúgásának érdekét nézzük, akkor meg kell tennünk ezt a lépést. Abban is bízom, hogy a sényői klubbal jó kapcsolatokat alakíthatunk ki. Az ottani szakosztályelnököt, Pehely Zoltánt nagyon humánus embernek ismerem, ha üzleti alapon meg tudunk egyezni, akkor ez az átigazolás is megoldódik. — Van-e még ezenkívül más terve a vezetőségnek? —Még egy támadó középpályást szemeltünk ki, de erről korai lenne beszélni, a tárgyalásokat sem kezdtük el. Révay — Fidel Castro találkozó Maradona' Baráti, mondhatni családi találkozó zajlott le Fidel Castro kubai vezető és Diego Maradona, minden idők egyik legnagyobb — ám immár csak volt — labdarúgó-sztárja között Havannában. A kubai tévé péntek este számolt be az eseményről, amelyen részt vett Maradona felesége és két kisgyermeke is, akikkel együtt a szigetországban köszönti az új évet a futballcsillag. A világhírű sportoló karácsony napján érkezett a kubai fővárosba családjával és egy népesebb baráti társasággal, hogy az egyik szállodalánc meghívására a legkedveltebb tengerparti üdülőhelyeken töltse el az ünnepeket, s azután újult erővel láthasson hozzá új feladatához, az argentin első osztályú Racing Club technikai igazgatói posztjának ellátásához. Ennek kapcsán érdeklődő újságíróknak megerősítette, hogy játékosként többé nem kíván visszatérni a pályára, mert — mint mondta — „barátaim, Havelange és Blatter (a FIFA elnöke, valamint főtitkára) nem hagynak,,. Maradona, aki egy alkalommal, 1987- ben már járt Kubában, korábban sem rejtette véka alá Fidel Castro iránti tiszteleEgy szatmári futballista kalandjai Túsz voltam Prágában K arácsonykor egy véres túszdráma tartotta lázban Európát. Az Air France légijáratát vették birtokukba terroristák százhetvenkét utassal a gép fedélzetén. A gyilkolástól sem rettentek vissza a légi kalózok, de miután a kommandós csoport likvidálta őket, a tragédia véget ért. Karácsony a szeretet, a békesség ünnepe, újabban az erőszak, a terror, a gyilkolás időszaka is. Szerencsére ritkán fordul elő ilyesmi, amikor ostoba politikai nézetekből fakadóan ártatlanok esnek áldozatul. Ritkán, de megtörténik. Ha nem karácsonykor — máskor. Mint néhány esztendővel ezelőtt Prágában, amelynek egyik károsultja Tarczali Gyula, a Mátészalkai MTK NB Ill-as labdarúgó- csapatának játékosa volt. így került ezen írás a sportoldalra, hétköznapi nyelven az a bizonyos csizma az asztalra. A szebb napokat látott hajdani kitűnő csatár ököritófülpösi lakásának dísze egy világtérkép. Apró pontokkal megjelölve azok a városok, amelyekben élete során megfordult. Az egyik pontocska örökre emlékezetes marad számára. Öt évvel ezelőtt történt... Ferihegyen nagy volt a sürgés-forgás. Gépek érkeztek, emberek jöttek-mentek. A hangosanbeszélő a tranzitváróba szólította a Budapest—Prága—Amszterdam járat utasait. A TU—154-esre várók megkönnyebbülten vették tudomásul, hogy felszállhatnak. Tarczali Gyula arcát az ablakhoz nyomta, figyelte az alatta elterülő tájat, városokat, a Duna folyását. Később már tejfehér felhőben úszott a gépóriás, a három hajtómű a megszokott módon duruzsolt. Az utastérben a stewardessek már felszolgálták a Budapestről hozott tálakat. Az ablak továbbra is vak volt, mindent befedett a sűrű felhő. Aztán a gép süllyedni kezdett, Prága körvonalai tűntek elő... Hopp! Lábujjhegyen földet ért az óriás, gurult a sárga vonalon, majd beállt a földön várakozó gépek közé. —A menetrend szerint mintegy húszperces várakozás következett a cseh főváros légikikötőjében — meséli Tarczali. — Rövid időre kiszálltunk, hadd múljon a végtagokból a zsibbadtság. Gyorsan eltelt a várakozási idő, igyekeztünk vissza a gépbe. Már a fedélzeten voltunk, amikor... — Állj! — hangzott a goromba parancs. — Hátra arc, kifelé! — Mutogatták, hagyjuk el a gépet. Riadtan néztem magam mögé, reszketés állt az inamba. Egy fekete pisztolycső meredt felém. Mi, riadt utasok, egy vak erőszakkal találtuk magunkat szemben. Láttuk, éreztük, mindenre elszánt emberek vették birtokukba a gépet. Még mindig jobb, ha a szökés ilyen formáját választják a banditák —villant át agyamon —, mintha plasztikbombát helyeznének el a fedélzeten. Mert ugye, akkor nem lehet kétséges a végeredmény. Prágában a gépszerzés előbbi formáját válaszották. Az Amszterdamba tartó magyar gépet vették igénybe szökésük eszközéül. — Mi történt ezután? — Útitársam, egy vecsési feltaláló amolyan viccnek vélte a dolgot, nem ijedt meg, amikor rászegezték a fegyvert. Talán még kettőt lépett előre, amikor figyelmeztető lövés zúgott el a füle mellett. Erre mindenki hátrafordult, pánikszerűen menekült. A lövést követően mintegy ötven utas még el tudta hagyni a gépet. Jómagam — mivel messze voltam a kijárattól — odabenn rekedtem. Rezzenetlenül folytatódott a sakkjátszma, a fegyveresek rájöttek, néhány túszt hagyniuk kell a gépen. A magasabbik terrorista — lehetett vagy huszonhárom éves — elállta a kijáratot. A bent maradókat visszaparancsolták a helyükre. Társa ezalatt gyorsan átkutatta a fedélzetet, s miután befejezte az akciót, ő is a sakkban tartással törődött. — Talán tíz perc is eltelt — meséli az eliramlott évek távlatából Tarczali —, amikor felnéztem az ülésből. Döbbenten láttam, ahogy kiabáltak, mutogattak. Egyezkedés kezdődött. A magyar pilóták közölték, nincs annyi üzemanyag. hogy a TU—154-es az általuk megjelölt Barcelonáig repüljön. Meglepetésre hamar előállt az üzemanyagkocsi, teletankolták a tartályokat. Rövid idő múlva fordulat következett. A fegyveresek megengedték, hogy a nők és a gyermekek elhagyhassák a fedélzetet. Percekkel később megérkezett a magyar konzul, a stewardessek pedig távozhattak. Tarczali Gyula gondolt egy merészet, magához vette kézitáskáját, és a légikjsasszonyok után indult. Á llj! — állta útját az egyik terrorista. — Hová? — kérdezte. — Nem kenyerem a hazudozás, de akkor kegyes csalásra vetemedtem. Engedjenek — mondtam ijedten —, hiszen két gyermekem a várócsarnokban van. Megértették, mert szó nélkül elengedtek. — Meddig tartott ez a krimibe illő eset? — További másfél óra telt el, amíg a terroristák a fedélzeten maradt utasokkal Frankfurtba repültek, ahol aztán megadták magukat. Mi egy másik, mentesítő gépet kaptunk, azzal utaztunk Amszterdamba. Egy nap késéssel, egy másik tengerentúli járattal érkeztem meg rokonaimhoz Amerikába. M ilyen volt? Mit láttál? Mit hoz tál? Akár lemezre lehetne venni: mindenki ezt kérdezte, amikor öt hónap távoliét után hazaérkezett. — Túsz voltam Prágában, már nem éltem hiába — tréfálkozott baráti társaságában, az ököritófülpösi presszóban, ahol töviről hegyire elmesélte a prágai „élményeket”. Ököritófülpös—New York. Még a nyáron megbeszéltük, hogy egyszer részletesen elmeséli a vele történteket. Hozzátette: „Hadd tudják meg az emberek, milyen érzés terroristák fogságában lenni”. Akkor elmaradt a tervezett beszélgetés. Most én kerestem fel. mert nemcsak aktuális, de tanulságos lehet a lassan már feledés homályába merülő riport. Kovács György
