Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-09 / 7. szám

UJ KELET, KÜLFÖLD-BELFÖLD 1995. január 9., hétfő RMDSZ-évforduló Kolozsváron Kolozsváron szombaton délelőtt kez­dődött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításának 5. évforduló­jával kapcsolatos jubileumi rendezvényso­rozat, amelyen jelen voltak az RMDSZ vezetői, parlamenti csoportjának tagjai és képviseltették magukat a magyar par­lamenti pártok, a-térség más országai­ban működő magyar kisebbségi szerveze­tek. A kolozsvári református teológia épü­letében délelőtt 11 órakor az autonómia- kérdésről kezdődött nemzetközi szeminá­rium, amelyen a meghívott vendégeknek Bodó Barna ügyvezető politikai alelnök megnyitója után előbb Christoph Pan, a FUEV (az Európai Népcsoportok Födera­tív Uniója) elnöke, majd Markó Béta, az RMDSZ szövetségi elnöke tartott előadást. A FUEV elnöke a különböző autonómia­formákat tekintette át, Markó Béla, az RMDSZ autonómia-koncepciójának kiala­kulásáról, a jelenlegi helyzetről és a jövő kilátásairól beszélt. Ezt követően más országok magyar ki­sebbségi szervezeteinek vezetői méltatták az RMDSZ öt évét, és ismertették saját helyzetüket, szerepüket. Ily módon a ko­lozsvári megemlékezés a környező orszá­gokban élő magyar kisebbségek helyzeté­nek áttekintésére is alkalmat adott. Az ünnepségek magyarországi vendé­gei között ott volt Lábody László, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnö­ke, Rózsa András elnöki tanácsadó, a köz- társasági elnök hivatalának főosztály- vezetője, Für Lajos, az MDF elnöke, Or­bán Vikor, a Fidesz elnöke, Mécs Imre, az SZDSZ országgyűlési képviselője, a KDNP részéről Semjén Zsolt, a Kisgazda Párt részéről István József országgyűlési képviselő. Megérkezett a Magyarok Világ- szövetségének delegációja is Dobos Lász­ló alelnök vezetésével. * Hajnali fél háromkor ért véget szomba­ton Tőkés László püspök, a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli el­nöke és a magyar érdekképviselet parla­menti képviselői és szenátorai közötti, pén­tek délután kezdődött tisztázó megbeszé­lés, amelyen — az első információkkal el­lentétben — nem volt jelen sem Markó Béla szövetségi, sem Takács Csaba ügy­vezető elnök. Buchwald Péter, az RMDSZ kolozsvá­ri szenátora az MTI tudósítójának kérdé­sére elmondta, hogy a nyílt és hasznos megbeszélés oldotta a feszültséget, de több kérdésben a kialakult nézeteltérések nem szűntek meg. Sok kérdés tisztázását vi­szont lehetővé tette a tanácskozás. Nagy Benedek képviselő a megbeszélés végén visszavonta nagy vihart kiváltó röp- iratát, amelyet — mint elmondotta — megtévesztő sajtójelentések nyomán, fel­indulásában írt, abban a hitben, hogy Tőkés László elismerte volna, miszerint a Ceausescu-féle politikai rendőrség, a Securitate ügynöke volt. Ezt, mint isme­retes, Tőkés László valójában határozot­tan cáfolta. Nagy Benedek bocsánatot kért a püspöktől. Buchwald Péter elmondta, hogy a Tokay György képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi RMDSZ frakcióelnökök vezet­te megbeszélés minden résztvevője elfo­gadta a püspök csaknem egyórás beve­zetőjében foglaltakat, amelyekben Tőkés László megerősítette korábbi nyilatkoza­tait, miszerint a Securitaténak nem ügy­nöke, hanem áldozata volt. Az általa írt nyilatkozatokat kényszer hatására tette, sohasem kollaborált a Ceausescu-féle titkosrendőrséggel. Ugyancsak egyön­tetűen helytelenítették a résztvevők Nagy Benedek eljárását, mind röpiratának tar­talmát illetően, mind pedig azt, hogy vé­leményét, amelyet ellenőrizetlen informá­ciókra alapozva elhamarkodottan alakított ki, RMDSZ-ellenes politikai manipuláci­ókra felhasználható röpirat formájában kö­röztette. Fekete Az amerikai Time magazin 1994-ben//. János Pált választotta az év emberének. Természetesen a hetilap tavalyi utolsó szá­mának címlapján is a pápa látható, a Vati­kánban régóta forrongó indulatok ismerői mégis arra gyanakszanak, hogy mindez csupán kegyes csalás. Az idős szentatyát megsérteni nem szabad, de azért muszáj már írni arról, amiről Rómában annyian beszélnek: II. János Pál egészsége meg­rendült. Újra és újra visszatérő feltételezés, hogy az új pápa, a katolikus egyház történeté­ben először, egy afrikai fekete püspök lesz. Ennek a megoldásnak van logikája és némi realitása, állítják római bennfenntesek. Mint ismeretes, az egyház leggyorsabb ütemben gyarapodó nyája a fekete földré­szen keresendő, melynek országai szinte államvallásként kezelik a katolicizmust. Azt állítják, hogy egy fekete pápa megvá­lasztása újabb hatalmas lendületet adna a keresztény vallásnak az egész fejlődő vi­lágban. Egy ilyen választás másfelől még na­gyobb sokkot jelentene Róma számára, pápa? mint Karol Wojtyla, akinek Rómába köl­tözése 450 éves hagyománynak vetett vé­get. Ennyi ideig nem szakadt meg az itáli­ai pápák sora. Nem meglepő tehát, hogy a vatikáni belső vélemények így szólnak: a „lengyel kísérlet” végeztével jó volna az olaszokhoz visszatérni. Az olasz pápacsinálók első számú esé­lyese Carlo Maria Martini, Milánó érse­ke. O János Pálnál liberálisabb katolikus vezető, aki a fogamzásgátlás kérdésében egyszer azt nyilatkozta, hogy szerinte „az egyház tanítását nem közvetítették meg­felelően”. Martini azonban jezsuita, és a konzervatív bíborosok ezt a rendet nem­igen kedvelik. Amennyiben II. János Pállal történnék valami, utódlásáról 120 bíboros gondos­kodna, akik között 19 olasz található. A második legnépesebb csapat az amerikai (10). A harmadik világ szavazói összesen 40 százalékot tesznek ki, így egy afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai pápa megszava­zása elvben egyáltalán nem elképzelhetet­len. (Atlantic Press) Mit írt alá Tőkés László? A papnövendék és a Secv Dokumentum-összeállítást közöl eheti számában az Erdélyi Napló annak a vi­tának a kapcsán, amely a román sajtó­ban, illetve romániai magyar politikai körökben folyik Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének múltjá­ról, állítólagos együttműködéséről a Securitatéval, a román titkosszolgálattal. A dokumentumokból úgy tűnik, hogy Tőkésnek formálisan valóban volt köze a titkosszolgálathoz, ám maguk az érin­tettek azt mondják, a későbbi püspök nem volt kollaboráns, s „semmiféle terhelő adatot nem tartalmazott” az a je­lentés, melyben egykori diáktársainak neve szerepelt. A hetilap Nem volt besúgó címmel közli az összeállítást, melyben először Tőkés kolozsvári nyilatkozatát idézi. Ebben Tőkés „teljes képtelenségnek” nevezi azokat a vádakat, melyek szerint december 15-én Temesváron beismerte volna, hogy szekus ügynök volt. „Véle­ményem szerint egy olyan kitalálásról van szó, amelyet — akármit is mond­tam volna a temesvári sajtókonferenci­án — így rögzítettek volna a sajtóban, hogy az elsőnek elhangzó információ előnyével kényszerhelyzetbe kerüljek, hogy védekezési helyzetbe kényszerítse­nek.” Hogy valójában mi történt a diák Tőkés László és a Securitate között, az jobban megítélhető abból a levélből, melyet szin­tén az Erdélyi Napló idéz három pap- neveldeli társa — Ferenc László, Jenei Tamás és Vetési László — tollából. Eze­ket a diáktársakat sorolta fel a román saj­tó, mint akiket Tőkés feljelentett. A három lelkész levelében most támo­gatásáról biztosítja Tőkést, s emlékeztet: „A Securitate módszere az volt, hogy a diákévek alatt összegyűjtött személyi dossziét az első szolgálati helyre történt kinevezés után átadták a szolgálati helyé­nek megfelelő Securitate tisztnek. Ilyen­kor került sor a benne lévő információk, terhelő adatok átbeszélgetésére, esetleges kiegészítésére, lezárására. A fenye­getésektől, a lelki kényszer gyakorlásától, a zsarolástól és ígérgetésektől nem men­tes vallatás egy-két sablonos diktálás utá­ni nyilatkozattal, eddigi „bűnöket” meg­bánó fogadalommal zárult. Valószínű, hogy sokaktól megpróbáltak egy „együttműködési kötelezvényt” kicsi­karni, melyekkel kapcsolatosan elő­fordult, hogy az illető ugyan leírta a dik­tálás utáni szöveget, de amikor rájött annak tartalmára, megtagadta az aláírást. Mindezek összefüggésében nevetséges­nek tűnik, hogy a Tineramában egy olyan nyilatkozatodat közlik, mely sem­miképpen sem tartalmazhatott feljelen­tésszerű adatokat, mivelhogy körülbe­lül két évvel korábbani eseményekről szól, tartama szerint is a Teológiai Inté­zet hallgatói és tanárai előtt is teljesen közismert tényeket ismertet. (...) A va­lósághoz hozzátartozik az is, hogy mély barátságunk, közös harcaink és biblia­órai szeretetközösségünk íratlan szabá­lyai szerint te erről a nyilatkozatodról bizalmasan tájékoztattál is nemsokára annak megtétele után. Mi már akkor is éreztük, hogy ez a jelentés ránk nézve semmiféle terhelő adatot nem tartalma­zott, nem is használták fel soha egyikünk ellen sem, sem akkor, sem pedig később — csak most: ellened” — írja három volt diáktárs. Tömeges betegségek, államcsínyek, árulások, vallási háborúk, kiemelkedő személyiségek halála és a családok vál­sága — ezek mind-mind olyan veszé­lyek, amelyek ebben az évben leselked­nek a világra. Legalábbis a babalawók, az afrikai joruba eredetű kubai vallási szekta, a santería papjai szerint, akik ha­gyományos év elejei összejövetelükön meglehetősen kaotikus képet vázoltak az új esztendőről. Noha általában csak a szigetország közeljövőjéről mondanak jóslatot az is­teni titkok tudói, ezúttal jövendölésü­ket a világ egészére kiterjesztették, az áldozatok bemutatásával nyert ismere­tek „univerzális jellege” miatt. Ennek értelmében mind a politikában, mind pedig a kultúra területén világhí­rű egyéniségeket veszít majd az embe­riség; az államok vezetésének legfelső régióiban pedig puccskísérletekre, a hatalom elbitorlására lehet számítani. Nem világos persze, hogy mindezt mennyiben vonatkoztatják hazájukra, Ku­bára... Ami viszont egyéb, hasonlóan sötét jós­lataikat illeti, azokat minden bizonnyal a kubai valóság is ihlette: az erőszak terje­dése, a szülői tekintély csökkenése, vagy a házasságok tömeges felbomlása olyan jelenségek, amelyek már eddig is fokozó­dó mértékben terhelték a szigetország tár­sadalmát. A babalawóknak még arra is ki­terjedt a figyelmük, hogy 1995-ben az ál­latállományokat pusztító járványra és a tenger szintjének kismértékű emelkedésé­re kell felkészülni. A sok rossz enyhítésére azt ajánlják, hogy a világ vallási szervezetei és kormá­nyai egyaránt fogjanak össze, valamint „fordítsanak különös figyelmet a kereske­delmi szerződések teljesítésére”. Felszólí­tanak arra is, hogy a világ intézményei félt­ve óvják terveiket az idő előtti kiszivár­gástól — legyen szó politikai vagy gazda­sági programokról, akár tudományos-tech­nikai eredményekről —, hogy mások ne Nehéz évet jósolnak a babalawók bitorolhassák el rossz szándékkal eze­ket a teljesítményeket. Mindezen persze lehet mosolyogni, de kétségtelen: a tavaly ilyenkor kihir­detett joruba isteni intelem valósággá, sőt, a szigetország 1994-es esztendejé­nek legnagyobb tragédiájává vált. Ak­kor ugyanis a santería pásztorai min­denekelőtt attól óvták a kubaiakat, hogy a tengeren át próbáljanak elmenekülni az országból, mert „cselekedetükkel ki­hívják a sorsot maguk ellen és a cápák martalékává lesznek”. De nem hallgat­tak rájuk. Mintegy 40 ezren emigráltak tavaly összeeszkábált lélekvesztőkön, s érkeztek meg a floridai partokra, illetve fogták ki őket és vitték amerikai támasz­pontokra. A legóvatosabb becslések sze­rint is legalább ennyien voltak azonban, akik útnak indultak, de soha, sehová nem érkeztek célba... Lehet, hogy a babalawók most is tud­nak valamit? Császár Tibor, Havanna Brit bank, koporsóval A Londontól északra fekvő Stevenage városkában alapos átalakítás, csúcstech­nológiát képviselő műszaki eszközök beszerelése után, újra megnyitották a NatWest bank helyi fiókját. A hagyományokat azonban ápolni kell: a koporsó ott maradt a gerendák közé ácsolva. A koporsó bizonyos Henry Trigg helyi fűszeres földi maradványait lenne hiva­tott tartalmazni. Trigg úr 1724-ben húnyt el, s ezt megelőzően módfelett tartott attól, hogy sírját közvetlenül halála után gonosz sírrablók kirabolják, testét pedig orvosi kísérletek céljára eladják. E rémálom — melyből gyaníthatóan nem volt valami kiváló véleménnyel a doktorokról — arra indította őt, hogy megkérje a helyi bankot, ugyan helyezzék el koporsóját jól látható és jól őrizhető helyen, az épület gerendáihoz erősítve. Nem tudni pontosan, mit köszönhetett a NatWest bank akkori vezetése a stevenage-i fűszeresnek, de tény: teljesítették a szokatlan utolsó kívánságot. A tör­ténelem sajnos így is igazolni látszik Henry Trigg önbeteljesítő komor jóslatát: az első világháború idején, Stevenage-ben elszállásolt katonák (pedig még csak nem is megszállókról volt szó) ellopták a koporsóból a csontokat. Maga a koporsó azon­ban a helyén maradt, s ez nem változott most sem, pedig egyébként az egész épü­letet korszerűsítették. Henry Trigg szelleme éjszakánként tovább bolyong a szá­mára egyre ismeretlenebb világban, a számítógépek, telefaxok és lézernyomtatók között. Állatkertből menekülttábor Állatok helyett háborús menekültek lakják a libériái Monrovia városának állat­kertjét. A polgárháború százezernyi emberáldozatán felül a harcoknak áldozatul estek a parkban tartott állatok is: az éhínség miatt megették őket.Josiah Kuohnak, aki állatgondozó volt, már nincs munkája, nincs kit ellátnia, mégis mint menekült hatvan társával maradt. Mielőtt 1989 karácsonyának estéjén kitört volna háború, a tengerparti városnak 400 ezer lakója volt. Ma körülbelül 1,2 millióan lakják. Főleg olyanok, akik az ország vidéki területein dúló harcok elől menekültek ide. s telepedtek le ott, ahol csak helyet találtak. — Amikor 1990-ben a harcok már az egész országra kiterjedtek, s hiány volt élelmiszerből, katonák jöttek az állatkerthez, s kérték, hogy élelemmel való ellátá­sukra állatokat vihessenek el. Adtak nekik egy-egy szarvast vagy valamilyen ma­darat — beszélte el az eseményeket az AP tudósítójának Margaret Williams, aki­nek svájci sógora, bizonyos Charles Steiner nyitotta meg az állatparkot 30 évvel ezelőtt. — Aztán mikor a dolgok már nagyon rosszra fordultak, a katonák csak úgy bejöttek, lőttek maguknak egy-egy leopárdot, párducot vagy valami más álla­tot — mondta az asszony. Téves mentés Egy tökéletes egészségnek örvendő férfit vittek kórházba Norvégiában a minap a kissé túl határozott mentősök. Rossz címre csengettek be, de miután a páciens neve egyezett a mentőt kérővel, a fehérköpenyesek nem sokat teketóriáztak, és a 44 éves férfit tiltakozása ellenére egykettőre felpakolták a kocsira, s már robogtak is vele. A férfi váltig állította, hogy semmi baja, ám a mentősök közölték vele: ne szóljon bele, ők jobban tudják, mit kell tenni. Ezalatt az egészséges beteg névrokona — aki szerencsétlenségére ugyanabban a faluban lakik — kénytelen volt saját lábán, illetve autóján magát a kórházba fuva­rozni, s betegen 60 kilométert vezetni. Az 57 éves férfi megpróbáltatásai a kórház­ba érve sem értek véget: a felvételi irodán nem akarták beengedni, mert az admi­nisztrátor váltig állította, hogy már bent fekszik... Végül nagy nehezen találkozott a két névrokon, s az éjszakát már közös szobá­ban töltötték, az egészséges ugyanis úgy döntött, hogy aznap éjjel már nem érde­mes hazamenni. Reggel azután minden kezdődött élőiről: ismét összekeverték őket az orvosok, és kis híján a beteget tessékelték haza. Az olaszok itáliait szeretnének

Next

/
Oldalképek
Tartalom