Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
UJ KELET, KÜLFÖLD-BELFÖLD 1995. január 9., hétfő RMDSZ-évforduló Kolozsváron Kolozsváron szombaton délelőtt kezdődött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításának 5. évfordulójával kapcsolatos jubileumi rendezvénysorozat, amelyen jelen voltak az RMDSZ vezetői, parlamenti csoportjának tagjai és képviseltették magukat a magyar parlamenti pártok, a-térség más országaiban működő magyar kisebbségi szervezetek. A kolozsvári református teológia épületében délelőtt 11 órakor az autonómia- kérdésről kezdődött nemzetközi szeminárium, amelyen a meghívott vendégeknek Bodó Barna ügyvezető politikai alelnök megnyitója után előbb Christoph Pan, a FUEV (az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója) elnöke, majd Markó Béta, az RMDSZ szövetségi elnöke tartott előadást. A FUEV elnöke a különböző autonómiaformákat tekintette át, Markó Béla, az RMDSZ autonómia-koncepciójának kialakulásáról, a jelenlegi helyzetről és a jövő kilátásairól beszélt. Ezt követően más országok magyar kisebbségi szervezeteinek vezetői méltatták az RMDSZ öt évét, és ismertették saját helyzetüket, szerepüket. Ily módon a kolozsvári megemlékezés a környező országokban élő magyar kisebbségek helyzetének áttekintésére is alkalmat adott. Az ünnepségek magyarországi vendégei között ott volt Lábody László, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke, Rózsa András elnöki tanácsadó, a köz- társasági elnök hivatalának főosztály- vezetője, Für Lajos, az MDF elnöke, Orbán Vikor, a Fidesz elnöke, Mécs Imre, az SZDSZ országgyűlési képviselője, a KDNP részéről Semjén Zsolt, a Kisgazda Párt részéről István József országgyűlési képviselő. Megérkezett a Magyarok Világ- szövetségének delegációja is Dobos László alelnök vezetésével. * Hajnali fél háromkor ért véget szombaton Tőkés László püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke és a magyar érdekképviselet parlamenti képviselői és szenátorai közötti, péntek délután kezdődött tisztázó megbeszélés, amelyen — az első információkkal ellentétben — nem volt jelen sem Markó Béla szövetségi, sem Takács Csaba ügyvezető elnök. Buchwald Péter, az RMDSZ kolozsvári szenátora az MTI tudósítójának kérdésére elmondta, hogy a nyílt és hasznos megbeszélés oldotta a feszültséget, de több kérdésben a kialakult nézeteltérések nem szűntek meg. Sok kérdés tisztázását viszont lehetővé tette a tanácskozás. Nagy Benedek képviselő a megbeszélés végén visszavonta nagy vihart kiváltó röp- iratát, amelyet — mint elmondotta — megtévesztő sajtójelentések nyomán, felindulásában írt, abban a hitben, hogy Tőkés László elismerte volna, miszerint a Ceausescu-féle politikai rendőrség, a Securitate ügynöke volt. Ezt, mint ismeretes, Tőkés László valójában határozottan cáfolta. Nagy Benedek bocsánatot kért a püspöktől. Buchwald Péter elmondta, hogy a Tokay György képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi RMDSZ frakcióelnökök vezette megbeszélés minden résztvevője elfogadta a püspök csaknem egyórás bevezetőjében foglaltakat, amelyekben Tőkés László megerősítette korábbi nyilatkozatait, miszerint a Securitaténak nem ügynöke, hanem áldozata volt. Az általa írt nyilatkozatokat kényszer hatására tette, sohasem kollaborált a Ceausescu-féle titkosrendőrséggel. Ugyancsak egyöntetűen helytelenítették a résztvevők Nagy Benedek eljárását, mind röpiratának tartalmát illetően, mind pedig azt, hogy véleményét, amelyet ellenőrizetlen információkra alapozva elhamarkodottan alakított ki, RMDSZ-ellenes politikai manipulációkra felhasználható röpirat formájában köröztette. Fekete Az amerikai Time magazin 1994-ben//. János Pált választotta az év emberének. Természetesen a hetilap tavalyi utolsó számának címlapján is a pápa látható, a Vatikánban régóta forrongó indulatok ismerői mégis arra gyanakszanak, hogy mindez csupán kegyes csalás. Az idős szentatyát megsérteni nem szabad, de azért muszáj már írni arról, amiről Rómában annyian beszélnek: II. János Pál egészsége megrendült. Újra és újra visszatérő feltételezés, hogy az új pápa, a katolikus egyház történetében először, egy afrikai fekete püspök lesz. Ennek a megoldásnak van logikája és némi realitása, állítják római bennfenntesek. Mint ismeretes, az egyház leggyorsabb ütemben gyarapodó nyája a fekete földrészen keresendő, melynek országai szinte államvallásként kezelik a katolicizmust. Azt állítják, hogy egy fekete pápa megválasztása újabb hatalmas lendületet adna a keresztény vallásnak az egész fejlődő világban. Egy ilyen választás másfelől még nagyobb sokkot jelentene Róma számára, pápa? mint Karol Wojtyla, akinek Rómába költözése 450 éves hagyománynak vetett véget. Ennyi ideig nem szakadt meg az itáliai pápák sora. Nem meglepő tehát, hogy a vatikáni belső vélemények így szólnak: a „lengyel kísérlet” végeztével jó volna az olaszokhoz visszatérni. Az olasz pápacsinálók első számú esélyese Carlo Maria Martini, Milánó érseke. O János Pálnál liberálisabb katolikus vezető, aki a fogamzásgátlás kérdésében egyszer azt nyilatkozta, hogy szerinte „az egyház tanítását nem közvetítették megfelelően”. Martini azonban jezsuita, és a konzervatív bíborosok ezt a rendet nemigen kedvelik. Amennyiben II. János Pállal történnék valami, utódlásáról 120 bíboros gondoskodna, akik között 19 olasz található. A második legnépesebb csapat az amerikai (10). A harmadik világ szavazói összesen 40 százalékot tesznek ki, így egy afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai pápa megszavazása elvben egyáltalán nem elképzelhetetlen. (Atlantic Press) Mit írt alá Tőkés László? A papnövendék és a Secv Dokumentum-összeállítást közöl eheti számában az Erdélyi Napló annak a vitának a kapcsán, amely a román sajtóban, illetve romániai magyar politikai körökben folyik Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének múltjáról, állítólagos együttműködéséről a Securitatéval, a román titkosszolgálattal. A dokumentumokból úgy tűnik, hogy Tőkésnek formálisan valóban volt köze a titkosszolgálathoz, ám maguk az érintettek azt mondják, a későbbi püspök nem volt kollaboráns, s „semmiféle terhelő adatot nem tartalmazott” az a jelentés, melyben egykori diáktársainak neve szerepelt. A hetilap Nem volt besúgó címmel közli az összeállítást, melyben először Tőkés kolozsvári nyilatkozatát idézi. Ebben Tőkés „teljes képtelenségnek” nevezi azokat a vádakat, melyek szerint december 15-én Temesváron beismerte volna, hogy szekus ügynök volt. „Véleményem szerint egy olyan kitalálásról van szó, amelyet — akármit is mondtam volna a temesvári sajtókonferencián — így rögzítettek volna a sajtóban, hogy az elsőnek elhangzó információ előnyével kényszerhelyzetbe kerüljek, hogy védekezési helyzetbe kényszerítsenek.” Hogy valójában mi történt a diák Tőkés László és a Securitate között, az jobban megítélhető abból a levélből, melyet szintén az Erdélyi Napló idéz három pap- neveldeli társa — Ferenc László, Jenei Tamás és Vetési László — tollából. Ezeket a diáktársakat sorolta fel a román sajtó, mint akiket Tőkés feljelentett. A három lelkész levelében most támogatásáról biztosítja Tőkést, s emlékeztet: „A Securitate módszere az volt, hogy a diákévek alatt összegyűjtött személyi dossziét az első szolgálati helyre történt kinevezés után átadták a szolgálati helyének megfelelő Securitate tisztnek. Ilyenkor került sor a benne lévő információk, terhelő adatok átbeszélgetésére, esetleges kiegészítésére, lezárására. A fenyegetésektől, a lelki kényszer gyakorlásától, a zsarolástól és ígérgetésektől nem mentes vallatás egy-két sablonos diktálás utáni nyilatkozattal, eddigi „bűnöket” megbánó fogadalommal zárult. Valószínű, hogy sokaktól megpróbáltak egy „együttműködési kötelezvényt” kicsikarni, melyekkel kapcsolatosan előfordult, hogy az illető ugyan leírta a diktálás utáni szöveget, de amikor rájött annak tartalmára, megtagadta az aláírást. Mindezek összefüggésében nevetségesnek tűnik, hogy a Tineramában egy olyan nyilatkozatodat közlik, mely semmiképpen sem tartalmazhatott feljelentésszerű adatokat, mivelhogy körülbelül két évvel korábbani eseményekről szól, tartama szerint is a Teológiai Intézet hallgatói és tanárai előtt is teljesen közismert tényeket ismertet. (...) A valósághoz hozzátartozik az is, hogy mély barátságunk, közös harcaink és bibliaórai szeretetközösségünk íratlan szabályai szerint te erről a nyilatkozatodról bizalmasan tájékoztattál is nemsokára annak megtétele után. Mi már akkor is éreztük, hogy ez a jelentés ránk nézve semmiféle terhelő adatot nem tartalmazott, nem is használták fel soha egyikünk ellen sem, sem akkor, sem pedig később — csak most: ellened” — írja három volt diáktárs. Tömeges betegségek, államcsínyek, árulások, vallási háborúk, kiemelkedő személyiségek halála és a családok válsága — ezek mind-mind olyan veszélyek, amelyek ebben az évben leselkednek a világra. Legalábbis a babalawók, az afrikai joruba eredetű kubai vallási szekta, a santería papjai szerint, akik hagyományos év elejei összejövetelükön meglehetősen kaotikus képet vázoltak az új esztendőről. Noha általában csak a szigetország közeljövőjéről mondanak jóslatot az isteni titkok tudói, ezúttal jövendölésüket a világ egészére kiterjesztették, az áldozatok bemutatásával nyert ismeretek „univerzális jellege” miatt. Ennek értelmében mind a politikában, mind pedig a kultúra területén világhírű egyéniségeket veszít majd az emberiség; az államok vezetésének legfelső régióiban pedig puccskísérletekre, a hatalom elbitorlására lehet számítani. Nem világos persze, hogy mindezt mennyiben vonatkoztatják hazájukra, Kubára... Ami viszont egyéb, hasonlóan sötét jóslataikat illeti, azokat minden bizonnyal a kubai valóság is ihlette: az erőszak terjedése, a szülői tekintély csökkenése, vagy a házasságok tömeges felbomlása olyan jelenségek, amelyek már eddig is fokozódó mértékben terhelték a szigetország társadalmát. A babalawóknak még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy 1995-ben az állatállományokat pusztító járványra és a tenger szintjének kismértékű emelkedésére kell felkészülni. A sok rossz enyhítésére azt ajánlják, hogy a világ vallási szervezetei és kormányai egyaránt fogjanak össze, valamint „fordítsanak különös figyelmet a kereskedelmi szerződések teljesítésére”. Felszólítanak arra is, hogy a világ intézményei féltve óvják terveiket az idő előtti kiszivárgástól — legyen szó politikai vagy gazdasági programokról, akár tudományos-technikai eredményekről —, hogy mások ne Nehéz évet jósolnak a babalawók bitorolhassák el rossz szándékkal ezeket a teljesítményeket. Mindezen persze lehet mosolyogni, de kétségtelen: a tavaly ilyenkor kihirdetett joruba isteni intelem valósággá, sőt, a szigetország 1994-es esztendejének legnagyobb tragédiájává vált. Akkor ugyanis a santería pásztorai mindenekelőtt attól óvták a kubaiakat, hogy a tengeren át próbáljanak elmenekülni az országból, mert „cselekedetükkel kihívják a sorsot maguk ellen és a cápák martalékává lesznek”. De nem hallgattak rájuk. Mintegy 40 ezren emigráltak tavaly összeeszkábált lélekvesztőkön, s érkeztek meg a floridai partokra, illetve fogták ki őket és vitték amerikai támaszpontokra. A legóvatosabb becslések szerint is legalább ennyien voltak azonban, akik útnak indultak, de soha, sehová nem érkeztek célba... Lehet, hogy a babalawók most is tudnak valamit? Császár Tibor, Havanna Brit bank, koporsóval A Londontól északra fekvő Stevenage városkában alapos átalakítás, csúcstechnológiát képviselő műszaki eszközök beszerelése után, újra megnyitották a NatWest bank helyi fiókját. A hagyományokat azonban ápolni kell: a koporsó ott maradt a gerendák közé ácsolva. A koporsó bizonyos Henry Trigg helyi fűszeres földi maradványait lenne hivatott tartalmazni. Trigg úr 1724-ben húnyt el, s ezt megelőzően módfelett tartott attól, hogy sírját közvetlenül halála után gonosz sírrablók kirabolják, testét pedig orvosi kísérletek céljára eladják. E rémálom — melyből gyaníthatóan nem volt valami kiváló véleménnyel a doktorokról — arra indította őt, hogy megkérje a helyi bankot, ugyan helyezzék el koporsóját jól látható és jól őrizhető helyen, az épület gerendáihoz erősítve. Nem tudni pontosan, mit köszönhetett a NatWest bank akkori vezetése a stevenage-i fűszeresnek, de tény: teljesítették a szokatlan utolsó kívánságot. A történelem sajnos így is igazolni látszik Henry Trigg önbeteljesítő komor jóslatát: az első világháború idején, Stevenage-ben elszállásolt katonák (pedig még csak nem is megszállókról volt szó) ellopták a koporsóból a csontokat. Maga a koporsó azonban a helyén maradt, s ez nem változott most sem, pedig egyébként az egész épületet korszerűsítették. Henry Trigg szelleme éjszakánként tovább bolyong a számára egyre ismeretlenebb világban, a számítógépek, telefaxok és lézernyomtatók között. Állatkertből menekülttábor Állatok helyett háborús menekültek lakják a libériái Monrovia városának állatkertjét. A polgárháború százezernyi emberáldozatán felül a harcoknak áldozatul estek a parkban tartott állatok is: az éhínség miatt megették őket.Josiah Kuohnak, aki állatgondozó volt, már nincs munkája, nincs kit ellátnia, mégis mint menekült hatvan társával maradt. Mielőtt 1989 karácsonyának estéjén kitört volna háború, a tengerparti városnak 400 ezer lakója volt. Ma körülbelül 1,2 millióan lakják. Főleg olyanok, akik az ország vidéki területein dúló harcok elől menekültek ide. s telepedtek le ott, ahol csak helyet találtak. — Amikor 1990-ben a harcok már az egész országra kiterjedtek, s hiány volt élelmiszerből, katonák jöttek az állatkerthez, s kérték, hogy élelemmel való ellátásukra állatokat vihessenek el. Adtak nekik egy-egy szarvast vagy valamilyen madarat — beszélte el az eseményeket az AP tudósítójának Margaret Williams, akinek svájci sógora, bizonyos Charles Steiner nyitotta meg az állatparkot 30 évvel ezelőtt. — Aztán mikor a dolgok már nagyon rosszra fordultak, a katonák csak úgy bejöttek, lőttek maguknak egy-egy leopárdot, párducot vagy valami más állatot — mondta az asszony. Téves mentés Egy tökéletes egészségnek örvendő férfit vittek kórházba Norvégiában a minap a kissé túl határozott mentősök. Rossz címre csengettek be, de miután a páciens neve egyezett a mentőt kérővel, a fehérköpenyesek nem sokat teketóriáztak, és a 44 éves férfit tiltakozása ellenére egykettőre felpakolták a kocsira, s már robogtak is vele. A férfi váltig állította, hogy semmi baja, ám a mentősök közölték vele: ne szóljon bele, ők jobban tudják, mit kell tenni. Ezalatt az egészséges beteg névrokona — aki szerencsétlenségére ugyanabban a faluban lakik — kénytelen volt saját lábán, illetve autóján magát a kórházba fuvarozni, s betegen 60 kilométert vezetni. Az 57 éves férfi megpróbáltatásai a kórházba érve sem értek véget: a felvételi irodán nem akarták beengedni, mert az adminisztrátor váltig állította, hogy már bent fekszik... Végül nagy nehezen találkozott a két névrokon, s az éjszakát már közös szobában töltötték, az egészséges ugyanis úgy döntött, hogy aznap éjjel már nem érdemes hazamenni. Reggel azután minden kezdődött élőiről: ismét összekeverték őket az orvosok, és kis híján a beteget tessékelték haza. Az olaszok itáliait szeretnének
