Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
8 1995. január 9., hétfő SPORT UJ KELET Testnevelőportrék Komfortosabb körülmények között oktatni! A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tevékenykedő testnevelők közül van, aki a főiskolán nem a testnevelés tanszék hallgatója volt, ennek ellenére abban az iskolában, ahol tanít, a sportos életmódra neveli tanítványait. Ilyen embernek vallhatja magát Dankó József is. A gávaven- csellői diáksportkör vezetőjének neve nem sokat mondhat honfitársainak, éppen ezért ismertetjük most meg őt az olvasókkal. — Egy rövid bemutatkozást kérnék. — Negyvenkilenc esztendeje születtem Abán. A nyíregyházi tanárképző főiskolán kertészeti technikumot végeztem. Kémia—biológia szakos pedagógus vagyok, de a sport iránt érzett vonzalmamból adódóan a helyi DSK vezetője lettem, és én irányítom az atlétika-, kézilabda- és labdarúgó-szakosztályt. Feleségemmel élek kettesben nyugodtan, harmonikusan.. Sajnos gyermekünk nincs, de ezen minden bizonnyal már nem is tudunk változtatni. . — Hol tanított eddigi élete során? — Miután 1966-ban megszereztem diplomámat a főiskolán, először Nyírpilisen kezdtem el oktatni. A későbbiekben Tiszabercelre kerültem, majd immáron huszonhárom esztendeje, 1972 óta Gáva- vencsellőn próbálom a tudásomat átadni a gyerekeknek. — Korábban űzött versenyszerűen valamilyen sportágat? — A tanárképzőn a kézilabdacsapat tagja voltam. Akkoriban nem szerepeltünk olyan rosszul a megyei I. osztály mezőnyében. Miután elkerültem a TK-ról, sportolóként megszakadt a kapcsolatom a kézilabdázással. Atlétikában, ezen belül ötpróbában megyei versenyeken elért szép eredményeim mellett az országos viadalon egyéniben megszerzett második helyezésemre vagyok nagyon büszke. Amilyen körülmények közt készülhettem, nem kis fegyverténynek számított ez a siker. Sokszor nem volt megfelelő cipőm, és edzeni sem edzhettem annyit, amennyit szükséges lett volna egy ilyen volumenű megmérettetés előtt. Számvetés az NYVSC szakosztályánál A versenytenisz bázisa Az év első napjainak egyikén látogattunk el az NYVSC teniszszakosztályának vezetőjéhez Nagy Tiborhoz, hogy megvonjuk az elmúlt év mérlegét, s idei terveikről beszélgessünk. A találkozó helyszínéül a nyíregyházi városi stadion teniszklubházát választottuk. Gondoltuk, éveleji nyugalom fogad minket a klubházban. Tévedtünk, a teniszcsarnokban javában folyt az edzés, tizennégy évesek egy csoportjával gyakorolt Kulifai Károly edző, aki sűrűn adogatta tanítványainak a labdát. A pálya mellett találtuk a szakosztályvezetőt is, kicsit figyeltük még az edzést, aztán ne- kikezdtünk az értékelésnek. — Hogyan kezdtétek az 1994-es évet, milyen célokat tűztetek ki? — Az év elejére alakult ki az új szakosztály, újra együvé került az utánpótlás és a felnőtt tenisz. A szakosztályelnök Pázmándi József lett, a vezetőség tagjává választottuk Szabó Zoltánt, a Marso Kft. vezetőjét — a kft. egyik szponzora szakosztályunknak — és én lettem a szakosztályvezető. Az NB I-es férfi versenyzőink eltávoztak, így a felnőttcsapatba jórészt utánpótláskorú- ak kerültek. Az NB Ill-ban indítottuk a gárdát, azt vártuk, hogy ott helytálljanak. A női együttesben Tamás Gabriellán és Mariannon kívül szintén utánpót- láskorúak szerepeltek, nekik a feljutást tűztük ki célul. Egyénenként mindenkitől elvártuk, hogy önmagához képest előrelépjen. Ehhez kellett biztosítani a szakmai hátteret. Év elején Erőss Béla és Kulifai Károly főállású edzőként dolgoztak nálunk, de Kulifai egy kedvező németországi ajánlatot elfogadott, helyette Mag Márius érkezett Romániából, a nyári idény végén Kanadába távozott. Szerencsére ekkor visszaérkezett Kulifai Károly. — A célok teljesültek? — A fiúcsapat túlteljesítette a tervet, veretlenül nyerték a bajnokságot, az idén az NB 11-ben indulhatnak. Tizennégy éves korcsoportban megnyerték az utánpótlás országos bajnokságot. A csapat tagjai: Tajta Ákos, Pázmándi Viktor. Sallai Lajos és Szabó Gergely. Közülük Sallai és Szabó nem nyíregyházi, de ők is vidékiek, s így nagy sikernek számít. hogy a nagy múltú budapesti együtteseket megelőzték. Egyénileg Zubor Ildikó nyújtotta a legjobbat, vidékbajnok lett a tizenhat évesek korosztályában, s szoros küzdelemben második helyet szerzett az országos bajnokságon. Ha még ki kellene emelni valakit, mindenkit felsorolhatnék, mert szakmailag sokat fejlődtek teniszezőink. Ez nem kis részben Mag Máriusnak köszönhető, aki kitűnő szakmai munkát végzett a nyári szezonban. — Anyagilag hogy áll a szakosztály? — A várostól kapunk hatszázezer forint támogatást, és még ennél is komolyabb segítség, hogy használhatjuk a létesítményeket, s az amatőr versenyzők pályahasználatért fizetett összegét is szakosztályunk kapta meg. Ezenkívül még reklámbevételeinkből és szponzori támogatásokból biztosítottuk a közel hárommilliós költségvetésünket. Itt mondanám el, hogy kidolgoztunk egy támogatási rendszert a különböző versenyekre, és akik a legjobban szerepelnek, azoknak nem kell a versenyzés költségeihez hozzájárulni. Ez most azt jelentette, hogy év végére szinte üres a kasszánk, de emiatt nem bánkódunk, mert azt jelenti, jól szerepeltek a teniszezőink. — Mik a terveitek 1995-re? — Szakmailag az, hogy továbbra is fejlődjenek versenyzőink. Pár éven belül a vidéki teniszélet meghatározó szakosztálya kívánunk lenni. Akik ismerik a nyíregyházi teniszesek korábbi eredményeit, azok nem csodálkoznak terveinken. Konkrétan a fiúknak helyt kell állni az NB Il-ben, a lányoknak az NB I alsóházában. A tizennégy éves csapattól azt várjuk, hogy megismételjék tavalyi szereplésüket, hiszen még az idén is indulhatnak ugyanabban a korosztályban. Összefoglalva, az a legfontosabb célunk, hogy a versenytenisz bázisa kívánunk lenni Nyíregyházán és a megyében. — Zubor Ildikónak milyen célokat tűztök ki? — Ildikó arra a szintre jutott, hogy ha azt szeretnénk, még többet teljesítsen, akkor minél többször nemzetközi versenyeken kell részt vennie. Most ennek az anyagi alapjait próbáljuk megteremteni. A szakosztály költségvetéséből erre nem futja, ezért keresünk olyan szponzort vagy szponzorokat, akik szívesen támogatnák további versenyeztetését. — A szakmai munkán kívül mit szeretnétek még teljesíteni? — A tavalyi példa alapján biztosítjuk az amatőr teniszezőknek a sportolási lehetőséget. Kialakítottunk egy bérleti rendszert, és ez alapján lehet lefoglalni a pályákat, az amatőrök is kedvezően fogadták az új rendszert. Szeretnénk felújítani a teniszpályáinkat is, és a környezetet szépíteni, de azt még nem tudjuk, erre mennyi összeg jut majd. Révay Zoltán (Fotó: Mart}n) —Melyik volt a kedvenc versenyszáma ? — A távolugrást kimondhatatlanul szerettem, és az erősségemnek mondhattam. — Ha jó! tudom, az általános iskola focicsapatának a trénerét is tisztelhetem az ön személyében. — Valóban, a suliegyüttes már számtalanszor összemérte erejét irányításom alatt a szomszédos falvak hasonló korú gárdáival. Ezek a tizenkét-tizennégy éves srácok jelentik a közvetlen utánpótlást az ifjúságiak garnitúrájának. Most azt is vallom, hogy sok a tehetséges labdarúgó Vencsellőn, csak ezeket az emberkéket fel kell „fedezni”, hozzáértően kell velük foglalkozni, és akkor a község futballcsapatának hosszú távon megoldódnak az utánpótlásgondjaik. — Szereti sportszerű életvitelre nevelni a nebulóit? — Természetesen, hiszen ha nem, akkor maradnék a tanult szakmám, a kémia és a biológia oktatása mellett. Talán elcsépelt frázisnak tűnik, amit most mondok, de a testedzettség szerintem is jótékony hatással van a tanulók szellemi teljesítőképességére, és az akaraterejüket tovább növeli egy bizonyos elérendő cél megszerzéséért való küzdelemben. Jó lenne, ha a testnevelők komfortosabb körülmények között, modernebb tornatermekben tarthatnák meg az óráikat, az eddiginél gyorsabban épülnének az uszodák, és több volna belőlük. Tóth Mihály Kézilabda NB II Záhonyi remények Az elmúlt év őszén harmadik NB lies évét kezdte el a Záhonyi VSC férfi kézilabdacsapata. A csapat szereplése az őszi szezon végén elmaradt a várttól. Jelenleg nyolc ponttal tizedikként, kieső helyen várják a tavaszi folytatást. A tavaszi kezdet még messze van, bőven van ideje a csapat vezetőinek, hogy kiderítsék a gyengébb szereplés okait, és a lehetőségekhez képest felkészüljenek a szezon második felére, hogy a kiesést mindenképpen elkerüljék. — Hogyan látja mindezt az egyesület ügyvezető elnöke. Erdei Árpád, aki tizennyolc éve vezeti a vasutas sportkört? — A kézilabdának nagy hagyományai vannak egyesületünkben, hiszen ebben az évben negyedszázados múltra tekint vissza a férficsapatunk. Hosszú ideig a megyei bajnokságban szerepeltek, míg az 1991/92-es bajnoki évben százszázalékos teljesítménnyel felkerültek az NB II-be. A magasabb osztályban való szereplés még jobban felkeltette városunkban a kézilabdasport iránti érdeklődést, aminek az lett az eredménye, hogy ma már igen szép számú nézősereg előtt játsszák meccseiket. Nos, ezzel a kis kitérővel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a gyenge őszi szereplés ellenére nagyon fontos, hogy a csapat bennmaradjon az NB II-ben. — Ön szerint mi az oka annak, hogy jelenleg az alsó régióban helyezkedik el a gárda? — Már a bajnokság elején rossz előjelekkel indultunk. Az országos szövetség olyan szigorítást vezetett be, miszerint az NB Il-ben megtiltotta a külföldi játékosok szerepeltetését. Ez bennünket nagyon érzékenyen érintett, mivel kénytelenek voltunk megválni Novikov Szergejtől, aki közönségünk kedvence, és csapatunk meghatározó játékosa volt. Aztán távozott a csapattól Tilaji jobbszélső és Kérészi átlövő. Bőcsre, illetve Kisvárdára igazoltak el. A pótlásuk viszont nem járt sikerrel. Egyedül egy fiatal játékos érkezett az NYKC-tól Bujárszki személyében, de ő még nem jelent erősítést. — Mi várható a folytatásban? — Az említett nehézségeket figyelembe véve nehéz mérkőzések várnak a fiúkra a tavaszi szezonban, amit tovább súlyosbít az átlövő Molnár sérülése is. Őt november elején a kezével műteni is kellett. Kétségtelen, hogy a csapat játékosállománya a korábbi évekhez képest jelentősen meggyengült. Azonban ismerve a többi csapat játéktudását, a jelenlegi gárdát képesnek tartom arra, hogy kiharcolják a bennmaradást. A sorsolásunk is kedvezőbb, mint ősszel, hiszen hatszor játszunk hazai pályán és ötször idegenben. Természetesen nem mondunk le arról sem, hogy a tavaszi szezon kezdetéig megerősítsük a játékosállományt. —fuli— Kulcsár és Kocsik a válogatottban Jól kezdődött az év a nyíregyházi Kölcsey DSK-NYSI kézilabda-szakosztályának. Az NB I B-s csapat két kitűnősége, Kulcsár Anita és Kocsik Viktória meghívást kapott a magyar junior válogatottba. A napokban egyhetes edzőtáborozáson vesznek részt Pécsen, mivel a válogatott készül a június első napjaiban megrendezésre kerülő világbajnokság selejtezőjére. Ennek az összetartásnak az is célja, hogy Laurencz László szövetségi kapitány összeállítsa a végleges keretet. Bízunk benne, hogy a két nyíregyházi ké- zilabdás lány stabil tagja lesz a válogatottnak. —fullajtár— A világ legerősebb embere Ki ne ismémé Fekete Lászlót, aki hatalmas termetét, óriási testi erejét kihasználva a legutóbbi — tavalyi — A világ legerősebb emberei viadalon első lett? A sajtóban, rádióban és televízióban nagyon népszerű sportolóval szilveszterkor beszélgettem Leányváron található presszójában egy pohár üdítő mellett. —Mikor és hol születtél? — 1958. január 28-án láttam meg a napvilágot egy Veszprém megyei községben, Őrsiben. Most éppen Dorogon lakom. —Jelenleg mivel foglalkozol a civil életben? — Pillanatnyilag erőművészként tevékenykedem az országon belül. Van egy egyórás órás show-műsorom, melyet különböző fellépéseken, rendezvényeken, népünnepélyeken adok elő. Hála istennek, elég sok helyre hívnak, s ebből élek. Ezenkívül ezt a kis presszót nemrégen nyitottam azzal a céllal, hogy a megélhetésemet és a külföldi versenyeken történő részvételeimet biztosítani tudjam, mivel nincsenek szponzoraim. — Néhány szót hallhatnék a méreteidről? Gondolok itt elsősorban a testsúlyodra, magasságodra, karodra. — Százkilencvenkét cm és 139 kg vagyok. Mellbőségem 147 cm, 53-as a karom, 74-es a combom. Azt hiszem, ezekből az adatokból a hozzáértők már össze tudják rakni, hogy mekkora lettem az évek alatt. — Mennyi naponta a kalóriafogyasztásod? — Ez nagyon sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy milyen versenyre készülök, mekkora volumenű megmérettetésre. Ha világbajnokságra, akkor sokat eszek, egyébként máskor lapítok, egy átlagember kajájával elvagyok. A világviadalok előkészületeinek időszakában több kiló húst, gyümölcsöt fogyasztok. — Sokat edzel? — Ezt a lehetőségek határozzák meg. Sajnos a pénzhajhászásra csakúgy mint más, nagyon sok időt pocsékolok. Átlagban négy és fél órát erősítem magam napról napra. Ez szerintem elegendő, mert most már nem úgy mint régebben, kicsivel és sokat, hanem kevesebbet, de nagyon nagy súlyokkal tréningezek. — Felsorolnád a sportban eddig elért eredményeidet? — Háromszor nyertem meg Visegrádon a Toldi-versenyt, megkaptam a Magyarország örökös Toldi Miklósa címet, utána többet nem indulhattam ezen az erőpróbán. A világ legerősebb emberei versenyen először nyolcadik, majd ötödik, s hatodik lettem. Aztán egy Európa-bajnoki és Világ Kupa győzelmet követően világbajnoki elsőséget szereztem. —Azoknak, akik nem tudnák, hogy miből is tevődik össze, milyen versenyszámokból áll A világ legerősebb emberei viadal, az érdekesebbjeit elevenítsd föl! — A látványosabbak a kamionhúzás, farönknyomás. golyók dobálása és autók borongatása. Ezek különösen vonzzák az embereket, külföldön több tízezren kíváncsiak rá. — Hogyan kerültél ki erre a versenyre? — Ne gondolják, hogy a visegrádi Tol- di-viadalokon nyújtott teljesítményeim végettjutottam szóhoz sok külföldi nagymenő között. Nem akarok senkit megbántani, de az egy karalábé kupa ehhez a nemzetközi találkozóhoz képest. Én abban az időben, mikor megnyertem a „Toldit”, otthon saját magam szórakoztatására másfél mázsás malomköveket dobáltam. Amikor én a visegrádi erőpróbán indultam, ott csak ötven kilogrammot kellett emelgetni, szóval az nem volt nehéz. Tudomást szereztek arról az angolok, hogy létezem, s tudván, hogy hatalmas súlyú köveket hajigálok, kértek egy filmanyagot rólam, amit kijuttattam nekik, és rögtön ezután meghívtak. — Anyagilag honorálják a sikereidet? — Sajnos, sem erkölcsileg, sem anyagilag nem ismerik el eredményeimet ebben az országban. —Jövőre indulsz? — Igen, már több szerződést is aláírtam nemzetközi versenyekre. Ugyanúgy a magyar címert viselem mint eddig, de azt hiszem, most már az országnak is kellene valamit tenni, nem csak nekem. — Milyen terveket forgatsz a fejedben? — Minél több versenyen akarok indulni. Azt felelőtlenség volna mondani, hogy mindegyiket, amelyiken rajthoz állok, megnyerem, mert azt nem lehet kijelenteni soha. Az benne van a pakliban, hogy jöhet egy rossz nap, és el lehet veszíteni akár egy világbajnokságot is. Ennek ellenére szeretnék mindenhol jól helyt állni még vagy öt esztendeig, és azután abbahagyom az „erős- ködést”. — Nagyon sok sikert kívánok neked az elkövetkezendő hónapokban, években, a magánéletben és a sportban egyaránt! — Köszönöm, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy boldog új évet kívánjak az Új Kelet készítőinek, és valamennyi olvasójának.
