Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 5. szám
KÖZELKÉP 1995. január 6., péntek F kategória terheit évekig kell majd cipelni, de muszáj fizetni A koalíció ki fogja bírni a négy ével Az Új Kelet nyíregyházi melléklete, a Közelkép és a Jonatán rádió közösen kívánja tájékoztatni a közvéleményt Nyíregyháza közéletéről, elsősorban a közgyűlés, az önkormányzat tevékenységéről. Terveink szerint keddenként a rádióban beszélgetünk majd az önkormányzati képviselőkkel, a hivatal és a város intézményeinek vezető munkatársaival, a bizottságok vezetőivel és a tagokkal, a pártok képviselőivel. E beszélgetések szerkesztett változata péntekenként megjelenik a Nyíregyházi Közelkép hasábjain is. Munkánkhoz kérjük az olvasók és hallgatók segítségét is, oly módon, hogy írják meg vagy telefonon mondják el, kikkel beszélgessünk, mire lennének kíváncsiak. Itt most a Jonatán rádióban elhangzott első beszélgetést olvashatják, melynek résztvevői a nyíregyházi közgyűlés városvezetésre szerveződött koalíciójának frakcióvezetői: Bartha László az SZDSZ, Tarnavölgyi György a Független Képviselők Egyesülete és lukacs István az MSZP képviseletében. — Érdekes a várost irányító koalíció, ami elég nehezen, hosz- szas tárgyalások, taktikázások után jött létre. Voltak olyan hírek, hogy az MSZP, amely a legtöbb képviselővel rendelkezik a közgyűlésben, megpróbálja megosztani elsősorban a függetleneket, és a tőlük leválasztott képviselőkkel, valamint az SZDSZ-szel alkot majd szövetséget. Mit szól ehhez Tukacs István? — Ezeknek a híreknek van valóságalapjuk, de nem egészen így igazak. A hosszas tárgyalásoknak az volt az oka, hogy meg kellett próbálni közeledni minden bejutott párthoz, és meg kellett nézni, hogy kiben mennyi a hajlandóság arra, hogy egy városvezető koalícióban részt vegyen, ki kivel, milyen alapon kíván szerveződni. Ez hosszú időt vett igénybe. Azt sem kell takargatni, hogy a nyíregyházi közgyűlés megalakulása valamilyen módon függött a megyei közgyűlés létrejöttétől is, hiszen a politikai pártok mindkét helyen érdekeltek. A Független Képviselők Egyesületétől mi nem szándékoztunk leválasztani képviselőket, hanem azt próbáltuk kitapasztalni, hogy egységes-e a frakció. Megállapítottuk, hogy egységesek, így hát kezdeményeztük velük az együttműködést. — A koalíció két pártja azonos a két kormánypárttal. Ennyire nagy a pártfegyelem? Mi erről Bartha László véleménye? — Nincsenek központi irányelvek, de természetesen kihat a parlamenti koalíció is a vidéki önkormányzatokra, de ha megnézzük, hogy az országban milyen koalíciók jöttek létre, nagyon színes palettát látunk. Itt, Nyíregyházán az elmúlt négy évben olyan korrekt kapcsolat alakult ki nemcsak a szocialistákkal, hanem az önkormányzatban tevékenykedő valamennyi párttal, hogy semmi nem volt kizárt. Mi először azt szerettük volna, hogy ha egy másik liberális párt (a Fidesz) vagy a KDNP — amelyek a parlamentben ellenzékben vannak — bekerülne a város vezetésébe, és egy kicsit megbontaná a parlamenti képet. Sajnos, a két említett párt egyike sem vállalta azt a felelősséget, amivel a mai gazdasági környezetben számolni kell. Ugyanakkor a függetlenek nagyon jól szerepeltek a választásokon. Azok a pártok, amelyek nem hajlandók elfogadni a választópolgárok ilyen döntését, azok nem képesek arra, hogy vezessék ezt a várost. — Ebből rögtön következik a Tarnavölgyi Györgynek szóló kérdés is. Ha a függetlenek pártokkal léptek koalícióra, akkor már nem is annyira függetlenek. Valóban így van ez? — Ez egy érdekes kérdés. Éppen ma kaptam egy zord hangú levelet az Új Kelet egyik olvasójától, aki keményen leteremtett emiatt a koalíció miatt, mondván, hogy miféle függetlenek vagyunk mi így? Azt hiszem, felesleges mentegetőznünk. Bartha László említette az előbb — és mélységesen egyetértek vele — hogy itt a választók akarata érvényesült akkor, amikor kilenc képviselői helyet biztosítottak nekünk. A választók akaratának tartjuk azt is, hogy mi beléptünk ebbe a koalícióba, éppen a létszámunk miatt. Ha ket- ten-hárman lennénk, akkor az azt jelentené, hogy nem vállalhatunk irányító szerepet. Viszont, hogy ennyien lettünk, jelzi, a választók azt akarják, hogy mi komoly súllyal szóljunk bele a város vezetésébe. Mi tehát készek voltunk a koalícióra, arra, hogy a város vezetéséből felelősséget vállaljunk. A felelősség szó hangsúlyozása ebben a gazdasági helyzetben különösen indokolt. Amikor az anyagi és egyéb lehetőségek ilyen szűkösek, ott aligha lehet diadalmenetre számítani. A hármas koalíció 72 százalékát jelenti a közgyűlésnek... — ...és ez azt jelenti, hogy elsöprő többség, és a többiek szóhoz sem juthatnak. — Ez fölmerülhetne akkor, ha három párt lenne koalícióban, és akkor valamiféle pártdiktatúrát próbálhatnának megvalósítani. A kilenc független képviselővel- azonban inkább városérdekű ez a koalíció. — Hajói értem, akkor a függetlenek jelentik a mérleg nyelvét? — Ez is benne van a dologban. Mi az ellenzéki pártok bizalmát is bírjuk, hiszen velünk szemben nincsenek sem ideológiai, sem politikai averzióik. Ők talán úgy érzik, hogy könnyebben meg lehet rajtunk keresztül teremteni azt a konszenzust, ami feltétlenül szükséges a mai helyzetben. —A helyhatósági választásokat minden párt—saját értékelése szerint — nyertesként élte meg, így értékelte ezt az SZDSZ is. Nyíregyházán viszont két jó nevű jelöltjük, Felbermann Endre és Poroszka Ottó egyéniben kikapott, és csak „csapatban” sikerült a közgyűlésbe jutnia. Nem nehezíti-e ez az SZDSZ helyzetét? — Nem érzem, hogy ez nehéz helyzetet jelentett volna — válaszolja Bartha László. —- Az előző önkormányzatban negyvenből hat, a jelenlegiben a harminchatból öt képviselőnk van. Ez azt jelenti, hogy megtartottuk pozíciónkat. Viszont azt sem tagadom, hogy mi hat-nyolc képviselőre számítottunk, tehát a saját elvárásainkhoz képest, meg kell vallanunk, alulszerepeltünk. — Hogy értékeli Tukacs István az MSZP szereplését ? —Nagyon örültem, amikor megtudtam a végleges eredményt, hiszen még saját pártomon belül is kétkedve fogadták a tíz-tizenkét képviselőre vonatkozó jelzéseimet. Az utóbbi szám jött be, ez Nyíregyházán egyértelmű győzelmet jelent. Nem következett be az a fajta nagy váltás, mint kilencvenben, amikor a kormánykoalíció pártjai tragikusan elbukták a helyhatósági választásokat. Bár az előzőekben a győzelem szót használtam, áin harminc százalékunk egyáltalán nem azt jelenti, hogy az önkormányzatban feltétel nélkül tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, de — megörülve ennek a bizalomnak — partnereket kerestünk és találtunk. Reméljük, hogy négy év múlva anélkül állhatunk majd fel, hogy a koalíció megbomlana. Nagyon hiszek abban, hogy tudunk a városért tenni. — Ehhez annyit hozzátennék — szól közbe Tarnavölgyi György, — hogy már most jönnek a vészmadarak, hogy ez a koalíció hamar megbukik majd. Én. a tények ismeretében és optimizmusom birtokában, azt mondom, ki fogunk tartani négy évig! — Az Új Kelet szerdai számában a Poroszka-talánv című írás szerint Poroszka Ottó még mindig nem tette le képviselői esküjét. Azt beszélik: talán nem is akar képviselő lenni. Bartha László szerint is így van ez? — A végleges választ szerintem Ottónak kell megadnia. Szerencsétlen dolog, de nem tartózkodott Nyíregyházán abban a két lehetséges időpontban, amikor le lehetett volna tenni az esküt, de az sem titok, hogy gondolkozik azon is. esetleg most háttérbe vonul. Ebben még nincs végleges döntés, szerintem a következő nyíregyházi közgyűlésen pont kerül az i-re, és kiderül. hogy Ottó marad-e, vagy más jön helyette. A döntés az ő kezében van. —A tárgyalások során elég sok „húzd meg-ereszd” meg volt. Az MSZP sem tudta kikerülni a saját ügyét. A „Berencsi-ügy" arról szól — ahogy tudom —, hogy Berencsi Gyula, aki jó közgazdász és sikeres vállalati vezető, kapott egy ígéretet pártjától, hogy egy bizottságnak lesz a vezetője. Aztán mégsem így alakult... — A koalíciós tárgyalásokon az volt az álláspontunk, hogy az MSZP a városfejlesztési és a városüzemeltetési bizottságokat szeretné „elnökölni”. Az ellenzék álláspontja viszont az volt, hogy nagyon szeretnék, ha a városüzemeltetési bizottság élén ellenzéki képviselő, nevezetesen Tormássy Géza állna. Ez a frakciókon belül nem mindenkinek találkozott az egyetértésével. Hosszas egyeztetés után elfogadtuk az ellenzéki álláspontot, azzal a feltétellel, hogy ebbe a bizottságba egy további MSZP-s tagot delegálunk, valamint mi adjuk a pénzügyi bizottság alelnökét is. Ezt a partnerek és az ellenzék egyaránt elfogadták. Ennek az a tanulsága, hogy párton belül és kívül egyaránt nehéz olyan megállapodást kötni, hogy az mindenkinek jó legyen. Viszont mégiscsak sikerült meglehetősen széleskörű konszenzusra jutni, hiszen a harmincöt jelenlévő egy-két ellenszavazattal fogadta el az alpolgármestereket és a bizottsági elnököket. —Közérdek a közérzet—mondja mai műsorunk mottója. Az állampolgárok közérzetét gyakorta irritálja az, hogy különböző pletykák terjednek a képviselők jövedelméről. Tarnavölgyi György frakcióvezető, bizottsági alelnök, egy másik bizottságban tag és persze képviselő. Mennyi a járandósága ezért a négy funkcióért? Igaz az, hogy ezért már százezer forint jár? — Bár úgy lenne! Hiszen ha ennyit adhatna, akkor gazdag lenne a város. Törvény írja elő azokat a határokat, amelyeken belül gondolkodni lehet. A közgyűlés jóváhagyta a polgármester fizetését, ami a miniszteri alapfizetés 90 százaléka, ez bruttó 120 ezer forint. A törvény szerint egy képviselő, aki nem tagja bizottságnak, ennek maximum 25 százalékát kaphatja (30 000 Ft — a szerkó. Ha valaki több funkciót is ellát, csak egyért vehet fel tiszteletdíjat, ez lehet a legmagasabb kategória. Ez a frakcióvezetők és a bizottsági elnökök járandósága, a polgár- mesteri fizetés 40 százaléka. Maradva az én példámnál, én a frakcióvezetésért kapok 48 000 forintot bruttóban, az összes többi funkcióért nem vehetek fel tiszteletdíjat. A bizottsági alelnökök 35, a tagok 30 százalékot kapnak. Vannak még adható természetbeni juttatások is, ezekben még nincs döntés, de újságelőfizetés, parkolókártya és fürdőbérlet került szóba. — Meglehetősen felkavarta a nyíregyháziak kedélyét is a pedagógus F kategória bevezetése körüli hercehurca. A megoldás anyagi és erkölcsi terhei az új önkormányzat első kemény próbatételét is jelentik. Mit lehet tenni? — Sajnos igazán jót nem lehet tenni — válaszol először Tukacs István. Nincs vitánk abban, hogy a pedagógusok F kategóriájának bér- növekményét ki kell fizetni. Ez nagyon meg fogja terhelni a költség- vetést, hiszen a kifizetéshez valószínűleg hitelt kell majd felvenni. A folyamatban lévő pereket sorra nyerik a pedagógusok. A pereskedés munkát, fáradságot, idegeskedést jelent mindenkinek. Ugyanakkor az F kategóriás bérek kifizetése nem tudja feloldani az iskolákban lévő feszültséget, ami most majd úgy jelentkezik, hogy az intézmények vezetői nem tudnak majd differenciálni a kiemelkedően jól és a kevésbé felkészült munkatársak, a hatékony vagy a gyenge munka között. Az intézmények vezetői ennek felelősségét nem származtathatják vissza az önkormányzatra. — István nagyon szépen összefoglalta a dolgot — folytatja Bartha László. — Számunkra is egyértelmű, hogy egy bírósági döntés után, amely másodfokon is a felperes pedagógusoknak adott igazat, az ön- kormányzat semmivel nem több, mint bármelyik magyar állampolgár, a bírósági döntést nekünk is végre kell hajtani. Természetesen azt is látom, hogy ez milyen terheket ró majd az önkormányzatra. Ezt —nem valószínűleg, hanem — biztos, hogy hitelből kell majd megoldani. A pedagógusok alapfizetésének január 1-jével történt emelkedése pedig további terheket jelent. A hátralékok és a jövőbeni F kategóriás kifizetések azt jelentik, hogy ’95-ben és ’96 -ban Nyíregyházán nagyon visszafogott és minimális fejlesztésre számíthatunk, mégis viselni kell ennek a terheit. — A függetlenek is így látják? — Ezt másképp nem lehet látni! Feltétlenül ki kell fizetni, ha nem is egyszerre, hiszen az képtelenség lenne. Megkell találni a mindenkinek megfelelő ütemezést. Minden pedagógusnak hozzá kell jutnia a jussához, annak is, aki nem nyerte meg a perét, sőt annak is, aki nem perelt. Ez nem egyszeri teher a városon. Ezeket a fölemelt béreket évről évre fizetni kell, ami azt jelenti, hogy a város költségvetésére ez minden évben rárakódik, sőt, emelkedő mértékben. A most folyamatban lévő pereket is gyorsan meg kell állítani, hiszen ezeknek is jelentős költségeik vannak. — Ha ez a teher ennyire blokkolja a fejlesztéseket, lehet-e valamilyen más forrást találni? Bartha László : — Pillanatnyilag az az egyetlen lehetőség, hogy a kormánytámogatásokból az önkormányzat megpróbál lecsípni állami pénzösszegeket, és ehhez hozzáteszi a maga kis részét. Az előző önkormányzat adott be a vízügyi alaphoz, valamint a szemét elhelyezésére egy pályázatot. Jó lenne, ha ezeket sikerülne megnyerni. Ha a törvények lehetővé tennék, hogy az útalapra megyei jogú város is pályázhasson, akkor útépítésre is hozhatnánk állami pénzeket. Itt nagy feladata lehet az országgyűlési képviselőknek! — A városnak tehát jelentős bevételekre van szüksége. A lakosság már így is rnigyon meg van terhelve. Mi tesz a helyi adókkal? Tukacs István: — Nagyon kényes kérdés. Nem lehet kimondani, hogy nem fogunk helyi adókat bevezetni, hogy a meglévőket nem emeljük.Az iparűzési, az idegenforgalmi adó emelése növelné a bevételeket, a kommunális adó bevezetése a szemét- szállítási díjak elmaradása miatt segítene a városon. Ezek a lehetőségek, és a kolaíciós tárgyalásokon nem zártuk ki azt, hogy adókat emeljünk. Arról, hogy ezek mértéke milyen lesz, kiket érintenek, és mikor vezetnénk be, még hosszas tárgyalások várhatók a partnerek és a szakemberek között. — Talán még az adókról annyit — szól közbe Tamavölgyi György —, hogy miután már 1995-ben járunk, erre az évre már nyilván nem fogunk emelést és új adót bevezetni. — Azt olvastam Tukacs István egyik nyilatkozatában, hogy a jövőben nem lesz hatpárti egyeztetés. Mire vonatkozik ez? Másik kérdésem mindannyiójukhoz: lesz- e önöknek „koalíciós miniszterelnök-helyettesük” , vagy valamilyen más módon egyeztetnek majd, és mit egyeztetnek most? — Pontosítanék — mondja Tukacs István. — Az idézett cikkben az szerepel, hogy nem kívánjuk folytatni az úgynevczeli hatpárti egyeztetés intézményesített mechanizmusát. Ez a múltban abból állt, hogy a polgármester a hat párt képviselőivel folyamatosan egyeztetett bizonyos döntések előtt. Most a szerepek már az első közgyűlésen világosan elkülönültek. Van egy koalíció, amely vállalta a vezetés felelősségét, terhét és örömét, majd kiderül, miből mennyit. Van egy csoport, amelyik kívül maradt ezen a körön. így elsősorban a koalíciós partnerek közötti egyeztetés a legfontosabb, ami nem zárja ki azt, hogy az ellenzékkel is egyeztessenek a tisztségviselők, a koalíciós partnerek, vagy valamennyien együtt. Most a koalíciós megállapodáson végezzük az utolsó simításokat, valamint a költségvetés ügyeiről tárgyalunk. — Bartha László ? — Lehet, hogy Istvántól egy kicsit többet tudok, most jövök a Városházáról. A polgármesterasszony a város ügyeit alapjaiban meghatározó döntésekbe be akarja vonni az ellenzék képviselőit, ám ők nagyon szétaprózódott csoportokból állnak. Ez azt jelenthetné, hogy egy egyeztetésen legalább tíz embernek kellene ott ülnie, ami azonban veszélyeztetné a működést. így az ellenzék — javaslata szerint — a fontos döntések előtt két közös képviselővel venne részt az egyeztetéseken. A koalíciós megállapodásból pedig azt ragadnám ki, hogy terveink szerint különösen fontos kérdésekben — például a költségvetésben — a három frakció, előzetes egyeztetés alapján, egyformán szavaz majd. — Tarnavölgyi György? — Azt szeretnénk, ha a koalíciós egyeztetéseken, és nem a közgyűlésen folynának az igazi, kemény, ha úgy tetszik, vérre menő viták. Ha ez a koalíciós egyeztetés eredményes, akkor jó döntések hozhatók. Mi is azt gondoljuk, hogy bár elvileg ekkora többséggel az ellenzék megkerülhető lenne, azonban a valóban fajsúlyos kérdéseknél, éppen az állampolgárok érdekében, ezt nem szabad megtennünk, hiszen így nem lenne korrekt a dolog. — A koalíció tehát komolyan gondolja, hogy közérdek a közérzet, az állampolgárok jó hangulata. Nagyon rövid válaszokat kérnék arra, hogy Önök milyen érzéssel vállalták ezt áz igazán nehéz és nem túl hálás feladatot? Tukacs István? — Némi félelemmel.- — Bartha László? — Felelősséggel. — Tarnavölgyi György 9 — Nagy várakozással. (Kézy)
