Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 5. szám

1995. január 6., péntek KÖZELKÉP ®Éip • J-Á ; Zárva a nyáron oly kedvelt Tófürdő A park fái alatt ilyenkor is jólesik a séta Tűzoltógondolc jubileum után A városi tűzoltóság udvarának rendjét legfeljebb csak az ide-oda repkedő kismadarak törik meg, az biztos, hogy katonásan sorakoznak a tűzoltóautók, s a kert is gondos kezek nyomára utal. Bár a múlt évben ün­nepelhették fennállásuk 110. évfordulóját, az 1994- es évet mégis szomorúan zárták. — Gyakorlatilag sem­milyen béremelésre nem került sor az elmúlt évben, sőt, a november, decembe­ri hónapban azt is megér­tük, hogy az étkezési hoz zájárulást sem tudtuk kifi­zetni dolgozóinknak. Óri­ási költségvetési megvonás is terhelte a munkánkat, s év végére ott tartottunk, hogy gázolajra is elfogyott a pénz — árulta el Pernyák Sándor őrnagy parancs­nok. — Azt hiszem, ezzel or-, szagos problémát érintünk, hiszen a televízióban is gyakran hallani lehetett, hogy kezd ugyancsak ve­szélyessé válni a tűzoltók munkája. A gond csak az, hogy nem a tűz miatt, hanem az anyagiak miatt elhanyagolt állapo­tú műszaki felszereltség az oka a balesetveszélynek. — Ez így is van, s jómagunk sem kaptunk 1994-ben a központi for­rásból egy fillért sem a fejlesztésre, így közérdekű felajánlások befize­tése révén pályáztunk új gép­járműfecskendőre, s hatmillió forin­tot sikerült is összegyűjtenünk. El kell hogy mondjam, ennek jelentős részét, mintegy ötmilliót a nyíregy­házi önkormányzat biztosított. Fel­ismerték ugyanis, mennyire fontos egy ilyen közszolgálati intéz­ménnyel az évről évre történő tech­nikai fejlesztés. Segített a Prímagáz is, amely közel kétmillió forint tá­mogatást adott, s így vannak most modem kézirádióink, karbantartási s különböző speciális eszközök, gázmérő műszerünk, melyek az eredményes munkát segítik. — Persze az ilyen bátorságot igénylő szakmát meg is kell fizetni. Ezzel szemben a 13. havi fizetésük­nek csak a felét kapták kézhez a tűz­oltók is, többek között, karácsony előtt. — Nagyon érzékenyen érintett bennünket, s azt hiszem, újabb fe­szültségekhez vezetett ez a dolog. Elgondolkodtató ugyanis, hogy egy fiatal tűzoltó felszerelési költsége, kiképzése több mint félmillió forint. Ugyanakkor a havi nettó illetménye 15-16 ezer forint. Nem sokkal több ez a huszonöt éves munkaviszony után sem, s mindössze huszon- kétezer forintért kockáztatja az éle­tét nap mint nap. Emellett 24-48 órás készenléti szolgálatot teljesít, és veszélyességi pótlék nincs. A pesti tűzoltóbalesetek tudatában és ilyen fizetés mellett nem megalapo­zatlan az a félelmünk, hogy a kép­zett. jó szakemberek előbb-utóbb leszerelnek. Már most többen jelez­ték, hogy nem tudnak megélni, s előbb-utóbb megválnak a tes­tülettől. — Ha elpályáznak sokan, azt hi­szem, komoly gondot okozhat, mert úgy tudom, nem nagy létszámmal működik a városi tűzoltóság. — A teljes létszám kilencvenki­lenc fő, melyből a készenléti állo­mány 86 embert jelent. Ehhez ké­pest nagy a működési területünk, hiszen ötven környékbeli település tartozik hozzánk. Erre naponta 19- 22 dolgozónk ügyel, végzi az adó­dó feladatokat: tűzoltást, műszaki mentést. Míg 1993-ban 423 tűzeset- hezv 72 műszaki mentéshez kérték közreműködésünket, addig 1994- ben 611 tűzhöz és 84 mentéshez ri­asztottak. Július és augusztus hó­napban a nagy szárazság és az ara­tás idején a tűzesetek fele, azaz 300 riasztás történt, amely óriási leter­heltséget jelentett. Hogy ez mekko­ra feszültség, jól példázza, hogy töb­ben, akik nem bírják ezt a feszített tempót, rokkantsági nyugdíjjal fe­jezik be a szolgálatot, általában szív­ás idegrendszeri problémával, moz­gásszervi bajokkal. Az ebből és a már említett problémákból adódó gondot az idei tízszázalékos bér­emelés persze enyhítheti, de meg­oldást nem jelent. — Pedig előbb-utóbb összetor­nyosulnak a felhők. Melyek a legégetőbb problémák 1995-re, ezeken túl? — Legnagyobb gondunk jelenleg annak a régi, 14 éves ADK tűzoltó­darunak az állapota, melynek elvi­leg 13 tonna a teherbírása, de saj­nos. mára már egy IFA teherautót sem tudunk vele felemelni. Ennek cseréjére központilag nem várható támogatás, a megoldást inkább ab­ban látjuk, hogy a nyíregyházi kör­zetben összefognak azok, akik ed­dig is támogatták a munkánkat. Fontos lenne egy robbanómotoros vágó-feszítő berendezés beszerzé­se is, hiszen a szajolihoz hasonló tragédiánál nem lenne elég a jelen­legi felszerelésünk. És akkor még nem említettem a szivattyút és az egyéb speciális eszközöket, me­lyekre szert kellene tennünk. — Persze nehéz úgy takarékos­kodni, ha nincs is miből... —- Valóban nehéz, de dolgozó­ink a belső karbantartási munkák­ba besegítettek, így legalább arra nem költöttünk. Az idén azonban elkerülhetetlen lesz a gázolaj kút­oszlopok cseréje, és nem feledkez­hetünk meg a régi (1952-ben épült) szertár padozatának felújításáról és az üzemanyagtároló rekonstrukció­járól, hiszen lassan már a kivonulá­sokat veszélyeztetik. Az idei év emellett tartogat még egy biztos változást számunkra, hiszen egy korábbi törvény és kormánydöntés alapján július 1-től valószínűleg ön- kormányzati irányítás alá kerülünk. Ettől csak azért félünk, mert attól tartunk, hogy rossz anyagi kondíci­ókkal adnak át bennünket. Ez egy amúgy is leterhelt önkormányzatnál komoly gondokat okozhat. — Beszélgetésünk elején arra kértem, értékelje a múlt év munká­ját. Ebből, azt hiszem, nemcsak az anyagiakról, hanem a társadalmi segítőkről is illik beszámolni. — Minden településen gondos­kodni kell a tűzvédelemről, azaz létesítsenek önkéntes tűzoltóságot. A közeliség és az anyagiak miatt azonban néhány önkormányzat je­lezte. hogy inkább minket támogat. Sajnálatos módon azonban vannak olyan önkormányzatok is, ahol erre nem terjed ki a figyelem, pedig szükséges lenne, hiszen a távolság miatt nem tudunk mindenhová időben érkezni. — Szerencsére ők vannak kevesebben. —- Valóban, több példát tudok hozni a jól működő és az önkormányzatok által tá­mogatott önkéntesekre. En­nek köszönhetően elmondha­tó, hogy pályázatok útján modem gépjárművel, URH- rádióval rendelkeznek, és a technikai háttér is kielégítő. A legjelentősebb körzeti ön­kéntes tűzoltóságok, melyek­re bármikor számíthatunk Tiszavasváriban, Lljfehértón, Nagykállóban vannak, de a sorból nem hagyhatom ki az ibrányi, baktalórántházi, a bökönyi vagy a geszterédi önkéntes egyesületeket sem. Persze ők csak azok, akik hirtelen eszembe jutottak, még folytathatnám a sort. A lényeg azonban az, hogy a kisebb településeken is jelentős szerephez juthatnak, hiszen jellemző ma már, hogy a lakásokban, kft.-kben óriási értékeket halmoznak fel, melyből egy tűzeset során a gyors és szakszerű beavatkozással sok minden megmenthető. Tervezzük egyébként Rakamaz fejlesztését, ahol elkezdték az új szertár építé­sét, és rövidesen gép­járműfecskendő vásárlására is sor kerül. — Tudom, hogy a nagyvállala­tok java része megszűnt, de ott is voltak valamikor tűzoltóképzésben részesült dolgozók. — A megmaradt jelentősebb lé­tesítményekben továbbra is létezik a vállalati, munkahelyi tűzoltóság. Például a Tiszavasvári Alkaloida, a MÓL Rt., a papír- és a dohánygyár., valamint .a Taurus Gumigyár továbbra is igényes ilyen tekintetben. A szomorú azonban az, hogy sem az önkéntes, sem a vállalati tűzoltók munkája úgy anyagilag, mint erkölcsileg nincs kellőképpen honorálva, s mi is évente csak néhány önkéntes mun­káját tudjuk elismerni. — Arra kérem, ennyi rossz Mi­után hagy emlékeztessem, nem akármilyen születésnapot ültek! —Tavaly szeptember kilencedi­ké a dátum, és száztíz éves a múlt. Ennek örömére munkánk elismeré­séül a nyíregyházi önkormányzat­tól kaptunk egy emlékzászlót, mely arra emlékeztet majd minket, hogy nemcsak a hétköznapi teendőket kell ellátnunk, hanem a hagyomá­nyainkat is ápolni kell. Nem sok szervezet dicsekedhet Nyíregyhá­zán ilyen múlttal. Éppen ezért ál­landó kiállítást szeretnénk szervez­ni, ahol a régi tűzoltóereklyéket, - kincseket mutatnánk majd be az érdeklődőknek. Herczku Tünde Tűzoltási gyakorlat Bár csípős, hideg kint az idő, mégis azt javaslom, hogy sétáljunk egyet Sóstó fái alatt. Sóstó első szobra, a Korsóvivő a Krúdy Szálló előtt található. 1940-ben ál­lították fel, alkotója Halmágyi István. A szálló kőteraszával szemközt látható a Fekvő nő, Csontos László szobra, amely 1966-tól díszíti a parkot. A szökőkútnál. a hidegstrandhoz vezető sétányon egy szo­borgaléria részeként Nagy Sándor Álló nő címet viselő egészalakos kőszobra áll. Ha a csónakázótó partján kanyargó sétányon a tó északi végében fekvő szigethez ju­tunk. a keskeny csatomat átívelő karcsú híddal szemben található a Napozó nevet viselő szobor. Kérdésünk a következő: Ki az alkotója a szobornak, és mikor ké­szült? Múlt heti megfejtésünk így hangzik: Sóstóhegy 1952 óta tartozik Nyíregy­házához. A helyes megfejtést beküldők közül Gincsay György nevét sorsoltuk ki. aki postán kapja meg könyvjutalmát. Egyszerű de mutatós korlát! al látják el Nyíregyh áza több utcáján az útszegélyt ­| remélhető ilcg rgy m,eg lehet ovn i a tavasszal ki zol düh pázsitot

Next

/
Oldalképek
Tartalom