Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
4 |i 1995. január 31., kedd m n BELFÖLD m ni ÚJ KELET Nem Békésivel van baj Egy gonddal kevesebb Horn Gyula, a koalíciós kormány miniszterelnöke bizonyára megkönnyebbült, amikor Békési László pénteken közölte: az adott körülmények között nem vállalja tovább az ország pénzügyeinek irányítását. A hazai hírmagyarázók túlnyomó része a Békési—Horn rivalizálást kezdettől e koalíciós struktúra leggyengébb oszlopának tartotta, s két év volt a leghosszabb idő, melyet e kellemetlen házasság felbomlásáig adtak. A húr azonban hat hónap után pattant el, s noha látszólag megoldotta a kormányfő egyik legnagyobb gondját, Békési távozása éppúgy egy politikai gubanc megoldatlanságának a jele, mint egy csaknem ugyanolyan fontos kormánytisztségben, a kormányszóvivői poszton végrehajtott fejcsere. A nézeteltérések látszólag Békési és Hóm költött éleződtek ki. Ám a kormányon belül nem Horn, és semmiképp sem az SZDSZ-es miniszterek voltak a miniszter ellenfelei, hanem mások, mindenekelőtt az ipari tárca élén álló, s így a gazdasági csúcsminiszterségre kezdettől pályázó Pál László. Közönséges halandó persze sem a kártyákba, sem a lelkekbe nem láthat bele, de az nemcsak hírlik, hanem tény, hogy a clevelandi gazdasági konferencián Magyarországot nem a pénzügy- miniszter, hanem az iparügyi miniszter képviselte. O ment el Moszkvába is, a kapcsolatépítés másik fő irányába, s mint hírlik, ugyancsak rajta múlt, hogy novemberben, amikor az államkassza feltöltésével foglalatoskodó Békési az autóvámok azonnali emelése mellett foglalt állást, a kormány ennek ellenkezőjéről döntött. Voltak nézeteltérései a pénzügyminiszternek a kormány többi hivatalával is, de ezek a kasszakulcs birtokosának mindenkori konfliktusai voltak azokkal, akik pénzt kémek a kasszából. Ezeket a Hun- garHotels-ügy élezte ki, melyben Békési Bartha Ferencet és az azonnali készpénz- bevétellel járó privatizációt, míg a Hun- garHotels-igazgatók többsége, valamint az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetése a nem éppen kesztyűs kézzel beavatkozó miniszterelnököt támogatta. Mindazonáltal a (most már) volt pénzügyminiszter távozását képtelenség személyes rivalizálással vagy azok összegével magyarázni. Bármit mondjanak is maguk az érdekeltek, bármennyire is a privatizációs minisztérium létrehozása (azaz a pénzügyminiszter szárnyainak megnyirbálása) volt az a pont, melytől kezdve Békési lehetetlennek találta a folytatást, a konfliktus mélyebb filozófiai okokból kulminált ilyen rövid idő alatt. Békési László ugyanis nem elsősorban Horn Gyulát vagy az imént felsorolt érdekcsoportokat zavarta elképzeléseinek megvalósításában, hanem egy másik érdekcsoportot, mely Megyesi Péter volt miniszterelnök-helyettes vezetésével már a kormány megalakulása előtt egy, a mostanitól merőben eltérő gazdasági stratégia elfogadását javasolta szóban és írásban az új kormánynak. Míg Békési László kezdettől a kiadások visszafogásának, az államadósság csökkentésének, a fogyasztás korlátozásának, az adóbevételek minden áron való emelésének stratégiáját képviselte, s erre meg is kapta a jóváhagyást a kormánytól és annak mindkét alkotópártjától, Megye- siék kezdettől a gazdasági fejlődés beindításának és mielőbbi felgyorsításának stratégiáját képviselték és sugallták Hómnak. A miniszterelnök két rossz közül választhatott. Gyakorlatilag ugyanis mindkét gazdasági lobby szembehelyezkedett a részben Horn által is támogatott, úgynevezett szakszervezeti vonallal, melynek viszont mindössze egyetlen megfontolása volt: a bérből és fizetésből élők érdekeinek azonnali és minden áron való érvényesítése a társadalmi feszültségek kiéleződésének elkerülése végett. És a döntést minden jel szerint nem elvakult, hatalomvágyó bürokraták civako- dása, tehetséges és tehetségtelen, nagyképű és szerény, monetarista és fiskális szemléletű gazdasági vezetők versengése kényszerítette ki, hanem az élet. A problémák azt mondták, hogy ők nem oldódnak meg önmaguktól. Vegyük például az államadósságot, melynek mindegy, hogy Békési kezelhetetlennek ítéli, Megyesi viszont teljesen normálisnak. Békési és Megyesi között nincs vita, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya tarthatatlan, s a kormány eddigi stratégiája alkalmatlannak bizonyult a deficit mérséklésére. A rugalmas restrikció gazdaságpolitikája látszik csődöt mondani, s kényszeríti személycserére a kormányt. Békési lemondását Hornnak nem kellett volna azonnal elfogadnia, ha a kormányfő és a környezete nem látta volna maga is tarthatatlannak a helyzetet. A kérdés most az, hogy együttjár-e majd a személycsere a stratégia helyesbítésével, vagy folytatódik egy minden ízében felemás, s épp ezért mégiscsak átgondolatlannak minősülő gazdaságpolitika erőltetése. Bármilyen furcsa, \ legfontosabb most a türelem. Hogy Békési utódját megfontoltan válasszák ki, és lássák el „úti okmányokkal”. Mert az még csak érthető, hogy moszkvai és washingtoni látogatása előtt, a Hun- garHotels-botrány végkifejlete és az energetikai privatizáció előtt, egy új pénzügyi év kezdetén a miniszterelnök tiszta lappal szeretne indulni. A sietség azonban csak újabb bajt hozhat Hóm fejére. Mint ahogy nagyobb megfontoltságot igényelt volna a kormányszóvivő sebtében végrehajtott cseréje is. A kormányfő imázsával kapcsolatos nehéz feladatok hatékony megoldása az „új felállásban” éppoly bizonytalannak látszik, mint eddig. Miért? Talán azért, mert az újonnan választott emberek is „hozott anyagból dolgoznak”, ahelyett, hogy a kormány saját stratégiájához választaná ki a megfelelő személyeket. Ehhez viszont kellene — a stratégia. Bokor Pál Békési csatát vesztett A magyar kormányzat kemény vonalas erőivel vívott hosszas csörté- jében végül is alulmaradt a szocialisták reformprogramjának építőmestere — írja Békési László pénzügyminiszter távozását kommentálva a Financial Times, amely szerint a csata tétje a privatizáció ellenőrzése volt. A befolyásos brit gazdasági-politikai napilap hétfői elemzése megállapítja: Békési lemondása csak erősíti az új magyar kormány privatizációs és reformelkötelezettsége iránt táplált kételyeket. A lap azt állítja, hogy Békési László távozása olaj lehet „a máris lappangó koalíciós ellentétek parazsára, hiszen a szabaddemokraták közül mind többen nézik ferde szemmel a kormány balos irányvonalát, és Horn Gyula miniszterelnök önhatalmú kormányzási stílusát”. A szocialista párt liberális szárnyát erősítő Békési kinevezése jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az SZDSZ annak idején beadta derekát, és koalícióra lépett az egykori kommunistákkal — írja a brit lap. A Financial Times meglátása szerint a pénzügyminiszter „váratlan lemondását megrökönyödéssel nyugtázták a külföldi befektetők, akiknek már Bartha Ferenc menesztése, valamint a privatizáció és a beígért egyéb reformintézkedések késedelme is kedvét szegte”. A cikkben név nélkül idézett egyik „nyugati beruházási bankszakértő” szerint „ez a lehető legrosszabb jelzés volt a lehető legrosszabb pillanatban”. (.MTI) Határépítés Hatmilliárd forintos program A rendszerváltás után a határállomások forgalma alaposan megnőtt. Új határállomások is nyíltak, de ezek főleg határmenti, regionális forgalmat bonyolítanak le. Munkába állításuk nem oldotta meg a fő közlekedési útvonalakon lévő határállomások szűk kereszt- metszetéből adódó gondokat. A legtöbb utas ugyanis a nagyobb határállomásokat használja, ezek viszont az elmúlt évek során nem sokat változtak. Az Atlantic Sajtószolgálat munkatársa Nagy János pénzügyőr ezredest, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának helyettesét — a szakterület felelősét — kérdezte arról, milyen jelentősebb építkezéseket terveznek az ország kapuiban, s egyáltalán, lehet-e a helyzet javulására számítani. A már beindult munkálatok az ezredes szerint egy jól átgondolt korszerűsítés,i program keretében folynak. A rábafüzesi határátkelő lényegében már elkészült, a Tompán folyó munkálatoknak júniusra be kell fejeződnie. Ezek az építkezések magyar beruházási eszközökből történtek. Hegyeshalmon is folyik az új, a jövőbeni autópályához csatlakozó terminál építése, az itt folyó építkezés azonban teljes mértékben osztrák beruházás, elkészülte után viszont a magyar szervek is ezen az igen korszerű terminálon végzik majd az ellenőrzést. 1995-ben a határállomásokon az elmúlt évinél is nagyobb korszerűsítés kezdődött el. A finanszírozás fele részben a magyar költségvetést terheli, a másik részét az Európai Unió PHARE- programja támogatja. A program a következő határállomásokat érinti: Nagylak, Gyula, Ártánd, Záhony, Rajka és Rédics. A hat határállomás korszerűsítési programja egyébként mintegy hatmilliárd forintba fog kerülni. Az Európai Unió — ha úgy tetszik — a kölcsön fejében bizonyos igényeket is támaszt, ezek azonban a mi jól felfogott érdekeinket is szolgálják, hiszen Magyarország is célul tűzte ki a teljes jogú tagság elérését. A tervek szerint öt határállomás átépítését még az idén elkezdik, és 1996 végére be is fejezik. Rajka jelent kivételt, mert itt egy nagyon korszerű, autópályás határátkelő lesz, és a legforgalmasabb magyar- —szlovák átkelőhelyre egy teljesen új határállomást, pontosabban annak a felét kell nekünk megépíteni. A rajkai ütemterv igazodik az autópálya építéséhez, valamint a szlovák fél építési terveihez — ezért csak 1997-ben lehetséges átadni a forgalomnak. Nagylakon a munka már elkezdődött. A Vám- és Pénzügyőrség január közepén írta alá a szerződést a nemzetközi tendert nyert HÓDÚT Kft.-vel. A rendkívül fontos határállomás építése két fázisban zajlik. Az első lépcső munkáinak értéke mintegy 300 millió forint. A kivitelezőnek az alépítményeket, csatornázási munkákat, az elektromos kábelek lefektetését, a kamionterminál betonterületét kell elkészítenie. Sikerként könyvelhető el, hogy a pályázatot magyar vállalat nyerte el, így a beruházás során magyar munkásokat lehet alkalmazni, s a haszon is itthon marad. A szerződés szerint a kivitelezőnek hat hónap alatt kell elvégeznie az első fázis munkálatait, tehát július hónapra készen kell lennie mindennek, hogy elkezdődhessen a második szakasz, az épületek és az egyéb felépítmények építése. A Vám- és Pénzügyőrség illetékese szerint a román hatóságok is a nagylaki határállomásnak adnak prioritást, de építkeznek más átkelőknél is, a leglátványosabb formában Borson. A román fél Nagyvárad szélén egy négyszáz kamion befogadására alkalmas terminált épít — ugyancsak PHARE-támogatás- sal —, a legkorszerűbb igényeknek megfelelően. Az északi határszakaszon a legneuralgikusabb pontnak a záhonyi határ- állomás és a Tiszán átvezető híd számít, melynek felújítását már nem lehet tovább halogatni. Január közepén egy magyar tárcaközi bizottság — a Vám- és Pénzügyőrség, a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Határőrség, a Külügyminisztérium, valamint a Környezetvédelmi Minisztérium képviseletében — fontos megbeszélést folytatott az ukrán illetékesekkel. A tárgyaláson néhány konkrét megállapodás is született. Ennek legfontosabb része a záhonyi híd újjáépítésének sorsa. Megállapodást kötött a két fél arra is, hogy még az idén két határállomást — Tiszabecst és Beregsurányt — megnyitják a nemzetközi személy- forgalom előtt. Ez a lépés teljes összhangban van a magyar kormány elképzeléseivel, azonban még szükséges hozzá az 1993 februári kormánymegállapodás módosítása. A tárgyalás során a két delegáció egyetértett abban, hogy szükséges egy második teherforgalmi kapu is a két ország között. Beregsurány jöhet számításba, a feltételek pillanatnyilag azonban egyik oldalon sincsenek meg, ezért a teherforgalom szétosztására még várni kell. A záhonyi híd újjáépítésével kapcsolatban eltérőek a két ország illetékes minisztériumainak elképzelései. Az említett tárgyalásokon a szakértők abban egyeztek meg, hogy februárban a mérnökök nagyon alaposan, műszerekkel megvizsgálják a hidat. A mérések eredményét kiértékelik, s az ismeretek alapján döntenek a közlekedési szervek, hogy milyen felújítási formát választanak majd. Ezután lehet csak számítani a híd részleges vagy teljes lezárására, a felújítás megkezdésére. Április 30-ig meg kell születnie annak a döntésnek is, hogy a forgalmat hova terelik majd a hídról. A személyforgalmat Tisza- becs, Beregsurány és Barabás felé lehet irányítani, a kamionforgalom eltereléséről azonban egyelőre semmilyen döntés nem született, ez a kérdés tehát teljesen nyitott. Halász Kálmán Veszélyben a koalíció Békési László lemondása veszélybe sodorhatja a szocialista párt és a szabaddemokraták közötti magyarországi kormánykoalíciót. A szocialista Békési régóta közel állt a szabaddemokratákhoz, bírta azok bizalmát, s a szabaddemokraták az ország gazdaságpolitikájának szimbólumát látták benne — így kommentálta vasárnap késő esti hírösszefoglalójában a magyar pénzügyminiszter lemondását a franciaországi székhelyű Euronews tv- csatorna, a CNN-hez hasonló nyugateurópai hírtelevízió. — Békési László az általa irányított privatizációs programmal kapcsolatos, kormányon belüli feszültségek miatt nyújtotta be lemondását. A lépésre azt követően került sor, hogy Hóm Gyula miniszterelnök törölte egy szálloda- lánc eladását. Horn azt is fontolóra vette, hogy elveszi Békésitől a privatizáció ellenőrzésének feladatát — hangzott el az Euronews adásában. A Der Standard című bécsi lap hétfői tudósítása szerint Békési lemondása komoly kételyeket vet fel a kormány gazdaságpolitikai reformvonalának a tartósságát illetően. A tudósító, Gregor Mayer úgy foglalta össze az eseményeket, hogy Békési azután jelentette be lemondását, miután világossá vált, hogy Horn a párton belül keresztülviszi elképzelését a privatizációs folyamat szigorúbb kormányellenőrzésével kapcsolatban. Mayer megjegyzi, hogy Békési a gyors privatizáció és a szigorú pénzügypolitika híve volt. A magyarországi szocialista — szabaddemokrata koalíció hamarosan felborulhat — írja a Die Presse című bécsi lap hétfőn abban a szerkesztőségi cikkben, amely Békési László lemondásáról számol be. A lemondás az osztrák lap fogalmazása szerint váratlanul érte a frakció siófoki ülésén résztvevőket. Idézi a cikk Pető Ivánnak azokat a szavait, amelyek szerint a Szabad Demokraták Szövetsége végiggondolja, milyen következményekkel jár Békési lemondása a koalícióra nézve. A cikk hozzáfűzi: a pénzügyminiszter közel állt a koalíciós partnerhez, sőt, még a pártváltást is fontolgatta. — A szabad- demokratákkal közösen kidolgozott gazdasági programját, amely a közkiadások megnyirbálására és a privatizációra összpontosított, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank üdvözölte — fejeződik be a Die Presse beszámolója.
