Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

4 1995. január 4., szerda MAGAZIN UJ KELET Védtelen védett erdők Magyarország „erdősültsége” a háború előtt 12 százalék volt. Az elmúlt évtizedekben a mezőgaz­dasági üzemek célcsoportos támo­gatással több mint ötszázezer hek­tár erdőt telepítettek, így ma már az ország területének 18 százalé­kán, vagyis egymillió-hétszázezer hektáron van erdő A nagy értékű erdők védelme érdekében az Antall-kormány ide­jében a 3084-es határozattal előír­ták, hogy állami erdészet létesül­jön, amelyért az akkori földműve­lésügyi miniszter volt a felelős, ám ez a szervezet nem jött létre. Igaz, az erdők „gazdái” is átalakultak, többnyire részvénytársasággá, és egy idő múlta az ÁV Rt. vagyoni körébe kerültek. Erdészeti és természet- védelmi szakemberek szerint a részvénytársaság nem alkalmas környezet­és természetvédelmi sze­repre, mert profitérdekelt. A profitot pedig a fa ki­termelése biztosítja. Sok vitát váltott ki a különböző címen kijelölt erdőterületek leszakítása is. A szövetkezeti törvény szerint a tagi részarány, az alkalmazottak számára kijelölt területek és a kár­pótlás is rengeteg erdőt vitt el, pontosan hétszáz­ezer hektárt. A kárpótlási törvény ugyanis nem tesz különbséget a mezőgaz­dasági földterület és az erdő között, így a licitálás­nál mindenütt csak a föld aranykorona-értékét vették figye­lembe, a rajta álló erdőét nem. Volt, aki kétezer forintos hektáron­kénti áron egymillió forintos erdőt licitált, sőt, a negatív licit sem volt ritka, mert a parasztember elsősor­ban földet akart kárpótlási jegyé­ért. Mikor az elfogyott, „elfogad­ta” az erdőt is, de az árban mentek lefelé. A fát kitermelni — még akkor is, ha az magántulajdonban van — csak az erdő-felügyelőségek enge­délyével szabad. Sokan azonban nem vesznek erről tudomást és gyakran valósággal letarolják az er­dőt, még a védett területeken is. Az esztelen vágás és a telepítés hiánya az oka, hogy az erdők életkorát illetően hullámvölgyben vagyunk. Az összes erdőterület 7,6 száza­léka védett vagy fokozottan védett, s ezek a területek is veszélyeztet­tek. A közelmúltban az Alkot­mánybíróság foglalkozott az erdők kérdésével, és az 1994-es 24. ha­tározatában megállapítja, hogy a védett erdők jogszabállyal biztosí­tott területe nem csökkenhet. Vé­dett erdőt nem lehet kijelölni sem tagi részaránynak, sem alkalmazot­ti alapba, sem kárpótlásra, és me­zőgazdasági művelés sem kezde­ményezhető rajta. Bővizű forrásaink sorsa Hévizekben gazdag országnak számítunk, de vajon forrásvi­zeinket mennyire használjuk ki napjainkban? Mintdr. Ákoshegyi György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője el­mondta, Magyarországon 1200 termálkút van, olyan, amelynek forrásából 26 foknál melegebb víz tör fel. A számon tartott ku­tak 50 százaléka azonban nem termel. A működő kutak jelentős része úgy minősül gyógyforrássá, hogy vizük legalább egy gramm ásvá­nyi anyagot is tartalmaz literen­ként. De, hogy ezeket gyógyvíz­zé nyilvánítsák, ahhoz nálunk igen szigorú és többszöri vizsgálat is szükséges. Az országban jelenleg több mint 450 gyógyfürdő működik, egy részükben gyógyító tevékeny­ség is folyik. A fürdők elég egyenletesen oszlanak el hazánk területén, az Alföldön éppúgy megtalálhatók, mint a Dunántúlon vagy az északkeleti országrész­ben. Hajdúszoboszló és Bükfürdő, Harkány és Hévíz vagy Zalakaros nemzetközileg is ismert. Kevésbé az viszont Eger, Végardó, Igái és Mesteri vize. Számos híres forrásvizünk pa­lackozva is forgalomba kerül. Mindegyikről tudjuk, hogy me­lyik betegség ellen ajánlatos. A Rudas fürdő forráscsoportjánál például naponta emberek százai jelennek meg, és vagy helyben isznak, \ag> kamuikban viszik haza a gyógyvizet. A Hungária forrásból például gyomorbetegek vesznek. Az Attila kénes vize a légzőszervi hurutok, gyomor- és bélpanaszok ellen ajánlatos, a luventus pedig a magas vérnyo­más ellen hoz enyhülést, és mond­ják, hogy jó a korai öregedés és a köszvény ellen is. De nemzetkö­zi híre van a balatonfüredi keserű forrás vizének, a margitszigeti ás­ványvíznek, a Mirának, a Ferenc Józsefnek. Korábban milliónyi palackkal szállítottak külföldre ezekből a vizekből, de napjaink­ban, ki tudja milyen kereskedel­mi meggondolásból, inkább be­hoznak gyógyvizeket az ország­ba. A hazainak a belföldi forgal­ma és az exportja is visszaesett. Pedig a magyar forrásvizek gyó­gyító hatása elismert, s ugyanak­kor jóval gyengébb minőségűeket is behoznak. Előfordult már, hogy az egészségügyi hatóságnak egész tétel forrásvízimportot vissza kel­lett fordítania. Kastélysorsok Nemzeti örökségünk romokban Magyarországon mintegy 1500-2000 kastély, vár, kúria ta­lálható. A műemlékvédők közel 780 kastélyt tartanak nyilván. Az úgynevezett kastélyprogram — az értékek megőrzésére és megóvására — 1980-ban indult el, mert nemzeti örökségünk eme csoportjának jelentős része rossz állapotban volt, főleg ott, ahol egyáltalán nem használták azokat. De igen jelentős károkat okozott a rossz hasznosítás is. Köztudott, hogy laktanyák, ipa­ri és mezőgazdasági üzemek, szociális otthonok kaptak helyet e kastélyokban. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal igazgatója, dr. Fejérdy Tamás elmondta, hogy az 1981- es kastélyporgram 26 üres és 32 rosszul hasznosított kastély felújí­tását tűzte célul, de végül is en­nek többszörösét mentette meg. Idetartozik például a nagycenki Széchenyi-, valamint a seregé- lyesi Zichy-Hadik-kastély is. A kastélyprogramban kiemelt helyet kapott és kap ma is a gödöllői ki­rályi Grassalkovich-kastély. Kü­lönleges helyzetét mutatja, hogy hasznosítására közhasznú társa­ság átal ke­zelt alapít­ványt hoz­tak létre. Egyes el­képzelések szerint a gödöllői kastélyt tel jes egészé­ben luxus- szálloda­ként kelle­ne haszno­sítani. Ezt a tervet azonban el- vetették. mert veszé­lyeztetné a műemléki értékek vé­delmét, és a nagyközönség sem látogathatná a kastélyt. A felújítás most is folyik, a cél olyan épületegyüttes kialakítása, amelynek új szállodai része biz­tosítaná a múzeumi, nonprofit épületek fenntartását, állagának megőrzését. A díszterem és a lo­varda, valamint az istállók már el­készültek, egyes termek látogat­hatók is, sőt eseti rendezvények­re igénybe vehetők. A kormány ál­tal bizto- s í t o t t cgymilli- árd forint — 1996- ig — ren­delkezés­re áll, eb­ben az évben mintegy 400 mil­lió forin­tot fel is használ­nak. 1994. október 30-án a kastély­ban mű­soros progra­mot rendeztek a Korona Pódium részvételével, ahol a IV. Magyar Telefonkártya Tőzsdejátékot is megtartották. Ennek főszerep­lője az ADDETUR Alapítvány, amely a mozgássérült emberek oktatásával, egzisztenciateremté­sével foglalkozik. Ugyanitt a kas­tély felújítására felajánlott képek sorsolásos aukcióját is megtart­ják. A műemlékvédelem tavaly ki­emelten foglalkozott az edelényi, a fehérvárcsurgói, az oroszlányi, a majkpusztai és az óbudai kas­télyok felújításával és állag- megőrzésével. Nemzetközi vonatkozásai is kialakulóban vannak a kastély- program jelenlegi szakaszának. A Nemzetközi Alapok az Euró­pai Örökség Megőrzésére Ala­pítvány a francia kastélyláncok felújításán túl a „visegrádi orszá­gokat” is bekapcsolja tevékenysé­gébe. Magyarországon is kivá­lasztották azt a 25 kastélyt, amely ebben részt vehet, és kilátás van arra, hogy a Phare-program kere­tében is anyagi támogatáshoz juthatnak a kastélyok felújítá­sára. Följovflgatások Kell-e az áramszolgálató vállalatnak főúri pompával be­rendezett, a becslések szerint százmillió forintot érő kastély? Ha engem kérdeznének, azt mondanám, hogy nem kell. De hát engem nem kérdezett sen­ki, sőt, a jelek szerint másokat sem, az egyik áramszolgáltató vállalat két esztendővel ezelőtt mégis vett egy kastélyt. Mire kell egy áramszolgáltató vál­lalatnak kastély? Ha engem kérdeznének, én azt mondanám, fogalmam sincs róla. S valószínű, hogy így lehetnek ezzel az áram- szolgáltatók is. Mert amióta megvan a kastélyuk, ott tart­ják az értekezleteket, a tanács­kozásokat. hogy mégse álljon üresen, ha már áramot nem le­het vele gerjeszteni. Néha per­sze vendégeket is fogadnak a kastélyban. Pénzért. Mert az olyan piacgazdaságos. így az­tán nem értheti szó a ház. aka­rom mondani a kastély elejét. Meg a kényszerűen állami részvénytársasággá átalakult vállalatét. Mert hogy miként, az ma már köztudott, az ener­giaszolgáltató cégeket a közel­jövőben el fogják adni. Csak előbb följavítják őket. Talán ezért kell az áram- szolgáltatónak is a kastély? Ha engem kérdeznének, én azt mondanám, hogy még ez is előfordulhat. Mert például, ha nincs kastély, nincs veszte­ség, de legalábbis kisebb a veszteség, akkor pedig nincs indok emelni az áram árát. S miként az szintén köztudott, alacsony tarifák esetén az áramszolgáltatót senkinek sem kellene. Ezért aztán csak mél­tányolni lehet a cég ama erő­feszítését, hogy minden esz­közzel okot szolgáltat az ár­emelésre. Ha már egyszer ára­mot nem nagyon akar szolgál­tatni. Arról már nem is beszél­ve. hogy miként fest áramszol­gáltató kastély nélkül? Mint­egy villanypózna nadrág nél­kül. Hiszen akinek kastélya van, az már nem akárki. Ám ha van kastély, akkor miért kell áremeléssel is följa­vítani a monopolhelyzetben lévő vállalatokat? Ha engem kérdeznének, ak­kor azt mondanám, hogy nem tudom. Már csak azért sem tu­dom, mert van még egy s más dolog ebben az országban, amit úgy adtak el, hogy nem javították föl. Itt van például a szomszédom meg a vállalata, akikre az elmúlt negyven meg az elmúlt négy év után tény­leg ráfért volna egy kis följa­vítás, de érdekes módon, anél­kül is elkeltek. Mire észbe kap­tak, már el is adták őket. No, persze, elismerem, csak bagó­ért sikerült a privatizáció. Hogy miért nem adtak értük többet? Ha ezek után engem kérdez­nének, akkor azt mondanám, azért, mert nincs kastélyuk. Bár aligha tagadható, hogy veszteségesek. Miért nem vesznek maguk­nak akkor egy kastélyt? Ha engem kérdeznének, ak­kor azt mondanám, hogy va­lójában nem is engem kellene kérdezni, hanem a monopol­helyzetben lévő áramszolgál­tató meg mindenféle közszol­gáltató vállalatot. Arról, hogy csakugyan veszteségesek-e? Mert ha engem kérdezné­nek, én azt mondanám...

Next

/
Oldalképek
Tartalom