Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

UJ KELET 1995. január 2., hétfő Kórházak közötti komputerkapcsolat A Debreceni Orvostudományi Egye­tem Nyíregyházi Egészségügyi Főisko­láján igen komolyan — Európa szerte ritka módszerrel — foglalkoznak az egészségügyi informatika oktatásával. puterek közötti összekötés lehetővé te­szi, hogy a betegről korábban az orvo­sok által feljegyzett és nyilvántartásba vett adatokat az egészségügyi hálózat bármely állomásán — már amelyik a A gepek is gyógyítanak Az intézmény szakemberei egy portugál egészségügyi program megyei telepíté­séhez írnak alkalmazói programokat. — Már korábban felvettük a kapcso­latot a lisszaboni Műszaki Egyetemmel — tájékoztatott Hunyadi Károly né, az in­tézet gazdasági vezetője. — A portugál egészségügyi hálózat és ellátás közel áll a magyarországihoz. A lisszaboni egye­tem kidolgozott — ott már használják is — egy Hospital 2000 nevű programot, amelynek működéséhez számítógépes hálózati rendszer is szükséges. A kom­rendszerre csatlakozott —, például kór­házakban elő lehet hívni. Munkatársa­immal a Hospital 2000 protokollrend- szer megyénkbeli telepítéséhez — figye­lembe véve a helyi sajátosságokat — dolgozunk ki alkalmazói programokat. Várhatóan a jövő év elején aláírjuk az együttműködési megállapodást, és an­nak alapján a rendszert telepíthetjük — remélhetőleg a társadalombiztosítási igazgatóság támogatásával — a megye kórházaiban. KvZ Télen tanulnak a gazdák Év végi visszatekintésünk során ezúttal Sallai Páll, a Növényvédő és Agrokémiai Állomás megyei igazgatóját kerestük meg, aki elöljáróban elmondta, hogy a megye te­rületén a gyenge talajadottság mellett jelentős a növénykárosítók száma. A szántóföldi nö­vénykultúrák első számú rovarkártevőjének még mindig a burgonyabogár számít. A ki­mondottan száraz nyár megakadályozta túl­zott elszaporodásukat, a hamar elszáradt szár- rész a legfőbb táplálékforrásuktól fosztotta meg a falánk rovarokat. A megye adja az ország dohánytermesz­tésének hetvenöt százalékát. Itt a legna­gyobb gondot a levéltetű jelentette, az elle­ne való védekezés változó eredményessé­get hozott, ami annak tudható be, hogy a termelők nem mindig a leghatásosabb nö­vényvédő szereket használták. Egyenetlen hatásfokú volt a vegyszeres gyomirtás. A tavasz a nyári forrósággal ellentétben erő­sen csapadékos volt. A nem jól és a nem időben elvégzett gyomirtás sok helyen azt eredményezte, hogy a kultúrnövénnyel együtt növekedett a gaz is, így a kiszántás sorsára jutott például több napraforgótábla. Mindez azzal a tanulsággal jár, hogy akik kémiai úton akarják megoldani a gyomir­tást, lehetőleg körültekintően, szakember igénybevételével tegyék. A megyében mint­egy kétszáz ilyen szakember áll rendelke­zésre. Nagy gondot jelenthet a mezei pocok túl­zott elszaporodása, ami a szakvélemények szerint ötven éve nem volt ilyen mértékű. A nyálkás, ködös tél a legfőbb ellensége ennek az igen kártékony rágcsálónak. Fo­kozott figyelését az állomás is megszervez­te, de ezt kell tennie minden jó gazdának is a saját földjén. A száz négyzetméterenkénti tíznél több lyukszám már fertőzött terület­nek számít. Megyénkben a gyümölcs fogalma szinte csak az almát jelenti. Az idén ugyan kevés termett, viszont elfogadható áron kerülhetett értékesítésre. A tavalyi 8-10 permetezés he­lyett ez évben 10-12-re volt szükség. A már említett csapadékos tavasz közrejátszott sok gombabetegség kialakulásában, április har­minc napjából huszonegy volt alkalmas arra, hogy az almavarasodás vagy fuzikládium fertőzhessen. A lemosó permetezések sok helyen részben az esőzések miatt maradtak el, másutt a még ki nem hordott nyesedék hátráltatta e fontos munka elvégzését. A kémiai védekezésnél nem feltétlenül a „mé­regdrága szerek” lehetnek csak hatásosak. A nagyapáink korában is használt és bevált réz, kén, illetve az ezeket pótló szerek új­bóli alkalmazása amellett, hogy pénztárca- kímélők, éppoly hatásosak is. A fertőzött avarok kigereblyézésével és megsemmisí­tésével gátat vethetünk a betegség tovater­jedésének. Az állati károsítok közül az ismert zöld almatetű mellett a levélpirosító, valamint a gyümölcs és a levél deformálását okozó szürke levéltetű okozott gondot. Utóbbi ki­fejlett alakban telel át a fán, ezért még a téli időszakban szükséges az ellene való véde­kezés, lemosó permetezés formájában. Többnyire e kártevők miatt nőttek csak gyűszűnyi nagyságúra az almák. Több termelő almája jött vissza az alma­moly miatt. Itt is a megfelelő permetszer segíthet, az újfehértói kísérleti telepen ele­gendő volt az általuk használt szerből a két­szeri permetezés. Tuzséron az önkormány­zat segítségével nagyszerű példát adtak az ottani termesztők az összefogásból, egy régi és bevált módszer újbóli alkalmazásával. Nevezetesen a csalogató csapdákról van szó, melynek révén szenzációs eredménye­ket mondhatnak magukénak a gazdák. Sok embert a szükség kényszerített arra, hogy főleg a románoktól vásároljanak jó üzletnek vélt permetszert. Bevizsgálás után derült ki, hogy mindegyik hatóanyag nél­küli volt. A takarékosság ürügyén ne csap­juk be önmagunkat! A telet fel kell használni a tanulásra, a képzésre, mert az ismeretek megszerzése el­engedhetetlenül szükséges a jó gazdálko­dáshoz. Településenként ilyenkor szüksé­ges megszervezni a különböző tanfolyamo­kat, jelenleg javában tartanak a „zöld iga- zolványos” tanfolyamok. A növényvédő állomás készséggel áll rendelkezésre min­den felmerülő kérdésben. Megkeresték az önkormányzatokat, s mindössze hatezer forint átalánydíjas szerződéskötéssel a településnek szükséges rendszeres megfi­gyelést, szolgáltatást végeznek. Mindössze huszonnyolc önkormányzat élt e lehetőség­gel. A már beharangozott, félelmetes pusztí­tást végző rovar kapcsán Sallai Pál elmond­ta, hogy az a burgonyabogár kártékonysá­gával mérhető, csak ez a kukoricát támadja meg: a gyökerét elrágja, vagy a levélzetét pusztítja el. Jugoszlávia felől évi 30 km-es sebességgel terjed hazánk felé, természe­tesen intenzív megfigyelést végeznek a szakemberek. A szintén Amerikából behur­colt rovar — amely ott az erősen intenzív gazdálkodás révén nem okoz gondot —- ná­lunk igen komoly csapást jelenthet. Jelen­leg, a burgonyához hasonlóan, nincs ismert természetes ellensége. Kártétele könnyen felismerhető, hiszen az elrágott gyökérzet miatt kifordult kukoricaszárak, illetve a le- vélzeten jelentkező úgynevezett hámoz- gatások jelzik jelenlétét. Ilyet tapasztalva állampolgári feladat a település jegyzőjét haladéktalanul értesíteni. Lefler Szemét-ügy Mátészalkán A közelmúltban olvasói panasz érkezett lapunkhoz, miszerint nem szállítják el a szemetet Mátészalkán az Artézi kút utcá­ban, de a szemétszállítási díjat könyörte­lenül behajtják. Az utcában lakók nevé­ben Filep Ish án mondta el a történetet. — Kilenc éve költöztünk ide. Először fizettük a szemétszállítási díjat, de innen soha nem szállítottak el semmit. A tanács idejében azzal hárították el a reklamáció­kat, hogy a térképeken be van jelölve egy szeméttároló az utcánkban, ezért annak itt is kell lennie. Nem volt itt, de csak az itt lakók felháborodására voltak hajlandóak kiszállni és megállapítani ezt. Utána az­zal jöttek, hogy fizetnünk kell, mivel bi­zonyos körön belül van ilyen tároló, egé­szen pontosan a szomszéd utcában! Az azonban legalább 500 méterre fekszik tőlünk. Nekünk kertes házunk van, sok a szemét, ha a szolgáltatást végeznék, mi örömmel fizetnénk a díjat. Múltkor kivit­tem a lomot utánfutóval a szeméttelepre, a szállítóvállalat ott lévő képviselője pe­dig megkért, hogy ne oda rakjam le, ha­nem tíz méterrel arébb! Neki is mondtam, hogy mi azért hozzuk, mert nem szállítják el, ő pedig megígérte, hogy utánanéz. Nem történt semmi, és ennek már 6 hónapja is van. Volt egy felmérés pár évvel ezelőtt, hogy igényeljük-e a szemétszállítást. Mi kértük. A csekket küldi is az időközben kft.-vé alakult Költségvetési Üzem, azzal a felkiáltással, miszerint a Vágóhíd úti kuka 350 méteren belül van a házunktól. Ez egyrészt nem igaz, másrészt az a kuka tele van a szomszédos vágóhídról szárma­zó húshulladékkal, amit időnként bizonyos emberek késekkel állnak körül, és úgy osztozkodnak rajta. Hát oda járjunk mi?! Létezik, hogy a kétezredik év felé a szom­szédos utcába hordjam a szemetet, és még fizessek is érte? Nem állapot az sem, hogy mivel külvárosban lakunk, mindenből ki­essünk. A gázt is társulásban hoztuk be, pedig ugyanúgy fizetjük a közterheket, mint a belvárosban lakók. Ez nemcsak saját, hanem az utcabeliek általános véle­ménye. A szemétügyben, ha aláírásokat kell gyűjtenünk, akkor mindenki adni fog­ja hozzá a nevét, ebben biztos vagyok! Megkerestük az ügyben illetékes Köz- szolgáltató Vállalatot. Kérdéseimre Sza­bó Petemé válaszolt. — Az Artézi kút utcában a közlekedési lehetőségek rosszak, vagyis nehéz a sze­meteskocsinak megfordulni. A szabályok szerint 200 méteren belül kell lenni sze­méttárolónak, ez pedig megvan. Hogy hol állítanak fel szeméttárolókat, az a polgár- mesteri hivatal hatáskörébe tartozik, mint ahogy a vágóhíd problémája is, mivel az üzemet ők adták bérbe. A higiéniai felada­tokkal és a hulladék elszállításával az üzemeltetőnek kell foglalkoznia. Szemét­szállítási szempontból a városban há­de meglehet, hogy az ott lakóknak kell azt megvásárolniuk. Az ügy tehát hivatalos részről is kellő figyelmet kap, de csak akkor lesz vége, ha nemcsak felállítják a tárolót, hanem rendszeresen ki is ürítik. A probléma ren­dezése az első testületi ülések után várha­tó. A be nem fizetett díjakat azonban be­hajtják, azokat a Közszolgáltató Vállalat törölni nem tudja. Nem ehhez az esethez tartozik, de szin­A Vágóhíd utcai szeméttároló, amely három utcát szolgál ki romfajta terület van. A gurulós konténer­rel ellátott, a 110 literes kiskukás, vala­mint a nagykonténeres területek. A vágó­hídi, Artézi kút utca környéki terület az utóbbiak közé tartozik. A lakosság kiala­kított ott egy illegális szemétlerakót, amit fel kell számolni. Ez egyébként a város számos pontján előfordult, de elsősorban a nagykonténeres részekre jellemző, hogy az emberek nem viszik el szemetüket a tá­rolóig, hanem valahol lerakják. Szemét- szállítási ügyben mi a Városgazdálkodási Irodához tartozunk, és már tárgyaltunk is a problémás helyekről, többek között az Artézi kút utcai áldatlan állapotokról is. A polgármesteri hivatal részéről Dienes Károly műszaki irodavezető nyilatkozott lapunknak. Eszerint a problémát megvizs­gálják, és a közeljövőben megoldják. Valóban szükség van egy újabb szemét- tárolóra azon a területen, ezt fel is állítják, tén szemétszállítással kapcsolatos egy má­sik bejelentés, ami a Kraszna Áruház mö­götti tárolóra vonatkozik. Itt a kuka körül időnként egy újabb konténerre való szemét gyűlik fel, mire elszállítják. A guberálók valóságos paradicsoma ez a hely, az itt la­kók nem kis bosszúságára. Ráadásul van itt egy parkoló, ahol a városba érkezők több­sége meg szokott állni autójával. Ez a kon­téner azonban nem önkormányzati, hanem ÁFÉSZ-tulajdonban van, és nem a Közszol­gáltató Vállalat, hanem egy magáncég ürí­ti. Őket ezúton kérjük arra, hogy a város tisztaságának fenntartása érdekében gyak­rabban látogassanak el szállítójárművükkel ide. Ne engedjék, ne engedjük, hogy más megyékkel való összehasonlítás esetén, sok egyéb mellett, Szabolcs-Szatmár-Bereg ebből a szempontból is vesztesen kerüljön ki. Itt kell élnünk! Dojcsák Tibor Szakszervezeti évzárd a CAROFLEX-nél Évzáró szakszervezeti gyűlést tar­tottak a CAROFLEX Fékbetétgyár­ban. Az ünnepi eseményen részt vett Tóth Ferenc igazgató is. Tóth Lajosné FÉSZ-titkár elmondta, hogy alig egy éve alakult a kisvárdai gyárban a Fék­betétgyártók Érdekvédelmi Szerveze­te, amely nem tartozik semmilyen or­szágos érdekvédelmi szervezethez. Önállóságuk azért fogalmazódik meg ilyen markánsan, mert az üzem a pri­vatizáció során dolgozói résztulajdon­ba került. Megalakulásukkor—folytatta a be­számolót a titkár asszony — száz- nyolcvan főt regisztráltak. Ma a tag­létszám kettőszázhuszonöt fő, a dol­gozói létszám hatvanöt százaléka. A szervezet bevételi forrása a tagdíjból befolyó összeg, valamint a vállalati támogatás. Ebből gazdálkodva adtak szociális, szülési és temetkezési se­gélyt a rászorulóknak, valamint ’93 karácsonyára ajándékcsomagot. A gazdasági vezetés támogatásával ’94 februárjában farsangi bált rendez­tek (ezt szeretnék jövőre is megtarta­ni), nyáron autóbusz-kirándulást szer­veztek Szlovákiába és Lengyelország­ba. Sportrendezvényekre, színházlá­togatásra, koncertekre is juttatott pénzt a vezetés. Az 1994-es kollektív szerződés mó­dosításánál és a bértárgyalásoknál a FÉSZ igyekezett a dolgozók részére legelőnyösebb megoldásban megálla­podni. így került sor többek között az ebédhozzájárulás beépítésére a kol­lektív szerződésbe. Szeretné elérni a szakszervezet, hogy az infláció mér­tékével azonos módon emelkedjenek a jövedelmek. A szakszervezeti ünnepi gyűlés be­fejezéseként ajándékcsomagot adtak át a dolgozóknak. Aradi Balogh Attila Itt az új év, és pár hónap múlva a tavasz is eljön

Next

/
Oldalképek
Tartalom