Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
1 1995, január 21., szombat 1 n HÉTVÉGE II ÚJ KELET Ikerlányok apa nélkül I bet( Igazi nagy pelyhekben esik a hó. A játszóteret a hideg ellenére is gyermekzsivaj tölti be. A homokozó mellett hóember készül. A két kislány, Réka és Barbara vidáman gyúrják, formázzák a hideg havat. Az ikrek mamájával, Mari- 1, kával egy öles fának támaszkodva kezdünk el beszélgetni. — Hány évesek a lányok? — Májusban lesznek négyévesek. Szerencsére már túl vannak az első komolyabb gyemekbetegségeken — neveti el magát az asszony, és pillantásával szeretettel simogatja gyerekeit. — Nem lehetett mindennapi feladat egyedül nevelni majd' négy éven át az ikreket... — Tudod, én akartam, hogy így legyen. Ezért, ha nehéz is néha, nem panaszkodom. így persze egy kicsit nehéz megérteni, miről van szó. Menjünk fel a lakásba, ott könnyebben tudunk majd beszélgetni. Hiába azonban a szép szó, a beígért forró kakaó, a játékban kipirosodott lányokat nehéz meggyőzni. Végre elindulunk. Úgy tűnik, Barbara a barátságosabb, közvetlenebb. Néhány méter után belekapaszkodik a kezembe, és óvodai élményeiről kezd mesélni. A lakásba érve a kicsik tudják a dolgukat. Ügyesen lehúzzák a csizmájukat, és a fogas alatti gumilábtörlőre teszik. Az overal- lokkal már kicsit nehezebben boldogulnak, de édesanyjuk már segítőkészen áll mellettük. — Menj csal?'be bátran, én is mindjárt utánad megyek — int fejével a nagyszoba felé Marika. Nem sokkal később I hatalmas bögrékkel a kezükben a lányok is megjelennek, de anyjuk finoman az .'előszoba felé tereli őket. ! — Szeretnénk most egy kicsit nélkületek beszélgetni, játsszatok addig szépen. — Gondolom az érdekel, hogy miért nevelem egyedül a lányaimat. — Többek között. Am. hogy mindenki előtt világos legyen, kérlek ne a lányok születésénél kezdd a történetet... A karácsony előtti nagy hajtás után öcsém elhatározta, hogy néhány napig nem dolgozik. Két nap múlvtf felhívott: átjöhet-e egy kicsit, mert úgy unatkozik. ' Eddig tv-t nézett, de hát azt se lehet egész nap. Kinn meg hófúvás van, úgyhogy egyszerűen nem tud mit csinálni. Az első kérdésem az volt: miért nem fog a kezébe egy jó könyvet, és olvassa? De csak legyintés volt a válasz: ahhoz nincs kedvem! Tudom, sokan mondtak volna hasonlót. De miért? Miért marad egyre több ember előtt ismeretlen az olvasás gyönyörűsége? Talán azért, mert olyan drágák a könyvek? De hát ott vannak a félárú könyvesboltok és a könyvtárak. Vagy azért, mert az öcsém nemzedéke s a következők a sok kísérleti tanterv közepette nem tanultak meg nehézség nélkül olvasni? S így aztán az olvasás (kiolvasás, értelmezés) olyan figyelmet kíván tőlük, hogy nem is tudják élvezni amit olvasnak? Ezt is lehetne gyakorolni, fejleszteni. Az a baj, hogy ha az emberek otthon szórakozni akarnak — legtöbbször egyszerűen bekapcsolják a tv-t. Abból pedig csak folyik-folyik... És mennyi belőle az, amit valóban szívesen és örömmel nézünk? Ami tényleg hasznunkra és okulásunkra van, ami felhőtlenül szórakoztat? Próbáljuk ki egyszer, hogy egy hétig — Rendben van... ha már egyszer rá tudtál venni erre a nyilvánosság előtti kitárulkozásra. Olyan fiatal lány voltam, mint az összes többi. Volt gyerekszobám — megosztva a nővéremmel —, amelynek faláról soha sem hiányoztak az ügyeletes sztárok képei. Gimnáziumban érettségiztem, majd főiskolára mentem tovább tanulni. Ott ismerkedtem meg az első, és mindent elsöprő nagy szerelemmel. Édesanyámnak — aki akkor már öt éve nevelt minket egyedül — nem nagyon tetszett ez a fellángolás. Féltett a csalódástól, és bárcsak őrá hallgattam volna! — Meddig tartott a szerelem? — Jó másfél évig. Még a kollégiumból is kiköltöztem, és a fiúval közösen béreltünk egy kis albérletet. Bár a szüleinek sohasem mutatott be, többször elmondta, mennyire szeretné, ha a felesége lennék. Én vakon hittem neki. Egy idő után szóltak az ismerős lányok, hogy gyakran látják őt idegen hölgy társaságában, én azonban nemigen vettem ezt komolyan. Anyukám szinte sírva könyörgött, hogy hagyjam ott, de én nem hallgattam rá. Gyereket vártam a fiútól. Diplomaosztás után mondtam meg neki a nagy újságot. Ő azonban ahelyett, hogy örült volna, borzalmas dolgokat vágott a fejemhez, aztán összepakolt, és az új barátnőjéhez költözött. Teljesen kiborulva mentem haza a szülői házhoz. Amikor elmondtam anyukámnak, mi történt, rosszul lett. Javára legyen mondva, nem kezdett el prédikálni, nem jött az: „én ugye megmondtam” szöveggel. Megbeszéltük a dolgokat, és elvetettem a gyereket. — Nem bántad meg? ■— Ne is kérdezd. Lelkibeteg lettem, napokig nem tértem magamhoz. Az életem azonban nem állt meg. Pár hónappal később találtam egy nagyon jó állást. Míg anyámmal laktam, tudtam spórolni is egy kicsit, így az ifjúsági és a sima takarékból meg tudtam venni ezt a lakást. Pontosabban befizettem a beugróját, a többi részletét még ma is nyögöm. Nem váltam nem néznek tv-t (mi kipróbáltuk, nagyon tanulságos volt)! Ritka az a műsor, ami valóban hiányzik (hogy Pamelával mi történt, azt a munkhahelyünkön úgyis megtudjuk). Inkább csak a csend furcsa, hogy az a valami nem szól. Meg aztán nincs az a rítus: odamenni, bekapcsolni, leülni elé, agyunkat kikapcsolni. De hát régebben mit csináltak ilyenkor az emberek? Meglátogatták egymást, beszélgettek, kártyázgattak. Otthon zenét hallgattak, játszottak a gyerekekkel. Vagy éppen elővettek egy könyvet — aztán a család az olvasó köré telepedett és hallgatták a történetet. Attól az esti csendtől nem kell megijedni. Az a csend nagy lehetőség — rákény- szerít, hogy megkérdezzük és meghallgassuk egymást, hogy odafigyeljünk egymásra. Vagy rávesz minket, hogy egy kényelmes fotelben, kellemes zene mellett felfedezzük az olvasás gyönyörűségét. így talán a gyerekünknek, az unokánknak az olvasás nemcsak a tankönyvek feletti gömyedést jelenti majd, hanem a fantázia kalandozásait, utazást ismeretlen tájakra... Persze nem modom, hogy dobjuk is ki a televíziót. Csak ne nyúljunk úgy a tévégombhoz, mint más a cigaretta után. Tervezzük meg előre mi az a néhány műsor, amit tényleg érdemes megnézni, azután pedig kapcsoljuk ki! És akkor még annyi mindenre jut idő, ami sokkal fontosabb mint akármelyik csúcstalálkozó. férfigyűlölővé, de tudtam, sohasem fogom egyhez sem lekötni az életemet. — Most azonban mégis van két gyönyörű lányod. — Ehhez hem feltétlenül szükséges, hogy az embernek férje is legyen. Na ne hidd, hogy amolyan könnyűvérű nőcske lettem. A munkahelyemen megismerkedtem egy férfival. Ő kezdeményezett. a szó szoros értelmében udvarolni kezdett. Még mielőtt komolyra fordult volna a kettőnk dolga, őszintén megmondtam neki, hogy tartós kapcsolatot nem akarok. — Hány éves voltál ekkor? — Harminckettő. Egészséges nőként mindennél jobban vágytam arra, hogy végre gyerekem legyen. Lehet, hogy most nagyon piszoknak fogsz tartani, de amikor fél év után teherbe estem, nem szóltam a kedvesemnek. Egy este leültem vele szembe, és elmeséltem neki az életemet. Nem szólt semmit, minden szemrehányás nélkül utamra engedett. Máig sem tudja, hogy gyerekei vannak. Kiléptem a munkahelyemről — abban az időben .ez még könnyebben ment, mint most, — és egyben a férfi életéből is. — Beszélté! vele azóta? — Futólag az utcán., Nemrég volt az esküvője, úgy hallottam. O nem faggatott, én pedig nem mondtam meg neki, hogy a lányok az enyémek. De tudod, ahogy őt ismerem, talán megbocsátaná nekem a hallgatásomat. — Anyukád mit szólt mindehhez? — Nem értette, miért tettem, de a terhesség hónapjai alatt végig mellettem volt. Már az első hetekben tudtam, hogy ikreim lesznek. A szépen berendezett lakásban minden őket várta. Aztán egy májusi éjszakán császármetszéssel a világra jött a két lányom. Hidd el, mindenért kárpótolnak. Harmincnyolc évesen náluk szebb ajándékot elképzelni sem tudok. Altatómese A 39 éves Ab Kok, aki egy Amsterdam melletti községben él, hat év óta hivatásos mesemondó. Kul- túrközpontokban, születésnapi ösz- szejöveteleken, sőt fogházakban is az Ezeregy éjszakából, az indiai mondavilágból és a Grimm testvérek műveiből vett mesékkel szórakoztatja hallgatóit. Három év óta „aludj nyugodtan” szolgálatot is bevezetett. Kereken 170 német márkának megfelelő összegért felkeresi megrendelőit a hálószobában. A megrendelők azonban nem gyermekek, — legtöbbjük életkora 20 és 40 év között van. — Rendszerint azzal kezdem, hogy megdicsérem a hálószoba berendezését, majd ráülök az ágy szélére és lassanként átváltok mesemondásra — fűzte hozzá. — Ab Kok nagyon gondos férfiú. — Mielőtt ügyfeleim elalszanak —jelentette ki a tudósítónak — mindig megkérdezem, hogy bezárjam-e a lakást, amikor távozom, s bedobjam-e a kulcsot a postaládába. Az altatómeséknek nem szabad „véreseknek” lenni, nehogy lidérces álmot idézzenek elő. A mesét azonban mindenképpen befejezi, akkor is, ha közben az ügyfél elaludt. — Egyébként nem érdemelném ki a honoráriumot — hangoztatta. Tél van. Mi az, ami először az eszünkbe jut a hideg januárról? Elsősorban a szánkózás, síelés, hógolyózás örömei, és csak aztán az ürömök. Talán nem is mindenki tudja, de a hideg komoly veszélyeket rejt magában. Az első és legjelentősebb ezek közül a fagyás. A betegség lényege a következő. A megfagyott vízkristályok a sejthártyát átszúrják, és a mélyedéstől függően felületes gyulladást, hólyagot vagy elhalást okoznak. Hasonlóan az égéshez, a fagyásnak is három fokát különböztetjük meg, I, II, és III-fokot. A fagyás veszélye elsősorban az utcákon ittasan elszunnyadókat, és a sajnos már egyre többen lévő hajléktalanokat fenyegeti. Emellett azonban van néhány olyan betegség is, amely hajlamosít a fagyásra. Ezek közül elsősorban az érszűkületben és a cukorbetegségben szenvedőket kell megemlíteni, akik a hidegben könnyen szerezhetnek fagyási sérüléseket. Nem árt, ha ezek a betegek a hideg elleni fokozott védekezés mellett az esetleges dohányzást is abbahagyják. A fagyás elsődleges gyógyszere a felmelegedés. A sérült embert minden esetben kórházba kell szállítani, hogy ott megkaphassa a szükséges gyógykezelést, mely elsősorban száraz, fertőtlenítő hatású hintőporokból áll. Sohasem szabad elfeledkeznünk ilyenkor az egyéb belső kezelések mellett a tetanus z elleni védőoltásról sem, mivel a fagyott végtagokon gyakran alakul ki tetanuszfertőzés. Azt hiszem, nem árt, ha szólunk néhány szót az Igyekszem hamar írni, hátha hasznodra leszek a jó tanáccsal. írod, hogy rossz szag van a hűtődben és nem múlik, pedig már majdnem mindent kipakoltál. Bizony én is többsiör jártüm így. Ahogy te is gondoltad, először azt kell megnézni, nincsen-e benne valami romlott, penészes dolog. Nem szégyen, ha találsz, előfordul, hogy valami apróság hátracsúszik, aztán ahogy elépakolsz, napokig észre sem veszed. Ezért jók azok a hűtők, amiknek alul van a fagyos része és olyan szemmagasságban a polcos része. De talán a ti kis hűtőtöket is érdemes lenne feljebb emelni. Tudod, én is csináltattam alá nemrég egy kis szekrényt, főleg azért, hogy ne kelljen annyira hajolni hozzá, de így sokkal jobban bele is látok. No, ha a szag nem szűnik, akkor szerintem ne törd tovább a fejed, szedj ki mindent és olvaszd te a hűtőt! Amikor kihúzod, tegyél az aljába rongyot, az összeszedi a vizet és nem fog kicsurogni. Amikor sehol nincs már benne jég, akkor egy kis meleg mosószeres vízzel mosd át és töröld ki! Én a rácsokat a fürdőkádban szoktam megfürdetni. Jól válogasd át, hogy mit teszel bele vissza! Csak olyat, amit még biztosan meg is fogtok enni! q'Maoi úgynevezett „fagydaganatról” is, melynek természetesen semmi köze nincs a valódi daganathoz, csupán a hideg által okozott vörös duzzanatot jelenti. Itt nem fagyásról van szó. Ez az elváltozás nedves, hideg időben fagypont felett is kialakulhat, elsősorban ősszel vagy télen, a rosszabb keringési helyeken. A betegség nem kíván kórházi kezelést. Az orvos által felírt, belsőleg adagolt értágítók és a helyileg használt Ichthyol tartalmú kenőcsök nagy mértékben csökkentik a panaszokat. Igen jellegzetes, hideg által okozott betegség a télen fellépő, illetve ekkor rosszabbodó csalánkiütés, a hideg urticaria. Hideg hatására a kézén, az arcon, nyakon és füleken különböző nagyságú duzzanatok alakulnak ki. Ezek rövid fennállás után elmúlnak, majd ismét visszatérnek. Az ilyen betegségeknél hideg folyadék hatására megduzzadhatnak az ajkak és a garat nyálkahártyája is. Ezeken kívül persze számos más bőrbetegség is van, melynek a hideg a tüneteit súlyosbítja. Természetesen előfordulnak egyéni hidegérzékenységek is, amelyekhez vérszegénység társulhat. Az ezzel a problémával küszködő embereknél minden kóros elváltozás nélkül a hidegben különösen a füleken keringési károsodás léphet fel. A cikkhez szakmai segítséget dr. Szabó Péter osztályvezető főorvostól, az orvostudományok kandidátusától, az amerikai bőrgyógyászati akadémia tagjától kaptunk. S. T. A tojásokat kotyogtasd meg egyenként, s nézd meg, nem repedt-e valamelyik! Én- vélem már az is megtörtént, hogy a papír tojástartó volt abűnöS. Úgyhogy azt mondóén , ne! tegyél be sémmit papírban vagy műanyagban, inkább csak valamilyen edényben, üveg vagy porcelán tányérban. Mindent takarj be! Nemrégen azt olvastam, hogy vannak olyan műanyag fóliák, amikben valami rákkeltő anyag is van, amit a zsír kioldhat. Ezért aztán inkább az alumíniumot használom. Figyeljél mindig arra is, hogy ne tömd tele a hűtő ajtaját, mert ha kis hézag is marad mellette, hamar be- jegesedik megint. Meleg ételt se tegyél be sose, mert az is jeget csinál, meg szegény hűtő is csak hűti- hűti, aztán csak szalad a villanyóra. A mélyhűtőbe se rakjál vissza hipp-hopp mindent! Ott se áll el minden örökre. De hogy ez hogyan is van, annak majd még utánanézek, mert tudod, Málcsika a szomszédban kapott a gyerekeitől egy olyan fagyasztást karácsonyra, és még hozzá egy elég vastag könyvet is, abból majd én is kiokosodok és írok, mit meddig lehet benne tartani. • Addig is ölellek kedveském: Emmi nénéd Eehoczki Károly grafiká ja Sikli Az olvasás gyönyörűsége Kedves kis Kató!
