Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
UJ KELET INTERJÚ Hl 1995. január 21„ szombat Egy ezresből nem lehet ezerötszázat A legtöbb bevételt az áfa hozza 1995. január 16., hétfő, 9 óra 58 perc. A hőmérő higanyszála jócskán nulla fok alatt van és kemény szél is fúj, mégis vagy két tucatnyian ácso- rognak fagyoskodva az utcán, és szemmel láthatólag várnak valakire vagy valamire. A titkárnő kedvesen ennyit mond: „fáradjon be", és egy egyszerű, egyszárnyú, fehér ajtóra mutat. Belépek. Otthonos, ízléses, és a főnök beosztását tekintve szinte már szerénynek mondható dolgozószobába jutok. A főnök hellyel kínál, ő is leül, előveszi „fő kellékeit”: egy doboz „Szofit” és a gyújtóját. Mandzák Lászlóval, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatójával beszélgetek. — Igazgató úr! Azt olvastam, hogy az 1994. évi költségvetésben tervezett hiány végül is húszmilliárd forinttal kevesebb lett. Van ebben szerepe az APEH-nek? A beszedett adóbevétel is több lett, mint amennyit terveztek? — Nos, kérdésére örömmel válaszolhatom, hogy valóban ez a helyzet. Valóban több adó folyt be, mint amennyit reméltünk és terveztünk. Ez főleg a társasági nyereségadó vonatkozásában jelentős összegű többletet jelent.-T7 Hány százaléka ez az optimális esetben elvárható teljes adóösszegnek? — Ezt a kérdést a Világbank programjának segítségével és anyagi támogatásával külföldi szakértők egy csoportja megvizsgálta, és arra az eredményre jutottak, hogy ez nem nagyon tér el a fejlett országokban tapasztalt arányoktól, tehát a'bevallott adók összege nagyjából 70 százaléka az elvárható összegnek. A nagy többség vonatkozásában jó szándék tapasztalható, mert a bevallások ■esetében nem annyira jellemző az állam megrövidítésének szándéka. Az adók befizetése már nem mutat ilyen rózsás képet, hiszen a be nem fizetett adó óriási hátralékot jelent. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem az adóalanyok jóakaratának hiányát tükrözi, hanem nagy általánosságban sajnos a gazdasági helyzet, az adóalanyok anyagi helyzetének következménye... — Részletezné ezt adótípusonként? Amint az ismeretes, jelenleg négyféle adózási kategória van érvényben. Személyi jövedelemadó, társasági adó, áfa, valamint fogyasztási adó. A befolyt személyi jövedelemadók összege folyamatosan emelkedik. Két oka van az adóösszeg-növekedésnek: az infláció és a jövedelemkiáramlás emelkedő tendenciája, ami ellen a kormányzat most igyekszik gyakorlati lépéseket tenni. A társasági — vállalkozási — adók, a nyereségadó összege is emelkedik. Talán nem érdektelen megjegyezni, ez annak ellenére van így, hogy ezekből az adókból lehetne levonni a szabályzás szerint meghatározott kedvezményeket is! Kihasználatlan kedvezmények —-Ez, ha jól értem, azt jelenti, hogy sok esetben nem élnek a cégek a kedvezmények adta lehetőségekkel? — Ez így igaz. Az áfánál szintén ez a paradox helyzet tapasztalható. Annak ellenére, hogy folyamatosan .nő az áfabevételünk, mégis nagyon sok a kintlévőség. A bevételek összegszerű növekedését azonban az infláció „javára” írhatjuk leginkább. — Mi a helyzet a fogyasztási adó esetében ? — Mindenki ismeri a tényeket ezen a fronton. Fűtőolaj-szőkítés, repülőbenzin-hamisítás — most már legújabban csapágyolajból is „készül” gázolaj —, hamisított ital- és cigarettazárjegyek, stb... Röviden és velősen, ezen a téren nagyon nagy a „gubanc”! Remélhetőleg hamarosan úrrá leszünk ezen is... — Mégis, melyik az az adótípus, amelyik az államnak a legtöbbet hozza a konyhára? — Az áfa. — A kormány, mint ismeretes, a fogyasztás letörésére, csökkentésére törekszik. Ha kevesebbet fogyasztunk, ez csökkenteni fogja az állam áfabevételeit is. Nem ennek ellensúlyozása érdekében emelték meg idén az áfakulcsokat? — Nézze! Beosztásomnál fogva én nem vagyok hivatott erre válaszolni. Engedje meg, hogy a világszerte bevett angol kifejezéssel éljek: „no comment”. Azért annyit hozzá szeretnék tenni, hogy az állam elsődleges célja nagyon is reális, amikor a fogyasztás szintjét összhangba kívánja hozni a termelés szintjével, valamint az import szintjét az export szintjével. Be kell látni, hogy senki, de az állam sem nyújtózkodhat tovább, mint ameddig a takarója ér. Ha valaki megkeres egy ezrest, nem költhet belőle ezerötöt. Ez világos. Adórendszerünk világszínvonalú — Mi a helyzet külföldön? A fejlett államok esetében is az áfajellegű {Mehrwertsteuer, Tax stb.) értéktöbbletadók hozzák a legnagyobb adóbe- vételekét? — Igen, ez így van. Többek között ez is bizonyítja, hogy az adórendszerünk jó, és a fejlett államokéval összehasonlítva is világszínvonalon áll. Az már más kérdés, hogy sajnos a gazdasági környezet nincs ezen a nívón, tehát mondhatni, az adórendszer megelőzte azt. — Az adózási fegyelem esetében hogy is állunk? Különösképpen a személyi jövedelemadóra gondolok most. — Igazán őszintén méltányolom, hogy ilyen finoman kérdez. Azonban nevezzük nevén a gyereket! Az úgynevezett fekete munkavállalás — tehát a be nem jelentett munkaerő hasznlatának gyakorlata is — sajnos „nyugati színvonalon" van. — Ón szerint a munkáltatók vagy a munkavállalók azok, akik ezt a világ- színvonalú állapotot teremtik9 — Egyes szórványos esetek kivételével egyértelműen a munkaadók a felelősek. A munkavállaló ugyanis kényszerhelyzetben van. Neki sokkal előnyösebb lenne, ha legálisan lenne alkalmazásban, hiszen így semmi és senki nem védi, nincs tb-je sem, és azért mindenki nyugdíjba megy egyszer... Választási lehetősége azonban sokszor nincs, mert a munkaadó kész tények elé állítja, és csak akkor alkalmazza, ha belemegy a feketemunkába. A kenyér viszont kell mindenkinek... Persze a munkaadó sokkal „jobban jön ki”, ha egy petákot sem fizet alkalmazottja után, és :— mondjuk — ha leesik az állványról, akkor nincs munkahelyi baleset. Semmi sincs. Hiszen „ott sem volt" az illető. Nem is ismeri, sohasem látta ugyebár... — Tudják Önök ellenőrizni a helyszínen — mondjuk egy építkezésen -—, hogy a dolgozók közül mindenki be van-e jelentve? — Ez nem a mi feladatunk, hanem a Munkaügyi Központé. — Mi lenne az, ami leginkább javíthatná az adózási fegyelmet? — Elsősorban a jobb gazdasági környezet... — És az „adózási kedvet” ? — Szintén a jobb gazdasági környezet. Hozzá kell azonban tennem, hogy magánvéleményem szerint nagyban javítja az adózási kedvet a lakóhely és az ország szemmel látható fejlődése is. Mindenki szívesebben adózik, ha általa érzékelhetően fejlődik az infrastruktúra, javul az élet minősége. A parlament döntése alapján a helyi önkormányzatok az állampolgárok által befizetett összegek 35 százalékát kapják vissza. Ezt az ön- kormányzatok többségükben keveslik, annak ellenére, hogy a kevesebbet befizető településeknek visszatérítendő összeget az állam az átlagösszeg 90 százalékára kerekíti. — Mégis, mi lenne az a lehetőség, ami javíthatná még az adózás fegyelmét? Mondjuk, ha intenzívebben népszerűsítenék az adózási mechanizmust, létrejönne vajon valamiféle társadalmi kontroll vagy önkontroll? Például a bérből és fizetésből élők önkéntes kontrollja a vállalkozók adózási gyakorlata vonatkozásában. — Jó kérdés. Elmondhatom, hogy az emberek egyre inkább érzékenyek e kérdés tekintetében. Napról napra nő a közérdekű bejelentések száma! Természetesen van köztük névtelen is, de javarészt érdemi bejelentéseket kapunk — adott esetben bizonyítékokkal alátámasztva. Sajnos, sok esetben azonban nem tudunk mit kezdeni egy-egy látványos vagyonosodás- sal sem. Bár hangsúlyozom, nem vagyok hivatott beosztásomnál fogva ebben az ügyben állást foglalni, azonban magánvéleményem az, hogy sokkal könnyebb lenne a visszaélések felgöngyölítése, ha valamilyen módon törvény születne a vagyonnyilatkozat vagy vagyonadó vonatkozásában. Nem arra gondolok, hogy adózni kellene a vagyon után, hanem például járható út lenne talán egy 0 százalékos adókulcs melletti vagyonadóbevallási kötelezettség bevezetése. De hangsúlyozom, hogy ezt nem vagyok hivatott eldönteni, csak a magánember ötlete. Visszaigénylők — Nem gondolja, hogy most, az adónyilatkozat megtételének időszakában az adóalanyok tábora két részre szakad? A bérből és fizetésből élők, és a vállalkozók, társaságok táborára? Lehet, hogy a bérből és fizetésből élőknek a leghalványabb fogalmuk sincs az adónyilatkozattal kapcsolatos lehetőségeikről. — Nem. Ez egyáltalán nem így van. Sőt! A magánszemélyek egyhar- mada aktív visszaigénylő! Egyre több magánszemély fordul ebben az időszakban adótanácsadókhoz, egyre többen használják ki azt a lehetőséget, hogy jövedelmük 30 százalékáig figyelembe vesszük a befektetési kedvezményeket. Ez leginkább az állampapírok, részvények vásárlása esetében jellemző, valamint a szellemi tevékenységet űzők is élnek azzal az engedménnyel, hogy jövedelmük százezer forintig adómentes. Különben jelenleg az a paradox helyzet állt elő, hogy papíron (!) a bérből és fizetésből élők többet keresnek, mint a vállalkozók. — Nincs ebben valami fifika? — No comment. — Milyen visszatérítési tételekre számíthatnak a vállalkozók és a társaságok? Élnek a lehetőségekkel? — Kötetnyi törvény és rendelet szabályozza a lehetőségeiket! Amint azt az elején már említettem, a társaságok és vállalkozók nem minden esetben merítik ki lehetőségeiket. Azonban ez egyre inkább nem igaz, mert lassanként minden vállalkozás hivatásos könyvelő- és adószakértőcéget alkalmaz, és ezek ismerik az összes létező lehetőséget, ami adócsökkentő hatású, de törvényes... Különben mi rendkívül szívesen vesszük az adótanácsadó-, könyvelőcégek — és magánvállalkozók — közreműködését úgy a magánszemélyek, mint a magánvállalkozók, valamint a társaságok gazdasági tevékenységében, mert az általuk végzett munka áttekinthetőbb, szakszerűbb, tehát könnyebben is kezelhető, mint a hozzá igazán nem értőké. Mondhatni egy nyelven beszélünk, és ez mindenkinek jó. —Hogy adózik, aki mondjuk bérből és fizetésből él, aki ezenkívül kiegészítő jelleggel vállalkozik is — vagy fordítva—, vállalkozó, és mellékesen néhány órás állása is van valahol? — Automatikusan összevonjuk a jövedelmet, és így összevontan adózik. Amennyiben kérvényezi — illetőleg bejelentkezik —, kérheti, hogy vállalkozói tevékenysége után nyereségadót fizethessen. Itt említeném meg, hogy senkinek nem ajánlom a kontárkodást, mert komoly anyagi következményei lehetnek...-— Kontárkodást? Magyarán nem javíthatok mosógépet, ha szobafestő vagyok? — Nem. Nem erről van szó. Adóhatósági szempontból a kontárkodás fogalma mást jelent. Aki olyan jövedelmező melléktevékenységet folytat, amit nem jelent be, azt nevezzük kontárkodónak. Tehát ha valaki például egy cégnél kőművesként dolgozik ugyan főfoglalkozásban, de emellett szabad idejében jövedelem- szerzés céljából is vállal munkát kőművesként a maga zsebére, és ezt nem jelenti be. az kontár. Aki ilyen tevékenységet folytat, az arra számíthat, hogy visszamenőlegesen egy évi, általunk megállapított becsült jövedelem után kell adóznia amellett, hogy kemény büntetést is kiszabunk rá bejelentés elmulasztása végett. Nehézségek is akadnak — Kérem, beszéljen egy-két szóban a nehézségeikről. — Egy-két szóban? Ez a legnehezebb kérdése eddig. Mindenesetre megkísérlem. Az adózás rendjének 1988-as változásával egyidejűleg jött létre az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. Dolgozóink létszámát akkor állapították meg, és ez a létszám ma is gyakorlatilag változatlan. Feladataink viszont -— mondhatni — hatványozottan megnövekedtek. Képzelje csak el, hogy 1988-ban mondjuk 2- 300 cég, téeszek, nagyvállalatok adóztatására jöttünk létre, és ez a 2- 300 cég, téesz, nagyvállalat ezernyi és ezernyi kisvállalkozásra, magán- termelőre esett szét. A mi szempontunkból gyakorlatilag nem játszik szerepet egy vállalkozás nagysága, mert egy kétszemélyes bt. adóztatása ugyanannyi feladatot ró ránk, mint egy ötezer fős nagyvállalaté. Ha hiszi, ha nem. úgy igaz, hogy ugyanaz a létszám ma ezerszer annyi munkát kell hogy elvégezzen, mint ’88-ban. Mindezeken felül ránk is a köztisztviselői törvény vonatkozik, és nem igazán biztos, hogy ez jó a dolgozóink szempontjából, de a hivatal szempontjából sem, ugyanis dolgozóink bérezése kizárólag a munkában eltöltött évek és iskolai végzettségük függvénye. Ráadásul a szakirányú felsőfokú végzettség sem dotálható, mert a törvény értelmében egy — mondjuk — egyetemet végzett halbiológus- nak (akit sorsa hozzánk sodort) ugyanannyi bér fizethető, mint egy egyetemet végzett közgazdásznak... Másrészt hiába dolgozik valaki tízszer annyit, mint a kollégája, ez a teljesítménye nem dotálható... — Mit mondjak? Ez elég „vadul" hangzik... — Pedig ezek a tények. — Megmondaná, mennyit kereshet legjobb esetben Önöknél egy felelős beosztásban dolgozó — mondjuk — osztályvezető? — Nem titok. Bár kissé restellem kimondani: 63 000 (azaz hatvanháromezer) forintot. Persze bruttó. Ez nincs ötven, mire hazaviszi. Ha ezt összeveti azzal a ténnyel, hogy egy városi kétgyermekes család létminimuma jelenleg 49 ezer forint körül van, akkor képet alkothat a helyzet súlyosságáról... — Értem. Mellesleg nem csupa osztályvezető dolgozik Ónőknél... Kérem, mondjon valami szívderítőbbet is, ha tud. — A technikai fejlődésünket említhetném. Hivatalunk hamarosan világszínvonalú számítógépparkkal fog rendelkezni. Ez jelentősen könnyíti majd munkánkat a jövőben. Ránk fér... Ezen kívül adószakértői oktatási rendszerünk is kialakulóban van. Az oktatást saját erőinkből, míg a géppark fejlesztését világbanki hitelből kell megvalósítanunk. „Jó fiúknak, rossz fiúknak" — Mit üzenne végezetül az adófizető polgároknak? — Hadd válasszam két részre a válaszomat, és hadd üzenjek külön a tisztes polgároknak és a „rossz fiúknak”! Kérem, ne csak akkor keressenek fel minket, amikor már muszáj. Bár, amint mondtam, rengeteg a munkánk, mégis mindig szívesen állunk az állampolgárok rendelkezésére, ha tanácsra van szükségük. Talán sokan nem is tudják, de feladataink közé tartozik a támogatások egy részének a kiutalása is. Sokan meg sem keresnek minket, így törvényes adó- csökkentő tételektől — magyarán jövedelemtől — esnek el ezért. Mi utaljuk ki például az export- és ösztönző támogatásokat is, tavaly például 45 ezer gazdálkodónak utaltunk ki mezőgazdasági támogatást. — A „rossz fiúknak” azt üzenem, hogy törvényadta kötelezettségeink miatt az adótitok tárgyában rengeteg olyan „dologról” hallgatunk, amiről már tudunk... Azonban akár érzékelik ezt, akár nem, tény, hogy a feltárás rohamosan növekszik... Különben is, évről évre egyre több adóhiányt tárunk fel, és egyre több bírságot szabunk ki főleg az áfa, de leginkább a fogyasztási adó területén... Különben kérem, higgyék el, hogy a jó kapcsolat nekünk ugyanúgy hőn óhajtott vágyunk, mint Önöknek, adófizető állampolgároknak. Bízunk benne, hogy a gazdasági helyzet javulásával, a munkanélküliség csökkenésével egy jobb gazdasági környezetben minimálisra csökkennek majd a súrlódási felületek Önök, adófizető állampolgárok és az APEH és személyzete között. Gondoljanak kérem arra, hogy mi is bizony ugyanolyan adófizető állampolgárok vagyunk, mint Önök... — Köszönöm az interjút. Kissé szégyenlősen, szinte kisfiúsán teszi zsebre Mandzák László igazgató úr az immár felére csappant tartalmú „szofis” dobozát, amint felüliünk a dohányzóasztal mellől. — Tudja, az ügyfelek fél órát sem bírnak ki bagó nélkül itt. Gondoljon csak bele. Én egész nap itt vagyok... Palotai István
