Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-20 / 17. szám
II KÖZELKÉP 1995. január 20., péntek Bizottságról bizottságra Pedagógusmegegyezés előtt Lassan olvasóink is megszokják, hogy a Nyíregyházi Közelkép rendszeresen közli azoknak a kedd esti beszélgetéseknek a szerkesztett változatát, amelyek résztvevői városunk politikusai, közéletének szereplői, és amelyek a Jonatán Rádióban kedd esténként fél hét és fél nyolc között hangzanak el. A közelmúltban döntés született arról, hogy milyen bizottságokban mely párt kikkel és milyen funkciókban képviselteti magát, bár beszélgetésünk időpontjában — ahogy ez a későbbiekben ki is derül — még vitatott a nem képviselő külső tagok személye. Ezúttal két bizottság elnökét hívtuk meg a stúdióba. Dr. Helmeczy László a jogi bizottság vezetője, egyébként a Fideszt képviseli a közgyűlésben, míg Jaczkó Pál az oktatási és kulturális bizottságot vezeti, majd a Függetlenek Egyesülete képviselőjeként dolgozik a városi testületben. — Jaczkó Pált, Pali bácsit, az igazgató urat sokan ismerik a városban. Mégis kérem, mondjon néhány szót magáról. — A rozsréti iskolában tizennyolc évig dolgoztam, igazgatói pályafutásomat is ott kezdtem, majd a Vécsey Károly Általános Iskola vezetői posztjáról vonultam nyugdíjba. Gondolom, nem vagyunk túlságosan sokan olyanok a városban, akik több mint harminc éven át vállaltunk közéleti szerepet. Én ezek közé tartozom, korábban sokáig tanácstag voltam, és most már a második ciklusban is önkormányzati képviselővé választottak. — Ha zsargont használunk, akkor azt is lehet mondani, hogy Jaczkó Pál régi közéleti motoros... — Valóban. Sok tapasztalat összegyűlik ennyi idő alatt, és én ezeket szeretném hasznosítani egyrészt saját munkámban, másrészt szívesen megosztom másokkal. —Dr. Helmeczy Lászlót abból az időből ismerem, amikor a Kossuth gimnázium karbantartójaként levelező tagozaton végezte a jogi egyetemet. Hogy lesz egy karbantartóból jogász? — Mindig jogász szerettem volna lenni, de az egyetemi felvételhez 1968-ban sem volt túlságosan jó „ajánlólevél” a disszidens apám, akit politikai okból távolítottak el a munkahelyéről, és a politikai perben elítélt anyám sem jelentett piros pontot a felvételnél. Viszont azáltal, hogy karbantartó lakatos lettem, sikerült munkáskáderré válnom. Ez volt a munkám egész egyetemi tanulmányaim idején, sőt, egy évig jogi végzettséggel diplomás lakatosként működtem! —Most mit szokott szerelni? — Erre már nincs idő, bár az elején nagyon hiányzott. — Ügyvédként rövid idő után Petrocelliként kezdték emlegetni... — Valamelyik nyomozó ragasztotta rám, talán Aranyosi úr, aki most már régen nyugdíjban van. —Az éjfélé becenevek a sikert és a népszerűséget is jelentik. Sokan ismerjük azt az igazi nagy-nagy sikerét, amely egyben kemény politikai szerepvállalás is volt. A pócspetri ügy perújrafelvételére gondotok. — Akkoriban már a politikai akarat is az volt, hogy legyen perújrafelvétel. Nem így az előző időben. Ismert, hogy a halálos ítélettel végződött Pócspetri-ügyet egyházi iskolák államosítása érdekében kreálták. Több embert ítéltek el teljesen ártatlanul egy koncepciós eljárás során. Én a perújítást éppen törvénytelen jelleg tisztázása érdekében indítványoztam, hogy a bíróság hallgassa ki az egykori ávós bírákat. Az ügy teljes újratárgyalását követően került sor az 1948-as törvénytelen ítélet felülvizsgálatára és az elítéltek felmentésére. —Az előző önkormányzatban is működött oktatási bizottság, amely később humánpolitikai bizottság elnevezéssel egyesítette az oktatási és kulturális területet. Ebben dolgozott Jaczkó Pál is. — Én mindkét bizottságnak tagja voltam, és lelkiismeretesen részt vettem minden ülésen. Ezekre mindenkor felkészültem, és érveimet is elmondtam. — Most megint szétszedték az egykor összevont két bizottságot... — Bizonyára a korábbi tapasztalat alapján, hiszen két nagy területről van szó, a városi költségvetésnek is ez a két legnagyobb eleme: az oktatás és a kultúra. Mindenképpen indokolt volt szétválasztani ezt a két igen szerteágazó területet. Ha együtt maradnak, akkor egymás rovására mehetnek. — Ha oktatásról beszélünk, nem kerülhetjük meg a sokat vitatott és emlegetett F kategória kérdését. Az előző közgyűlésen éppen Helmeczy László beszélt erről a problémáról... — Az első közgyűlésen szükségesnek tartottam elmondani, hogy teljesen felesleges tovább húzni a pereket. A Magyar Köztársaság nevében egy sor jogerős ítélet született, egy város önkormányzatától elvárható, hogy hajtsa végre azokat. Ne kelljen a pedagógusnak a végrehajtóhoz fordulni. — Sarkítva ez azt is jelentheti, hogy a végrehajtó a vesztes alperes önkormányzat íróasztalait is lefoglalhatja... — Elvben és sarkítva igen. Ha a pedagógus nyert az F kategóriás perben. akkor teljesen felesleges kötelezni az intézmény vezetőjét a fellebbezésre, hiszen a pert másodfokon is el fogjuk bukni, ez csak a költségeket növeli, s majd jön a végrehajtás, ami további kiadásokat jelent. Ezt már nem kellene megvárni. — Úgy tudom, hogy a polgár- mester asszony is intézkedett a pereskedés leállításáról. . .— Valóban így van. Létrejött egy ad hoc bizottság. Pali bácsinak és ennek a bizottságnak a feladata, hogy pontot tegyen az ügyek végére. — Mi már az előző önkormányzat idején rendszeresen és keményen harcoltunk azért, hogy az F kategória-ügyeket rendbe tegyük — mondja Jaczkó Pál. — Sajnos, ezt nem sikerült keresztülvinni, a közgyűlésig sem jutott el az anyag. Szívből örülök hát, hogy az első közgyűlésen ennek sikerült helyt adni, s így egy jogos problémát sikerül, remélem rövid időn belül, megoldani. Ez azt jelenti, hogy akit kilencvenháromban besoroltak az F kategóriába, annál, függetlenül attól, hogy perelt-e vagy sem, 1995. január 1-jétől a besorolást érvényesíteni kell. A kilencvennégyes ügyekben pedig azt javasoljuk, hogy a jogerős ítéleteket hajtsák végre. Az intézményvezetőkkel történt egyeztetésen részt vett Csabai Lászlóné is, és ott elhangzottak mindezek. Most már éppen az ügyek gyorsítása érdekében az érdekelt pedagógusoknak kellene nyilatkozniuk az egyezséget illetően. — A jogász hogyan látja a megegyezés lehetőségét? — Én azt javaslom, hogy az intézményvezetők kapjanak felhatalmazást arra, hogy a kollégáikkal megegyezésre jussanak. Ezek az ügyek elég szerteágazóak, helyben lehet leginkább látni a megoldás lehetőségét. Ezekben az ügyekben tulajdonképpen az intézményvezető ugyanazt akarta, mint a pedagógus, de nem mondhatta azt, hiszen ezekbe a perekbe beavatkozóként beszállt az önkormányzat. — Szükség van hát a jogi bizottságra. Mi végül is az Önök feladata, Helmeczy úr? — Elő kell készítenünk a testület döntéseit, azért, hogy itt jogilag megalapozott döntések szülessenek. Az én számomra a probléma inkább az, hogy még mindig nem állt föl ez a bizottság. A belső tagjaink megvannak...-—Hány jogász van közöttük? — Pillanatnyilag csak én vagyok jogász, a többi tag más területen dolgozik. Nem lenne ez baj, hiszen már jöhetnek a külső szakértők, akik. remélhetőleg, szakemberek lesznek. Én a polgármester asz- szonnyal történt egyeztetés után — kicsit a saját szakállamra — mégis meghívtam az első ülésre dr. Fábián Lajost, aki az ország egyik legjobb közigazgatási jogásza, ő vállalja is a munkát, ennek nagyon örülök, hiszen óriási biztonságot nyújt egy ilyen kiváló szakember. — Az oktatási bizottságnak, reméljük, nem kell a jövőben F kategóriás ügyekkel foglalkoznia. Mit tudnak tenni az iskolavárossá kikiáltott Nyíregyháza érdekében, Jaczkó úr? — Nagyon fontos, hogy az iskolák, oktatási intézmények működőképesek maradjanak. Nálunk egyébként az önkormányzati képviselő tagok közül kettő pedagógus, ketten pedig családi alapon rendelkeznek ismeretekkel, lévén házastársuk pedagógus. Az iskolavárossal egyébként a diákönkormányzat és a diákpolgármester segítségével is együtt szeretnénk működni. —Lesz-e iskolamegszüntetés? — Mindén erőmmel tiltakoztam ez ellen a múltban is, és ezt teszem majd a jövőben is, ha netán felvetődne a kérdés. A minőségi oktatást nem intézménymegszüntetésekkel lehet elérni. —Helmeczy László az ellenzéket képviseli, Jaczkó Pál az Irányító koalíciót. Itt most mégis jól megvagyunk... — Én az ügyvédi munkám során sem ellenséget látok, hanem ellenfelet. A politikai tevékenységgel ugyanígy vagyok. Az nem baj, ha az ellenfelek kemények, de legyenek sportszerűek. Ahol nagy a túlerő, ott nem baj, ha kemény az ellenzék. —Hogy látja ezt a túlerő, Jaczkó úr? — Mi nagyon korrekt, jó partnert remélünk a személyi összetétel miatt is. Az sem baj, ha néha ütközünk, mert a jó megoldások a vitában érlelődnek. — És Helmeczy úr? — A koalíció érezteti már velünk szemben a túlerejét. Még nem álltak fel a bizottságok, azért, mert már legalább háromszor egyeztettünk, eddig eredménytelenül. Nem nagyon látom a túloldalról, hogy a bizottsági tagsággal kapcsolatosan együttműködési szándék lenne. Nem elsősorban a szocialisták és az SZDSZ magatartása az akadálya az egyezségnek, hanem a függetlenek. Öt ellenzéki pártnak legalább annyi szakértőjének kellene bejönnie, mint a függetleneknek, akik kilencen vannak az önkormányzatban. —Ezzel messzemenően egyetértek — mondja Jaczkó Pál. — Bár hozzáteszem, hogy a külső tagok esetében nem elsősorban a politikai hovatartozást kellene vizsgálni, hanem a szakértelmet.-— Az anomáliát abban látom, hogy egy választásra alakult független egyesület nagyobb számban képviseltesse magát a bizottságokban, mint ahány fős az egyesület... A kormánykoalícióról példát lehetne venni ez ügyben. — Azt látom, hogy ez nem igazán a két jelen lévő képviselő vitája, hiszen Jaczkó úr egyetértőén bólogat Helmeczy úr felvetéseit hallva. És ha ennek a vitának a megoldását éppen a Jonatán Rádió és a Közelkép indította el, akkor nagyon örülhetünk, mi is és az érintettek is, de legfőképpen az állampogárok. Köszönöm a beszélgetést. Kézy Béla Várkonyi Zsuzsa beszélgetőpartnere a stúdióban Kalotai László, az IBUSZ Iroda vezetője „Halljam csak, rendben van-e a szalagon a Jonatán-szignál...” — Bálint Pál technikus a stúdiómagnó előtt A Jonatán stúdiójában Immár több mint egy hónapja sugározza műsorát a nyíregyházi Jonatán Rádió a 70,88 MHz hullámhosszon. A Jonatánstúdióban készült képriportunk, amely a nem nagy létszámú, de igen lelkes stáb munkájának pillanatait’örökítette meg. Hozzá kell tenni, hogy az Új Kelet szerkesztősége és a Jonatán Rádió egymás tőszomszédai, sőt, a lap munkatársai is részt vesznek a műsorkészítésben — ehhez csak át kell menniük a folyosó másik oldalára... „Közösködésünket” még tovább szeretnénk fejleszteni, ezt tükrözi a Nyíregyházi Közelképben immár rendszeressé vált várospolitikai sorozat, amely a rádiós beszélgetés írott változata, valamint a Közelkép „Városnéző” rejtvényében történő együttműködés {lásd III. oldal). (Bozsó Katalin felvételei) Hegyi Betti technikus „beint” — kezdődhet a hírolvasás
