Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-20 / 17. szám

1995. január 20., péntek KÖZELKÉP Aranygyöngy, aranysarkantyú Táncos lábak sikere A XII. Országos Szólótánc­fesztiválon a Nyírség Tánc- együttes ismételten remekelt. E fesztiválnak hagyományosan Békéscsaba ad otthont, két­évenként. Az idén erre január 13-14-15-én került sor, amely­re a Nyírség Táncegyüttestől nem kevesebb, mint nyolc szó­lótáncos nevezett. A néptánc virtuózainak fesztiváljáról Demarcsek Györgytől, az együttes egyik vezetőjétől ér­deklődtünk. Megtudtuk: a táncosok újból ki tettek magukért, hiszen öten megszerezték a díjat, ketten pe­dig különdíjban részesültek. A fesztiválon első alkalommal „Aranysarkantyús táncos” címet szerzett Balázs Richard, másod­szor szerezte meg Dániel Imre, míg ez már harmadszor sikerült Antal Istvánnak, amely egyben az „Örökös Aranysarkantyús” címet is jelenti számára. A lányok közül második al­kalommal lett „Aranygyöngyös táncos'’Papp Judit, szintén har­madszor, s ugyancsak az „Örö­kös” cím viselésére jogosult Bíróné Marsi Andrea. Ketten különdíjban részesültek: Antal István és Spisák Krisztina. An­tal István az „Örökség” Gyer­meknépművészeti Egyesület különdíját vehette át: „Antal István kimagasló táncostel­jesítményéért, a gyermekmoz­galom számára példaként szol­gáló előadásmódjáért.” Spisák Krisztina a Békés megyei ön- kormányzat különdíját kapta ki­magasló táncosteljesítmé­nyéért. Demarcsek György elmond­ta, hogy az együttes az új évet sikeresen kezdte, hiszen a bé­késcsabai szólófesztivál mellett január 7-én, az Erkel Színház­ban bemutatott Néptáncanto­lógián nagy közönségsikert arattak. Az együttes férfi tánco­sai éppen az ő, Demarcsek György koreográfiáját adták elő, amely a Botoló címet vise­li. A televízió Múzsák című műsorában is láthattunk ebből részletet (lefler) alján, a Csaló-köz erdő árnyékol­ta úttestjén, a város legészakibb lakóterülete mentén haladunk to­vább. Jövő héten mi ez utóbbi úton indulunk el. E heti kérdé­sünk — a Jonatán Rádióban hangzik el pénteken és szomba­ton 3-3 alkalommal. A rádió 12 és 24 óra között sugározza mű­során a 70,88 MHz-en. Múlt heti megfejtésünk: Az iskola aulájában a mai név­adó mellszobrát Garami László készítette el 1971-ben. A jó megfejtést beküldők kö­zül Csónakos Gábor nevét sor­soltuk ki, aki postán kapja meg könyvjutalmát. Megfejtéseiket nyílt levelezőlapon szerdáig jut­tassák el szerkesztőségünk címé­re: Nyíregyháza, Tüzér u. 2— 4.SZ. Az erdei kitérő bal oldalán, lombkoronáktól elrejtve talál­hatjuk meg a megyei kórház részlegét. Eredetileg tüdősza­natórium céljára épült 1964- ben. A kórházat övezd parkban látható Medgyessy Ferenc Ülő kislány szobra. A főépület előtt bronz szoborkompozíció talál­ható, melynek címe: Apa és lá­nya. A III. számú belgyógyásza­ti pavilon emeleti előterében Berecz András mozaikja látha­tó. Jobb oldalt, még a nagy autóbuszparkoló előtt, a keleti erdőszakaszba ékelődve a Fel- ső-Tisza-vidéki Erdő és Fafel­dolgozó Gazdaság épülete. Itt, az erdei kitérőben két útvo­nalválasztási lehetőségünk van: vagy az erdő és Sóstófürdő felé, vagy jobbra fordulva az erdő Sok a kátyú, kevés a pénz Kátyúban van a felújítás Fotó: Harascsák Gondolta volna a tisztelt ol­vasó, hogy több mint három­száz kilométert autózhatna Nyíregyháza területén anélkül, hogy közben soha nem fordul­na meg kétszer ugyanazon a helyen? Hitte volna, hogy nagy­jából ugyanennyit gyalogolhat­na a város járdáit róva? Tudta, hogy a megyeszékhelyen tizen­hét híd található? Ezeket az adatokat Heringli Istvánná, a városüzemeltetési iroda főelőadója árulta el, ugyanis az ő irányítása alatt áll ezeknek a létesítményeknek a karbantartása, üzemeltetése. Vele beszélgettünk a város jár­dáinak. útjainak, hídjainak az állapotáról. —- Nyíregyháza város keze­lésében 318 kilométer út és 300 kilométer járda van. A járdák teljes egészében el vannak lát­va burkolattal, de ez sajnos nem mondható az utakra, melyeknek a negyven százaléka —mintegy 127 kilométer—földút. A szi­lárd burkolatú utakon minden évben úgynevezett kátyúzási munkákat végzünk. Az igazi, szakszerű kátyúzás az lenne, ha a gödröket körbevágnánk, ki­emelnénk belőlük a törmeléket, a lyukat betümnénk aszfalttal és ezt lehengerelnénk. Sajnos ez az eljárás egy kicsit drága a mi pénztárcánkhoz, ezért általában egyszerűen csak betömjük a lyukakat. Persze a legtökélete­sebb felújítás az lenne, ha bi­zonyos időközönként teljesen új burkolattal látnánk el az uta­kat. — Mennyi pénzből gazdál­kodnak évente? ~— A tavalyi költségvetésünk — az út-híd keret— 55,6 mil­lió forint volt. Ebből az ösz- szegből javarészt csak a leg­szükségesebb munkák elvégzé­sére van lehetőségünk. Ilyen például az útburkolati jelek fel­újító festése és a forgalomirá­nyító lámpák üzemeltetése, me­lyek jelentős összegeket emész­tenek fel. A mi felelősségünk a jelzőtáblák karbantartása, pót­lása, cseréje is. Itt a hangsúly a pótláson van. ugyanis rengete­get ellopnak, néhány pedig ki­törik egy -egy baleset során, esetleg néhány vandál polgár­társunk keze által. Hasonló helyzetben vannak a gyalogosokat védő korlátok is. Évente kétszer le kell nyírnunk az út környezetébe belógó nö­vényzetet, faágakat. Ezzel kap­csolatban elég komoly lakossá- ,gi ellenállás tapasztalható, ami érthető is, hiszen senki nem veszi szívesen, ha kivágják háza elől szeretett fáját. Mégis meg kellene érteniük, hogy mi nem kedvtelésből, hanem köteles­ségből nyírjuk le a növényze­tet, hogy esetleges baleseteknek elejét vegyük. A növényzet nem lóghat bele például az útkereszteződések látási három­szögébe. Szintén .forgalom- biztonsági okokból kell javíta­nunk az autóbuszöblöket, le­szállóhelyeket. Ezeken a helye­ken és a forgalomirányító lám­páknál a fékező autók kerekei alatt felgyűrődik az aszfalt. A gyűrődéseket vagy lemarjuk, vagy az egészet kivágjuk és új aszfalttal helyettesítjük. — A körúton már hónapok . óta fel van marva az út. — A körút nem a mi kezelé­sünkben van, a mi útjainkon pillanatnyilag nincs ilyen fel­mart szakasz, de lehetne. A fel­marás még mindig jobb, mint­ha egyáltalán nem csinálnánk vele semmit.- Persze az lenne az igazi, ha újra tudnánk asz­faltozni, de ha erre nincs lehe­tőség, akkor forgalombizton­sági okokból célszerűbb a fel­marás. — Hogyan szereznek tudo­mást az utakon, járdákon elő­forduló hibákról? — Az útfelügyelő naponta járja az utcákat, gyakran ma­gam is vele tartok. Természe­tesen lakossági bejelentések alapján is azonnal a helyszínre megyünk, és az egyéb közmű­tulajdonosokkal, cégekkel is tartjuk a kapcsolatot. Kisebb összegét szoktunk fordítani a téli útjavításokra. Ilyenkor nem dolgozik az aszfaltkeverő telep, ezért kevert hideganyaggal, vagy öntött aszfalttal kátyú­zunk. Jelentős pénzbe kerül a föld­utak karbantartása nem csak a bokortelepüléseken, hanem a belvárosban is. Véleményem szerint aki Sulyánbokorban la­kik az legalább a buszmegálló­ig el tudjon menni úgy, hogy közben ne legyen térdig sáros. Tavaly hétmillió forintot kap­tunk a földutak karbantartására, ami ehhez nagyon kevés. Ebből csak annyira futja, hogy géppel elegyengessük és lehengereljük az utakat. Esőzés után pedig elég egy traktor és rosszabb az út mint valaha. Az igazi földút- karbantartás a földút-stabiíizá- lás, ami azt jelenti, hogy terep- rendezés után úgynevezett tük­röt készítünk, amely olyan, mint egy aszfaltút alapja. Ha ennek még a vízelvezetése is jó, akkor ez néhány helyen hosz- szútávú megoldást jelenthetne. Egyre kevesebb pénz jut a jár­dák felújítására. Az aszfaltjár­dákat, hasonlóan az utakhoz, csak kátyúzni tudjuk, de ez még mindig egyszerűbb, mint a fel­fagyott, megrepedt betonjárdák javítása. A téli hóeltakarítások alkalmával mindig vita tárgya a sózás. A környezetvédők el­lene foglalnak állást, de sajnos nem tudunk jobbat kitalálni, hogy felolvasszuk a havat. —Milyen konkrét intézkedé­seket terveznek az idén? — Még tavaly összeállítottuk az elvégzendő munkák listáját, illetve ezeknek az anyagi von­zatút. Szeretnénk teljes útfelújí­tást végezni a Család utcán, a Kossuth utcán és a Debreceni úton. Ha a közgyűlés ezt jóvá­hagyja, akkor menni fog. Ti­zenhét kisebb -nagyobb híd van a kezelésünkben, ebből négyet — a Madách utcait, a Tölgyes utcait, a Gém utcait és a Sóstói szigeti hidat — tavaly felújítot­tuk, de úgy néz ki, hogy idén ilyen hídrestaurálásra nem lesz pénz. Pedig a Színház utcai, a Malom utcai, a Damjanich ut­cai és a császárszállási vegyes szerkezetű hídra nagyon ráfér­ne a javítás. A járdák felújítására tízmil­lió forint kellene, ebből valószí­nűleg egy fillér sem fog jutni. A Takarékpalota, á Deák Fe­renc utca, a Hősök tere, a Bessenyei tér, a Kállói út, a Zalka Máté utca járdáinak komplett felújítása is elmarad, a rendelkezésre álló összegről csak a kátyúzási munkákat tud­juk elvégezni. Ami örvendetes — és remélhetőleg a közgyű­lés is jóváhagyja — bizonyos földút-stabilizálásokra kapunk 6-8 millió forintot, ebből jó né­hány utcát — de még így sem elegendőt — fel tudunk újí­tani. — Tehát nemcsak a háború­hoz kell az a bizonyos három dolog. Az önkormányzati rend­szer bevezetése ót-a évente mennyi pénz jutott önöknek? — Idén 170 millió forintos út-hídkeret kellene ahhoz, hogy biztosítani tudjuk útjaink, járdáink, hídjaink állagának megóvását. Ehhez képest ta­valy 55,6 millió forint ált a ren­delkezésünkre. 1991-ben 62,8 millió, '92-ben 72,9 millió fo­rintot kaptunk egy évre, ez az összeg '93-ban és '94-ben visszaesett 55,6 millióra. Köz­ben életbe lépett az áfaemelés, számtalanszor leértékelték a forintot, nőtt az infláció, emel­kedtek az árak. Figyelembe kell venni azt is, hogy az emlí­tett összegek tartalmaznak 25 százalék áfát. A közgyűlés még nem hagy­ta jóvá az 1995-ös költségve­tést, de ismerve a város anyagi helyzetét nem valószínű, hogy az jelentősen növelni tudná az utak, járdák, hidak karbantar­tására, felújítására juttatott összeget. Addig pedig amíg a helyzet nem változik, autózás közben néhol nagyokat huppan­hatunk. Vasas László Parkolók és büntetések Jön a bilincs? Gondolom, többen tapasztal­ták már, hogy nem túl kellemes meglepetés, ha bevásárlókör- útunk végén az autóhoz érve büntetőcédula vár minket. Ilyenkor persze mérgelődünk, sőt néha dühöngünk, és csak nagyon ritkán okoljuk magun­kat a történtekért. A parkoló­kártyáról és az azzal kapcsola­tos gondokról Szűcs Istvánnal, a Parkoló Kft. igazgatójával be­szélgettünk. — Ha jól tudom, ez év elején új parkolóbérletet adtak ki... — A megfogalmazás nem egészen pontos... Tavaly kétfé­le éves bérletünk volt. Az idő- korlátozás alá eső 5200 forint­ba, az pedig, amelyik nem volt korlátozva, 9800 forintba ke­rült. A gondok akkor kezdőd­tek, amikor az olcsóbb bérlet­tel rendelkező autósok felrúg­ták a szabályokat, és időn túl is a parkolóban maradtak. Mivel ez egyre gyakrabban megtör­tént, úgy gondoltuk, hogy aki egész nap ugyanott akar parkol­ni, az fizesse meg az árát ugyan­úgy, mint a többiek. — Hány parkolóhely van Nyíregyházán? — A mi fenntartásunk alá 1400 tartozik. A magánparkolókban annyi parkolási dí­jat kérnek, ameny- nyit nem szégyell­nek... — A szinte min­dent érintő áremel­kedés a parkolóje­gyekre, bérletekre is kihatott? — A jegyek ára nem változott, bár az áfaemelés hoz­zánk is elért. (Folytatás a K-4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom