Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-24 / 235. szám

UJ KELET

SPORT

1994. december 24., szombat

11

Szentestén először hármasban

Rubóczkiék sikeres éve

Karácsony. Csak így egyszerűen. Ez a szó magában hordozza mindazt, amire nemcsak az év egyetlen napján, de a többi háromszáz-egyné- hányon is szükség lenne! Szeretet. Különleges atmoszféra lengi be ilyentájt az országot, várost, falut és a családi fészket. Valamennyien megállunk pár óra erejéig, elhalmozzuk egymást ajándékokkal. Megszólal lelkiismeretünk, megkíséreljük bepótolni mulasztásainkat szeretteink felé. így tesz Rubóczki Tibor, a Sényő csapatának játékosedzője is. Mind együttesének, mind családjának mérföldkő volt a búcsúzó esztendő. Sikerek a futballban, gyermekáldás a magánéletben. Kívánhat ennél többet az ember?

Felesége, Csernyik Judit mostanság minden percét a szeptember 30- án világra jött Tiborkának szenteli. Takaros borbányai lakásukban már természetesen az utolsó simításokat végzik, az ünnep előestéje csendes készülődéssel telik. Úgy terveztük, hogy a fociról egy szót sem ejtünk, de hát a harminchárom éves labdarúgónak már gyermekkorában is a játék volt a mindene.

— Emlékszem, első karácsonyaim egyikén labdát kaptam szüleimtől. Hát az valami fantasztikus örömöl okozott! — nosztalgiázik Tibor.

— Csak nem azt akarod elhitetni velem, hogy még szenteste is a haverokkal rúgtad a bőrt? — kérdezem.

— Azt azért nem. Családi körben töltöttem az ünnepeket, bár a foci révén sok barátra tettem szert, így velük is megosztottam az ünnepek örömét.

— Hármasban ez lesz az első karácsonyotok. A picinek vettetek ajándékot?

— Persze! — mondja, s közben megmutatja a zenélő Télapót. — Vettünk egy tipegőt, s meglepjük még egy játékbocival is.

Leülök az ágy szélére, ahol a ház asszonya éppen a sírdogáló csecsemőt nyugtatja. Bár nem illik a hölgyeket életkorukról faggatni, titkolózás nélkül elárulja, huszonöt éves. Judit víg kedélyű teremtés, egyetlen bánata, hogy a hétvégeken sokat van egyedül. De erről majd később.

— Hogyan viselkedik a kis utód? — próbálom elterelni figyelmét.

— Rosszul. Sírni azt nagyon tud! Remélem, ahogy nő úgy lesz egyre kevesebb gond vele.

— Tibor milyen apa?

I ürclmes. Csak jót mondhatok róla. Igazán! —válaszol nevetve.

— A pelenkázás hogy megy neki?

— Meg fogsz lepődni; nagyon. Amúgy is sokat segít itthon, a takarításba is sikerült bevonnom. Tényleg mindent megtesz értünk!

— A nadrágot ki viseli?

— Közösen döntünk, megbeszéljük a problémákat. Könnyen alkalmazkodunk egymáshoz.

Tipikus futballistafeleség Judit.

A szezonban mérkőzés mérkőzést követ, hétköznap az edzések miatt van távol férje. Rubóczki Tibor üzletkötőként dolgozik, ezt kevesen tudják róla. Annak ellenére is munkát végez, hogy sokan azt gondolják, Sényőn dől a pénz a játékosok zsebébe. A három főre bővült családnak minden forint jól jön, hisz a szobacsemetéknek. A fiatalasszonynak a magányos vasárnapokon túl a vereség bánatával hazatérő családfőhöz is van kedves szava.

— Lábujjhegyen kell közlekedni, mikor vesztes csatáról tér meg Tibor?

— Nem. Az igaz, napokig emészti magát, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezte. Nem értek ugyan a focihoz — ezt is ritkán hallani ebben az országban —, de igyekszem nyugtatgatni.

Engesztelésül a magányosan eltöltött estékért, Judit gyakran kap virágot, egyéb apróságokat. Négy esztendeje házasok, s Rubóczki Tibor még nem tévesztette el az évfordulót. A jeles eseményt is a focinaptárhoz igazították. júniusban, a bajnoki szezon zárásakor tartották a lagzit. Megismerkedésük is jeles dátumhoz kötődik, nőnapon találtak egymásra.

— Tibor, úgy gondolom, pályafutásod legszebb szakaszát élted meg idén.

— Valóban, ez az év olyan volt, mint egy álom! Azt sajnálom kicsit, hogy nem tudtuk megtartani első helyünket az NB Ill-ban. Fiam született, egyszóval nem panaszkodhatott!! A srác ugyan „rosszacska", és bizony éjszaka jó párszor felsír. Volt úgy, hogy éppen a meccs előtti estén virrasztottam, meg is ijedtem, de aggódásom nem ütött vissza a pályán. A felelősségem is megnövekedett, mikor idegenben játszottunk, útban hazafelé sokszor elkalandoztak gondolataim: vajon mi lehet otthon?

Mint Judittól megtudom, kénytelen volt megbarátkozni a ténnyel, társa ritka vendég a lakásban. így leírni könnyű, ám beletörődni annál nehezebb. Békésebb vizekre evezve, a karácsonyi menüről érdeklődöm.

— O, az valószínűleg tyúkhúsleves lesz, másodikként sültet tálalok. Férjem bolondul a húslevesért, nem bír ráunni. Megsúgom, a tejbegríz a másik kedvence! — szólja el magát hamiskás mosoly kíséretében Judit.

— S a karácsonyfát ki fogja feldíszíteni?

— Közösen:— kuncogja.

Későre jár, ideje szedeiőzködni.

Ilfetlenség lenne tovább maradni. A családnak minden együtt töltött perc ajándék. S ez a legnagyobb kincs a karácsonyfa körül! K. T.

konvhns lukast s/eretnek nagyobbra

cserélni. Kell a Untabb ler a leendő

Milyen lesz az ifjú kerekes karácsonya?

A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, az évszázadok alatt a vallási hagyományokon kívül sok minden kapcsolódik ezekhez az év végi ünnepnapokhoz. Karácsony a szeretet, a család és legfőkénl az újszülöttek, gyermekek ünnepe. Ezért az ünnep előtt a megye legifjabb sportolóját is szerettük volna megszólaltatni.

Nem volt nehéz dolgunk, amikor az évközi sporteseményeket végiggondolva a legifjabb szereplőt kerestük. Aki a nyár végén megrendezett Garai Kupa háztömb körüli verseny résztvevője vagy nézője volt, biztos emlékszik Füzesséry Tiborra, a hároméves kerékpárosra, aki háromkerekű BMX-ével teljesítette az 1200 méter hosszú távot. A Nyíregyházán megrendezett Garai Kupa első futamában a legfiatalabb versenyzők ülhettek kerékpárra, hogy egy kört teljesítve bizonyítsák, a sportot nem lehet elég korán elkezdeni.

Hat-nyolc gyermek kerékpáros állt a rajtnál, mikor indították a futamot. Közülük a legfiatalabb kerékpárján a hátsó kerekek mellé volt szerelve két kisebb kerék, ő lett a nap hőse. Elindították a futamot, s a fiúk nagy lelkesedéssel hajtottak, hogy teljesítsék a távot. Sorban be is érkeztek, s már készülődtek a következő futam résztvevői, amikor egy hölgy szólt a rendezőknek, még ne siessenek, mert egy versenyző még nem érkezett be. Ekkor a Hősök terén, a megyeháza előtt kijelölt célvonalnál mindenki Tibit kezdte keresni, aki már jött is, éppen a posta épülete előtt járt. Az utolsó száz métert a hangosbeszélő és a közönség biztatása közepette tekerte végig. Az eredményhirdetéskor büszkén vehette át a különdíjként kapott aranyérmet.

Nyíregyházán, Kiss Ernő utcai lakásukon kerestük fel fotós kollégámmal Füzesséryéket, hogy megtudjuk, hogyan készül a karácsonyi ünnepekre az ifjú bajnok. Csengetésünkre az édesapa, Füzesséry Tibor nyit ajtót, a gyerekszobából több fiú is kíváncsian dugja ki a fejét, vajon ki érkezhetett. Aztán kiderül, egyikőjük sem Tibi, ő most az unokatestvérével játszik, akik egy emelettel lejjebb laknak. Míg édesapja érte indul. Tibi édesanyjával beszélgetünk. Elmondja, nem ritka, hogy több gyerek és vendég van náluk, nagy a rokoni és a baráti kör, s mindenütt hasonló korúak a csemeték. Ezután a nyár végi versenyről kezd beszélni.

— A bátyám, Rácz Géza tanár az 1-es iskolában. Ő tanítványaival indult ezen a kerékpárversenyen, s az ő ötlete volt az is. hogy Titi — otthon mindenki csak így becézi az ifjú bajnokot—kerekezze végig a távot. Férjem végigkísérte Titit az 1200 méteren, néha elkelt ugyanis egy kis biztatás, hogy befejezze a távot a fiam.

Ekkor érkezik meg Tibor édesapjával, kicsit megszeppen az idegenektől, s szótlanul ül papája ölében, aki közben elmondja, hogy a versenyen ő ment végig Titi mögött, és biztatta, hogy hajtson, de a fiú a postáig már alaposan elfáradt, a többiek is elhagyták, s amikor már senkit nem látott maga előtt, akkor úgy látszott, nem megy tovább. Ekkor meghallották a hangosanbeszélőből, hogy mindenki az ő érkezésüket várja, s ez újra erőt adott az utolsó méterekre. Az idősebbik Füzesséry Tibortól megtudjuk, hogy ő is sportolt, cselgáncsozott, amit egy másik

hobbija miatt abbahagyott. Szerencsés embernek mondja magát, mert a zene, ami szintén hobbija, ma a munkáját jelenti. Már több éve a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának zenei szerkesztője. Felesége pedagógus, most a kisebbik gyerekkel van otthon.

Titi, a kis bajnok még nem volt egyéves, amikor szobájában már tekerte egy kis bicikli pedálját. Később sokat sétált együtt a család, s akkor a kisfiú mindig kerékpárral ment velük. így már volt gyakorlata, amikor rajthoz állt. Közben bejön a szobába a hatéves Gergely, Tibor unokatestvére, ő szintén végigkerekezte a távot, s ott volt a versenyen nyolc éves bátyja is. Azt is elmeséli, hogy édesapjukkal. Rácz Gézával nemcsak kerékpározni szoktak, hanem gyakran kirándulnak a Zempléni-hegységbe. Jártak már hosszabb úton is, és a kisfiú megismerkedett az Alpok kirándulóhelyeivel. A nagybácsi, Rácz Géza, a kisebb Füzesséry fiúval érkezik. Márton most kilenc hónapos, de később ő is kerekezni fog. Rácz tanár úr az 1-es iskola diákjaival sokat biciklizik. Természetesnek tartja, hogy a gyerekkel együtt ő is elindult a versenyen. Tanítványai nemcsak kerékpároznak, hanem úsznak is. Már most készülnek a tavaszi gyerek duatlonversenyre. A viadalt szokás szerint Sóstón rendezik meg. Az elmúlt évben is több mint kétszázötven tanuló állt rajthoz. Ezeken a.ver- senyeken a gyerekek nemcsak fizikai felkészültségüket, de kitartásukat és lelkesedésüket is bizonyítják. A tanár úr egyébként még ma is kerékpározik, általában hétvégeken jut ideje arra, hogy kedvenc sportjára időt szenteljen. Aztán a nagybácsi segít beöltöztetni a kis versenyzőt. Könyökvédő, térdvédő kerül Titire, a fejére kerékpárossisak, s végül a nyakába kerül a nyári verseny féltve őrzött emléke, az aranyérem. Ekkor már megoldódik az ifjú bajnok nyelve is, s boldogan mosolyog fotós kollégámra. Elmeséli, hogy legszívesebben autókkal szeret játszani. Lehet, hogy legközelebb már az autó volánjánál láthatjuk Tibit? Majd a karácsonyi ünnepekről kérdezzük a háziasszonyt.

—Lassan mindennel elkészülünk. Szombaton nálunk lesz a gyertya- gyújtás, itt lesznek a bátyámék is. Már megszoktuk, hogy mindig nagy családi körben ünnepiünk. Ez lesz Mártonnak, a kisebbik fiamnak első karácsonya. Vigyáznunk kell, hogy a fa alján ne legyenek törékeny díszek, mert azokat már ő is biztos eléri.

Titi, a kis kerékpáros bajnok elárulja. hogy mesekönyvet, játékokat és szobacsúszdát kért a Jézuskától, igaz, a levelet még nem ő írta. Aztán örömmel mutatja, hogy már csak kettőt kell aludni, és akkor megtudhatja, mit is kap ajándékba.

Búcsúzóul még megkérdezzük, hogy jövőre is indul-e a kerékpár- versenyen. Először elkerekedik a szeme, aztán édesanyja segíti ki:

— Indulsz jövő nyáron a bicó- versenyen?

— Igen! — kiáltja határozottan a fiatalember.

Igaz, jövőre már nem biztos, hogy ő lesz a legfiatalabb induló, de teljesítményére még sokáig fogunk emlékezni. Boldog karácsonyt kívánunk Titinek és a megye minden ifjú sportolójának!

Révay Zoltán