Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-23 / 234. szám

JJ KELET LABDARÚGÁS LnüUnnUvinO 1994. december 23., péntek 11 Félidőben... Félidőben... Félidőben... Félidőben... Félidőben... Félidőben... Félidőben... Megyei I. osztály Namény kellemetlen vendég Kispályás foci Elpártolt a szerencse Londonban kedden este elkészítették az 1996. évi, Spanyolországban ren­dezendő kispályás labdarúgó-világbaj­nokság európai selejtezőcsoportjainak sorsolását. Magyarország a B csoportba került, igen illusztris társaság közé beékelődve. A csoportbeosztás: Olaszország, Por­tugália, Görögország, Ukrajna. Kis-Ju­goszlávia, Magyarország. A selejtező mérkőzések házigazdája Olaszország, a taljánok az előzetes információk alapján májusban Bariban kívánják fogadni a mezőnyt. A lebonyolítás érdekessége: a találkozókat egy helyszínen, tehát a dél­olasz városban rendezik. Az ellenfelek ismeretében rövid esély- latolgatásra kértük Dajka Lászlót, az or­szágos szövetség elnökét. — Állítom, a legnehezebb ágra jutta­tott minket Fortuna istenasszony. A két továbbjutó helyért öldöklő csata várha­tó, a hazaiak tűnnek egy árnyalatnyival esélyesebbnek. Mögöttük, nagyon bízom benne, sikerül megszereznünk a máso­dik helyet, ami fantasztikus bravúrral érne fel. A portugálokkal és az ukránok­kal már többször összecsaptunk, ismer­jük képességeiket. Tudásuk a mienkkel egy szinten mozog, elsősorban rájuk kell figyelnünk. A görögök, valamint déli szomszédaink válogatottja sötét ló, ki­számíthatatlan, milyen erőt képviselnek. Egy szó mint száz, kemény feladat elé nézünk, de ezt a világbajnokságot már nem szeretnénk a távolból szemlélni, ezzel azt hiszem, mindent elmondtam vágyaimról. NB III Tisza-csoport Súrolta a lécet Kisvárda Minden tekintetben viharos idényt, de megkockáztatom, esztendőt búcsúztat­nak Kisvárdán. Még felsorolni is nehéz, miken ment keresztül a csapat. E helyen is sokszor leírtuk már, bő teret szentelve az együttessel kapcsolatos eseményfo­lyamnak. Nem kívánunk újra elmerülni a zavarosban, ám az értékelésnél akarat­lanul is visszaköszönnek az ősz forradal­mi helyzetet előidéző változásai. Lássuk Komáromi György vezetőedző verzióját. — Elmondani is alig merem, huszon- kilenc-harminc pont begyűjtésével kal­kuláltam az augusztusi rajtnál. Konkrét helyezésben nem gondolkodtam, az első hat pozíció valamelyikét szántam csapa­tomnak. Hatodikok lettünk, súroltuk a lécet. Pontszámban jócskán alulmúltuk az általam elképzelt ideális mennyiséget, s csak gólkülönbségünknek köszön­hetően nem vagyunk hátrébb a tábláza­ton. Nem akarom feszegetni az egyesü­let életében beállt gondokat, de ahhoz képest, amilyen törődést irányunkban mutattak, elégedettnek kell lennem. — Vereséggel nyitottatok, ami az „ál­moskönyv” szerint sem ígér sok jót. — Nyírbátorban egy sebtiben össze­tákolt csapattal vettük fel a harcot. Lelt az utolsó pillanatban Nyíregyházára iga­zolt, s vele ment húsz gól is. Természe­tesen voltak kiszemeltjeink, de azok „ne­met” válaszoltak megkeresésünkkor. Jobb híján szerződtettük az ukrán Csapóczit és Balázst, akik nem váltak be, a szezon végén átadólistára kerültek. Az éllovas otthonában egy elkerülhető gól­lal vesztettünk, megcsappant önbizalom­mal pedig nem volt sok keresnivalónk. Mélyvízbe dobtam a fiatal Vinciét (kö­zel ötven találatot jegyez serdülőként), rövid fellángolás következett. Nagykállót idegenben, Vámospércset hazai környe­zetben szemre is tetszetős játékkal ver­tük, Kunhegyesen azonban szó szerint szétrúgták a fiúkat. Ez volt a fordulópont! Hullámvasútként, hol nyertünk, hol ki­kaptunk, vendégként rendre üres maradt kezünk. — Gondolom, hízeleg büszkeséged­nek, hogy több szakvezető még mindig a bajnokesélyesek közé sorolja Kisvárdát. — Történjen bármi, nem adjuk fel! Ha én maradok az edző, tavasszal gyökeres változások lesznek. Saját káromon ala­posan megtanultam, csak a futni tudó s akaró, a küzdelemtől vissza nem riadó játékosokra számíthatok. Vége az ali­bifocinak! Remélem, sikerül igazolnunk három-négy embert, hogy hírnevünkhöz méltóan szerepeljünk. Január elejéig vá­rakozó állásponton vagyok, akkor egye­sületi ülésen tisztázódhat helyzetünk. Nem kérünk sokat, nem kell nagy hó­kuszpókusz, két vezetőt szeretnénk a szakosztály élén látni. Ennyi csupán óha­junk. — Játékosaid teljesítményét hogyan értékeled? — Sajnos, nem tudom kiemelni egyi­küket sem, bármennyire fájó is kimon­danom. A fiúkra hatással voltak a zava­ró tényezők, megoszlott figyelmük, s ez a futball rovására ment. Az elmúlt év­ben karnyújtásnyi távolságra voltunk a feljutástól, de összedőlt a légvár, lecsúsz­tunk az élről. Most nem akarom ecsetel­ni a miérteket, hiányzott a motiváció, letörte őket a kudarc, a nagy lehetőség elmulasztása. — Tavalyhoz képest mennyire formá­lódtak át a csoport erőviszonyai? — Személyes tapasztalatomra hagyat­kozva, mintegy tízszázalékos szín­vonalemelkedést regisztráltam. Elég csak a táblázatra pillantani. Az újoncok: mindenek előtt Sényő, Kunhegyes és Karcag nem tűntek riadt nyuszinak, sőt... Kiegyenlítődési folyamatnak lehettünk sokszor szenvedő alanyai, kevés az előre lefutott mérkőzés. Legalább tíz együttes alkotja a közvetlen élvonalat, egy-egy fordulót követően jelentősen átrajzoló­dott a tabella képe. Abból a szempont­ból még szerencsésnek is vallhatjuk magunkat, hogy a BEVSC-vel még ak­kor találkoztunk — óvás miatt kétszer —, amikor fiataljaink még egymással ismerkedtek. Fölényes győzelemmel léptünk át rajtuk (5-1), de nem vagyok arról meggyőződve, hogy ha a hajrában randevúzunk, ugyanilyen arányban dia­dalmaskodunk. Sajnos mi megálltunk a fejlődésben, megrekedtünk az előre­haladásban. — A mezőnyben kevés csapatról ál­lítható, hogy kialakult stílussal rendel­kezik. Ti igen. — Itt sem volt könnyű megtalálni a helyes, játékosokra szabott irányvonalat. És hogy ez még eredményességgel is párosuljon, nem kevés munkával járt. Jólesik, ha mások is észreveszik, mennyi erő lakozik még a csapatban. Ez táplálja azon reményemet is, hogy tavasszal si­kerül felkapaszkodnunk a dobogóra. Két hazai mérkőzéssel kezdjük majd a sze­zon második felvonását, ha hat pontot szereznénk, bátran utazhatnánk Sze­rencsre, a rangadón sem félteném az ön­bizalmukban megacélosodott Béreséket. Ilyenkor, az új év hajnalán feltétlenül illik kihangsúlyozni a szurkolók kitartá­sát, kérem, továbbra is buzdításukkal segítsék a csapatot. Játékosaimnak sze­retném megköszönni munkájukat, vala­mennyi sportkedvelőnek boldog új esztendőt kívánni. K. T.-— Görcsöltek a fiúk, nem volt, aki a kellő pillanatokban összefogta volna a csa­patot. Nincs irányító középpályásunk, Berettyón Gabi és Tivadar lehetne a „fa­zonszabász”, de rapszodikusan futballoz­tak. Ha ment nekik a játék, akkor a csa­patban is futott a szekér, ellenkező eset­ben mindenki monotonon darált. Csatára­ink lassúak, a tömörülő védők között ne­hezen kerülnek helyzetbe. A bunkerfocit választó vendégekkel szemben mindig kínlódtunk. — Melyek voltak azok a mérkőzések, amikor gálaelőadást rendeztek a Farkas­tanítványok? — Fehérgyarmaton nagyon jó teljesít­ményt nyújtottunk, kettő-egyre nyertünk. A Biri elleni négy-egyes siker sem le­becsülendő, de megkeserítette szánk ízét a sok kiállítás. Ha már itt tartunk, szeret­ném kitörölni emlékezetemből a Nyír- lugoson produkáltakat, hatvanöt percnyi emberelőny sem volt elég, döntetlen lett a vége. De még az első fordulóban elért ví­zilabda-eredmény (4-4) a nyírkarásziakkal is mély nyomot hagyott bennem, termé­szetesen negatív vonatkozásban. Jellemző a támadók bizonyítványára, hogy a közép­pályások szerezték a csapat góljainak többségét.. — Kik vezetik a játékosrangsort? — Toros Lacival maradéktalanul elége­dettek vagyunk. Sándor Árpi emberfogó­ként megtette a magáét, a hajrára kapta el a fonalat Bodnár. Elfogadhatót nyújtott Thúróczi, valamint Varga. Tivadartól — bár tizenegyszer talált a kapuba — és a hálóőr Papptól többet várunk. Gólkirá­lyunk, Berettyán Gábor tizenkétszer kö­szönt be, mégis lassan lelt rá a helyes útra, a jövőben jobban kell koncentrálnia mun­kájára. — Hogyan gondolkodtok a jövőről? Megyei II. osztály Az őszi fordulók utáni számvetésben a negyedik helyezett csapatok következnének, de erre technikai okok miatt most nem kerül sor. Ennek következtében az ötödikek szereplését osztályozzuk. (A dombrádiak és a nyírmeggyesiek értékelését természetesen hamarosan pótolni fogjuk.) Ebbe a kategóriába az első csoportban Anarcs, míg a másodikba Balkány tartozik. Mindkét gárda újonc, az idén jutottak fel a megyei II. osztályba. 4. Vásárosnamény 17 10 5 2 46-22 35 Az őszi idényben Vásárosnaményt fo­gadni felért egy rossz álommal. A beregi­ek kíméletlen portyái után a hazai csapa­tok bottal üthették a pontokat, még jó, ha az egyiket otthon tudták tartani. Hazatér­ve aztán már közel sem ment ilyen fénye­sen a Fa/Aas-legénységnek, szurkolóik gyakran távoztak bosszankodva a Krasz- na-parti pályáról. A bajnokság kezdetekor vágyott helyezést így is simán hozták, úgy gondolhatnánk, révbe ért a hajó. Ám Pankotai Pál szakosztályvezető szavai nem erről árulkodnak. — Utólag könnyű okosnak lenni, de ál­lítom, többre vagyunk képesek — morfon­dírozik a vezető. — Míg idegenben veret­lenek maradtunk (két döntetlen kivételé­vel valamennyi mérkőzésüket megnyerték — a szerk.), otthon kétszer kikaptunk. Nem mondom, Baktalórántházától még saját pályánkon is ki lehet kapni, ez ben­ne van a pakliban. De az már megenged­hetetlen, hogy egy középcsapat (Tarpa) is elvigye a három pontot. — Nyáron milyen mozgás volt a keret­ben? — Sánta kapus az átigazolási időszak utolsó hetében távozott Jánkmajtisra. Ez mellbe vágott minket, ott álltunk befüröd- ve! Hirtelen már nem tudtunk lépni, így Papp személyében egy szem kapussal vágtunk neki az idénynek. Ez persze nagy­ban befolyásolta eredményességünket. Visszahoztuk Gergelyiugornyáról Balogh Tibit, s két légiós is érkezett: Popovics és Bodnár. A legígéretesebbnek Berettyán Balázs jövetele tűnt, ő Sopronban, a me­gyei első osztályban tavaly huszonhat gólt lőtt. Nálunk hétig jutott, nem utolsó sor­ban gyenge erőnléte miatt, csak a hajrá­ban lendült formába. — Mire vezethető vissza az otthoni buk­dácsolás? — A csapatban, ezt merem állítani, ben­ne van az előrelépés lehetősége, akár a fel­jutás is. Vannak lelkes támogatóink, de a városnak több anyagi áldozatot kellene vállalnia, például a felszerelések beszer­zésének terhét levenni vállunkról. Akár­hogy is nézzük, Vásárosnaményban ezer embert szórakoztat a futball vasárnapon­ként, s hiába akarunk mi NB Ill-at, ha nincs meg rá a pénzügyi fedezet. Nézőpont kérdése az egész. Nyírbátorban, Nagy- kállóban, de akár említhetném Kisvárdát is, a polgármesteri hivatal felsorakozott a csapat mellé, ott szívügyüknek tekintik a helyi labdarúgást. Be kell látnunk, sajnos ma már a jó fociért fizetni szükséges, ba­góért egyetlen egy játékos sem jön ide. Az önkormányzattól kapott 1,3 millió forint a vegetálásra elég, s akkor még nem is beszéltem az 50-es években épített öltöző állapotáról, a pálya göröngyeiről. Próbá­lom győzködni az esetleges szponzorokat, hogy ha magasabb célt állítunk magunk elé. akkor további támogatók is kopogtat­nak majd. Nagyon nehéz azonban megte­remteni az előrejutás feltételeit, megval­lom, engem is a feleségem biztat a kitar­tásra, nélküle már talán bedobtam volna a törülközőt. — Erősítési tervek? — Ami már biztos, a rutinos Rapcsák kapus nálunk folytatja. Egy bal oldali kö­zéppályást is szívesen igazolnánk, be­fejező csatárról pedig nem is álmodozunk, hiánycikk a játékosbörzén. Úgy érzem, megfelelő alapozással, feljavult hazai tel­jesítménnyel a dobogóra is felléphetünk, amit már jegyeznének a krónikákban. Végezetül szeretném megköszönni a sportkedvelőknek egész évi buzdításukat, egyben kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánok mindannyiuknak. Koncz Anarcs Az anarcsiak a balkányiakkal együtt ki­érdemelhetnék a „döntetlenkirály” titulust is, ugyanis egyaránt hat-hat alkalommal ik­szeltek. Négyszer vonultak le győztesen a pályáról, és háromszor hagyták el veszte­sen a játékteret. Otthoni környezetben nem találtak legyőzőre. Huszonegyszer vették be ellenfeleik kapujait, s tizennyolcszor zör­gették meg vetélytársaik a hálójukat. A sportkör elnöke, Kiss Ferenc elégedetten értékelte a csapat eddig nyújtott teljesítmé­nyét. — Milyen célkitűzése volt az együttes­nek? — Az, amit egy újonc gárdától ilyenkor el szoktak várni, nevezetesen a biztos benn­maradás. Ezt a tervet a srácok maradékta­lanul teljesítették. Az elért ötödik helyezé­sünk önmagáért beszél. Mivel előkelő po­zícióban várhatjuk a tavaszi szezont, ezért némileg módosítottunk elvárásainkon, még­pedig úgy, hogy erős középcsapat akarunk lenni, ami azt jelenti, a nyolc között szeret­nénk állni a végelszámolásnál.-—Mely posztokon szereplő játékosok re­mekeltek az őszi idényben? — A hátvédsor, amit a kevés kapott gól bizonyít a legjobban, és a középpályások, akik az ellenlábasok akcióit nem egy eset­ben kiválóan szűrték meg. Külön kiemel­ném kapusunkat, Baloghot, ő a Deme- cserben vívott találkozónkon fantasztikusan védett, sokak szerint NB-s produkcióval tette emlékezetessé azt a vasárnap délutánt. Rajta kívül Lőrinci, Kiss, Sohajda és Bod­nár teljesített átlagon felülit. Az annak ide­jén az NB III-as Kisvárda színeiben is játéklehetőséget kapott Kőrizs — aki egy éve házi gólkirály volt — nem hozta for­máját, ami nagyrészt annak tulajdonítható, hogy jelenleg katona, és nem tud az edzé­seken rendszeresen részt venni. — A tavalyi körzeti bajnokságot nyert együttest nem „keményítették" meg? — Leigazoltuk Gyulaházáról Szotákot, Jékéről Demetert, és a kisvárdai ifjúsági­aktól Vedrest, Nagyot, valamint Zámborit. A múlt esztendei bajnokcsapatból senki nem távozott, és az előbb felsorolt labdarú­gók mellett ez jelentette a legnagyobb fegy­vertényt. Egy-két emberrel tárgyalunk, de neveket még korai lenne említeni. Az ifiből néhányan szóhoz juthatnak majd az elkö­vetkezendőkben. — Volt-e botrányos körülmények között véget ért mérkőzésük? — Ajakon szerepeltünk, ahol az egyik anarcsi szurkoló nekiment a játékvezetőnek, aminek az lett a következménye, hogy a soron következő két hazai összecsapásun­kat a saját költségünkre kirendelt szövetsé­gi ellenőr előtt kellett játszanunk. —Az edző munkájában nem találtak ki­fogásokat? — Maximálisan megbízunk Somogyi Gáborban. A megoldandó feladatok nyu­godt elvégzéséhez minden támogatást meg­adunk neki. — Biztosítottak az anyagi és tárgyi fel­tételek? — A helyi vállalkozók nem tolonganak a gárda szponzorálásáért, de az önkormány­zat és egy almafeldolgozó kft. patronálja anyagilag a fiúkat. „Frissen” felújított pá­lyánk és öltözőnk van. Az idegenbeli erőpróbákra bérelt autóbusszal és a focis­ták saját gépkocsijaival utazunk. Az alapo­zást január első hetében kezdjük az anarcsi és a kisvárdai 5-ös Számú Általános Iskola tornatermeiben. Balkány A balkányiak ötször diadalmaskodtak, hatszor játszottak döntetlent, s kétszer bi­zonyultak gyengébbnek ellenfeleiknél. Húsz gólt lőttek és tizenhármat kaptak, ezzel huszonegy ponttal, a hatodik helye­zett nyírbéltekeiekkel holtversenyben, jobb gólkülönbségüknek köszönhetően találha­tóak az ötödik helyen. A sportkör elnöke, File Miklós summázta a balkányiak ered­ményeit és a csapat felkészülésének körül­ményeit. — A nyolcadik-tizedik hely valamelyi­kére vártam a legénységet. Ezt, hála isten­nek, túlteljesítették. — Milyen változásokon ment és megy keresztül a játékos-garnitúra ? — Egy ukrán futballistával,Rágyimával erősítettünk, s mivel egész ősszel kapusgon­dokkal küszködtünk, ennek enyhítésére — igaz, hogy csak az átigazolási időszak után — leigazoltuk .Sánz/o/t. Tavaszra két-három emberrel próbáljuk bővíteni kevés játékos­ból álló keretünket. Kiszemeltjeink Ukraj­nából és a szomszédos községekből valók. Elsősorban hátvéd, középpályás- és csatár­posztokra szándékozunk szerződtetni focis­tákat. — Visszaemlékezve, melyik mérkőzés hagyta Önben a legmélyebb nyomot? — A Nyírmeggyesen elért négy-hármas győzelmünk, ugyanakkor nem szeretek be­szélni a Nyírbéltektől elszenvedett egy-nul- lás vereségünkről, és a semleges pályán, Nagykállóban rendezett. Nyírcsaholy elle­ni három-nullás botlásunkról. A Nyír- béltekkel szemben vívott összecsapásunk lefújását követően egy balkányi néző tett- leg bántalmazta a meccs bíráját, s ezért a következő két hazai találkozónkat nem játszhattuk Bélteken, sőt, költségünkre szö­vetségi ellenőrt kellett biztosítanunk az itt­honi meccseinkre. — A vezetőedző alatt nem inog a kis- pad? — Nem, ezt a munkához való, emberi­leg történő hozzáállása és a fiúkkal elén eredmények sem indokolják. Tóth Mihálv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom