Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-22 / 233. szám
10 1994. december 22., csütörtök cpORT 1 f 1 Orv/n 1 UJ KELE1 Nyíregyházán a kosárlabda-utánpótlás egyik bázisa a Krúdy Gyula Gimnázium. Az iskolában a DSK keretein belül folyik a munka, illetve a többi szakcsoport is a sportkör irányítása alatt áll. A gimnázium diáksportéletéről kérdeztük Fábián János testnevelő tanárt, aki a DSK működésének egyik „mozgatórugója”. —Nyíregyházán, ha kosárlabdáról van szó, mindenkinek a Krúdy Gimnázium jut az eszébe. Ennyire jó nálatok a kosárlabda? — Hagyományainknak megfelelően, ez a sportág a legnépszerűbb tanulóink körében. Az eredményességet és a lehetőségeket nézve, valamint a diákok érdeklődését szem előtt tartva, diáksportkörünk vezető szakcsoportja. Ezt bizonyítják a versenyeken elért helyezések és a szakcsoporton belüli létszám is. Jelenleg is hat csapatot — négy fiú, két leány—versenyeztetünk a megyei bajnokságban. Természetesen a diákolimpián is részt veszünk a korosztályos csapatainkkal. — Milyen szakcsoportot működtettek még? — A kosárlabda mellett van atlétikai szakágunk. Régebben is sikeresen versenyeztek atlétáink, s nyugodtan mondhatom, most is szállítják a megfelelő eredményeket. Tornában és női röplabdában is indulnak a diákjaink, itt is szervezett bajnokságok keretében. Tömegsport jellegű csoportunk is van, az Országjáró Diákok Köre. Tanulóinkból nagyon sokan indulnak el különböző túrákon. Részt veszünk a megyei ODK-találkozókon, valamint az országos versenyen, ahol már hagyományosan jól szoktunk szerepelni. Ezek a találkozók, illetve versenyek általában több naposak, így a tanulóinknak lehetőségük nyílik a sportolás mellett a kikapcsolódásra is. — Az iskolai létszámot tekintve milyennek mondható a sportoló diákok létszámának aránya? — Nehezen tudom összehasonlítani más iskolákkal, de ki merem jelenteni, hogy jó az arány. Körülbelül negyven fiú és húsz lány kosárlabdázik versenyszerűen, emellett az atlétikában és a többi szakcsoportban is sokan szerepelnek. Hozzávetőlegesen több mint száz gyerek versenyez a különféle bajnokságokban, ez azt jelenti, hogy majdnem minden ötödik diákunk sportol. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindezt a tanulás mellett, a saját szabadidejükben csinálják, tehát azt lehet mondani, szeretik a mozgást és a sportolást. —Az anyagi helyzeteteket megfelelőnek tartod? — Mint a többi iskolában, nálunk is nehéz ezt elbírálni. Ha az éves költségvetést nézzük, - ami háromszázezer forint körül van, - akkor azt lehet mondani, hogy sok. De ha lebontjuk a versenyeztetés összes kiadásaira, működési és tárgyi feltételekre, akkor már közel sem jelent olyan sokat. Különböző eredményességi támogatásból, tagdíjból, illetve a tornaterem bérbe adásából, és részben az iskolai támogatásból tevődik össze a fent említett összeg. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a költség- vetés csak a legminimálisabb kiadásokra elég, pluszdolgokat ebből nem tudunk finanszírozni. —Az elmúlt tanév alapján a Krúdy Gimnázium tanulója kapta a Jó Tanuló — Jó Sportoló kitüntető címet. — Örömmel fogadtuk a hírt, miszerint Záhorszky Gergely nyerte el ezt a címet. Ez is azt bizonyítja, hogy a magas szintű sportolás mellett lehet jól tanulni. Hiszen Gergely a kitűnő tanulmányi eredményeivel párhuzamosan az atlétikában is megállja a helyét. Ráadásul a viszonylag nehéznek tartott gyaloglásban ért el országos sikereket. Mi itt, az iskolában a jó tanulást és a sikeres versenyzést próbáljuk összhangba hozni, s ebből a szempontból talán jó úton haladunk. Reméljük, diákjaink a gimnáziumból kikerülve egy egészségesebb életmódot tartanak szem előtt, s ha ez így lesz, megérte velük kiemelten foglalkozni. Batai Testnevelőportrék A tanítványok sikeréért Az ibrányi általános iskola testnevelője. Ferenczi György — aki a helyi diáksportbizottság titkára is egyben — sokoldalú személyiség. Magánéletéről és hivatásáról beszélgettem a sportot nemcsak hivatása miatt szerető emberrel. — FI allhatnék rólad egy rövid önéletrajzot? — Harmincnégy esztendős vagyok, nős, két fiúgyermek apja. Tizenöt éve tanítok Ibrányban, s négy esztendeje élek ebben a városban. Földrajz—testnevelés—könyvtár szakos pedagógusi végzettségem van. Négy éve választottak meg az ibrányi körzet diáksportbizottságának titkárának. — Mely sportágakban értek el tanítványaid figyelemre méltó eredményeket? —A közelmúltban atlétikában a leánycsapat a megye diákolimpiái döntőjében negyedik helyezéssel büszkélkedhet, s a serdülő leány röplabdázók megyei harmadikok lettek. — Sokan úgy ismernek téged, mint az Ferenczi György (Fotó: Cso-Ro) ibrányi röplabdázó leányok atyját. Most viszont a röpisek szakosztálya megszűnt. A fiúk tapasztaltabb edzőt szeretnének Karácsonyi röplabdás randevú A Megyei Röplabda Szövetség rendezésében december 26-án röplabdás találkozóra kerül sor. Ez a randevú a röpisek körében már hagyományosnak mondható, hisz minden évben karácsony tájékán „összeül” e sportág társadalma, így köszöntve egymást az ünnepek alkalmából. Ekkor öregek, fiatalok, kicsik, nagyok együtt beszélik meg a röplabda problémáit a megyei szinttől egészen a „nagyokig”, az extra ligáig. Nemcsak beszélgetéssel töltik el a napot, hanem játszanak egymás ellen, illetve vegyes csapatokat alakítanak ki, és így elevenítik fel a röplabda csínját- bínját. Az idei találkozó 9 órától kezdődik a Bem József Általános Iskolában. Most először lesz tombolasorsolás, ahol sok értékes ajándékot lehet majd nyerni. A délutáni programban a játék mellett az étkezésre is gondolnak a szervezők, hisz reményeik szerint finom uzsonnára is meghívhatják a résztvevőket. A megyei szövetség tagjai nemcsak a röplabdásokat várják, hanem a sportágat szerető, minden kedves érdeklődőt szívesen vendégül látnak az általános iskola tornatermében. B J. Ezek után felhagysz az edzősködés- sel? — Nem egészen, ugyanis ezután a leány kézilabdázók csapatának szakmai irányítását veszem át. Korábban tizennyolc évig kézilabdáztam, így nem idegen számomra a sportág. — Mint diáksportbizottsági titkár, mi a feladatod? — A megyei diáksportbizottság kilenc nagykörzete közül az Ibrányhoz tartozó huszonnégy település általános iskoláinak diáksportéletét irányítom, szervezem. Az adminisztrációs munkákat nekem kell elvégezni. Tevékenyen részt veszek a verseny- naptár kialakításában. Ebben az esztendőben, ha minden összejön, akkor huszonöt testnevelő részvételével sítáborban leszek Szlovákiában. Ez az esemény előreláthatólag négynapos lesz. — Betöltesz még valamilyen funkciót? — A megyei diáksporttanács és a Spori Sportalapítvány kuratóriumának vagyok a tagja. —Az eredményes edzői és pedagógusi munka elismeréseként kaptál kitüntetéseket vagy jutalmakat? — Eddig még nem, de nem is vágyok rá. Elég, ha munkatársaim megbecsülnek, és tiszteletben tartják versenyzőim sikereit. Arra vagyok a legbüszkébb, ha egy- egy tanítványom megyei vagy országos hírnévre tesz szert. Ilyen például Szabó Ildikó, aki most a Debrecen NB I-es junior röplabdacsapatának meghatározó embere. — Nem csábítottak más iskolákba tanítani? —Nyíregyházára már többször hívtak, de én minden alkalommal kikosaraztam őket. Az igazság az, hogy nagyon megszoktam a légkört ebben a városban, és eszem ágában sincs váltani. A kollégáim, a diákjaim és a családom is ideköt, ehhez a településhez. Továbbá, mint edzőnek nem maradnak el sikerélményeim, mert olyan tehetséges gyerekek fejlődnek kezeim alatt, akikkel magas szintű minőségi munka végeztethető. Tóth Mihály Remek őszi szereplést tudhat maga mögött a Mátészalkai MTK NB Il-es férfi kézilabdacsapata. A közelmúltban azonban mégis baljós híreket hallottunk a csapat háza tájáról. Volt, aki csak vitákról beszélt, a „jól értesültek” viszont az egész együttes jövőjét megkérdőjelezték. Nevek is elhangzottak azokról, akik átigazolni készülnek Mátészalkáról... Nos, a mendemondákat tisztázandó megkerestük Király Gyulát, az MMTK kézilabdacsapatának technikai vezetőjét, aki egyben a csapatjátékosa is. így különös kettős szerepben válaszolt kérdéseinkre. — Mi igaz a hírekből? — Való igaz, hogy különböző dolgok kerültek ki a sportszeretők köztudatába a kéziseinkkel kapcsolatban. A lényeg a következő: Gorskov Valerij — a jelenlegi edző — szerződése december 31 -én lejár. Ezzel összefüggésben el szeretném mondani, hogy munkájával, szakértelmével a szakvezetésnek semmi problémája nincs, hiszen az első helyezés önmagáért beszél. Lelkes, lelkiismeretes edzőnek ismertük meg, a probléma másutt lehet. Én a gondot ott látom, hogy Valerának — mint régi játékosnak — nem sikerült tekintélyt szereznie a többiek előtt. Néhányan nem fogadják el vezetőként, ők tapasztaltabb edzőt szeretnének, aki szakmailag jobban tudná irányítani az együttest. így a szerződését nem hosszabbítottuk meg, s jelenleg új edzőt keresünk. — Ezzel kapcsolatban is vannak találgatások... — Itt nincs titok, ezért elmondhatom, hogy Mújer András szakosztály vezető megkereste Balogh Andrást — aki már volt edzője mind a leány-, mind a férficsapatnak —, hogy vállalja el a megbízatást. A tárgyalások még folynak, de annyit elmondhatok, hogy „Öcsi” nem mondott nemet a megkereséskor. Őt személy szerint én is remek szakembernek tartom, a fiúk is egyetértenek a választással. —A tavaszi folytatás? — Erről még kicsit korai nyilatkozni, de szinte biztos, hogy senki nem megy el a csapatból, ugyanakkor igazolási sem tervezünk. Ugyanazokkal a játékosokkal fogunk készülni, akikkel az őszi sikert elértük. Utánpótlásunk viszont — Kosztyuné Huszárik Erika irányításával — az ifjúsági és serdülőcsapatunkkal megoldottnak mondható, ami új dolognak számít nálunk. A tavaszi szerepléssel kapcsolatosan pedig csak annyit: szeretnénk folytatni az ősszel megkezdett jó sorozatunkat. Szamosi István védekezésben a jó sáncmunkával 7-1 -re elhúzott a nyíregyházi csapat. Ekkor— amit a hazai közönség is megcsodálhatott—már jött a megszokott hullámvölgy. Érthetetlen, hogy az addig jól játszó gárda hogyan tudja azt megcsinálni, biztos vezetés tudatában, egyszerűen összeesnek és pontot sem tudnak csinálni. Felhozták magukra a Csepelt, akik újra lendületbe jöttek, és 8-7-re már ők vezettek. Ezután a nyírségi gárda újra a „harapós” hazaiakkal találta magát szemben, s egy-egy pontot szerzett mindig a két csapat, egészen 12-12-ig. Ismét az első játszma forgatókönyve játszódott le a szett végén, hisz a rengeteg forgás mellett egy állásból, egyéni hibák miatt lett vége a játszmának, s újra a Csepel örülhetett. A harmadik játékrészben a lendületben lévő hazaiak kezdtek jobban, pillanatok alatt 3-1- re vezettek. Az NYVSC ismét nagy levegőt vett, s hatnál utolérte a vendéglátókat. Ezzel el is lőtték a puskaporukat a mieink. Katasztrofális nyitássorozat következett, egymás után négy játékos is a háló közepébe nyitotta a hófehér labdát. Első osztályú játékosoknál ez megengedhetetlen hiba. Ha az első elrontja, az még hagyján, de hogy négy játékos sem tudja „átcserkészni” a labdát, az már önmagáért beszél. Ráadásul ezzel a hibasorozattal ismét „gödörbe” taszították saját magukat a fiúk, amit a csepeli gárda kíméletlenül ki is használt, s ellépett 12-7-re. Bár a Nyíregyháza még szerzett két pontot, de látni lehetett, hogy nem sok keresnivalójuk van a hátra lévő percekben. Ez be is bizonyosodott, hisz a vendéglátók hamar megszerezték a győzelemhez szükséges három pontot. Elég ideges hangulatú mérkőzésen veszítettek a mieink, amit a rengeteg sárga lap is mutatott, valamint a csepeli edző kiállítása a harmadik játszmában. A „szigetországiaknak” égetően szükségük volt a mérkőzés két pontjára, s ezért — a vezetőkkel együtt — igen felfokozott hangulatban játszottak. Talán az NYVSC- nek akkor lett volna esélye a győzelemre, ha nem veszik át ezt az ideges hangulatot, s higgadt játékot produkálva kihasználják a csepeli csapat kapkodásait. Sajnos nem ez történt, így kénytelenek voltak vereséggel búcsúztatni az óévet. Lejátszotta ezévi utolsó mérkőzését a Nyíregyházi VSC röplabdacsapata. A mérkőzés előtt reménykedtünk eg\ újabb meglepetésben, de ez a remérn sajnos tovaszállt. A Tungsram elleni nagyszerű játékot nem tudták a mieink újra megismételni, így Csepelen—iga/. egy küzdelmes mécsesén — vereséget szenvedett Járosi mester csapata. A sikertelenségről lehetne hosszasan írn i. de ezt majd az évvég i értékelésben megteszik helyettünk a szakosztály vezetői. Inkább néhány momentumot szeretnénk kiragadni a 3-0- s vereségből. Az első szettben úgy indult a játék, ahogy azt a kis - * pádon ülők elképzelték. A vendéglátó csepeliek mindent megtettek annak érdekében, hogy már a szett elején nag\ előnyhöz jussanak. Ezt a nyírségi gárda megakadályozta, mivel viszonylag jól működött a csapat gépezete. Egészen 9-9-ig. Ekkor porszem került az olajozottan dolgozó „fogaskerekek” közé. A fiúk küzdöttek ugyan, de a saját nyitás után képtelenek voltak egyszer is kivédekezni a „szigetországiak” támadásait. A sikeres nyíregyházi támadásbefejezés mindig csak forgást eredményezett. Törvényszerű, hogy a sok forgás után előbb- utóbb becsúszik egy-egy hiba. Ez történt a mieinknél is. hiszen az egyéni hibák mindig egy pontot eredményeztek a Csepelnek, így a hazaiaknak csak ki kellett várni a vendégek hibázását, s lassan araszolgatva meg is nyerték a játszmát. Talán több figyelemmel ezt az NYVSC játékosai kiküszöbölhették volna. A második játszma álomszerűén indult, mivel nagyon jó nyitásokkal, Tanulva sportolni Edzőváltás az MMTK kéziseinél Röptében Hadilábon a nyitásokkal Batai János
