Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-21 / 232. szám

SPORT o 1994. december 21., szerda UJ KELET Balázs dobta be a TK-t a kupába Sokáig emlékezetes mérkőzést játszot­tak a Nyíregyházi TK Isobau kosarasai. Az NB I B csoportban szereplő gárda az A csoportos Nagykőrös csapatát fogadta, Magyar Kupa mérkőzésen. Ebben a kör­ben húsz csapat szerepel, a továbbjutó tíz­hez még bekapcsolódik a hat szuperligás együttes, s így alakul ki a legjobb tizenhat mezőnye. Nyíregyházának sikerült a nagykőrösieket legyőznie, így bekerült a legjobb tizenhatba. A kétpontos győzelemről a mérkőzés egyik főszereplőjét, Borosnyai Balázst kérdeztük. — Az ellenfél az első félidő vége előtt tíz ponttal vezetett, én akkor kerültem a pályára. Vagy két-három perce lehettem fent, de már alig volt hátra idő. Nagyon messze volt a palánk, de rá kellett dobni, és be is ment. Szerencsém volt. Egyébként a mérkőzés előtt úgy voltunk vele, a baj­nokság fontos, a kupameccs ha sikerül, jó, ha nem, akkor sincs nagy baj. Aztán a félidőben a vezetők azt mondták, ha nye­rünk, megkapjuk a szokásos prémiumot, szerintem mégsem ez döntött. Hisz nálunk is több cserejátékos kapott, lehetőséget ami szerintem nagyon jó dolog, mert mindig csak a kispadon ülni nem kelle­mes, ez lelkileg mindenkit próbára tesz. Akik pályára léptek bizonyítottak is. — Hogy engedte ki a győzelmet a kezéből Nagykőrös, hiszen öt perccel a vége előtt még több mint tíz ponttal vezet­tek? — Úgy láttam, hogy ők már régen el­könyvelték a győzelmet, s hiába kerültünk közelebb hozzájuk, azt gondolhatták ma­gukban: most már úgyis mi nyerünk. Az­tánjött másfél perccel a vége előtt egy TK- s sikerszéria, Szabi — a bátyám — dobott egy hármast, Kozma Tamás is egyet, az­tán Jankovics zsákolt. Már csak egy-két másodperc volt, amikor Kozma Tomi rá- dobta, de megzavarták a dobás pillanatá­ban, és megindultam keresztbe, hogy a lepattanót leszedjem, s akkor már leszál­lóágban volt a labda, félig háttal a palánk­nak megpróbáltam elérni és bepöckölni, megint szerencsés voltam. Sikerült, és ez­zel nyertünk. Azt, hogy beesett a gyűrűbe a labda, csak onnan tudtam meg, hogy mindenki rohant be a pályára, ugyanis a palánkot nem is láttam. — Most január másodikáig szünetet kaptatok, hol töltitek? — Szabolccsal együtt hazautazunk Za­laegerszegre a szüléinkhez. Nagyon keve­set vagyunk velük, és most szűk családi körben ünnepeljük majd a karácsonyt. Az elmúlt években többször is volt olyan, hogy vagy Szabolcs vagy én nem tudtunk hazamenni, ezért is nagyon várnak már minket. Év végi számadás a diáksportról Közeleg az év vége, december közepe a számadások időszaka. Nincs ez másként a sportban sem. Szoóh Bélával, a megyei diáksporttanács (DST) titkárával is erről beszélgettünk. — Múlt héten szerdán volt az idei utolsó DST-ülésünk, ahol értékeltük az 1994-es évet, és lezártuk a négyéves ciklust. Ezt megelőzően az elmúlt négy évről már átfo­gó képet adott az októberi nagy aktíva ülé­sünk. A DST-ben az a kép alakult ki, hogy a sport számára — a rossz feltételek elle­nére is—eredményes négy évet tudhatunk magunk mögött. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult a megyei közgyűlés, illetve az, hogy az Országos Testnevelési és Sporthivatal támogatásával olyan kon­dícióval rendelkeztünk, melynek segítségé­vel megfelelően tudtuk biztosítani a diákok­nak a sportolást. A hagyományos diákolim­piái sportágakon kívül a sportági szakszö­vetségekkel együttműködve egyéb sport­ágakban is megrendeztük a diákolimpia megyei küzdelmeit. A nehéz feltételek mel­lett is tudtunk dolgozni, de ehhez összefo­gásra volt szükség. Ami örvendetes még, hogy nemcsak sikerült megőrizni értékein­ket — az országos versenyeken csapataink a korábbi éveknek megfelelően rendre a dobogón végeztek —, hanem nagyot lép­tünk előre a tömegesítésben a szabad­idősport területén és a turizmusban. Szem­mel láthatóan egyre többen választják a tu­risztikai programokat, a hétvégi kistomá- kat, melyeknek nincs feljutási tétje. Csak a játék öröme. Baktalórántházától Csengerig nagyon sok iskola rendez a kispályás foci­tól az atlétikáig háziversenyeket, többfor­dulós viadalokat, melyeken azok is siker­élményhez juthatnak, akik a diákolimpiái küzdelmek során esetleg gyengébben sze­repeltek. — Nemrégiben Nádori László pro­fesszor úr Nyíregyházán járt, tartott egy sajtótájékoztatót, melyen kihangsúlyozta, hogy a diáksportra milyen kevés pénz jut. A sportra fordított nyomon követhető pén­zek mindössze tíz százaléka kerül ilyen cé­lokra felhasználásra. Valóban így van ez? — Amikor azt mondtam, hogy a megyei közgyűlés és az OTSH támogatásával meg tudtuk oldani feladatainkat, ez nem jelenti azt, hogy biztosítva lennének az anyagi fel­tételeink. Amit a diáksportra fordítunk, az az összeg egyben soknak tűnik, de ha azt vesszük, hogy ezt százezer diák között kell elosztani, mindjárt más a helyzet. A megyei közgyűléstől 8-9 millió, az OTSH-tól öt­millió forintot kapunk. Természetesen ezek jelentős része az iskolákhoz kerül ki, hiszen nekünk csak javaslattevő feladatunk van, a döntést a megyei közgyűlés ifjúsági és sportbizottsága hozza. Tehát ha jobban megnézzük a támogatásokat, akkor köny- nyen kiszámítható, hogy tanulónként 150 forintos támogatás jut. —Milyen forrásokból tudnak még pénz­hez jutni Önök, illetve az iskolák? — Most már 4-5 éve a pályázati lehe­tőségek azok, amelyekkel az iskolák igye­keznek támogatáshoz jutni. Szerencsére megyénkben sokan élnek ezzel a lehe­tőséggel, nem kis összeg kerül Szabolcsba, így valósult meg nagyon sok intézményben például az úszásoktatás, illetve nagyon so­kan jutottak így sportfelszerelésekhez. Az országgyűlési választások után új helyzet jött létre, egyelőre nincs arról tájékoztatás, hogy 1995-re milyen pályázati rendszer ala­kul ki. — Mennyire számíthat a diáksport szponzorokra, mennyire veszik ki a részü­ket a tehetősebb szülők az iskolai sportból? — Előfordul iskolai szinten, de ez jóval kevesebb, mint ahogy az kívánatos lenne. A diáksportnak ma még nincs reklámérté­ke. Éppen ezért különösen fontos a sajtó szerepe, melynek segítségével ráirányulna a figyelem a sport alapjaira is. Ráadásul ezzel növekedne a diáksport reklámhordo­zó szerepe. — 1995-ben milyen rendezvényekre ké­szül a diáksport? — Költségvetésünk egyelőre még nincs, csak szakmai programmal rendelkezünk. Amíg nincs pénzünk, addig a Spori Sport­alapítvány segít ki bennünket. Azok az is­kolák tehát, akik a Spori Sportboltban vá­sárolnak, a diáksportot segítik, mert amíg nincs költségvetésünk, addig a 3-4 hóna­pig abból a pénzből fedezzük a rendezési költségeket. — Az önkormányzati törvény miatt át­szervezés lesz, a sport visszakerül a megyé­hez. Mennyire biztosított a diáksporttanács fennmaradása ? — A diáksporttanács társadalmi szerve­zet, gyakorlatilag az átszervezés nem érin­ti. A DST-nél nem dolgozik főállásban egyetlen alkalmazott sem. A Spori Sport­alapítvány is a megyei közgyűlés közala­pítványa. A jogi feltételek biztosítják a za­vartalan munkát. Személy szerint engem érint csak az átszervezés, mert főállásban az OTSH Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hivatalában dolgozom. Száraz Attila Kosárlabda Az új név: Nyíregyházi TK Isobau Merza Péter és dr. Székely Gábor a szerződés aláírása után (Fotó: Martyn) Kedden délelőtt sajtótájékoztató kereté­ben jelentették be, hogy a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola SE kosárlabda­szakosztálya ezentúl új névvel szerepel a bajnokságban. Az új név: Nyíregyházi TK Isobau. A sajtótájékoztatón jelen voltak a nyíregyházi székhelyű Isobau Kft. vezetői, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola 0 képviselői, Losonczi László, a városi pol­gármesteri hivatal Humán Irodájának vezetője, valamint a szakosztály vezetői és a csapatkapitány, Kozma Tamás. Az Isobau Kft. ügyvezető igazgatója, Merza Péter elmondta, hogy cégük ötéves, a laptevékenységük az építőipar egy speci­ális területe, elsősorban szigetelési tevé­kenységeket, közúti hidak és felüljárók feljújítását, valamint a dilatációsszerkezetek elkészítését végzik. Szigetelési munkálato­kat már külföldön is végeznek, itthon pe­dig az egész országban kapnak megbízáso­kat. Eddigi egyik legjobb és legigényesebb munkát követelő megrendelésük a dorogi veszélyes hulladék tároló elkészítésére szólt. Ezenkívül még egyéb szerteágazó gazdasági tevékenységet is végeznek* A szakosztályt eddig is támogatták, most meg­emelik a támogatás összegét, amitől azt is várják, hogy országosan is ismertebbé vál­nak. A támogatás összege milliós nagyság- rendű. Megtudhattuk a tájékoztatón, hogy a TK célja továbbra is az A csoportba kerülés, amit nagyon nehéz elérni, de teljesíthető célkitűzés. Hegedűs Ferenc, a csapat vezetőedzője azt is elmondta, hogy a leg­fontosabb feladat még az alapszakaszban Dombóvár legyőzése. Arról is beszélt, hogy a mai időszakban nagy szó, ha egy szak­osztálynak nincsenek tartozásai, és a játé­kosok is mindig időben megkapják a jutta­tásokat. Szerencsére a Nyíregyházi TK Isobau-nál eddig nem voltak pénzügyi prob­lémák. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a vezetés csak a reálisan teljesíthető célokat támogatta. Most, hogy az Isobau a korábbiaknál is hathatósabb segítséget nyújt, remélhetőleg a magasabb osztály követelményeinek is meg tudnak felelni. Merza Péter igazgató úrtól megtudhattuk, hogy az elefánt egyik szigetelő-tevékeny­Röplabda extra liga, férfiak Vereség az idei utolsó mérkőzésen Csepel-Kordax—Nyíregyházi VSC 3-0 (9, 12, 9), Csepeli sportcsarnok, 200 néző Csepel: Liszi, Fogl, Torma, Forgó, Szűcs, Tomanóczy Csere: Nagy Edző: Oláh János NYVSC: Zajácz, Makai, Zádor, Szilágyi, Pampuch, Horváth G. Csere: Vitéz, Hor­váth L. Izsai Edző': Járosi János I. játszma: Jól kezdett a nyíregyházi csa­pat, hisz a szett közepéig fej fej mellett ha­ladt a hazaiakkal. Sok forgással, néha szép labdamenetekkel szórakoztatta a két gárda a szurkolókat. Ez tartott egészen 9-9-ig, amikor is a vendégek megtorpantak, és csak a nyitásjogot tudták mindig visszavenni. Sajnos a nyitásokkal nem tudták a hazaiak támadásait nehezebbé tenni, így a Csepel sikeresen fejezte be az ütéseket. Közben a mieinknél be-becsúszott egy-egy egyéni hiba, ami mindig pontot eredményezett a szigetországiaknak. Ennek következtében a csepeliek szép lassan araszolgatva megnyer­ték a játszmát 15-9-re. II. játszma: Ez a játékrész nagyon jól kezdődött a nyírségi csapatnak, hiszen már 7-1-re is vezettek. Sajnos a biztos vezetés tudatában újra jött a már megszokott „gö­dör”, s a Csepel hamar fordított 8-7-re. Ezu­tán még együtt haladt a két csapat, mivel 10-10-re, majd 12-12-re alakult az állás. Is­mét rengeteg forgás következett, majd az NYVSC egy állásból elvesztette a szettet 15-12-re. III. játszma: Előbb a hazaiak vezettek 3-1-re, majd a nyíregyházi gárda 6-6-ra ki­egyenlítette az állást. Utána a szabolcsi együttes érthetetlenül, zsinórban négy nyi­tást rontott, ami meg is pecsételte sorsukat. A Csepel kihasználta az NYVSC hibáit, és elhúzott 13-7-re. Ettől kezdve már semmi esélye nem maradt a vendég csapatnak, s a házigazdák magabiztosan szerezték meg a játszmagyőzelmet. A mérkőzés krónikájá­hoz hozzátartozik, hogy a csepeli edzőt ki­állította a játékvezető, majd a kiállítást követően még a sportcsarnokból is kiküld­te a harmadik játszmában, sportszerűtlen viselkedés miatt. B. J. ségük emblémája, s így került a kosarasok mezeire. Sokan talán nem tartják szeren­csésnek a választást. Szerintük nem rossz választás ez, ugyan az elefántot lassú, körülményes állatnak tartják nálunk az emberek, de aki egy ki­csit ismeri őket, az tudja, ez nem igaz. Na­gyon is gyorsan tud futni Afrika trópusi tá­jain, s amerre megy, mindent elsodor, hisz nemcsak gyors, de erős is. Mindezeken felül az elefánt különösen intelligens lény. Nos, ha ezeket a jelzőket sorolnánk a legköze­lebbi mérkőzés után a Nyíregyházi TK Isobau játékosairól, biztosan nem vennék rossz néven. NB IB csoport, a 20. forduló eddig még nem közölt eredményei: Malév SC—Bu- dafok-OTP Ingatlan 108-97 (57-49), Sze­gedi Postás—MEAFC 73-104 (37-51). A csoport állása 1. Nyh. TK Isobau 20 17 3 1889-1686 0,925 2. Dombóvár 20 16 4 1807-1612 0,900 3. Salgótarján 20 15 5 1790-1626 0,875 4. Szeged 20 11 9 1567-1580 0,775 5. Battai KE 20 11 9 1646-1525 0,775 6. Veszprém 20 10 10 1604-1601 0,750 7. Balatel KE 20 9 11 1500-1472 0,725 8. MEAFC ^ 20 9 11 1792-1743 0,725 9. Malév SC 20 8 12 1654-1781 0,700 10. Budafok 20 7 13 1760-1790 0,675 11. Bajai TK 20 5 15 1622-1773 0,625 12. PVSK 20 2 18 1486-1928 0,550 MÓL Egyetemi Bajnokság, férfiak Nyíregyházi MGF—Mezőtúri MGF 96- 71 (51-26) Legjobb dobók: Mészáros 29, Garay 19, Papp 13. Három perc volt szükséges, hogy a két csapat „megtalálja” a gyűrűt. Innentől kezd­ve azonban Garay technikás játékával és Mészáros 29 pontjával magabiztosan nyer­tek a nyíregyháziak. Idei utolsó mérkőzésük után továbbra is első helyen áll a csapat. Nyíregyházán marad a PIREMON SE A mozgáskorlátozottak sportegyesü­letének rendkívüli közgyűlésen kellett eldönteni, maradnak Nyíregyházán, vagy megyét is változtatva Debrecenbe teszik át a klub székhelyét. A fontos kér­dés előtt a szakosztályok számoltak be az idei évről, illetve eredményeikről. A PIREMON-nak három szakosztálya van, lovas, vívó és tolókocsis vívó, valamint az ülőröplabda. Elsőként a lovas szak­osztály számolt be eredményeiről, amit a vállalat vezérigazgatója, dr. Gere Kál­mán tárt a hallgatóság elé. A közgyűlés elfogadta a szakosztály beszámolóját, s következhettek a vívók. Ebben a sport­ágban az országos szövetség tizedik he­lyen rangsorolta a csapatot, ami jó ered­ménynek tűnik, főleg úgy, hogy az első tízben három vidéki egyesület szerepelt. Magyarországon a PIREMON az egyet­len mozgáskorlátozott sportklub, ahol egészségeseket is foglalkoztatnak, ugyanis a vállalat a DVSC volt vívószak­osztályát Vette át, s így a megszűnéstől mentette meg azt. A vívók után jöhetett az ülőröplabda szakosztály, amely Nyír­egyházán működik. Balogh István vezetőedző kifejtette, az eredmények ebben az évben jobbnak mondhatóak mint a tavalyiak, hiszen több mint negy­ven mérkőzésből a csapat csak egyszer szenvedett vereséget. Ez a vesztes mérkőzés annál is inkább fájó, mivel a BEK-en történt, és a későbbi győztes finn gárdától szenvedte el a csapat, s így csak a harmadik helyért játszhatott. Eh­hez a beszámolóhoz Gál János ügy­vezető elnök még annyit fűzött hozzá, hogy a városunk részéről semmiféle er­kölcsi elismerést nem kapott az ülő­röplabda-csapat. Nem az anyagi támo­gatás hiányát részletezte, hanem a játé­kosok európai szinten is elismert telje­sítményét, melyet szűkebb hazánkban szóra sem méltattak. Minden nemzetkö­zi versenyen, illetve világbajnokságon jól szerepelt szabolcsi sportoló megkap­ta városunk sportvezetőitől az erkölcsi elismerést, kivéve a PIREMON-os moz­gáskorlátozott sportolókat. így fel­vetődött az a kérdés, hogy szükség van- e Nyíregyházának az ülőröplabda-csa- patra. Ezzel a hozzászólással kiegészít­ve a közgyűlés elfogadta a röpisek be­számolóját, s jöhetett a fórum legkénye­sebb pontja, az „elköltözés” megszava­zása. Mielőtt a szavazás megkezdőd­hetett volna, dr. Bige Lászlóné, megyénk sportigazgatója jelezte hozzászólási szándékát. Elmondta, nagyon sajnálja a sportigazgatóság részéről a nem meg­felelő kapcsolatot, és az elismerés hiá­nyát. Véleménye szerint ezen változtat­ni kellene a sportvezetők részéről, ő maga pedig az igazgatóság nevében fel­ajánlotta egy verseny megrendezését a PIREMON részére. Megyénk sportigaz­gatója után dr. Gere Kálmán az elhang­zottakra reagálva javaslatot tett a szava­zás elhalasztására. Javaslatát azzal indo­kolta, hogy az új önkormányzat és sportvezetők talán nagyobb figyelmet szentelnek majd a mozgássérült sportra, így remélhetőleg változni fog a támoga­tás és az elismerés rendszere, s jobban megbecsülik a mozgáskorlátozott spor­tolókat is. A javaslatot a közgyűlés elfo­gadta, és levette napirendről a székhely- változtatás kérdését. Ez azt jelentette, hogy a PIREMON SE továbbra is nyír­egyházi sportegyesületként fog működ­ni a jövőben. Befejezésként az egyesü­let nevében Gál János átadta az 1994-es év legjobb sportolóinak a megérdemelt jutalmakat. Batai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom