Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-21 / 232. szám

UJ KELET LABDARÚGÁS ni 1994. december 21., szerda 11 Drágár drága kincs A Nyíregyházi Hardware háza táján a szokottnál is csendesebben telnek a téli hét­köznapok. A játékosok szétszéledtek a szél­rózsa minden irányába, többségük kispá­lyán vitézkedik, hódolva kiegészítő szen­vedélyének. A tervek szerint január 12-én indul a felkészülés, s mint Lipők Antal szakosztályvezető érdeklődésünkre el­mondta, egyelőre senki nem jelezte távo­zási szándékát. A csapat mindenese elége­detlen a megyei első osztályban elfoglalt tizenhatodik helyezéssel, hiába kezdtek len­dületesen, a hajrában pofozógéppé szelídül­tek. Az egyetlen biztató hír, hogy a gólgyáros Drágár Zsolt teljesen felépült súlyos sérüléséből, roncsolt keresztszalag­jainak jót tett a pihenés, az orvosi kezek gondos ellátása. Persze kérdés, hol folytat­ja pályafutását a csatár, mert kósza plety­kák keringenek arról, hogy magasabb osz­tályból is megkömyékezték. A megyeszékhelyiek köztudottan sanya­rú anyagi lehtőségeik miatt fokozottabban ügyelnek az utánpótlás-nevelésre. Evek óta bátran nyúlnak a fiatalokhoz, akik a mély­vízben is kiállják a próbát. Az ifjúsági együttes a tizedik helyen zárt, a serdülőknél azonban remény van újabb tehetségek ki­aknázására. A szakosztályvezető külön ki­emelte Borsi Olivért, a középpályás nagy jövő előtt áll. Ha ügyessége mellett a kellő rutint is megszerzi, akkor hamarosan a felnőtt keretben számítanak rá. A vészes góliszonyt két csatár leigazolásával szeret­nék kiiktatni, de középhátvéd valamint ka­pusposzton is erősítésre szorulnak. Tarpán nem henyélnek Figyelemre méltó eredményekkel ruk­kolt elő az őszi idényben a tarpai legény­ség. Alaposan befűtöttek az élen álló csa­patoknak, Záhonyt saját közönségük előtt, Vásárosnaményt vendégként leckéztették meg. Guti Béla szakosztályvezető mégsem maradéktalanul elégedett. A megyei első osztályú bajnokság rajtjánál azonmód ki­egyeztek volna a tizedik helyezéssel, így utólag viszont kissé csalódottak. Hazai pályán Tiszalök, Nyírlugos és Biri ellen hullajtottak el értékes pontokat, de az ibrányi vereség is nehezen emészthe­tő. A téli szünetet igyekeznek jól kihasz­nálni, aktív pihenéssel töltik idejüket. A hétvégén Fehérgyarmaton vettek részt a FISZ Kupa teremlabdarúgó-tornán, ahol a hetedik helyet csípték meg Szász Zsolt játéka olyan nagy tetszést aratott, hogy külöhdíjban részesült. Január első felében sportköri gyűlésen tisztázódik, milyen költségvetésből gazdálkodhat majd a szak­osztály, de bírják az önkormányzat ígére­tét, miszerint a működési feltételeket to­vábbra is megfelelő anyagi hozzájárulá­sával támogatja a hivatal. Visszatér az együtteshez a szezon első felét kihagyó Dub György, s ha lehetőség nyílik erősí­tésre, akkor új arcokkal ismerkedhet meg tavasszal a beregiek szurkolótábora. Pil­lanatnyilag három külföldi játékos ta­lálható a keretben, rájuk már csak azért is szükség van, mert a településen nincs túl­kínálat hadra fogható futballistákból. Még a tavalyi évben csatlakozott a felnőtt­csapathoz az ifjúsági korú Ficze és Szász, de most is két nagyon tehetséges srác ker­geti a labdát a fiatal garnitúrában. A holt szezonban lelátó építését terve­zik, ezzel is megpróbálják kényelmeseb­bé tenni a közönség szórakozását, s a pá­lya gyepszőnyegére is ráfér a csinosítás. A göröngyöket, apró mélyedéseket meg­kísérlik eltüntetni, remélve, hogy a foly­tatásban nem a talaj egyenetlenségére fog­nak hivatkozni vereségük esetén a vendég­ségbe érkező riválisok. Körzeti éllovasok Penyige a csúcs felé tart A fehérgyarmati körzeti bajnokság I. osztályának őszi fordulói után Penyige vezeti a bajnoki táblázatot. A szatmáriak­nak egy pont előnyük van a mögöttük lévő Olcsvaapátival szemben, s minden jel arra mutat, hogy kettejük közül kerül majd ki a bajnokcsapat. A peny igeiek hazai pályán mindössze a nagy riválisnak engedélyez­tek egy pontot, a többi otthoni találkozó­jukon győztesen vonultak le a játéktérről. Az együttes őszi alakítását Juhász Gyula, a csapat „mindenese” ecsetelte. — A tavalyi idényben elért tizedik he­lyet követően, mire alapozza a legénység idei kiugrását? — A múlt szezonban nagyon sok lab­darúgónk eltávozott Fehérgyarmatra és a környékbeli falvakba, s most ezek a fiúk visszajöttek hozzánk. Jelenlétük megha­tározó volt a csapat diadalmenetében. —Név szerint kik a megtértek? — A kapus Almási és Cserepes Ottó Fehérgyarmatról, Kondor Kömörőről, va­lamint Varga Milotáról. Rajtuk kívül még leszerződtettük Debreczenit Pátyodról és Fejest Cégénydányádról. —Elégedett a játékosok teljesítményé­vel? —Tulajdonképpen igen, bár néhány fi­atal hozzáállása kicsit még javulhatna. Az, hogy az első helyről várjuk a tavaszt, egy­értelműen csapatmunka. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a keret ti­zenhat futballistájából tizennégyen leg­alább egyszer gólt szereztek. A hátvédsor megtette a magáét, hisz a legkevesebb ta­lálatot kapták a mezőnyben. Egyik kitű­nőségük Cserepes Ottó volt. A gólkirályi cím büszke birtokosa az ősszel Kondor. — Mi történt, és milyen következmé­nyei lettek a Tiszabecsen botrányba ful­ladt rangadójuknak? — A kilencven perc úgy kezdődött, mint egy rossz álom. Még fél óra sem telt el, s már négyszer köszöntek be a becsi támadók a kapunkba. Nem adtuk fel, és ennek lett az eredménye, hogy lőttünk két gólt. A második félidő elején a végén hálóőrünk ütközött az egyik vendéglátó focistával. Ekkor berohant a pályára egy magáról megfeledkezett néző, és megütöt­te a kapusunkat. A meccs bírája a szabá­lyoknak megfelelően azonnal lefújta a derbit. Ezután pokollá változott a pálya és környéke. A csodával határos módon úsztuk meg ép bőrrel a vasárnap délutáni szórakozásnak indult összecsapást, tudni­illik, néhány szurkolónak nevezett felbő­szült egyén el akarta páholni a játékosa­inkat és a vezetőket is. Ilyen esetekben az a bevett szokás, hogy a vétlen csapat kapja a három pontot. A fegyelmi tárgyaláson a játékvezető, aki a félbeszakadt meccset követően azt állította, hogy tisztán látta az ütést, a jegyzőkönyvbe a „meglökés” szót írta be. A fegyelmi bizottság határo­zatában jóváhagyta a 4-2-es állásnál vé­get ért eredményt. Mi természetesen fel­lebbeztünk, s az újabb döntés szerint a ta­lálkozót semleges pályán meg kellett is­mételni. Ezen 3-2-re kikaptunk.-— Szép emlékű mérkőzést is tudna em­líteni? —Az őszi zárófordulóban történő meg­méretésünket nevezném meg. Csaholcon 4-3 arányban diadalmaskodtunk. Itt min­den volt, tizenegyestől kezdve öngólon át a labdarúgás sava-borsáig; a gólig. — Megfelelő az anyagi hátterük? — A múlt szezonban majdnem meg­szűntünk, de hála a vállakozók bőke­zűségének, talpon maradtunk. Németor­szági szponzorunk is van, éppen ezért kis­sé nonszensz, hogy a futballisták kötelező biztosítási díjait a mai napig nem fizette be az egyesület. — Hogyan készülnek a tavaszra? — Január 15-e körül kezdjük a felké­szülést. Erősítésként egy középpályás és egy csatár neve szerepel a tarsolyunkban. Fehérgyarmatról a tizenhét esztendős Borbély már elkötelezte magát Penyige mellett. Tóth Mihály Göncz az egyszerűség híve A labdarúgás csapatjáték, ezt a jókora közhelyet halljuk nap mint nap az edzők szájából, s ezt írják le maguk a tollforga- tók is. Egy-egy elvesztett bajnoki mér­kőzés végén gyakran merül fel kifogás­ként az összmunka hiánya. A kiemelkedő egyéniségek (sajnos egyre kevesebb buk­kan fel belőlük pályáinkon) ugyan képe­sek egyedül is győzelemre vezetni társa­ikat, ám a zongoracipelők hangyaszorgal­mú ügyeskedését sem ők, sem a csapat nem nélkülözheti. Ilyen szürke eminen­ciás a Nyíregyházi FC játékosa, Göncz Bertalan is. —Régebben azt mondták a hozzád ha­sonló kaliberű játékosokról, hogy sal­langmentesen űzik mesterségüket. Te mi­képpen alkotsz ítéletet saját magadról? — Valóban, az úgynevezett güriző tí­pusú labdarúgók közé tartozom. Nem fé­lek a sok futástól, az ütközésektől, ami azt hiszem, alapkövetelmény a ma futball- jában — válaszol a huszonöt éves játé­kos. — Tény, hogy nem pengés megol­dásaimtól hangos a lelátó. Mindent meg­teszek a csapat sikeréért, a darálás, a csí­pés-harapás sem áll távol tőlem. — Erényeid? — Úgy tartják, bal lábbal egészen tisz­tességesen lövök távolról is, talán ezt emelném ki. — Hibáid? ■— Hajjaj... ahogy mondani szokás, fej­játékomon van még csiszolnivaló. Persze, ki meri azt kijelenteni magáról, hogy ő már kész futballista, valamennyiünkre ráfér a gyakorlás. — Sérülések? — Lekopogom, egy bokasérülés kivé­telével eddig elkerültem az orvosi rendelőt. Akkor, 1993 szeptemberében két hónapot kellett emiatt kihagynom. Ez minden. — Te kettős igazolással rendelkezel, in­gázol Nyíregyháza és Kisvárda között. Hogyan éled meg e felemás szituációt? — Az edzők és vezetők megállapodásán múlik, hogy az adott hétvégén melyik csa­patban lépek pályára. A jó oldaláról igyek­szem megközelíteni a dolgot, s az is igaz, így könnyebben tudok játékban maradni. Ha nem vettek számításba Nyíregyházán, ak­kor is tétmérkőzésen szerepelhettem, ami nagyban elősegítette formába lendülése- met. — Utólag milyen érzésekkel tekintesz vissza az őszi idényre? — Nagyon örülök, hogy Buús György vezetőedző bizalmat szavazott, s bemutat­kozhattam a második vonalban. Először Tiszakécskén a második félidőben csere­ként jutottam szóhoz, Hódmezővásárhely ellen már a kezdő tizenegyben kaptam he­lyet. Utóbbi kilencven perc már csak azért is különleges számomra, mivel hazaérkez­ve apa lettem, megszületett a kislányom. Sikerült bentragadnom a csapatban, a mes­ter értékelte pozitív hozzáállásomat. —Azért a bajnokság első felében szin­te összenőttél a kispaddal! — A nyári felkészülést rendesen végig­csináltam, de azzal tisztában voltam, a bal oldali középpályás posztért Papp Tibivel kell megküzdenem. Kettőnk közül először benne láttak több fantáziát, ám később for­dult a kocka, az én játékom került előtérbe. —Kisvárdán gólokat szereztél, míg az NYFC-ben szinte menekültél a helyzetek elől. Miért? — Ennek is megvan a magyarázata. Nyíregyházán az előkészítést várják el tőlem, bár Hajdúnánás ellen ordító ziccer­ben hibáztam. Ellenben Kisvárdán, igaz, védekező középpályásként serénykedem, mégis sokszor odaérek a kapu elé. Távol­ról szoktam veszélyeztetni, négy őszi NB Ill-as fellépésemen háromszor voltam eredményes. Edelénynek pályafutásom kis túlzással eddigi legnagyobb gólját lőttem, huszonnyolc méterről „bikáztam” a háló­ba. —Nem akarok ünneprontó lenni, de ja­nuárban gyötrelmes időszak következik. Gondolom, kiráz a hideg, ha az alapozást emlegetik? — A téli felkészülésnek az az átka, hogy rettentő hosszú. Idegileg és fizikailag is megterhelő, hisz napi két edzésen gyű- rődünk. Remélhetőleg megúszom sérülés nélkül a téli hónapokat, mert azt el kell ismerni, megfelelő kondíció hiányában esélyem sem lehet a kezdő csapat közelébe férkőzni. Rámehet az egész tavaszi sze­zon, mire utolérem erőben a többieket. K ,T. Teremfoci Otthon maradt a kupa Háromnapos kispályás teremlabdarúgó tornát rendeztek FISZ Kupa néven a hét végén Fehérgyarmaton. Kilencedik alka­lommal adott randevút egymásnak harminc­két csapat a város sportcsarnokában, ahol végig táblás ház előtt zajlottak a mér­kőzések. Nyolc csoportra osztották a mezőnyt, majd az élen zárók a közép­döntőben folytatták a küzdelmet. A finálé­ban óriási csatában, csak büntetőkkel dőlt el a serleg sorsa, a hazaiak nagy örömére, a Hawai Disco legénysége vitte el a pálmát. 7-8. helyért: Tarpa—Csaholc 3-1 5-6. helyért: Gyorsbüfé—FIX Kft. 3-2 3-4. helyért: Légió FC—Csikasz Csa­pat 1-0 1-2. helyért: Hawai Discö—Penyige Triéder 0-0, büntetőkkel 7-4 Különdíjasok: gólkirály: Hadadi Ferenc (Gyorsbüfé), legszebb gól szerzője: Szász Zsolt (Tarpa), legjobb kapus: Fernya Sán­dor (Légió FC), legjobb mezőnyjátékos: Kondor Gyula (Penyige Triéder). Ópályi sikeres büntetői Gyulaházán, a városkörzeti bajnokság hat éllovasának, valamint második helye­zettjének részvételére számítottak a hét­végi kispályás teremlabdarúgó-tornán. A rendezők nagy csalódására Nyírvasvári és Hodász együttese visszaigazolásuk ellené­re is otthon maradt. Az utolsó pillanatban meg kellett változtatni a lebonyolítás me­netrendjét. A döntőben Ópályi a házigazdákkal hosszabbításban sem bírt egymással a két csapat. A büntetőket Ópályi rúgta sikere­sebben, s távozott győztesen. Eredmények: 1-2. helyért: Ópályi—Gyulaháza 2-2, büntetőkkel 3-2 3-4. helyért: Nyírtura—Komoró 4-1 Különdíjasok: a torna legjobb játékosa Molnár Béla (Gyulaháza), gólkirály Mol­mérkőzött, s a rendes játékidőben, majd a nár János (Nyírtura). Buktán a látványra törekszenek Baktalórántházán lázasan készülnek a tavaszi menetelésre! A megyei első osz­tály éllovasa semmit nem bíz a véletlenre, úgy tűnik, minden eddiginél erősebb keret­tel lopakodnak a harmadik vonal felé. Az új szerzemények ismeretében sokan előre odaadnák Gdovinéknak a bajnoki címet, s ezen nincs mit csodálkozni. A már korábban beharangozott Va- csirja—Martinenko duóhoz csatlakozott Biri csapatának harmadik oszlopos tagja, Javoriv is. Ha valakiben ezután is kétely ébredne a nagy tervek megvalósulását illetően, annak eloszlatására álljon itt a baktaiak újabb nagy fogása. Jánkmajtisról érkezik a csatár Della, így a támadókban amúgy sem szűköl ködő Gű/í/oí-legénység kipróbált harcosokkal rémisztheti az ellen­feleket. Kormány Béla szakosztályelnököt arról faggattuk, hogyan szorítanak majd helyet a kezdő tizenegyben ennyi nagy­ágyúnak? — Szeretném előrebocsátani, nem mi csábítottuk Baktalórántházára a Biri három labdarúgóját. Nem titok, szoros üzleti kap­csolatban állok Nagy Andrással, aki lemon­dott az újonc csapat technikai igazgatói funkciójáról. Helyesebb, ha azt a kifejezést használom, ő és barátai mindenesként dol­goztak a település futballjának fellendülé­séért. Én egy lelkes, célratörő embert ismer­tem meg Nagy úrban, szakosztályunkban vezetési feladatokat szánunk neki. Vissza­térve Martinenkóékhoz, ők mindenképpen el akartak jönni B ifiből, mi éltünk a tálcán kínált lehetőséggel. A csatárdömpingnek megvan az az előnye, hogy ezáltal megosz­lik a védők figyelme, nem beszélve a vari­ációs elemekről. — Miért idegenlégiósokkal kísérletez­nek? — Nézze, mutasson nekem gólerős ma­gyar csatárokat. Nem én találtam ki: a pia­con nincs számottevő támadójátékos, ezen­felül, akiben mocorog némi tehetség, szin­te megfizethetetlen. Egy kérésünk volt Gaj­dos Gábor vezetőedzőhöz, olyan együttest alakítson ki, amely játssza a futballt, mert a közönséget csak ez érdekli. A látványos pro­dukciót díjazzák, amiért hajlandók tömege­sen látogatni meccseinket. Meggyőződéssel vallom, a honi labdarúgásból kiveszett a szépség, pontosan amiatt, hogy mindenki a „gólt nem kapni” jelszóval indul csatába. Most hosszasan ecsetelhetném, miért kül­földi játékosokban véljük felfedezni a siker kulcsát, ám úgy gondolom, a fenti magya­rázat nem igényel kommentárt. K. T. Tóvizi a vb-n A Nyíregyházi KC NB 1-es férficsapa­tának játékosai megérdemelt pihenőjüket töltik. Közülük csak egy kézilabdás nem pihen, Tóvizi Krisztián. O ugyanis a ma­gyar főiskolás válogatott oszlopos tagja­ként készül a világbajnokságra. A kézi­labda főiskolás vb-re elég szokatlan időpontban, december 28-a és január 4-e között kerül sor a törökországi Izmirben. A sportág rangos világversenyén tizen­hét csapat küzd a világbajnoki címért. A magyar gárdát a D csoportba sorsolták be, ellenfeleik Jugoszlávia, Marokkó, Bulgá­ria és Brazília. — Úgy tudom, nem ez az első világ- bajnokság, amin részt veszel. — Két évvel ezelőtt már a magyar csa­pat tagja voltam, és Szentpéterváron az előkelő harmadik helyen végeztünk. Vé­gig játszottam minden meccsen. Főleg szélsőt, de már kipróbáltak irányítóban is. —A mostani vb-re hogyan sikerült fel­készülnöd, és milyen poszton számítanak rád? — Szerencsére sérülés nem zavarta a felkészülésemet, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban elég sokat kihagytam különféle sérülések miatt. Most úgy ér­zem, jó passzban vagyok, remélem, ez a formám megmarad végig a vb-n. Az edzőtáborok folyamán egyértelműen ki­derült. hogy kezdő ember leszek, és irá­nyítót fogok játszani. Szeretném, ha eb­ben nem akadályozna meg semmi. — Milyen eséllyel vágtok neki a csoportmérkőzéseknek, és végül melyik helyezés megszerzésére van remény? — Szeretnénk megismételni a két év­vel ezelőtti dobogós helyezést, vagy eset­leg ettől is jobban szerepelni. Szóval úgy érzem, ez most benne van a csapatban. A csoportból mindenképpen tovább kell jut­nunk. Elég jó játékosok jöttek most össze. A csapat tagja többek között a válogatott Bartók, vagy a jó képességű Czakó Kom­lóról és Kertész az Elektromostól. —Nem bánod, hogy az ünnepeket nem tudod gondtalanul eltölteni, azért az új évre csak fogtok koccintani? — Egyrészt sajnálom, de végül is ez egy elismerés, hogy számítanak rám, és boldogan teszek eleget ennek a kötelezett­ségemnek is. Remélem, rajtam semmi sem fog múlni, mindent megteszek a si­kerérdekében. Koccintani mindenképpen fogunk az új esztendőre szilveszterkor, de csak mértékkel. —fuli—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom