Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-19 / 230. szám

IJ KELET / / // MEGYÉNK ELETEBOL Újévi áremelések 4a január, akkor áremelés — jut tünkbe a hamarosan beköszöntő új TŐI. Már „megszoktuk”, hogy az új év zdete különböző termékek árának entős emelkedését vonja maga után. Alig hevertük ki a forint leértékelésé- k hatásait, nemsokára újabb „pénztár- -laposító” intézkedések várhatóak. A benzináremelés magával hozott egy r szállításból eredő pluszköltséget, amit eégek és a szállítók kisebb-nagyobb értékben áthárítanak a fogyasztókra. A sipar is jelentős áremelésre készül, de ég vár, hiszen így is jelentős mértékben, i—27 kg-ra csökkent az egy főre jutó rtéshúsfogyasztás. Mindennapi kenye- nk ára is jelentősen emelkedni fog, a állítási költségek mellett az energiaár sz a meghatározó, mivel a sütőipar nagy amfogyasztó. Az elektromos kemencé­in 260 fokon sütik a péksüteményeket, tervek szerint először kisebb majd na- /obb áremelést hajtanak végre. A tej és tejtermékek területén is hason­ló a helyzet, itt a tejbegyűjtés és a kiszállí­tás költsége emelkedik. A várható tejtermékárak (áfa nélkül értendők): diszkontár nagyker. ár Polypack tej, 2,8 literes 38,30 39,50 Polypack tej, félliteres 21,20 22 Extra dobozos tej 48,40 50 Cukrozott, sűrített tej 44,50 46 Félliteres dobozos kakaó 29,40 31 Mineral joghurt 22,30 23,50 Poharas tejszín 35 37 Tejföl, poharas 26.60 28,00 Tejföl, családi 61 63 Vaj, 10 dkg-os 26,90 27.50 Szendvicsvaj 48,80 50 25 dkg-os Party vajkrém 53 55 50 dkg-os túró 119 123 —Szaboks-Szatmár-Beregben mikor és milyen mértékű emelés várható? Fiatal ajánlják Szakmai program ás állásvadászat Az 1948-ban Londonban, tíz európai or- zág által alapított IAESTE szervezésében 52 356 diák utazott eddig valamely kül- öldi céghez vagy intézményhez, hogy ta- mlmányainak fontos részét képző szak- nai gyakorlaton bővítse ismereteit. A ma már öt földrész 63 országát ma­jában foglaló világszervezet több száz nűszaki jellegű felsőoktatási intézmény­ien megtalálható. Országonként nemzeti lizottságok látják el a képviseletet a tag- írszágok között, és koordinálják hazájuk­on az egyetemeken és főiskolákon nűködő helyi bizottságok munkáját. Két ő tevékenysége a „nemzetközi szakmai gyakorlatcsere program” és az „állásva- iász program”. Az egyesületről kérdeztem Czuczor Zoltánt, a Bánki Donát Műszaki Főiskola rísőéves hallgatóját, aki az iskolájában működő bizottság tagja. — Hol lehet bekapcsolódni az egyesü­let munkájába, egyáltalán kiknek szerve­ződött? — A helyi bizottságok irodáiban lehet jelentkezni, illetve az általuk szervezett rendezvényeken. Én például a gólyatábor­ban ismertem meg ezt a lehetőséget. Bár­ki csatlakozhat, aki valamely felsőoktatási mérnökképző intézménynek a nappali hallgatója. A legnépszerűbb a nemzetkö­zi szakmai gyakorlatcsere program mind a vállalkozók, mind pedig a hallgatók kö­rében. Ezt bizonyítja, hogy ma már éven­te közel 200 magyar diák utazik külföldi szakmai gyakorlatra, egy-három hónapra. A program lehetőségei.biztosít az előadá­sokon, szemináriumi órákon megszerzett elméleti tudás gyakorlatban való haszno­sítása mellett más országok kultúrájának, gazdaságának megismerésére is. Ahhoz, hogy itthoni diákokat fogadjanak kint, a magyarországi szervezeteknek magyar vállalatokat megkeresve hasonló lehető­ségeket kell szerezniük a külföldi diá­koknak. A vállalatokkal történő kapcsolatterem­téskor tárgyalunk az igazgatóval. Elmond­juk az egyesület célját, működését, és hogy miért érdeke külföldi diákokat fogadni. Ugyanis azon kívül, hogy ezzel segít ne­künk, a — többnyire fejlett országokból érkező — hallgatókon keresztül világszer­te megismerhetik az adott vállalatot. A másik fontos program az „állásvadá­szat”. Ez a műszaki felsőoktatásban végző hallgatók és legfeljebb három éve végzett mérnökök számára országos szintű mun­katárs-közvetítő szolgáltatást nyújt. A végzős diákok és a frissen kikerült diplo­mások adatait számítógépes adatbázisban rögzítik. így a szakirányt, nyelvismeretet és más fontos információkat. Az „állás­vadászhoz” forduló cégnek a legjobban megfelelőt közvetítik ki. — Visszatérve a nemzetközi szakmai gyakorlatcseréhez; hogyan lehet ezekre je­lentkezni? 1994. december 19., hétfő 3 Kérdésünkre elsőként Hagymási Tibor, a Szabolcstej Rt. áruforgalmi osztályve­zető-helyettese válaszolt. — Az energia- és csomagolási költsé­gek növekedése miatt január 1-jétől is kénytelenek vagyunk árat emelni. Saját termékeink közül jelentősebb mértékben a félkilós túró ára emelkedik. Mi diszkont- és nagykereskedelmi áron értékesítjük ter­mékeinket. Azonban előre felhívom a ked­ves vásárlók figyelmét, hogy ezek az árak csak nálunk lesznek érvényesek, a boltok­ban kiskereskedelmi áron kínálják majd azokat, azaz valamennyit „rátesznek” az általunk megszabott árra. A sütőipar illetékesei elmondták, hogy náluk még nem dőlt el az áremelés mérté­ke, egy biztos: az áfa 10-ről 12 százalékra emelkedik majd. A húsiparnál a kereslet várható csök­kenése miatt januártól nem terveznek ár­emelést. —H— Választások után Januárban rohammunka Király Sándor csütörtök délelőtt újra elfoglalhatta Tiszalök város polgármes­teri székét. — Mindent ott folytathatok, ahol né­hány napja abbahagytam. December 19- én befejeződik a gázhálózat teljes átadá­sa, túl leszünk a nagy infrastrukturális beruházásokon. Az elkövetkezendő másfél évben nem fogunk újabba, ugyanis a gázbevezetéshez egy nagyobb kölcsönt kellett felvennünk, és ezt fel­tétlenül törlesztenünk kell. Ennek a ren­dezése után — előreláthatólag 1996 második felében — kezdünk nagyobb fejlesztésekbe. Ilyen lehet a szennyvíz- tisztító, a szennyvízelvezető csatorna­hálózat vagy a kábeltelevízió. A Matáv előrejelzése szerint jövőre jut el hozzánk a telefon gerincvezetéke, ’96 augusztu­sára pedig a jelenlegi ARK 400-as köz­pont helyett egy 1250 telefonvonal ke­zelésére alkalmas digitális telefonköz­pont üzembe helyezésére nyílhat lehe­tőség. Tiszalökön jelen pillanatban 350- 370-en várnak készülékre. Ezek még csak tervek, a jövő év leg­fontosabb feladata a kölcsönök törlesz­tése. Emellett természetesen továbbra is meg kell teremteni az intézmények za­vartalan működésének a feltételeit. A képviselő-testület összetétele ötven százalékban változott, a tizenhárom főből kilenc független, kettő MIEP-es és kettő SZDSZ-es. Én szerettem volna, ha az előző tes­tület még novemberben elkészíti a ’95- ös költségvetés tervét, de ezt nem sike­rült elérnünk. így az új költségvetés — már a központi támogatás mértékének ismeretében — a januári rohammunka feladata lesz. Vasas László Festmény a megye legjobb rendőrének — A főiskolákon, egyetemeken dolgo­zó helyi bizottságok által meghirdetett uta­kat meg kell pályázni. Ezt követően a vál­lalatok elvárásai szerint összeállított tesz­teket kitöltve, azok eredménye alapján je­lölik ki azokat, akik mehetnek az útra. — Mindehhez, gondolom, pénz szüksé­ges. Kik támogatnak benneteket? — Rengeteg szponzor segíti a munkán­kat. Ezenkívül alapítványok és más egyéb programok. Nagyon nagy szükség van ezekre a támogatásokra, mivel nonprofit — és megjegyezném azt is, hogy politi­kamentes — a Magyar Mérnökhallgatók Egyesülete, az IAESTE. Persze a legna­gyobb segítség a tettre kész tagok munká­ja, akikért létrejött az IAESTE. Fenyő­ünnepség A Start Rehabilitációs Intézet de­cember 16-án délután három órától fenyőünnepséget rendezett mozgás- korlátozott tagjai részére. A tavalyi összejövetelen az 1500 tagból 300- an vettek részt a karácsonyi műsoron. Az idén is hasonló létszámú vendég­seregre számítottak a szervezők. A Start 197-es Számú Szakmunkás- képző Intézetének kultúrcsoportja szórakoztatta a megjelenteket, és kis uzsonna tette hangulatosabbá a dél­utánt. Pálfylskán festő-grafikusművész 1994 őszétől él Magyarországon. Ungvárról te­lepült át családjával, szűkebb hazájának Nagycserkeszt választotta. A közelmúlt­ban kiállítása nyílt a Városi Galériában. A megnyitó után beszélgettünk a mű­vésszel... — Hány éves korában kezdett el rajz­zal foglalkozni? — Már nagyon korán, kilencéves ko­romban részt vettek a rajzaim külföldi ki­állításokon. Ungváron, az Iparművészeti Szakiskolában végeztem. — Melyik művészeti irányzat állt ekkor Önhöz a legközelebb? — Az 1945 után kialakított úgyneve­zett kárpátaljai festőiskola- irányzatba se­hogy sem illettem bele. Nem voltam haj­landó „Druzsba” és „Mir”, olaj- és vil­lanyvezetékeket ábrázoló képeket feste­ni. Az egyetemes művészeten belül inkább a nyugati irányzatok, valamint a magyar kortárs művészet érdekelt. így aztán Jimi Hendrix zenéje, Kondor grafikái, Csont- váry és Dali festményei, Ady versei alakí­tották művészi világnézetemet. — Miért Nagycserkeszen telepedett le? — Ott sikerült találnom elfogadható áron egy olyan parasztházat, ahol zavar­talanul tudok alkotni, és megvan az alko­táshoz szükséges csend és hely. — Hogy érzi magát a magyarországi művészéletben? — Úgy érzem, a magyarországi mű­vészélet befogadott, amit az utóbbi három évben rendezett kiállítások száma bizo­nyít. Továbbá az, hogy jövő évre újabb négy egyéni kiállításra kaptam meghívást országszerte és külföldön. — Melyik országban volt már kiállítá­sa? — Kanadában, Japánban, Dániában és Ausztriában. A jövő évre Olaszországba kaptam meghívást. — Kinek a közreműködésével jött létre a mai kiállítás? — Marik Sándor újságíró ötlete volt. A Hármashatár című lapban jelent meg először cikk rólam, majd egy ungvári új­ságíró felajánlotta, hogy elhozza grafikái­mat Magyarországra. Ezután írtak rólam a Kelet-Magyarországban is, Marik úr így ismerte meg alkotásaimat. Szeretnék kö­szönetét mondani azoknak is, akik anya­gilag segítettek: így Lahorczi Géza lelkész úrnak, Márföldi Istvánnak, a Szabolcstej Ipari Rt. igazgatójának, a Nishi Autónak Nyíregyházán. Bakti Miklósnak Vásáros- naményban, a nyíregyházi Luther Márton Evangélikus Kollégiumnak. Ezúton alko­tásaimból kettőt felajánlok. Egyet a Váro­si Galériának, a másikat pedig annak a rendőrnek, aki elnyeri az év legjobb rendőre címet a megyében. — Gyermekei milyen pályát választot­tak? — Agnes lányom az ELTE-n bölcsész- hallgató, fiam elsőéves a Kossuth gimná­ziumban. A fiamnak még három éve van az érettségiig, még nem lehet tudni, hová jelentkezik majd. Megmondom őszintén: nem örülnék, ha festő vagy grafikus len­ne, mert ma a művészpályán nagyon ne­héz érvényesülni. H.G. : A vasárnap délelőtti miséről mennek haza a Rácz-kertiek Mátészalkán (Fotó: Pénzes János) Professzor Freiburgból A közelmúltban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola német tanszékén Franz Kafkáról tartott előadást Anto­nin Mestan professzor, a freiburgi egyetem szláv intézetének igazgatója. Előtte beszélgettünk munkájáról, ma­gyarországi útjáról... — Professzor úr! Hogyan került kapcsolatba a főiskola német tanszé­kével? — A főiskola tagja egy világbanki projectnek, ami az Európai Fejlesztési Alaphoz tartozik. Gyakran nyújtanak be pályázatot, ennek keretében látogat­tam Magyarországra. — Hány napot tölt nálunk? — Mindössze négy napot. Itt a főiskolán két előadást tartok, az egyi­ket német, a másikat orosz nyelven. Szeretném jobban megismerni Nyír­egyházát, sajnos, erre kevés az idő. Innen Sárospatakra megyek, érdekel­nek a város történelmi nevezetességei és a Comenius Főiskola. —Mondana néhány szót önmagáról és családjáról? — Prágában születtem, egyetemi tanul­mányaimat ott végeztem. Szüleim sajnos már nem élnek. Feleségem, aki egyébként könyvtáros, elkísért Nyíregyházára. Gye­rekünk nincs. — Melyik országot érzi „igazi” hazá­jának? — Évek óta ingázom Prága és Freiburg között, ami igen fárasztó, hiszen 800 ki­lométer a távolság. Az elmúlt években sokat utaztam a világban. Fél évet Ameri­kában is töltöttem, ahol vendégprofesszor vagyok az egyetemen. — Mi a kedvenc időtöltése? — Alig van szabad időm. Igazgatói teendőim mellett dolgozom a Szabad Eu­rópának, a cseh rádiónak, a Telegraphnak. Általában olvasni szoktam. Intenzíven ta­nulom a magyar nyelvet, olvasni már jól tudok, sok mindent megértek, csak a be­széd nehéz egyelőre. A gond az, hogy nincs kivel gyakorolni. Kedvelem Szabó Magda műveit, legutóbb az Őz című re­Antonin Mestan gényét olvastam. A cseh és a német nyelv mellett oroszul, angolul, franciá­ul és szerb-horvát nyelven is beszélek. Remélem, nemsokára ismét eljöhetek Magyarországra! Hajdú Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom