Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-01 / 189. szám
1994. november 1., kedd BELFÖLD-KÜLFÖLD UJ KELET Kistérségi fejlesztés — nagy látószögből felelő alapja, és legalább öt település összefog. Mostariig nem kevés helység vett fel támogatási hitelt infrastrukturális fejlesztésre, ami vízvezetéket, földgázt, csatornázást jelentett, vagy az elektromos hálózat felújítását. Borzasztó nagy az éhség a falvakban és mációs rendszert igyekeznek szervezni a piaci árakról, keresletről és beszerzési lehetőségekről zöldség- és gyümölcstermelő mezőgazdák, hogy ne vaktában termeljenek. Van, ahol vertikális vadgazdálkodási és - értékesítési szövetséget hoznak létre vadásztársaságok, van ahol a helyben találNyilvánvalóan ennek az összefogásnak és összehangolásnak a hozzáértő szervezeteit kell kialakítani nálunk is, és tekintetbe venni a támogatási pályázatok során. A pénz kevés, s szétforgácsolni értelmetlen lenne. Rózsa László Utak nélkül... Gáz és telefon nélkül lemaradnak kisvárosokban a huszadik századvégnek megfelelő minimális komfort megteremtésére. Mindez azonban nem érhet megfelelően célba, ha ez egyúttal nem kapcsolódik össze munkahelyteremtő vállalkozásokkal. Voltaképpen nem érhet célba a Területfejlesztési Alap által elnyert támogatások sora sem, ha a pangás, a munkanélküliség változatlan megmaradása miható és értékesíthető ásványkincsek kitermelésére fognak össze helyi vállalkozók. Máshol kézművesipari termékeiknek keresnek piacot. Ismét máshol a gombatermesztéstől a selyemhernyó-tenyésztésig foglalkoznak jövedelemszerző tevékenységgel, avagy idegenforgalmi lehetőségek kiaknázásával, szolgáltatási hiányok megszűntetésével. Elég néhány pillantást vetni az Országos Területfejlesztési Koncepció alaptanulmányának színes térképeire, hogy rádöbbenjünk: felgyorsult az ország gazdaságfejlődésének kettészakadása. Budapest, a Balaton körüli területek és részint a középső Dunamente és viszonylagosan a megyei székhelyek adnak helyet a modernizációs iparnak, az ország nagy térségei, a Borsodi-medence, az Alföld északkeleti és keleti régiói és más területek az összeomlott vagy összeomlófélben lévő tradicionális iparnak adnak helyet. Tettenérhető a kettészakadás más ve- tületekben is, a csatornázás, gáz- és vízvezeték ellátottság, oktatási és egészségügyi intézmények terén. Nemes Nagy József egyetemi tanár tanulmánya világosan leírja, hogy a nyolcvanas években a nehézipar válságához kapcsolódó térségi depresszió mára milyen pusztító szociális körülményeket teremtett. A kormány még valójában ezután kezd hozzá modernizációs porgramjához, ami mai állapotában szinte a kör négyszögesítésének nehézségeihez fogható, mert még senki nem válaszolta meg a legfőbb dilemmát: hová kell inkább invesztálni? A fejletlen régiókba, hogy a körülmények elviselhetővé váljanak, és ne indítsanak el egy újabb belső emigrációt, avagy nemzet- gazdasági szempontból célszerűbb a dinamikusabb, a modem iparfejlődéshez kedvezőbb körzetekbe. Az élet azonban sürget, és a nagy tervek, az országos koncepciók kialakulásával együtt a kistérségek, a helyi szellemi és anyagi erőforrások megmozdítása, a piaci viszonyokkal összhangban lévő kezdeményezések és vállalkozások sugal- mazása és támogatása létkérdéssé vált. Igaz, már vannak helyi adottságokra épülő kistérségi fejlesztési programok. Igaz, már pályázat útján el lehet nyerni a PHARE- program pénzügyi támogatását, ha megvan az önszerveződés és önrészesedés megatt az adott helységnek már nincs pénze a megépített szennyvízelvezető és víztisztító művek fenntartására és működtetésére. A depresszió sújtotta térségek többnyire megértették e két dolog összekapcsolásának fontossgát, és vannak kezdeményezések, hogy számba vegyék a helyi természeti erőforrások, a földrajzi elhelyezkedés, a speciális képzettség előnyeit. Van. ahol számítógépes piaci inforE helyi kezdeményezések azonban csak úgy nézhetnek tartós jövő elé, ha logikusan összekapcsolódnak a kistérségi, a regionális és az országos fejlesztési tervek. E pillanatban még egyikhez sincs jól átgondolt illeszkedő és működő struktúra. Létrehozásuk időszakában nem haszontalan azokat a módszereket és tapasztalatokat is ismerni, amelyeket a nyugat-európai országok a hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében szereztek, amikor a tradicionális iparok válsága egész megyéket, tartományokat, régiókat változtatott munka- nélküliségtől szenvedő, hanyatló övezetekké. Ilyenek voltak a hajógyártás, a szénbányászat, az acélipar, és a textilipar övezetei. E tapasztalatok lényege az, hogy a rekonstrukció államilag támogatott regionális fejlesztési tervekbe foglalt és helyi kezdeményezésekre épülő koncepcióját egy strukturiális modernizálódásra törekvés hatotta át. Azaz, a globális tervezésnek a helyi és szektorális kezdeményezésekkel való együtt haladása. Aminek helyi vezérszavai az összehangolás, az információ, a koordinálás és kivitelezés voltak. A válság sújtotta övezetekben helyileg is létrehozták azokat a fejlesztési társaságokat, szövetségeket vagy tanácsokat, amelyek átgondolták a terület fő tevékenységének áthangolását, kitűzték a célokat, megteremtették az egyetértés és a cselekvés stratégiáját, miközben elképzeléseiket egyeztették a körzet, a megye, a régió fejlesztési elgondolásaival. Bécsi izgalmak Az éjszakai szórakozás szempontjából sokági Európa egyik legkonzervatívabb helyének tartották Bécset. A helyezt azonban úgy tűnik, megváltozott. A The European című lap jelentése szerint a bécsi bárok és a diszkók többsége már hajnali négy óráig nyitva van. A pezsgő éjszakai élet azonban sokszor a bűncselekmények melegágya, s ezt az osztrák rendőrség is tudja. Ezért éjszakánként mostanában több rendőr járőrözik a főváros utcáin. Európa Hollywoodja „Európa Hollywoodja kétségtelenül Nagy-Britannia lesz, ha a filmiparban elért sikereinket tovább folytatjuk” —jelentette ki John Woodward, aki a brit tévések és filmesek egyik szakmai szövetségének, a PACT-nak az elnöke. Mindezt arra alapozva mondta, hogy nyilvánosságra hozták a brit filmgyártás 1993-as eredményeit. E szerint tavaly 329 millió dollár nettó nyeresége volt a szigetország filmiparának, míg 1992-ben ez a szám csak 272 millió volt. A külföldi filmeladás pedig 15 százalékkal nőtt. A sikerekhez a szakemberek szerint az is hozzájárult, hogy a kormány csökkentette a filmforgalmazást sújtó adókat. Közel-keleti divatcentrum Törökország legújabban a Közel-Kelet divatközpontja címre pályázik. Nem reménytelenül. Az Ázsia és Európa határán fekvő ország már ma is a világ ötödik legnagyobb készruha-exportőre, európai viszonylatban pedig harmadik helyen áll ezen a téren Olaszország és Franciaország után. Az RTW nevű ruházati cég hozza az országnak a legtöbb exportbevételt: évente mintegy 4,5 milliárd dollárt. Ez a teljes export 30 százalékát teszi ki. „Törökország már nem arról közismert, hogy olcsó ruházati cikkeket ad el, hanem arról, hogy minőségi árut kínál” — mondta Nur Ger, a Török Ruhagyártók Szövetségének elnöke. Virágzásnak indult a mezőgazdaság Kína előretör Az 1920-as években az amerikai Hearst- lapok nagy riportokban óvták a világot a sárga veszedelemtől, Kínától. A rákövetkező évtizedekben azonban nem Kína, hanem Japán és Németország, majd a Szovjetunió fenyegette a világot. S most, a kilencvenes években, ismét jelentkezik Kína, ha nem is mint „sárga veszedelem”, de mint egyre erősödő kereskedelmi versenytárs. Ott ugyanis — bármennyire paradoxonként hangozzék is — egyfajta kapitalizmus egyre nagyobb jólétet biztosít a lakosságnak. A kínaiak másként csinálják, mint az oroszok. Kínában „autoritativ kapitalizmusról” beszélnek, ez azt jelenti, hogy megengedik, sőt támogatják a magángazdálkodást, de demokratikus emberi jogokról, ahogyan ezt Nyugaton értik, nem hajlandók tárgyalni. Ebben a meggyőződésükben megerősíti őket az orosz példa is. Oroszországban, mondják, egyre hangosabban beszélnek demokráciáról és emberi jogokról, de az infláció 1992-ben 1300 százalékot tett ki, és a lakosság éhezik. A kínaiak először szerény jólétet kívánnak teremteni, s csak azután hajlandók beszélni az emberi jogokról. Úgy tetszik, ez a „tekintély-kapitalizmus” megfelel a kínai mentalitásnak és a kínai történelmi hagyományoknak. Ne felejtsük el, hogy a „demokratikus” Tajvanban is csak két évvel ezelőtt tartottak szabad választásokat — először Kína ötezeréves történelmében. És mégis a tajvani szigetország a világ egyik vezető ipari és kereskedelmi hatalma, ott van a világ második legnagyobb devizatartaléka. Legnagyobb sikereiket a kínaiak azzal érték el, hogy feloszlatták a termelőszövetkezeteket — a mezőgazdaság olyan virággőkígyó-szobrocskát is kitett ékszerekkel teli kirakatába a holland Bijenkorf áruház. A négymillió dollárt érő utcai „ékszerkiállítás” kollekciója azért bővült, mert — ahogy azt az áruház szóvivője mondta zásnak indult, amilyet Kínában azelőtt nem is ismertek. S Oroszországban? A magángazdálkodó paraszt még ma is, a peresztrojka negyedik évében is ismeretlen valami. Az ipar magán- gazdálkodásra való átállítása kezdeti nehézségekkel küzd — ezzel szemben Kínában az ipari termékek felét már a magánszektor dobja piacra. Vagy 50 millió kínai él az anyaország határain kívül. Ezek többnyire kiváló üzletemberek, jól menő ipari és kereskedelmi vállalatokat építettek fel Amerikában, Ausztráliában és az ázsiai államokban. Gazdaságukat és pénztartalékaikat nem lehet számokkal kifejezni. Ezek a külföldi kínaiak most hatalmas összegeket invesztálnak volt hazájukban. Ez is nagyban hozzájárul a kínai gazdasági élet felvirágzásához. A bevezetőben emlékeztettünk a „sárga veszedelem” jelszavára. Nos, ez a veszedelem — ha más formában is, mint azt a húszas években gondolták — újra jelentkezik: az ipari és a kereskedelmi hatalom formájában. Ez azonnal nyilvánvalóvá lesz, ha néhány számadatot összehasonlítunk: Kína lakosságának száma I milliárd és kétszáz millió. Észak-Amerika, tehát az Egyesült Államok és Kanada, valamint az Európai Közösség soknépű lakossága vagy 650 millióra tehető. A „visegrádi országok”, tehát Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország 65 millió ember termelő és kutató potenciálját tudná összefogni, ha megteremtenék ehhez a megfelelő keretet. És Kínában csupán kínaiak élnek. Érdemes mindezen elgondolkozni. InfoNet a kígyók megvédték a kincseket a rablóktól. A hírt közlő The Wall Street Journal ehhez hozzáteszi, hogy a 20. században korántsem biztos, hogy a rablók megijednek pár gyémántkígyótól. Mit ér az ember, ha magyar, román, szlovák...? Érmindszenti zarándoklat A Szatmárnémeti Kölcsey Kör immár ötödik alkalommal hirdeti meg hagyományos őszi Ady-ünnepségét, az érmindszenti zarándoklatot. A kétnapos rendezvény keretében november 18-án, pénteken délután 5 órakor a szatmárnémeti Filharmónia termében Mit ér az ember, ha magyar? címmel az „Ifjú szívekben élek” kárpát-medencei Ady-vetélkedő döntőjére kerül sor. Romániából Szatmár, Szilágy, Máramaros és Bihar megyék, Magyarországról Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyék, Kárpátaljáról Beregszász és Nagyszőlős, míg Szlovákiából Kassa és vidéke öt-öttagú csoportjait várják. A versenyzők (korhatár: 16-tól 25 évig) egy-egy tizenkét perces összeállításban arról vallanak majd, hogy mit kapott nemzetiségtudat szempontjából Ady Endrétől a mai fiatalság. Külön öröm, hogy a zarándoklat meghirdetését követően román és szlovák versenyzők benevezésével a vetélkedő címéül választott Ady-verssort módosítani kellett. A „Mit ér az ember, ha magyar, román, szlovák...?” kérdésre válszolva esély nyílik arra, hogy a rendezvény kárpát-medencei jellege nemcsak földrajzi, de tartalmi szempontból is tovább mélyülve kiteljesedjék. A zsűri elnöki tisztét Czine Mihály irodalomtörténész vállalta, tagjai többek között Kolczonay Katalin az Anyanyelvi Konferencia, Gálfalvi Zsolt és Corneliu Balia a Román írószövetség, valamint hídig Ottó az Ady Társaság részéről. November 19-én, szombaton délelőtt 11 órakor Adyfalván, a költő szülőháza udvarán zárul a zarándoklat. Az ottani műsor az előző napi vetélkedőn részt vevők egy-egy szavalatából áll össze, ünnepi szónokoknak pedig Farkas Árpád költőt, Törzsök Erika politológust, Katona Tamás történészt, Gálfalvi Zsolt kritikust és Czine Mihály irodalom- történészt kérte fel a Kölcsey Kör. A rendezvény kiadásait és a vetélkedőn részt vevő csapatok díjazását szponzorok segítségével próbálják megoldani a szervezők. A Kölcsey Kör a tavalyi vetélkedőhöz hasonlóan az idén is a régió vállalkozóihoz, művelődési életünket támogatni akaró intézményeihez, szervezeteihez és magánszemélyeihez apellál, várja különdíjaik felajánlását a kör címére: 3900 Satu Maré str. Mihai Viteazul 10. tel/fax: 4061 713566. Muzsnay Árpád Ékszervédő csörgőkígyó Négy, gyémántokkal ékesített csőr- —az ősi egyiptomi hagyományok szerint
