Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-01 / 189. szám
UJ KELET II MEGYÉNK ELETEBOL II 1994. november 1., kedd 5 Hárommillió állampolgár nevében Előnyt a jövő ne le! Diákpolgármesterek országos találkozója volt a hét végén a sóstói Tókuckóban. Szó esett itt a városi önkormányzat és a diákönkormányzatok kapcsolatáról, valamint az Országos Diáktanács eddigi munkájáról és a diákparlamenttel kapcsolatos tervekről. mek és ifjúsági korosztályok helyzeténekjavításáról, társadalmi érvényesülése feltételeinek támogatásáról. Általános — a tárgyalások fontosságát hangsúlyozó — álláspontjuk, hogy csak olyan állami döntések szülessenek, amelyek kialakítása során érdemben Vládi Zoltán „polgármestertársaival" (Fotó: Csonka) A MAKK — Magyar Középiskolások Köre — részéről Horváth László tartott előadást, melyben a közeli tervekről beszélt. — Januártól hetilapot szeretnénk indítani a diákok információű-ellátása érdekében. A hetilap 30 ezres példányszámban jelenne meg. A lapot országosan terjesztjük majd. Ez egyben diákvállalkozás is lehetne. A jövő tervei között szerepel a Gyermek és Ifjúsági Tárgyaló Küldöttség tárgyalási javaslata, amit a kormány elé terjesztenek. A javaslatot kidolgozó gyermek-, ifjúsági szervezetek, valamint gyermek- és ifjúsági érdekvédelmi szervezetek egy tizennégy tagú küldöttséget hatalmaztak fel arra, hogy tárgyalásokat folytasson a Magyar Köztársaság Kormánya képviselőivel a gyermegjelenik annak a közel 3 millió állampolgárt számláló társadalmi csoportnak a véleménye, amelyre a döntések vonatkoznak. A küldöttség azon az elvi alapon áll, hogy az állam, a piac és a civil (nonprofit) szektor sajátos felelőssége, együttműködése tisztázásra vár. Az államháztartási reform nem végezhető el a civil szektor együttműködése, mozgásterének növelése nélkül. A kormány által szorgalmazott társadalmi-gazdasági megállapodás létrehozói közül a munkavállalók és a munkaadók mellől nem hiányozhatnak a civil szervezetek, ennek megfelelően kialakíthatóak a folyamatos érdek- egyeztetés országos és helyi keretei és fórumai. Gergely Csilla Az értelmet meghaladó szeretet kell! Folyamatos jelenlét — Tiszavasvári hat-hét ezer református lakójából azok, akik templomunkba járnak, komolyan veszik hitüket — mondta Szabó Sándor, aki 11 éve református lelkésze a városnak. — Akik nem látogatják Isten házát, azokról sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nem foglalkoznak a hittel. Talán a rohanó élet, a sok munka miatt nem tudják a kapcsolatot tartani az egyházzal. Véleményem szerint egyáltalán nem jó, hogy nem jut idő Istenre, családra. A gyerekek nem kapnak elég szeretetet, türelmet otthon, így a lelkésznek a szülőt is pótolni kell. Próbáljuk betölteni az űrt Isten szeretetével. Az emberiségnek és minden tagjának a minden értelmet felülmúló szeretetre van szüksége. — Könnyű a hívekhez eljutni? Ismét sokan voltak kíváncsiak a nyíregyházi Művészkör programjára. A vezető téma az ízlés, ha úgy tetszik, a jó ízlés volt. Sajnálatos módon ezt éppen a környezet — a székekkel és anélkül ki-be mászkáló közönség, a recsegő mikrofon — zavarta meg némileg. Kezdetben bizony lassan, parttalanul, unalmasan csordogáltak a mondandók, művészetről, építészetről. Még szerencse, hogy van Nyíregyházán egy markáns egyéniség — Bürget Lajos —, aki néhány frappáns mondattal „összerántotta” a szétfolyó beszélgetéseket. A hangulatot azután feldobta a közismert és kedvelt Dongó együttes blokkja, s Vitray Tamás — aki tiszteletdíj nélkül vállalta a fellépést ebben a jó hangulatban—már igazi élményt jelentett. A jó embereket valahogy mindig mesz- sziről meg lehet ismerni. Láttam Vitrayt megérkezni. Sugárzott belőle a „jó emberség”. S ezt az elmondottakkal, a tőle megszokott csendes visszafogottságával tovább erősítette. Tény: a Vitray-féle emberség ma igazi hiánycikk. Televízióban, sajtóban, politikában, üzletben s mindenütt. Kár. (y) — A gyülekezet nem egy magban, hanem jórészt szétszórtan él, többek között Szorgalmatoson, Tiszabüdön. A lelkésznek ki kell járni a hívőkhöz az istentiszteleteket megtartani. Lényeges, hogy az életben jelen legyenek a történelmi egyházak. Az egyre jobban előretörő szektákat csak folyamatos jelenlétünkkel lehet megállítani, visszaszorítani. — Úgy hallottam, nemrég nagy munkát fejeztek be. — Új parókiát építettünk a hívekkel közösen, így több millió forintot spóroltunk meg a templom felújítására. A régi szolgálati lakásból pedig három kis blokkból álló múzeumot rendeztünk be. Az épületben hamarosan meg lehet tekinteni egy kis hadtörténeti kiállítást, megyénk gyógy- szerészetének történetét és egy büdi parasztház berendezését.. Nemsokára megkezdjük — hárommillió forintért — a templom orgonájának a teljes átépítését. Az orgona az 1880-as évek elején épült, és a jövő augusztusi átadást hangversennyel szeretnénk megünnepelni. A templom mögött egy kis emlékkiállítást rendeztünk be. Sőrés János református lelkésznek tisztelgünk. A tiszteletes építtetett Tiszavasváriban a századfordulón egy református iskolát. — Mi tesz és mit nem tesz szívesen? — Legszívesebben a lelkiismereti munkával foglalkozom. Klasszikus értelemben véve nem politizálok, a népért élek. Szeretem a tiszta, egyenes utat. Azt nem szívesen teszem, ami a hitemmel ellenkezik. Szerencsére az ilyen jellegű dolog egyre kevesebb. KvZ leiieienTo reszeg volt Megverték a rendérek? Március közepe volt, amikor a kiskertekben beindult a munka. T. I. és K. Cs. éppen egésznapos gallygyűjtésből mentek hazafelé biciklijükön, amikor egy rendőrautó elzárta előttük az utat. A kocsiból kiszálló rendőrök személy- azonosságuk igazolására szólították fel a két férfit. K. Cs. eleget is tett a kérésnek, ám T. I. igazolvány hiányában csak szóban tudta elmondani, ki ő és hol lakik. A barátja is igazolni akarta kilétét, de ezt nem fogadták el. T. I. ekkor felajánlotta, hogy mivel csak pár házzal arrébb lakik, ha elkísérik, meg tudja mutatni a kért iratokat. A rend őreinek azonban nem tetszett ez az „ötlet“, T. I.-t leemelték a bicikliről, és betuszkolták az autó hátsó ülésére. Az egyik rendőr beült a sofőr mellé, a másik pedig a hátsó ülésre telepedett. Elvették a bicskáját Alig mentek pár métert, amikor az autó megállt egy kolléga házánál, akivel váltottak pár szót. T. I. ennek a rendőrnek is elismételte kérését, ám az ismét süket fülekre talált. Pontosabban azt érte el, hogy az egyik rendőr határozottan felszólította a hallgatásra. Mikor indulás után ismét megszólalt, az elöl ülő rendőr hátrahajolt, megragadta a haját, és fejét leszorította az ülés támlájára. Társa sem volt rest, ököllel fejbe verte T. I.-t. A rendőrségre beérkezve kipakoltatták a férfi zsebeit, és elkobozták szalonnázó- bicskáját. Bevitték egy rácsos helyiségbe, majd kis idő múlva átkísérték egy gyengén megvilágított irodába. Alig záródott be mögöttük az ajtó, amikor a bent tartózkodó rendőrök közül többen is a férfinak estek. Mellkasát, fejét verték, testét rugdosták. Frissen műtött kezére is ráléptek, de mikor könyörögni kezdett, kézfejét nem bántották többé. Az asztalnál is ült egy rendőr, akinek be kellett diktálnia adatait. Bár az ütések közt nem mindig jött ki hang torkán, elmondta, ki ő és hol lakik. Ezután anélkül, hogy bármit aláírattak volna vele, hazaengedték. Otthon a család megdöbbenve fogadta a lelkileg teljesen összetört férfit. Már nem is a sérülése, inkább a megaláztatás fájt neki. Sebész sógornője azonnal a kórházba akarta vinni, hogy látleletet vegyenek, ám ő nem akart mást, mint elvonulni a szobába, és senkinek nem beszélni a történtekről. Két nappal később mégiscsak elment a balesetire, ahol az ügyeletes orvos nyolc napon belül gyógyuló mellkasfali zúzódást, tompa fejsérülést, jobb comb zúzódást és fartáji zúzódást diagnosztizált. Március 31-én született egy határozat, mely a közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, személyazonosság igazolásának megtagadása, és személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegése címen húszezer forintnyi pénzbírságot szabott ki T. I.-re. Kilátásba helyezték azt is, hogy amennyiben a jogerőre emelkedéstől számított 15 napon belül nem fizeti meg tartozását, azt 50 napi elzárásra változtatják meg. T. I. családi életre hivatkozva, és főleg azért, mert tárgyalás nélkül szabták ki rá ezt az összeget, fellebbezést nyújtott be. Körülbelül eddig tart a T. I. által elmondott történet, melyet hivatalos jegyzőkönyv is rögzít. Ám mivel az éremnek két oldala van, megkerestük a másik felet is, a rendőrséget. A rendőrök másképp látták A rendőrök a jegyzőkönyvek segítségével a következőképpen elevenítették fel annak a márciusi napnak az eseményeit. Azt senki sem tagadja, hogy a két férfit igazoltatták, de a rendőrök már a találkozás tányéré is másképp emlékeznek. Este hét óra volt, amikor járőrözésük során felfigyeltek két kerékpárosra, akik közül az egyik erősen „kilengett“. Az autó csak azért volt kénytelen megállni, mert a két férfi eléhajtott. Felszólították őket, hogy álljanak meg és igazolják magukat. Emellett T. I. és K. Cs. azzal is szabálysértést követett el, hogy a kerékpárok nem voltak kivilágítva. K. Cs. minden további nélkül átadta igazolványát. T. I.- nél nem volt, és csak a nevét volt hajlandó elárulni. Amikor további adatait firtatták, ő csak azt hajtogatta, nem csinált semmit, miért kíváncsiak rá? Ilyen esetekben a rendőrnek kötelessége a polgárt a rendőrségre bekísérni, a személyazonosság tisztázása végett. Mivel T. I. nagyon arrogánsán viselkedett a rendőrökkel szemben, betuszkolták a járőrautóba. Bírság tárgyalás nélkül Az is tény, hogy a bírságot tárgyalás nélkül szabták ki, de erre a törvény lehetőséget ad. Lefolytatták a szabálysértési eljárást, ahol T. I. elmondta az (addig nem említett) őt ért testi sérelmeket is, feljelentést tett a rendőrök ellen. Ugyanekkor kérte, hogy tanúként hallgassák meg K. Cs-t. Ezután tartottak egy tárgyalást, ahol a rendőrök közül csak egyet tudtak meghallgatni, a másik kettőnek szolgálati elfoglaltsága volt. Ezért a tárgyalást berekesztették, és egy későbbi időpontban folytatták tovább. Erre azonban T. I. nem ment el, pedig ekkorra idézték be K. Cs.-t is. A tanú elmondta, hogy T. I. erőszakosan lépett fel a rendőrökkel szemben, s ez talán annak volt betudható, hogy aznap elég sokat ivott. Azt is elmondta, hogy a rendőrök rendesen beszéltek velük, és még meg se szondáztatták. Meghallgatták a rend őreit is, akik közül az egyik elmesélte, hogy miután kiengedték T. I.-t, ők tovább járőröztek, és az éjszaka folyamán még egyszer látták a férfit egy italt kimérő kocsma előtt. Minekután a bíróságnak sikerült minden tanút meghallgatni, újabb tárgyalást nem tűztek ki, meghozták a határozatot. Ez egy úgynevezett kifogásra hozott határozat volt, melyben a bírónő helybenhagyta a húszezer forintnyi bírságot. Bár időközben felmerült még két szabálysértés, az összeget nem emelték meg. Miután a határozatot a család átvette, 15 nap állt rendelkezésükre a fellebbezésre, mellyel nem éltek. Ekkor azonban már két szálon futottak az események, mivel T. I. feljelentése után a Debreceni Ügyészségi Nyomozó Hivatal is bekapcsolódott az ügybe. A három intézkedő rendőrrel szemben megindították a vizsgálatot, majd július 17-én a bűncselekmény alapos gyanújának hiányában megtagadták a nyomozást. Mivel T. I. nem fellebbezett a határozat ellen, és a pénzbírságot is befizette augusztus 24-én, a rendőrség ettől kezdve az ügyet lezártnak tekintette. Sikli Tímea Jó emberek a Művésikörben
