Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-29 / 213. szám
UJ KELET 1994. november 29., kedd 9 Nem marad más megélhetés, csak a föld DOLGOS NÉP VAGYUNK Leveleknél már a betonút is földúttá válik. Nem volt ez így, s nem is lesz sokáig „földes”. Közművesítenek. A nyálkás, köddel szórt időben pedig mindenki felviszi az útmenti ásott homokot a betonútra, így vált az homokos úttá, de már nem sokáig. Ácsorgók az utcán, postásra várnak, aki kendővel a fején, még az alvégen karikáz. A vasúti átjáróban Télapók a levegőben! Engem úgy tanítottak vezetni, hogy ha szabad az átjáró jelzése, akkor uzsgyi, gyors ütemben kell áthaladni a bitumenes talpfákon! így is tettem, nagy sunggal bele a Magy felé vezető ködbe, nem számolva azzal, hogy az átjáró Magy ködös őszben jócskán hepehupás. így járták légi násztáncukat a Mikulásra vett kerámiatélapóim. Most bárki látna, tudná, hogy idegen érkezett Magyra. „Ajándék, ital, dohányáru” — hirdeti egy tábla a Kossuth Lajos utca egyik családi házának falán. Se csengő, se semmi más. Egy kuvasz ront előjöttömre, de a lánc visszahúzza. A lendülettől két mancsa a levegőbe emelkedik. El is hallgat. Olyan, mintha a mancsát nyújtaná. Papp László a ház végétől jön a kerítéshez. —Furcsa — mondom, vennék is meg beszélgetnék. — Na jöjjön be — mondja, — venni már nem tud, de azért beszélgethetünk. Rokkantnyugdíjasok vagyunk mindketten — közben bemutat az edényeket törölgető feleségének. A bolt nem működik, felszámolás alatt van. Túl sok már az üzlet az 1170 lelkes községben. Az elején működtünk, aztán már kevesebben jártak ide, mert annyi lett a bolt, italbolt és presszó, hogy mi, itt a falu végén, nem kellettünk már. Negyven százalék a munkanélküli, s ez roppant kellemetlen! Megváltoztak az emberek. Abban bízunk, hogy az önkormányzat majd jól dolgozik. — Újabb és rosszabb világ ez? — Igen. Megváltozott minden...Én valamikor 23 éve jöttem ide tanítani. Átjöttünk a feleségemmel a két falun, és azt láttuk, hogy Leveleken kint ülnek a kapuban, itt pedig senki sem ül a ház előtt. Na, ez egy dolgos nép! — állapítottuk meg, és ittmaradtunk a Kauzsai-tanyán. Én azt hiszem, hogy a magyiak most is törtetőbbek lennének, de ez a földkérdés!? Na, erről ne is beszéljünk!... Nekünk is volt tengeri és gabona, na meg a dohány. Nem érdemes! Nem érdemes, mert annyira nem támogatják a mezőgazdaságot, nem beszélve arról, hogy vannak egyéb dolgaink is. A rendőrség állandóan kinn van, és ha véletlenül egy égő nem jó, büntetnek. Más megyében rá se néznek ilyenkor, mert tudják, hogy a paraszt az egy-két holdjából él. Kimennek a fináncok a határba is gépet ellenőrizni. Még ha fűtőolajjal megy is a gép, önköltségi áron senki nem jön ki. Egyedül itt a dohány az..., na azt is öntözni kellene! Ez volna a megoldás, de az embereknek nincsen annyi pénzük, hogy kutakat fúrassanak. Azért próbálkozunk... Dolgos nép vagyunk, ezt meg kell hagyni. A munkanélküliség nagyon szorít itt a faluban, nem beszélve arról, hogy így megnő a kocs- mázás, és a bűnözés mértéke is kezd megemelkedni. Eddig húsz év alatt nem törtek be kétszer a faluban, de az is olyan volt, hogy részeg volt az illető, mert mindent bevert és felborított. Nagy hír volt ez. Most, most meg óvodát, iskolát, kocsmát -— mindent feltörnek. — Lassan a gyilkosság lesz a hír. — Már lassan az se! Nagyon elfásultak az emberek. Azt az asszonyt se találták még meg — veti felénk a konyhában szorgoskodó asszony. Kisvártatva behozza a gőzölgő kávét. A cukrok elsüllyednek a barna lében, a kiskanalakkal megkevert kávéval együtt a mi gondolataink is keverednek. Igen. Vajon hol lehet az az asszony? —Megtartja Magy az embereket? Vagy beköltöznek Nyíregyházára? —Fordult a kocka, s ez egy faluban nagy eredmény! Nem hogy nem mennek el, két- három család Nyíregyházáról költözött ide! Például a szomszédok egészségügyi okok miatt. A gyermekeik asztmásak, így orvosi javaslatra kijöttek ide, s hál’ istennek, már jobban is vannak a drágák. Aztán egy másik család is kiköltözött ide, s meg is vannak elégedve a faluval. Csak az a baj, hogy a földmunkálatok miatt súrlódások vannak Papp László az emberek között. Nagyon drága a gépi munka. Traktor ugyan van sok, de vállalkozói igazolványa csak két embernek van. Ők hivatalosan dolgozhatnának a földeken. Ezek tudnak számlát adni, de drágák. Az olcsók nem tudnak számlát adni, s őket meg jelentgetik is felfelé. Az egyik a másikat! Most is rászálltak a fináncok valakire, és 50 000 forintra meg is büntették, pedig az az ember volt az, aki a legolcsóbban és a legbiztosabban dolgozott. —Nincsen esély arra, hogy azok az emberek tömörüljenek, akik a kárpótlással valamilyen földet visszakaptak? — Nincs, mert ezzel a földszétosztással úgy megkavarták a dolgokat, mert én a mai napig azt mondom, hogy rosszul csinálták a földprivatizációt minden szinten: a részaránynál és a kárpótlásnál is, mert az embereket egymás ellen uszították. A földosztó bizottságra bízták a falut. A jobb földeket pedig azok vették ki, akik korábban megkapták a jegyeket, és végül testvér a testvérnek ugrott. Amilyen összetartás volt ebben a kis faluban, azt ez a négy év tökéletesen tönkretette. Még az is az igazsághoz tartozik, hogy bár itt az emberek elég dolgosak, mohók is, és erőn felül fogtak, így ott maradt a föld, s nem tudják megművelni, mert nincsen pénzük és emberük hozzá. Dolgoznak itt, de nincsen már összetartás, csak elszegényedés vagy meggazdagodás. Pappék, s nem csak ők, hanem faluszer- te sokan, most csomózzák a dohányt. Ez volt, s ez maradt Magyon a „legbiztosabb” megélhetés egyetlen eszköze. Szokol Tibor, az általános iskola helyettes igazgatója fehér köpenyben fogad. Az iskola nemrégiben vette fel a Palásti László nevet. Felvont szemöldökömet látva a pedagógus kis helytörténeti magyarázatba kezd: — Ezt a nevet a tisztelendő urak segítségével tártuk fel. Ő volt itt a szabadságharc előtt az első jegyző és tanító, és 1827—28- ban ő építtette fel a falu első iskoláját is. Az iskolának most közel 100 tanulója van, és sajnos csak azért ennyi, mert a szülőkorú népesség nagy része Leveleken építkezett, így az ő gyermekeik nyilván ott is járnak iskolába. —A Leveleken és Magyon—mivel társközségek voltak, nemcsak döntéshozatali Levelek központtal ■— a nyolcvanas években született gyermekek szülei inkább a vezető részre telepedtek le. — Igen. Úgy is mondhatnám, mindenre érvényesen, hogy ott nagyobb bolt volt, nagyobb választékkal. —Mekkora létszámúak az osztályok? — Mind a nyolc évfolyamon van kislétszámú — 7-16 fős — osztályunk. Büszkék vagyunk arra, hogy például az elmúlt évben végzett tizenhét tanulónk mindegyike tovább tanul és arra is, hogy 4-5 olyan volt tanulónk van, akik nyíregyházi diáktársaikkal is fel tudják venni a versenyt. Ennek több bizonyítéka van. A közgazda- sági szakközépiskolába beiskolázták az egyik gyermekünket, aki a felmérő dolgozatát az elsők között írta. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyi matematikatanár is meg tudja úgy tanítani a tantárgyát, mint bármelyik nyíregyházi tanártársa. — Reméljük, hogy a felnövekvő nemzedéknek ez már nem lesz gondja, de itt most nagymértékű a munkanélküliség. — Egy igen friss adat szerint 42 százalékos. A munkanélkülieknek pedig nem maradt más megélhetés, mint a föld. Van egy termelőszövetkezet a faluban, amely négyöt főt foglalkoztat, valamint az önkormányzat, az óvoda és az iskola. Az Egészségház is működik. Szeretett doktornőnk van, aki a hatvanas évektől kezdve itt van. A beteg ember pedig a stabil doktort szereti, aki előtt Szokol Tibor nem szégyell vetkőzni. Nincsen a fogorvosunk, pedig a rendelő már második éve készen van. Néhány dolgot kellene a községnek vállalnia ahhoz, hogy az működjön is. — Miket? — Tulajdonképpen semmilyen híja nincsen, kulcsrakész állapotban van. A kis tükrök, a tömőanyag — minden megvan. Előttem nem világos az, hogy a község vezetése és a társadalombiztosítás vezetése miért nem találta még meg a kapcsolódási pontokat. Állítólag a társadalombiztosítás vezetése azt kérte, hogy a község finanszírozzon előre néhány hónapot és akkor majd megbizonyosodnak a rendíthetetlen szándékról (?). Valójában senki sem érti, hogy mi az az utolsó kis szikra, aminek be kell következnie. A község lakosságát az zavarja, hogy itt áll a település pénze és a pályázat útján nyert pénz a berendezett rendelőben, ahol most az egerek cickáznak. Magy kihalt. Az Annában bezzeg van élet, bár elég lagymatag az is. A presszóspult mögött álló baseballsapkás fiú most kazettát cserél a videóban. Egyik film a másik után. Egyik önkormányzat a másik után. Az idei, most még működő, egyesek szerint több milliós adóssággal zárja a négy évet. Ha ez igaz, a hiányból majd az új vezetés gazdálkodik. Na de hogyan? Egyik film a másik után. Egy kétmankós férfi ücsörög az asztalnál. Előtte egy üres felespohár. Én kólát iszom tizennyolcért. A presszóban cserépkályha, és mellette egy olajradiátor, melynek bordáin megtörik a fény. Még ha gőzerővel is! Akkor se! Akkor sincsen elég meleg már. Múlik Zoltán, Magy polgármestere nem lepődik meg azon, hogy az önkormányzat munkáját szélsőségesen is minősítik. Elmondja, hogy bár az elmúlt négy évben 110 millió forintos beruházási értékkel gyarapodott a község, így a Levelektől való elszakadás után sikerült megerősödniük, már 1994. január elején névtelen, rágalmazó levelet kaptak a képviselőtestület tagjai, amelynek vádjai elsősorban az ő személye ellen gazdasági, pénzügyi mulasztásokkal kapcsolatban irányulnak. A polgármester 1994. január 12-én ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen, a nyomozás során pedig fény derült a levélíró személyére is. A levél tartalmát, a rágalmakat tételesen és tárgyszerűen megvizsgálta Nyíregyháza, megyei jogú város pénzügyi ellenőrző csoportja, ám mulasztásra nem derült fény. Megjegyzem, a pénzügyi vizsgálat a magyi önkormányzatnak hetvenöt- ezer forintjába került, a bírósági eljárás még most is tart. A fogorvosi rendelővel kapcsolatban: — Ez egy kudarc a részemről — mondja a polgármester. — A legfelsőbb törvényhozói testület jóváhagyta a pályázatunkat, amelyben természetesen az is benne foglaltatott, hogy egy új (fél) fogorvosi körzetet is létre kell hozni, hogy a finanszírozás is megoldott legyen. A beruházás ötmillió forintba került, de fogászati szempontból még mindig a leveleki körzethez tartozunk, tehát a társadalombiztosítási fejkvótánk a leveleki körzethet érkezik. Bár a rendelő készen van, én három éve harcolok a magyi (fél) körzet létrehozásáért. Ha a rendelőnk most működne, akkor kétszer fizetnénk az egészségügyi szolgáltatásért! Az aktáink néha eltűnnek Nyíregyháza és Budapest között, mintha valaki akadályoztatna minket. Csak 1994-ben négyszer kellett módosítanunk a pályázatunkat!? A rágalmak — jogosan vagy jogtalanul — annyit már elértek—a polgármester szerint ezek személyes ellentétek alapján születtek—, hogy egyfajta bizalmi válság alakult ki az önkormányzat és a polgármester személye körül. Kétségtelen, hogy a falu a vélemények megoszlása szerint két félre szakadt, így a történtek és a meg nem történtek az önkormányzati választás kimenetelét is befolyásolják majd. Magynak négy polgármesterjelöltje van. Bárki nyer, Málik Zoltán szerint — aki szintén indul—egy a lényeg, Magy önállósodásának meg kell erősödnie. Kátyus út vezet a vasúthoz. Tíz vonat. Öt oda, öt vissza. Nádassy József né, karján vödörrel, várja a vonatot.Négy állomás takarítónője, most megy tovább. Sziráki Tünde indít és fogad. Levelek-Magy — látni az állomásépület homlokzatán, pedig nincs már közös, semmi sem. Az önkormányzati választások tehát Magyon már évek óta elkezdődtek, ehhez képest pedig csak csepp a pohárban az, hogy a fináncok a feljelentgetések nyomán ellenőriznek, s hogy a függő fogügyek léteznek. Kép és szöveg: Varga Attila A negyedikesek az igazgatóhelyettessel Sziráki Tünde és Nádassy Józsefné
