Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-03 / 191. szám

UJ KELET

1994. november 3., csütörtök

3

Valóban simábban ment minden

Léalma - almaié

Javában benne vagyunk az őszben, sőt, a télből is kaptunk már ízelítőt. A betakarítások nagy része megtörtént, a földekről a termés megfelelő helyre került. Az almafák is megszabadultak a terhűktől, az eladott gyümölcs ára már a termelők pénztárcáját vastagítja. Ha ugyan azt teszi...

Rakamazon járva megkerestük a helyi léalmaüzemet, azután érdeklődve, hogy milyen volt az idén a termés, a felvásárlás, egyszóval a léalmaszezon. A TAT Kft. ügyvezetője, Mirkó László tájékoztatott minderről.

— A mozaikszó jelentése: Tiszamen- ti Almafeldolgozó Társulás. A kft. tíz község mezőgazdasági üzemének közös pénzéből jött létre 1989-ben, s egy 35-40 km-es átmérőjű körzet almatermésének ipari feldolgozására vállalkozott. A többségi tulajdont a helyi mező- gazdasági szövetkezet képviselhette mintegy 65 százalékos arányban. A többiek tulajdoni hányada 3-5 százalékot tett ki. Az induláskor az üzemeltetésre egy kft. alakult, jelenleg is ebben a szervezeti formában működik.

Az üzem szezonális kapacitása mintegy 10-12 ezer tonna alma. Ez egy átlagos évnek megfelelő mennyiséget jelent, természetesen produkáltunk már ettől többet is, de előfordult ennek az ellenkezője is.

— Milyen az idei év?

— Amilyen a termés volt. Éppen az utóbb említett „jött be” az idén. A szezon 95-98 százalékban már lezajlott, most már csak elvétve hoznak be almát. A tavalyi rekordterméssel szemben ez évben lényegesen gyengébbre sikeredett a termelők alma-álma, s így a miénk is, természetesen. Igaz, az átvétel cukorfokra történik, s az idén ez 1,5-2 fokkal jobb volt. mint az előző évben. Egyébként nagyon úgy néz ki, hogy egymásfél hét múlva már leállunk: körülbelül nyolcezer tonna almalevet szállítottunk a nyíregyházi EKO Kft. (ismertebb nevén a konzervgyár) részére további feldolgozásra. Az elmúlt év hasonló időszakában még javában tartott a szezon, egészen december 17-ig ment a munka, majd rövid szünet után, januárban és februárban is termeltünk, 1200 tonna almalevet még ekkor legyártva.

— Villon óta ismert a ,flo de hol a tavalyi hó?" szlogenné vált verssora. Az elmúlt évi léalma-mizéria után ezúttal sokkal csendesebben történt a felvásárlás— vagy tévedek?

— Valóban simábban ment minden. Szeptember elsején indultunk be, igaz, ekkor még igen kevés alma érkezett hozzánk. Az induló ár nyolc forint volt. Persze, volt a termelők részéről egyfajta taktikázás, kivárás, hátha emelkedik az alma ára.

— Ennek volt valami alapja?

— Egy „félinformáció”: augusztusban a terméktanács ülésén óhajként elhangzott a léalma tíz forintos ára, pontosabban hét forint és három forint dotáció. A termelők kivárása szeptember 20-ig tartott, azt követően egyszerre leptek el bennünket, olykor meg nem értő sürgetésekkel.

— Az emberek elégedettek voltak a felvásárlási árral?

— Azt mondhatom, igen. Sokszor nem is kérdezték az árat, csak azt, hogy mikor hozhatják. A felvásárlási ár egyébként időközben megváltozott, kilónként 8,50-re, jelenleg pedig 9 forintot tudunk adni a behozott almáért. A megye léüzemei is hasonló árakkal kalkuláltak. Az idei év tapasztalata, hogy az almafelvásárlás kiegyensúlyozott volt.

Az elmúlt évet illetően pedig, a hozzánk október 11-e után behozott almákra tudtuk csak az állami támogatást biztosítani, azért, mert az EKO Kft. e dátummal kötött megállapodást. Ezek a termelők természetesen februártól áprilisig valamennyien megkapták a beígért állami támogatást. Egyébként a nyíregyházi EKO Kft. ez ügyben meglehetősen korrektül járt el.

— A leállítást követően mi a teendő az üzemben? A szezonális munkák többnyire , .nyújtott műszakot” igényelnek. Pihenés következik?

— Valóban — és egyáltalán nem panaszként mondom—e pár hónap alatt kevés idő jut pihenésre, a napi 16 óra munka folyamatos. Ezt követően az üzem teljes karbantartására kerül sor. Az ember csak akkor vághat neki lelkiismeretesen egy szezonnak, ha tudja, hogy a technológia egésze, a gépek sora rendben várja. Előfordulhatnak így is kisebb hibák, ám ezek különösebb kiesések nélkül javít- hatóak. A karbantartási időszakban négy fő a foglalkoztatott létszám, szezonban pedig 14 emberre is szükség van. Lényegében kisüzem a miénk, napi 250 tonna léalma átvételére vagyunk képesek.

(lefler)

Tenyésztői kedvre várva

Lesz-e elég sertéshús?

Valami nem stimmel a sertések körül. Néha felrémlik egy-egy tenyészet felszámolásának híre, az országos sajtóban importról beszélnek és ilyen-olyan segítségről, mellyel talán elkerülik, hogy disznóhús nélkül maradjunk. Egy biztos: a gazdák, falusi emberek egyre kevésbé nevelik ezt a háziállatot, hiszen tavaly sem lehetett túladni rajtuk. Az egyszeri városi ember is összeszedi ismerőseit, akik a hentesmunkához konyítanak valamicskét, s hűtőszekrényre bontva maga is disznót öl. mert csak úgy, kilóra, nem bírja megfizetni a húsárakat.

Hogy mi a helyzet megyénkben, és mire számíthatunk, arról dr. Fesztóry Sándorral, a Földművelésügyi Minisztérium Megyei Hivatalának főállattenyésztőjével kerestük a választ.

—Először is leszögezném, hogy ahogy országosan, úgy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is alapvető élelmiszer a sertéshús és az abból készült különböző készítmények. Sertéshús-fogyasztó megyének is mondhatnánk magunkat. A korábbi évekhez viszonyítva jelentősen változott a lakosság igénye a húsok iránt. Amíg korábban a zsírosabb részek és a szalonna is nagy tételben fogyott, ma már jórészt csak a húsos termékek iránt nagy a kereslet. Ez a jelenség egészségügyi szempontból is fontos, mert közismert a zsír és a zsíros termékek érrendszeri betegségekre gyakorolt káros hatása, amivel csak a dohányzás és az alkoholfogyasztás veheti fel a versenyt. Mindezzel együtt változott a tenyésztett fajták összetétele is. Ma már jórészt csak hústípusú sertések tenyésztésével találkozunk mind a nagyüzemi, mind a magángazdaságokban.

— A hírekbőj mra lehet következtetni, hogy a tenyészetek elapadnak, nem éri meg ezzel foglalkozni.

— Sajnos, a megyei kocaállomány a tíz évvel ezelőttinek alig ötven, a négy évvel ezelőtti létszámnak pedig 55 százaléka. A sertéságazatra a folyamatosan csökkenő tendencia jellemző, s a létszámcsökkenéssel arányosan csökken a vágósertés-termelés és a -felvásárlás is. A háztáji gazdaságokra és a falvak sertéstartóira egyre inkább az önellátásra, saját vágásra történő termelés jellemző. A koca- és a sertésállomány mintegy ötvenöt százaléka kisüzemben, negyvenöt százaléka koncentráltan, mezőgazdasági nagyüzemekben található meg.

— Mi okozza és okozta ezt a létszám- csökkenést?

—Évekre visszamenően jellemző az áringadozás, a termelői árakat messze meghaladó költségnövekedés. Emellett nehezíti a helyzetet a felvásárlási illetve értékesítési bizonytalanság és a nehéz forgóeszközhitelfelvételi lehetőség, mely igen magas, harminc százalék feletti kamattal terhelt. A minisztérium éppen erre a problémára keres megoldást, és a kamatok csökkentését tervezi.

—Ez mindenképpen üdvözítő dolog, de lesz még addigra olyan gazdaság, amely hasonló vállalkozásba fog?

—Tény, hogy a tenyész alapanyagot előállító törzstenyészetek közül több üzem, így például a napkori, tomyospálcai vagy a nyíribronyi telepek az állományt felszámolták. Jelentős veszteség a nagyecsedi, tisza- berceli telepek felszámolása is. Összességében véve a nagyüzemi sertéstelepekre az elhasználódottság jellemző. Az ágazatot terhelő igen magas költségek (takarmány, energia, amortizáció...stb) miatt fejlesztésre. felújításra vaay korszerűsítésre nem jut

T

Egy, csak egy (tenyész) legény van...

pénz. Mégis arra kell törekedni, hogy a tenyésztői kedv fellendüljön, a sertéshúsellátás biztosítva legyen. Fontos lenne ezért a már meglévő, de jelenleg üresen álló sertéstelepek benépesítése, illetve újrahasznosítása. Erre a célra az úgynevezett reorganizációs alapból lehet pénzeszközöket igénybe venni. Segítséget jelentett volna a kocaállomány minőségi cseréjére biztosított ötezer Ft/db állami támogatás. Mindez azonban kevés ahhoz a ráfordítási igényhez, mely az elhasználódott, komolyabb felújításra és korszerűsítésre szoruló telepek újrahasznosításához szükséges. Megoldásra szorul a sertéstelepek híg trágyájának környezetszennyezése is. A természet, a környezetvédelem biztosítása az utóbbi időben egyre követelőbb igényként jelentkezik. Ehhez párosul az állategészségügyi, környezethigiéniai előírások betartása. Alapvető igényként jelentkezik a termelési biztonság megteremtése, melyre fontos intézkedés a garantált ár bevezetése. Itt azonban szükségesnek tartom kiemelni, hogy a jelenlegi ráfordítási viszonyok mellett csak mintegy 120 Ft/kg-os ár fedezné egy kilogramm sertéshús előállítási költségeit.

—Emellett persze az sem mindegy, hogy minőségileg milyen sertéseket nevelnek.

—E helyzet javításához alapvető feltétel a meglévő törzstenyészetek tenyészállo- mányának, genetikai értékeinek megőrzése és javítása. Jelenleg ugyanis nagy mértékben csökkent az értékes tenyészállat-állomány. Jellemző, hogy sertések minőségi cseréjére törzskönyvezett vemhes kocasüldőt alig lehet vásárolni. A következő időszakban pedig egyre inkább a minőség, a minél magasabb húskitermelés alapján fogják fizetni a vágósertéseket. Ennek bizonyítéka, hogy az úgynevezett EUROP Minősítési Rendszer nem ismeri el a gyenge minőséget, az alacsony húskitermelést.

— Hogyan lehet a követelményeknek megfelelni?

— Legfontosabbnak tartom a meglévő, genetikailag értékes, hazánkban kitenyésztett, hústípusú sertésfajták szakszerű takarmányozását és a megfelelő árak biztosítását. Alapelvnek kell lenni az adott fajták igényének megfelelő beltartalmú és minőségű takarmányok biztosításának. Itt elsősorban a fehérjeellátásra gondolok. A zsírra hizlaló kukorica helyett szükséges lenne a nagy biológiai értékű szója nagyobb részaránya a tápokban. Kiemeltebb szerepet kellene biztosítani az árpának és a zabnak is. Mindehhez azonban elengedhetetlen a szakismeret, és ehhez kapcsolódik az ágazatban dolgozók nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése. Célszerűnek tartanám a téli estéken szakmai tanácskozások, beszélgetések formájában a legfontosabb teendők megbeszélését, termelési tapasztalataink megismerését, a szakismeretek kicserélését.

— Mit javasol a háztájiban?

— Véleményem szerint magyar nagy fehér kocához lapály-kan, az ebből születendő kocasüldőhöz durok- vagy hempshire-kan jó keresztezési konstrukció. Hasonlóan jó lehet a magyar nagy fehér hússertés kocának durok-kannal történő termékenyítése is. A jelenlegi vágósertés-ár 100-115 kilós élősúlyi sertések esetében 160-170 Ft/kg körül alakul, mely a termelőket véleményem szerint sertéstartásra, és hizlalásra ösztönzi. Ez az ár, ha tartósan megmaradna, és a felvásárlási árak jelenlegi színvonalát nem haladná meg a termelési költségek jelentős növekedése, az az ágazat fejlesztését, a sertéshúsellátás folyamatos, kiegyensúlyozott biztosítását eredményezné.

— Kár, hogy mindez még nem múlt időben hangzik el. A jövő évre mi várható?

— A mezőgazdasági kormányzat az állattenyésztési ágazat fejlesztésére — így a sertéstenyésztés fejlesztésére is — átfogó program kidolgozását készíti elő. Jelentős feladat vár az egyesületekre, társulásokra, a megszervezés alatt álló agrárkamarákra. Mindezek mellett azonban — véleményem szerint — az állam szerepe nem csökkenhet. A támogatási rendszer, a támogatások célirányos felhasználásának ellenőrzése nagyon fontos. A jelenlegi felvásárlási árak kedvező alakulása — amennyiben ez tartósnak bizonyul — arra enged következtetni, hogy visszatér a sertéstartási kedv, és a fogyasztási igények kielégítése biztosítva lesz. Több pozitív jelenség tapasztalható a korszerű sertéstartásra törekvésre, így például a vállaji szövetkezet minőségi cserét hajt végre, sertéstelepén. Jelentősen növekedett a kocaállomány a csengeri, a tiszavasvári sertéstelepen, valamint Nyíregyháza szakosított sertéstelepén. Biztos vagyok abban, hogy a feltétel- rendszer biztosítása esetén a termelők a mezőgazdasági kormányzat korrekt partnerei lesznek.

Herczku Tünde

IVEind.exixia.pi

ügyeink:

A földkiadásról

Az ország nagyobb részén már hozzájuthattak a tulajdonosok a téeszek kezelésében levő földjükhöz. Sok helyen azonban még ezen az őszön sem vethetnek saját parcellájukban a gazdálkodni szándékozók, mert egyes szövetkezeti vezetők minden eszközt felhasználnak, hogy akadályozzák a földtulajdonlás törvényes megoldását.

— Hogyan juthatnak az emberek termőföldhöz? —tettem fel a kérdést a szakjogásznak.

— Ami az egykori vagy új tulajdonosokat illeti, annak két törvény által szabályozott esete van. Az egyik az úgynevezett licitálás, amikor is árverésen juthatnak földhöz a kárpótlási jeggyel rendelkezők. Mivel ezek nagy része már lezajlott megyénkben, nem indokolt részletezni az eljárást, mert közvetlen tájékoztatást, segítséget az árverező bizottságok is adnak. A másik eset, amikor a földkiadó bizottságok határozatával kerül magántulajdonba a föld.

—Hol keressék az emberek a földkiadó bizottságot?

— Nem kell hogy keressék, mert maguk a tagok választották még 1993 telén falvan- ként vagy szövetkezetenként. Ugyancsak tavaly márciusban járt le a határidő, amíg a részarány-tulajdonos kérhette földje aranykorona szerinti kiadását az általa megjelölt helyen. Aki ezt elmulasztotta (kivéve

azt a néhány esetet, ahol még elfogadott földalap sincs a kiadáshoz), már nem kérheti földje kiadását, csak a bizottság döntése után, amely sorsolás eredményeként megjelölte mely parcellában van a földje.

— Mit jelent ez pontosabban?

— Aki a szövetkezet kezelésében szándékozott hagyni a földjét, vagy határidőben nem kérte részaránytulajdonának kiadását, a földkiadó bizottság nyilvános sorsolással állapítja meg a részarány-földtulajdon fedezetéül szolgáló földrészletet. Ezeken a földrészleteken a tulajdonosokat megillető aranykorona-értékben közös tulajdon keletkezik.

—Aki viszont kérte a földje kiadását, de még nem kapta meg, mire vigyázzon?

— Ha pontosan megjelölte a részaránytulajdonos, hogy melyik táblában kérte földjét, akkor, ha nincs kizáró ok, köteles a bizottság a kért helyen kiadni az aranykorona-értéknek megfelelő földet.

—Milyen kizáró ok lehet?

— Leggyakoribb eset, ha nem részaránytulajdonra kijelölt területet jelölt meg az illető, vagy ugyanarra a parcellára többen is beadták igényüket.

Dr. Budai Gábor ügyvéd Kisvárda, Bessenyei u. 3.

—- Több igénylő esetén mi a teendő?

— A törvény meghatározza a teljesítés sorrendjét, és e szerint elsőség illeti meg, akinek belterületen volt a szövetkezetesítés idején a földje. Második helyen a külterületen részaránytulajdonnal rendelkezett jogcím alapján, és végül az úgynevezett juttatott földtulajdon alapján kell teljesíteni a kérelmet. Azonos feltételekkel rendelkező igénylők esetén megegyezést kell megkísérelni, de ha ez nem vezet eredményre, akkor nyilvános^sorsolással kell dönteni. Ha valakinek többféle jogcímen jár föld, kérhette, hogy egy helyen adják ki. Mindezekről jegyzőkönyv-vezetési kötelezettség terheli a bizottságokat.

—Aki úgy érzi, jogos érdeke sérült, mit hetet?

— Nyolc napon belül a megyei földművelésügyi hivatalhoz fordulhat. Ha ennek döntését is sérelmesnek tartja valaki, bíróság eljárását kérheti.

Aradi Balogh Attila