Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-03 / 191. szám

4 UJ KELET Térségi szerepkör A település 1962-ben kapott gimnáziu­mot. Létesítése Ibrány életében gerjesztő hatású volt, hiszen innentől körzetközponti szerepet kapott a város. Mára az oktatá­son kívül a kultúra és a gazdaság terén is meghatározóvá vált. Az általános iskola a Rétközi Iskolaszö­vetség módszertani központja. A szövet­ség 19 szabolcsi iskola részvételével ala­kult meg, hogy több mint hatezer iskolás gyermek pedagógusainak segítséget adjon a mindennapi munkához. Az iskolában évtizedek óta működik idegen nyelv és zenetagozat. Az intézmény keretén belül működő zeneiskola három település gyer­mekeinek ad lehetőséget tehetségük fej­lesztésére, a rézfúvós, fafúvós, ütős és zongora tanszéken. Nemcsak az iskolának, hanem a városnak is büszkesége az ötven- tagú fúvósszenekar, mely több versenyen szerepelt már eredményesen. Az óvoda mintegy húsz község vonzás- körzetében ad szakmai és pedagógiai to­vábbképzést a csöppségek gondozásáról, érdeklődésük felkeltéséről és a tanulás alapjainak megteremtéséről. A környező települések leggazdagabb könyvállományával rendelkezik az ibrányi könyvtár. A szociális megfontolásból is létrehozott antikváriumnak köszönhetően igen értékes régiségek kerülnek elő a csa­ládi könyvtárakból. Ugyancsak kuriózum­nak számít a térségben a XX. századi mo­dem képtár és helytörténeti gyűjtemény. Remek kiegészítőnek bizonyult az 1200 műsoros kazettából álló videotéka, ellen­tétben a könyvkötészettel. Elsősorban sa­ját könyveiket kötik át, de esetenként magánszemélyektől vagy az intézmények­től is érkezik megrendelés. Ugyancsak térségi szerepkört lát el a település rendőrőrse is. S ha lejárt a sze­mélyi igazolvány, nem kell beutazni a megyeszékhelyre, hisz a könyvtárban készíttethető polaroid igazolványképpel elég csak besétálni, és elmondani az óhajt. Ibrányban található a TIGAZ regioná­lis központja, amely nemcsak az üzemel­tetésre ügyel, hanem a karbantartási mun­kálatokat is elvégzi. Ugyancsak regioná­lis központja van itt a SZAVICSAV-nak. A víz- és szennyvíztisztító telep szintén több település problémáit oldja meg. A TITÁSZ is működtet itt egy központot az áramszolgáltatás és a karbantartási mun­kálatok elvégzésére. / ~brány jellegzetes, mezővárosias al­földi település megyénk északi ré­szén, a Tiszaháton. A Rétköz nyu­gati részén fekszik, a Tisza és a Lónyai- csatorna által határolt területen. A település kialakulását történeti és ré­gészeti feltárások egyöntetűen több mint 700 évre becsülik. A település neve a hon­foglalás és az államalapítás időszakára utal, mint a legrégebbi településneveink, ez is személynév eredetű. Vélhetően a mo­hamedán Ibrahimból alakult ki s alakult át. Az első írásos dokumentum, melyben szerepel, IV. László király 1280-ban kelt adomány levele. Emellett a nemrégiben feltárt honfoglaláskori temetők is bizonyí­tották, hogy már akkor is lakott volt a hely. Ibrány életében meghatározó esemény volt, amikor a Péc nemzetség tagjai 1435- ben megkapták a települést, és az adomá­nyozott birtok után ibrányiaknak kezdik nevezni magukat. Az ekkor épült ibrányi vár a későbbiekben meghatározó szerepet játszott a település életében, ám a XIX. század második felében üressé vált, majd elpusztult. Ma már csak a helyén lévő legelő őrzi „vári legelőként" emlékét. Ebben az időszakban a község életét alapvetően természeti környezete határoz­ta meg, gazdaságában a rétközi vízivilág adta halászat, vadászat és állattartás do­minált. A Tisza szabályozásával azonban a rétközi táj arculata megváltozott. Eltűnt a vízivilág, megnőtt a művelő földterület. Az Ibrányi család fokozatos elszegénye­désével egyre nagyobb teret nyertek más birtokosok, bérlőként vagy tulajdonosként. A századforduló gazdaságában a tőkés fejlődés jelei is megmutatkoztak, az ibrányi uradalmak gépesítettség szempontjából a megye élvonalába tartoztak. A harmincas évek végére modernnek számító községgé válik. Egyre több gazdálkodó szervezet, intézmény tevékenysége válik térségi jel­legűvé, ellátva szűkebb és tágabb vonzás- körzetének lakosságát, s ezzel mintegy el­indítva a városiasodás folyamatát is. A település 1973-tól nagyközség, majd 1993. november 1-től megkapja a városi rangot. Ugyanazokkal a módszerekkel Imre Dezső és felesége az ÁFÉSZ-nál dolgoztak. Csaknem 15 éven keresztül vezették a Csemege ABC-t, mígnem egy szép napon elhatározták, belevágnak egy vállalkozásba. — A rendszerváltás idején sok em­ber belekóstolt a magánosodásba, hát miért pont mi maradtunk volna ki belőle — meséli vidá­man a férj. Elő­ször megvettük az épületet, de még továbbra is az ABC-ben dolgoz­tunk. Egy idő után aztán bejelentet­tük, hogy önálló vállalkozásba sze­retnénk kezdeni. Erre az ÁFÉSZ el­nöke felajánlotta, hogy vegyük ki bérbe a boltot, s vigyük tovább azt. Mivel már nagyon régóta az volt a munkahelyünk, igent mondtunk. Szerettük volna kipróbálni, hogy mihez tudunk kezdeni egyedül . — A baj csak az volt, hogy olyan ma­gas bérleti díjban állapodtunk meg, hogy éppen csak ki tudtuk fizetni, semmi hasznunk nem maradt — veszi át a szót az asszony. Végül úgy döntöttünk, hogy nem béreljük tovább, hanem valóban egyedül vágunk bele. Az épületet már előre megvettük hozzá, kezdhettünk is azonnal a munkához . — Mi volt az elsődleges céljuk? — Mivel a bolt eléggé le volt pukkan­va, legelőször is az igényeknek megfelelő környezetet és kínálatot kellett kialakíta­ni. Próbáltunk minél alacsonyabb és elfo­gadhatóbb árakat megszabni. Végül ez olyannyira sikerült, hogy már nem bírtunk ketten a nagy forgalommal. Hajnalban áru után rohangáltunk, napközben a tejfelvá­sárlással és vevőkkel foglalkoztunk, este pedig nekiültünk elvégezni a papírmun­kát. Egy idő után azonban azt mondtuk, hogy állj, egy lépést sem tovább, mert megszakadunk! Felvettünk két alkalma­zottat. Ám a forgalom egyre csak nőtt, mígnem újabb két alkalmazott felvéte­le mellett döntöttünk. Nem sokkal ezu­tán megvettük a húsboltot is. — Ugyanazokat a módszereket alkal­mazták mint az ABC-nél? — Igen. Először itt is az árukínálat bővítését oldottuk meg. Ma már ott tartunk, hogy kicsi a hely, nem férünk, bővíteni kell az alapterületet. A legtöbb gondot az élelmiszerkészlet raktározása jelenti. — Úgy láttam, már el is kezdték az építkezést... — Valóban, de ebben az évben már nem tudjuk befejezni. —Mi fog változ­ni ha elkészül? — Bár már így is nagy a választék, mi tovább szeret­nénk bővíteni. Azt az elvet valljuk, hogy a kis boltnak nincs jövője. Ha fellendül a gazdaság, az emberek úgy is oda men­nek majd vásárolni, ahol nagyobb a kí­nálat. Ma még ezt nem tehetik meg, mert nincs hol válogatni, legalábbis ná­lunk Ibrányban erre nincs lehetőség. Még... Háttérben az ibrányi városháza Látványos fejlődés Az elmúlt négyéves ciklushoz hason­ló látványos gyarapodása nem volt és nem is lesz Ibránynak, vallják a város lakói. Az önkormányzat és a vállalko­zók egyöntetűen megragadták a kínál­kozó lehetőségeket. Mindenki szerint szerencsésen és bölcsen választottak polgármestert Berencsi Béla személyé­ben a település lakói akkor, amikor fi­gyelmen kívül hagyták a pártpolitikai érdekeket, és azokat a képviselőket vá­lasztották meg, akikről feltételezték, hogy tisztességesek, becsületesek. Több vállalkozót is bejuttattak a testületbe. Aki a magánéletben ugyanis sikeres vállalkozó, az a város érdekét is teljes odaadással képviseli és gyarapítja va­gyonát. Ám aki a magánéletében sem sikeres... A, kezdetekben volt az útprogram, melynek keretében közel 25 utcában került szilárd burkolat az addigi poros fe­lületre. A telefon folyamatosan valósult és valósul meg. A közel 50 millió forintos beruházáshoz 20 százalékos támogatást nyertek el. Ehhez jött még a 35-40-45 ezer forintos lakossági hozzájárulás is. Ha a mostani ütemezési szakasz befejeződik, mintegy 900 lakásban lesz telefon. A gáz­beruházást térségi fejlesztés keretében ol­dották meg 720 milliós beruházási összeg­ből. A területfejlesztési alapból 40 száza­lékos támogatást kaptak, a lakosság pedig 30 ezer forinttal járult hozzá a megvalósí­táshoz. A gázbekötés még jelenleg is tart, a végelszámolásnál körülbelül 1350 csa­lád büszkélkedhet majd gázkonvektorral. A területi feladatot ellátó rendőrőrsöt 1992. március 15-én avatták fel, s még ez évben adták át a mentőállomást is. Ugyan­csak 1992-ben indult be a szennyvíztisz­tító telep, és most van folyamatban a szennyvízvezeték kiépítése. Ezekhez a beruházásokhoz 50 százalékos céltá­mogatást kapott a város. Az Ibrányt és Nagytanyát összekötő utat az Útalap és a Földművelésügyi Alap finanszírozta 65 százalékos támo­gatással. Az út megépítését követően mindkét település közelebb került a me­gyeszékhelyhez. Mindezen beruházásoknak köszön­hető, hogy 1993. november 1-jével Ibrány városi rangra emelkedett. Ám ugyanezeknek köszönhető, hogy na­gyobb beruházásokra most egy jó ideig nem telik a városnak, mert most kell majd visszafizetni a rengeteg kölcsönt és hitelt. Ennek ellenére a város vezető­sége mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több munkahelyet tudjanak teremteni és folyamatosan működtetni tudják a meglévő intézményeket. Termelőszövetkezet — másképp Az ibrányi Rákóczi Mezőgazdasági és Szolgáltató Termelőszövetkezet 1994 áp­rilisában kapott új „gazdát”. Az előző el­nök lemondása után Köbli Emilt kérték fel, illetve nevezték ki a posztra. —Mivel foglalkozott a kinevezése előtt? — Növénytermesztési főágazat-vezető voltam a tsz-ben — válaszolja puhatoló­zó kérdésemre barátságosan az elnök. —Mennyire van távol a két pozíció egy­mástól? — Nagyon közel állnak, mert a nö­vénytermesztés a szövetkezet alap- tevékenysége. Egyáltalán nem ismeret­len ezért számomra a feladat. Talán kicsit több munkát és nagyobb rálátást igényel. — Gondolom, az előző elnök lemondá­sa után rengeteg elintéznivaló s még több adósság szakadt az Ón nyakába... — Valóban nem a legideálisabb körül­mények között történt meg a „hatalomát­vétel”. A vezetést és irányítást 67 millió forint veszteséggel vettem át. Elsősorban a szövetkezeti törvény, az átmeneti és a kárpótlási törvény okozott olyan változá­sokat, amiket most kellett megoldani. Per­sze, így utólag belecsöppenve nem igazán átláthatóak a galibák. Ráadásul a tulajdon- viszonyok rendezetlensége is elég kelle­metlenségre ad okot. — Mit tett annak érdekében, hogy kilá­baljanak a hullámvölgyből? — Először is arra törekedtem, hogy ne keletkezzen további veszteség. Ezért meg­szüntettem a veszteségforrásokat, mint például az állattenyésztési ágazatot. Erre a lépésre azért kényszerültem, mert nem­csak hogy veszteséges volt, de megszűnt a tápláló takarmánybázis is. Ugyancsak komoly lépés volt egy adósságkonszoli­dációs pályázat kidolgozása és benyújtá­sa a hitelek kamatainak elengedésére vagy csökkentésére. Ennek a pályázatnak ép­pen most várjuk az eredményét. Ha sike­rül elfogadtatni kérelmünket, foglalkozha­tunk azzal is, hogyan éljünk és dolgozzunk a továbbiakban. — Vannak már terveik? — Már eldöntött kérdés, hogy első­sorban a növénytermesztéssel és az almá­val foglalkozunk. Ezenkívül szeretnénk a későbbiekben ráállni az egyéb mezőgaz­dasági szolgáltatásokra is, bár erre vonat­kozóan még nincsenek konkrét elképze­léseink. — Felvásárlással, illetve értékesítéssel nem próbálkoznak? — Nincsenek ilyen irányú terveink. Eddig sem csináltuk, s ezután sem akar­juk. —Manapság a legtöbb tsz-ben az egy­kori hatalmas dolgozói létszám töredéké­vel dolgoznak csak... — Nálunk jelenleg negyven aktív dol­gozót tartunk nyilván, de a vállalkozói jog-- viszony keretén belül sok emberrel tart­juk a kapcsolatot. De mint említettem, még nincs teljesen rendezve a föld tulajdonjo­gi kérdése... I ÚJ KELET BRÁNYBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom