Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-02 / 190. szám
IO 1994. november 2., szerda SPORT UJ KELET Röplabda extra liga, férfiak Megtörik a jég? Ma délután a röplabdabajnokság első körének utolsó mérkőzése lesz a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Négy órától az NYVSC gárdája a Tungsram SC csapatát látja vendégül. A hazaiaknak nagyon kellene már a győzelem, mivel az elmúlt négy fordulóban mindig vesztesen hagyták el a pályát, s így a tabella utolsó helyét foglalják el. Ez a összecsapás sem lesz a fiúk számára sétagalopp, mert a Tungsram csapata a csoportelsőségre tör, ezért győzni jönnek Nyíregyházára. Megkérdeztük a hazaiak mesterét, hogy készültek erre a fontos meccsre. Lukács László — Semmi különös dologgal nem készültünk, egyszerűen csak dolgoztunk úgy, ahogy eddig be volt tervezve — válaszolt Járosi János vezetőedző. — Nincs gond a fiúkkal, a munkát elvégeztük, majd a mérkőzésen meglátjuk, mit tudnak hasznosítani belőle. A múlt héten egyébként talán könnyebb munkát végeztek a srácok, úgy gondolom, frissebbek lesznek az összecsapáson. — Tudtok’valámít á Tungsram játék- rendszeréről? — Először is a saját játékosaimat kellene felkészíteni a mi játékrendszerünkre, ami most még nem könnyű feladat. Sokszor a fiatalos hév miatt elfelejtik, hogy mit is kellene játszaniuk. Ha ezen túllépnénk, akkor talán jöhetne a következő lépcsőfok, mégpedig az ellenfél játékrendszerének a gyenge oldalait kihasználva felkészülni a találkozóra. Ezt egyébként próbáltuk csinálni az elmúlt mérkőzéseken is, de hiába. Nagyon sokszor elfelejtik a játékosok, hogy mit miért kell csinálni. — Mire számítasz a Tungsram elleni meccsen? — Furcsa mérkőzés lesz szerintem, mert ők a bajnoki mérkőzés mellett a kupára is készülnek, és nem tudom, hogy a nyíregyházi meccset minek tekintik. Egyszerűen csak főpróbának a romániai találkozó előtt, vagy ugyanúgy koncentrálnak erre a találkozóra is. A mi eredményeink sajnos nekik adhatnak nagyobb önbizalmat, s ezért biztos vagyok benne, hogy győzni akarnak. Remélem, azért mi is beleszólunk majd a mérkőzés végkimenetelébe, és a kilátogató szurkolóink örömmel állnak majd fel a mérkőzés végén. Megkérdeztünk kétjátékost is, ők, hogy látják eddigi teljesítményüket és az esélyeket. — Hogy értékeled az elmúlt négy mérkőzést? — kérdeztük Lukács Lászlót, a csapat legmagasabb emberét. — Balul sikerült, szerintem, mind a négy találkozó. Ennek egyik kiváltó oka az volt, hogy a Csepel ellen nagyon rosszul kezdtünk. Szeged ellen már nagyon jó meccset játszottunk, és én úgy érzem, hogy a csapat kijött a kátyúból, s lassan visszatér az önbizalmunk. —Meg vagy elégedve saját játékoddal? — Sajnos, véleményem szerint elég gyenge most még ahhoz, hogy megfelelő mértékben tudjak segíteni a csapatnak. Voltak jó pillanataim, de ezek tényleg csak felvillanások voltak. Szeretnék most már meghatározó játékosa lenni a kezdő hatosnak, és csúcsformába kerülni. Ezáltal talán többet tudnék vállalni és segíteni a többieknek. Ez csak akkor fog bekövetkezni, ha mezőnyjátékban feljavulok és többet tudok teljesíteni. — Mit tippelsz a Tungsram ellen? — Őszintén megmondom, nem tudom. Szoros meccset várok. Természetesen győzni akarunk, ennek érdekében mindent megteszünk majd a pályán. Hogy ez mire lesz elég, az majd a mérkőzésen fog eldőlni. —Hogy érzed magad a felnőttkeretben? — Nagyon jól — válaszolt Pampuch Csaba. — A közösség nagyon jó a gárdánál. Még csak kiegészítő embernek érzem magam, az eddig nyújtott teljesítményem alapján. Remélem, ezen hamarosan tudok majd változtatni. —Szerinted, hol a helyed a rangsorban a csapaton belül? — Talán a középmezőnytől egy kicsit lejjebb, mivel a játékomat csak egy kis jóindulattal lehetne közepesnek mondani. Nyitásfogadásom gyenge, a támadásom illetve a sáncmunkám közepes. / Pampuch Csaba — Mit vársz a Tungsram ellen? — Győzelmet. Egy szoros mérkőzésen talán 3-2-es diadalt. Erre a felkészülés és az elvégzett munka alapján látok esélyt. Batai János Kézilabda NB I B, nők Mindenki mögöttük van Mandula Viktória a Derecske kapujára tör A női kézilabda második vonalában hét forduló után a Kölcsey DSK-NYSI női csapata biztosan vezeti a mezőnyt, tizenhárom ponttal első helyen vannak. — A bajnokság előtt mit tippelt volna erre az első hét fordulóra? Hiszen a mezőny szinte minden nagyágyújával találkoztak eddig — kérdeztük Hadobás Istvánt, a csapat edzőjét. — Reménykedtem, hogy ötven százalékos teljesítménnyel jó esetben hét pontot be tudunk gyűjteni. Ezzel maximálisan elégedett lettem volna. —A tervezett hétnek egy híján a dupláját sikerült megszerezni. — Úgy érzem, hogy jó szintű edzésmunkát végzünk a lányokkal, amit mindenki becsületesen végre hajt, még a legnehezebb feladatokat is. Nagyszerű a hangulat, és mindenki nagy kedvvel jár az edzésekre. Külön öröm az is, hogy női mérkőzéseken még ennyi néző nem volt Nyíregyházán, leutóbb is hatszázan buzdítottak bennünket. — Szakmai berkekben azt mondják, hogy színvonalban nagy különbség van az NB II és az NB I B között, mivel ez a mezőny nagyrészt amatőr csapatokból áll... — Ez a kérdés tavaly is felvetődött. Többen mondták, hogy az NB I B és az NB II között nagy a különbség. Sőt többen ki is fejtették véleményüket, hogy nagy lesz- a „cipő”. íme itt az- eredmény. Természetesen van különbség a két osztály között, de csak normális értelemben. — Változott-e a célkitűzése a szakosztály vezetésének, mivel ilyen jó! rajtoltak? —- A nagyszerű eredményeink megfelelő önbizalommal töltenek el bennünket, de nem értékeljük túl magunkat. Azzal tisztában vagyunk, hogy jönnek még nehéz időszakok is. Viszont mindent elkövetünk annak érdekében, hogy különösebb meglepetés ne érjen bennünket. Mindig a következő feladatra koncentrálunk, túlságosan előre nem tervezünk, de a csapat képességeit figyelembe véve a mezőny első harmadában van esélyünk végezni. — Mégis, ön szerint hogyan érte el a csapat ezt a nem minennapi eredményt? — Azt hiszem, a mezőnyben mi edzünk a legtöbbet, és ez döntő az egyes összecsapásokon. Fontosnak tartom még, hogy a lányok érdek nélkül szeretik a kézilabdát, és természetesen több tehetséges játékossal is rendelkezünk. Négy éve dolgozunk együtt, és az eddigi munka most kezd beérni. Az ellenfelek általában idősebb korosztályból tevődnek össze, de taktikailag és fizikailag még nem tudott fö- lénk nőni senki. — Az eddigi tapasztalatok birtokában mégis milyen színvonalúnak tartja a bajnokságot? — Induljunk ki abból, hogy a magyar kézilabda nemzetközileg is elismert,s az NB I színvonala eléri a legerősebb bajnokságokét. Az NB I B-ről korábbi tapasztalataim nincsenek, de az eddig látottak alapján kiegyensúlyozott, jó színvonalú. Több csapatban játszik volt válogatott és NB I- es játékos is. Tehát nem lehet ok a panaszra a színvonal terén. — Ki a következő ellenfél? — Hét végén a Váci Forte csapatához látogatunk. —fuli— Az NB I B-s kézilabda-bajnokság állása 1. Kölcsey DSK 7 6 1 0 156-137 13 2. Terra Vác 7 6 0 1 179-145 12 3. Derecske 7 4 1 2 168-152 9 4. Jánoshalma 7 4 0 3 169-151 8 5. Kőbánya 7 4 0 3 142-140 8 6. Jászberény 7 4 0 3 138-138 8 7. Postás 7 3 1 3 172-174 7 8. Sirok 7 3 0 4 157-163 6 9. KB Levin KC 7 2 1 4 128-145 5 10. Túrkeve 7 2 0 5 128-149 4 11. Forte Vác 7 0 2 5 144-158 2 12. Füzesabony 7 1 0 6 129-154 2 H&tközbcn Újabb súlyos sérülés történt a megyei másodosztályú bajnokság vasárnapi fordulójában. A tizennyolcéves Nagy Attila sípcsontja három helyen eltört. Az encsencsi fiatalember a nyíregyházi kórházban fekszik, s ki tudja, visszatér-e a labdarúgópályára. Ha ez lenne az első eset, akkor is szóvá tennénk. De ez már a sokadik ilyen a bajnokságban. A pályán a győzelemért mindent meg kell tenni, ezt várják a szakvezetők, a csapat támogatói és a szurkolók, mindent, de a sportszerűség határain belül. Nem kívánom a megtörtént eseteket minősíteni, hisz azokról csak a tudósításokból értesültünk. Egy-egy ilyen komoly balesetnek sokféle oka lehet. Elkerülésükért mindenki tehet. A szakvezetők azzal, hogy csak megfelelően felkészített játékosokat engednek pályára lépni. Azzal, hogy a mérkőzések előtt is mindent megtesznek, hogy kellőképpen bemelegedjen a gárda. A vezetők azzal, hogy a durvaságot szigorúan büntetik. A szurkolók azzal, hogy nem szítják a pálya szélén olyan hőfokúvá a légkört, hogy aztán a pályán lévők elveszítsék a fejüket. Természetesen a legtöbb lehetőség a játékvezetők kezében van, nekik kell minden durvaságot, szándékosságot következetesen megtorolniuk. Az bizony elgondolkoztató, hogy a megyei bajnokságokban három esetben is történt már lábtörés, de egyiket sem követte kiállítás. Nehéz elhinni, hogy az ilyen súlyos baleseteket okozó ütközések a véletlen, vagy csak a szenvedő fél számlájára írhatók. Tudom persze, nehéz helyzetben vannak a síp mesterei, egy-egy kiállítás vagy sárga lap kiosztása sokszor komoly indulatokat vált ki a pályán és a szukolók közt egyaránt. Elfogadom, hogy az egyik legfontosabb cél a botrányok elkerülése. Ilyen súlyos baleseteknél mégsem szabad mérlegelni, ott a helyszínen, másodpercek alatt kell dönteni, de úgy, hogy elsőrendű cél a játékosok testi épségének megóvása. A fegyelmi bizottságokra is fontos feladat hárul, hisz ha már bekövetkezett a szándékos durvaság, nekik kell példát statuálniuk. Révai A söntéspulttól a maratoniig Érdekes egyéniség Juhász Zoltán, aki fanatikus sportembernek vallhatja magát. Évekkel ezelőtt ezt nem mondhatta el magáról, s környezete is másképpen igazodott hozzá. A következőkben múltját és jelenét is feltárja az Új Kelet olvasóinak, miközben a jövőjével kapcsolatos terveiről is beszél. Zoli huszonnyolc évvel ezelőtt született Budapesten. A XI. kerületből hat- esztendősen „érkezett” Ibrányba, ahol szüleivel letelepedett. Idegenek előtt mindig tősgyökeres ibrányinak vallja magát, aki nem tudna elszakadni a várostól. Az általános iskola befejezése után iratkozott be a tiszavasvári szakmunkásképző intézetbe tanulni, de egy év után abbahagyta. Ezt követően, tizenhat évesen a nyíregyházi gumigyárban kezdett el dolgozni, ahol a gyáron belül ipari iskolát végzett, s jelenleg csoportvezető beosztásban végzi három műszakban a munkáját. — Ha jól tudom, az életed száznyolcvanfokos fordulatot vett nem is olyan régen. Mondanál erről néhány szót? — Régebben aktív dohányosnak, erősen kávézónak számítottam, és az alkoholt sem vetettem meg. A cigarettáról 1989 nyarán mondtam le Nagykanizsán töltött katonaéveim alatt. Ugyanebben az esztendőben ősszel egyszer rosszul lettem, és ekkor a kávéfogyasztással is „megszakítottam” kapcsolataimat. Aztán ’92 októberében egy napon elkezdett fájni a szívem, s én ezt az alkoholnak tulajdonítottam. Sajnos akkoriban elég sokszor és mértéktelenül a pohár fenekére néztem. A szívritmuszavaraim miatt úgy döntöttem, hogy többé egy korty szeszes italt sem fogyasztok. Ez a mai napig így van! — Értesüléseim szerint nem eszel húst. — Valóban. Tavaly januárban egy tévéműsorban az egyik hölgy azt mondta, hogy ő spenótot eszik és a húsra rá sem bír nézni. Ennek hatására azóta vegetáriánus vagyok. Az étrendemből kiiktattam a húsalapanyagú készítményeket, és a zöldségeket, salátákat, gyümölcsöket részesítem előnyben. — Hogyan kezdtél el intenzíven sportolni? — Rendszeresen futni és kerékpározni ’93 február 8-tól kezdtem el. Naponta fokozatosan növeltem a lekerekezendő és lefutandó távokat. Elsődleges célom az volt, hogy leadjak egy jó pár felesleges kilót testsúlyomból. Fél év alatt 90 kg-ról sikerült 70 kg-ra lefogynom. Pszichés fáradtság miatt három hónapot kihagytam, majd ez év januárjától újra, naponta megteszem futva és kerekezve a kilométereket. —Nem volt nehéz életmódot változtatnod? — Nagy akaraterő kellett hozzá, de kétségtelen, hogy megérte. Azóta nincsenek egészségügyi problémáim, és az engem körülvevő emberek is jobban viszonyulnak hozzám. — Mennyi a napi edzésadagod? — Naponta öt kilométert futok. Ez a minimum. Nyáron jó idő esetén 15-20 kilométer a napi penzum. Biciklizni napról- napra körülbelül 20 kilométert szoktam. Előfordult, hogy a megyeszékhelyen lévő munkahelyemre kerékpárral mentem. — Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz? — Első kerékpárversenyemet—ami 25 km volt — idén a nagyhalászi városava- tón utcahosszal nyertem. Ibrányban augusztus 20-án 16 km-es bicikliversenyen második helyen végeztem, majd szeptemberben a nyíregyházi Garay Kupán kilencedik lettem ötven induló között. Ami a futóviadalokat illeti, az ősz folyamán a Kelet-Magyarország futógálán 360 résztvevő között elért nyolcadik helyezésemre vagyok büszke. Még meg kell említenem azt a 900 km-es kerékpárutat — Ibrány— Vác oda-vissza —, melyet egyik haverommal tekertem le nyolc nap alatt. —Mi az, ami mostanában foglalkoztat? — A munkám, valamint a futás és kerekezés mellett a Pedál Kerékpáros Egyesület, aminek én vagyok a vezetője. Elsődleges feladataim közé a KSE biciklitúráinak a megszervezése tartozik. Főbb terveim többek között, hogy jövőre szeretnék egy maratoni futóversenyen indulni, és azon célba érni. Jövőmet illetően talán lehet, hogy idős vagyok, de ha valaki lát bennem fantáziát, és szponzorálna, úgy érzem, nem hoznék szégyent a nevére — legyen az vállalat vagy magánszemély — azokon a versenyeken, ahol elindulnék. Tóth Mihály Kézilabda NB I, férfi ifjúsági Legutóbb két mérkőzést is játszott az NYSI (NYKC) NB I-es férfi ifjúsági csapata, és mindkétszer győztesen hagyta el a pályát. Eredmények: Szolnoki Olajbányász—NYSI 14-29 (8-13) Góllövök: Kaplonyi 8. Kovács. Kun 5-5. Hegedűs 4, Papp 3, Lovász 2, Lázár, Kozma 1-1. A tavalyi bajnok otthonában kiütéses győzelmet arattak a nyíregyházi fiatalok. NYSI—Debreceni Sportiskola 19-16 (12-8) Góllövök: Lovász 6. Kaplonyi 4, Kun 3. Kozma. Hegedűs. Papp 2-2. A két sportiskolás csapat kemény küzdelméből ezúttal a hazaiak kerültek ki győztesen, és zsinórban harmadik győzelmüket szerezték meg. __fu[j__
