Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-02 / 190. szám

IO 1994. november 2., szerda SPORT UJ KELET Röplabda extra liga, férfiak Megtörik a jég? Ma délután a röplabdabajnokság első körének utolsó mérkőzése lesz a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Négy órától az NYVSC gárdája a Tungsram SC csapatát látja vendégül. A hazaiaknak nagyon kel­lene már a győzelem, mivel az elmúlt négy fordulóban mindig vesztesen hagyták el a pályát, s így a tabella utolsó helyét foglal­ják el. Ez a összecsapás sem lesz a fiúk számára sétagalopp, mert a Tungsram csa­pata a csoportelsőségre tör, ezért győzni jönnek Nyíregyházára. Megkérdeztük a hazaiak mesterét, hogy készültek erre a fontos meccsre. Lukács László — Semmi különös dologgal nem készül­tünk, egyszerűen csak dolgoztunk úgy, ahogy eddig be volt tervezve — válaszolt Járosi János vezetőedző. — Nincs gond a fiúkkal, a munkát elvégeztük, majd a mér­kőzésen meglátjuk, mit tudnak hasznosí­tani belőle. A múlt héten egyébként talán könnyebb munkát végeztek a srácok, úgy gondolom, frissebbek lesznek az összecsa­páson. — Tudtok’valámít á Tungsram játék- rendszeréről? — Először is a saját játékosaimat kelle­ne felkészíteni a mi játékrendszerünkre, ami most még nem könnyű feladat. Sok­szor a fiatalos hév miatt elfelejtik, hogy mit is kellene játszaniuk. Ha ezen túllép­nénk, akkor talán jöhetne a következő lép­csőfok, mégpedig az ellenfél játékrend­szerének a gyenge oldalait kihasználva felkészülni a találkozóra. Ezt egyébként próbáltuk csinálni az elmúlt mérkőzése­ken is, de hiába. Nagyon sokszor elfelej­tik a játékosok, hogy mit miért kell csi­nálni. — Mire számítasz a Tungsram elleni meccsen? — Furcsa mérkőzés lesz szerintem, mert ők a bajnoki mérkőzés mellett a ku­pára is készülnek, és nem tudom, hogy a nyíregyházi meccset minek tekintik. Egy­szerűen csak főpróbának a romániai ta­lálkozó előtt, vagy ugyanúgy koncentrál­nak erre a találkozóra is. A mi eredmé­nyeink sajnos nekik adhatnak nagyobb önbizalmat, s ezért biztos vagyok benne, hogy győzni akarnak. Remélem, azért mi is beleszólunk majd a mérkőzés végkime­netelébe, és a kilátogató szurkolóink örömmel állnak majd fel a mérkőzés vé­gén. Megkérdeztünk kétjátékost is, ők, hogy látják eddigi teljesítményüket és az esé­lyeket. — Hogy értékeled az elmúlt négy mér­kőzést? — kérdeztük Lukács Lászlót, a csa­pat legmagasabb emberét. — Balul sikerült, szerintem, mind a négy találkozó. Ennek egyik kiváltó oka az volt, hogy a Csepel ellen nagyon rosszul kezdtünk. Szeged ellen már na­gyon jó meccset játszottunk, és én úgy érzem, hogy a csapat kijött a kátyúból, s lassan visszatér az önbizalmunk. —Meg vagy elégedve saját játékoddal? — Sajnos, véleményem szerint elég gyenge most még ahhoz, hogy megfelelő mértékben tudjak segíteni a csapatnak. Voltak jó pillanataim, de ezek tényleg csak felvillanások voltak. Szeretnék most már meghatározó játékosa lenni a kezdő hatosnak, és csúcsformába kerülni. Ezál­tal talán többet tudnék vállalni és segíteni a többieknek. Ez csak akkor fog bekö­vetkezni, ha mezőnyjátékban feljavulok és többet tudok teljesíteni. — Mit tippelsz a Tungsram ellen? — Őszintén megmondom, nem tudom. Szoros meccset várok. Természetesen győzni akarunk, ennek érdekében mindent megteszünk majd a pályán. Hogy ez mire lesz elég, az majd a mérkőzésen fog el­dőlni. —Hogy érzed magad a felnőttkeretben? — Nagyon jól — válaszolt Pampuch Csaba. — A közösség nagyon jó a gárdá­nál. Még csak kiegészítő embernek érzem magam, az eddig nyújtott teljesítményem alapján. Remélem, ezen hamarosan tudok majd változtatni. —Szerinted, hol a helyed a rangsorban a csapaton belül? — Talán a középmezőnytől egy kicsit lejjebb, mivel a játékomat csak egy kis jó­indulattal lehetne közepesnek mondani. Nyitásfogadásom gyenge, a támadásom illetve a sáncmunkám közepes. / Pampuch Csaba — Mit vársz a Tungsram ellen? — Győzelmet. Egy szoros mérkőzésen talán 3-2-es diadalt. Erre a felkészülés és az elvégzett munka alapján látok esélyt. Batai János Kézilabda NB I B, nők Mindenki mögöttük van Mandula Viktória a Derecske kapujára tör A női kézilabda második vonalában hét forduló után a Kölcsey DSK-NYSI női csapata biztosan vezeti a mezőnyt, tizen­három ponttal első helyen vannak. — A bajnokság előtt mit tippelt volna erre az első hét fordulóra? Hiszen a me­zőny szinte minden nagyágyújával talál­koztak eddig — kérdeztük Hadobás Ist­vánt, a csapat edzőjét. — Reménykedtem, hogy ötven száza­lékos teljesítménnyel jó esetben hét pon­tot be tudunk gyűjteni. Ezzel maximálisan elégedett lettem volna. —A tervezett hétnek egy híján a duplá­ját sikerült megszerezni. — Úgy érzem, hogy jó szintű edzésmun­kát végzünk a lányokkal, amit mindenki becsületesen végre hajt, még a legnehe­zebb feladatokat is. Nagyszerű a hangu­lat, és mindenki nagy kedvvel jár az edzé­sekre. Külön öröm az is, hogy női mérkő­zéseken még ennyi néző nem volt Nyír­egyházán, leutóbb is hatszázan buzdítot­tak bennünket. — Szakmai berkekben azt mondják, hogy színvonalban nagy különbség van az NB II és az NB I B között, mivel ez a me­zőny nagyrészt amatőr csapatokból áll... — Ez a kérdés tavaly is felvetődött. Többen mondták, hogy az NB I B és az NB II között nagy a különbség. Sőt töb­ben ki is fejtették véleményüket, hogy nagy lesz- a „cipő”. íme itt az- eredmény. Természetesen van különbség a két osz­tály között, de csak normális értelemben. — Változott-e a célkitűzése a szakosz­tály vezetésének, mivel ilyen jó! rajtoltak? —- A nagyszerű eredményeink megfe­lelő önbizalommal töltenek el bennünket, de nem értékeljük túl magunkat. Azzal tisztában vagyunk, hogy jönnek még ne­héz időszakok is. Viszont mindent elkö­vetünk annak érdekében, hogy különösebb meglepetés ne érjen bennünket. Mindig a következő feladatra koncentrálunk, túlsá­gosan előre nem tervezünk, de a csapat képességeit figyelembe véve a mezőny első harmadában van esélyünk végezni. — Mégis, ön szerint hogyan érte el a csapat ezt a nem minennapi eredményt? — Azt hiszem, a mezőnyben mi edzünk a legtöbbet, és ez döntő az egyes össze­csapásokon. Fontosnak tartom még, hogy a lányok érdek nélkül szeretik a kézilab­dát, és természetesen több tehetséges já­tékossal is rendelkezünk. Négy éve dol­gozunk együtt, és az eddigi munka most kezd beérni. Az ellenfelek általában idő­sebb korosztályból tevődnek össze, de tak­tikailag és fizikailag még nem tudott fö- lénk nőni senki. — Az eddigi tapasztalatok birtokában mégis milyen színvonalúnak tartja a baj­nokságot? — Induljunk ki abból, hogy a magyar kézilabda nemzetközileg is elismert,s az NB I színvonala eléri a legerősebb bajnok­ságokét. Az NB I B-ről korábbi tapaszta­lataim nincsenek, de az eddig látottak alap­ján kiegyensúlyozott, jó színvonalú. Több csapatban játszik volt válogatott és NB I- es játékos is. Tehát nem lehet ok a panaszra a színvonal terén. — Ki a következő ellenfél? — Hét végén a Váci Forte csapatához látogatunk. —fuli— Az NB I B-s kézilabda-bajnokság állása 1. Kölcsey DSK 7 6 1 0 156-137 13 2. Terra Vác 7 6 0 1 179-145 12 3. Derecske 7 4 1 2 168-152 9 4. Jánoshalma 7 4 0 3 169-151 8 5. Kőbánya 7 4 0 3 142-140 8 6. Jászberény 7 4 0 3 138-138 8 7. Postás 7 3 1 3 172-174 7 8. Sirok 7 3 0 4 157-163 6 9. KB Levin KC 7 2 1 4 128-145 5 10. Túrkeve 7 2 0 5 128-149 4 11. Forte Vác 7 0 2 5 144-158 2 12. Füzesabony 7 1 0 6 129-154 2 H&tközbcn Újabb súlyos sérülés történt a megyei másodosztályú bajnokság vasárnapi fordulójában. A tizennyolcéves Nagy Attila sípcsontja három helyen eltört. Az encsencsi fiatalember a nyíregyhá­zi kórházban fekszik, s ki tudja, vissza­tér-e a labdarúgópályára. Ha ez lenne az első eset, akkor is szóvá tennénk. De ez már a sokadik ilyen a bajnokságban. A pályán a győzelemért mindent meg kell tenni, ezt várják a szakvezetők, a csapat támogatói és a szurkolók, min­dent, de a sportszerűség határain belül. Nem kívánom a megtörtént eseteket minősíteni, hisz azokról csak a tudósí­tásokból értesültünk. Egy-egy ilyen ko­moly balesetnek sokféle oka lehet. El­kerülésükért mindenki tehet. A szak­vezetők azzal, hogy csak megfelelően felkészített játékosokat engednek pá­lyára lépni. Azzal, hogy a mérkőzések előtt is mindent megtesznek, hogy kel­lőképpen bemelegedjen a gárda. A ve­zetők azzal, hogy a durvaságot szigo­rúan büntetik. A szurkolók azzal, hogy nem szítják a pálya szélén olyan hőfo­kúvá a légkört, hogy aztán a pályán lé­vők elveszítsék a fejüket. Természetesen a legtöbb lehetőség a játékvezetők kezében van, nekik kell minden durvaságot, szándékosságot kö­vetkezetesen megtorolniuk. Az bizony elgondolkoztató, hogy a megyei bajnok­ságokban három esetben is történt már lábtörés, de egyiket sem követte kiállí­tás. Nehéz elhinni, hogy az ilyen súlyos baleseteket okozó ütközések a véletlen, vagy csak a szenvedő fél számlájára ír­hatók. Tudom persze, nehéz helyzetben vannak a síp mesterei, egy-egy kiállítás vagy sárga lap kiosztása sokszor komoly indulatokat vált ki a pályán és a szukolók közt egyaránt. Elfogadom, hogy az egyik legfontosabb cél a botrányok el­kerülése. Ilyen súlyos baleseteknél még­sem szabad mérlegelni, ott a helyszínen, másodpercek alatt kell dönteni, de úgy, hogy elsőrendű cél a játékosok testi ép­ségének megóvása. A fegyelmi bizottságokra is fontos fel­adat hárul, hisz ha már bekövetkezett a szándékos durvaság, nekik kell példát statuálniuk. Révai A söntéspulttól a maratoniig Érdekes egyéniség Ju­hász Zoltán, aki fanatikus sportembernek vallhatja magát. Évekkel ezelőtt ezt nem mondhatta el magá­ról, s környezete is más­képpen igazodott hozzá. A következőkben múltját és jelenét is feltárja az Új Kelet olvasóinak, miköz­ben a jövőjével kapcsola­tos terveiről is beszél. Zoli huszonnyolc évvel ezelőtt született Budapes­ten. A XI. kerületből hat- esztendősen „érkezett” Ibrányba, ahol szüleivel letelepedett. Ide­genek előtt mindig tősgyökeres ibrányinak vallja magát, aki nem tudna elszakadni a várostól. Az általános iskola befejezése után iratkozott be a tiszavasvári szakmun­kásképző intézetbe tanulni, de egy év után abbahagyta. Ezt követően, tizenhat éve­sen a nyíregyházi gumigyárban kezdett el dolgozni, ahol a gyáron belül ipari isko­lát végzett, s jelenleg csoportvezető be­osztásban végzi három műszakban a mun­káját. — Ha jól tudom, az életed száznyolc­vanfokos fordulatot vett nem is olyan ré­gen. Mondanál erről néhány szót? — Régebben aktív dohányosnak, erő­sen kávézónak számítottam, és az alko­holt sem vetettem meg. A cigarettáról 1989 nyarán mondtam le Nagykanizsán töltött katonaéveim alatt. Ugyanebben az esztendőben ősszel egyszer rosszul lettem, és ekkor a kávéfogyasztással is „megsza­kítottam” kapcsolataimat. Aztán ’92 ok­tóberében egy napon elkezdett fájni a szí­vem, s én ezt az alkoholnak tulajdonítot­tam. Sajnos akkoriban elég sokszor és mértéktelenül a pohár fenekére néztem. A szívritmuszavaraim miatt úgy döntöt­tem, hogy többé egy korty szeszes italt sem fogyasztok. Ez a mai napig így van! — Értesüléseim szerint nem eszel húst. — Valóban. Tavaly januárban egy té­véműsorban az egyik hölgy azt mondta, hogy ő spenótot eszik és a húsra rá sem bír nézni. Ennek hatására azóta vegetári­ánus vagyok. Az étrendemből kiiktattam a húsalapanyagú készítményeket, és a zöldségeket, salátákat, gyümölcsöket ré­szesítem előnyben. — Hogyan kezdtél el intenzíven spor­tolni? — Rendszeresen futni és kerékpározni ’93 február 8-tól kezdtem el. Naponta fo­kozatosan növeltem a lekerekezendő és lefutan­dó távokat. Elsődleges célom az volt, hogy lead­jak egy jó pár felesleges kilót testsúlyomból. Fél év alatt 90 kg-ról sikerült 70 kg-ra lefogynom. Pszi­chés fáradtság miatt há­rom hónapot kihagytam, majd ez év januárjától újra, naponta megteszem futva és kerekezve a ki­lométereket. —Nem volt nehéz élet­módot változtatnod? — Nagy akaraterő kellett hozzá, de két­ségtelen, hogy megérte. Azóta nincsenek egészségügyi problémáim, és az engem körülvevő emberek is jobban viszonyul­nak hozzám. — Mennyi a napi edzésadagod? — Naponta öt kilométert futok. Ez a mi­nimum. Nyáron jó idő esetén 15-20 kilo­méter a napi penzum. Biciklizni napról- napra körülbelül 20 kilométert szoktam. Előfordult, hogy a megyeszékhelyen lévő munkahelyemre kerékpárral mentem. — Milyen eredményekkel büszkélked­hetsz? — Első kerékpárversenyemet—ami 25 km volt — idén a nagyhalászi városava- tón utcahosszal nyertem. Ibrányban au­gusztus 20-án 16 km-es bicikliversenyen második helyen végeztem, majd szeptem­berben a nyíregyházi Garay Kupán kilen­cedik lettem ötven induló között. Ami a futóviadalokat illeti, az ősz folyamán a Kelet-Magyarország futógálán 360 részt­vevő között elért nyolcadik helyezésemre vagyok büszke. Még meg kell említenem azt a 900 km-es kerékpárutat — Ibrány— Vác oda-vissza —, melyet egyik haverom­mal tekertem le nyolc nap alatt. —Mi az, ami mostanában foglalkoztat? — A munkám, valamint a futás és kere­kezés mellett a Pedál Kerékpáros Egyesü­let, aminek én vagyok a vezetője. Elsőd­leges feladataim közé a KSE biciklitúrái­nak a megszervezése tartozik. Főbb terveim többek között, hogy jövő­re szeretnék egy maratoni futóversenyen in­dulni, és azon célba érni. Jövőmet illetően talán lehet, hogy idős vagyok, de ha valaki lát bennem fantáziát, és szponzorálna, úgy érzem, nem hoznék szégyent a nevére — legyen az vállalat vagy magánszemély — azokon a versenyeken, ahol elindulnék. Tóth Mihály Kézilabda NB I, férfi ifjúsági Legutóbb két mérkőzést is játszott az NYSI (NYKC) NB I-es férfi ifjúsági csa­pata, és mindkétszer győztesen hagyta el a pályát. Eredmények: Szolnoki Olajbányász—NYSI 14-29 (8-13) Góllövök: Kaplonyi 8. Kovács. Kun 5-5. Hegedűs 4, Papp 3, Lovász 2, Lázár, Kozma 1-1. A tavalyi bajnok otthonában kiütéses győzelmet arattak a nyíregyházi fiatalok. NYSI—Debreceni Sportiskola 19-16 (12-8) Góllövök: Lovász 6. Kaplonyi 4, Kun 3. Kozma. Hegedűs. Papp 2-2. A két sportiskolás csapat kemény küzdelméből ezúttal a hazaiak kerültek ki győztesen, és zsinórban harmadik győzelmüket szerezték meg. __fu[j__

Next

/
Oldalképek
Tartalom