Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-02 / 190. szám
ÚJ KELET 1994. november 2., szerda Megyei II. osztály Paprikás hangulatú rangadó Az „ősz mérkőzésére” került sor vasárnap délután a labdarúgó-bajnokság megyei II. osztályában. A tabellát vezető Demecser ahhoz a szorosan nyomában haladó Gávavencsellőhöz látogatott, amely ebben az idényben otthoni környezetben még gólt sem kapott. A mérkőzést nagy érdeklődés kísérte. Rengeteg demecseri rajongó érkezett erre a fontos összecsapásra, s a szomszédos településekről is jó néhányan tiszteletüket tették. A kissé zord időben, Hajdó játékvezető bíráskodása mellett, mintegy ötszáz néző előtt, a következő játékosok szórakoztatták a publikumot: Gávavencsellő: Kiss—Hovanyecz, Poór, Dögéi M.—Görömbei, Frank (Dögéi), Mudróczki, Holp (Urbán), Németh—Konrád. Türk. Demecser: Bata (Hankovszki)— Huszti, Hegyes, Nagy B.,—Illás, Gombkötő J. (Nagy A.), Badar, Brankovics— Gombkötő S., Ónodi (Mándoki), Hajnal. A meccs elején Demecser lépett fel támadólag. A vencsellői legénységet mintha nyomasztotta volna az esélyesség terhe. Nem a tőlük megszokott játékot produkálták, bár ez az ellenfélnek is betudható volt. Úgy tűnt, kissé meg- illetődtek a hazaiak a vendégektől. Görömbei már a 37. percben megkapta második sárga lapját, így kénytelen volt idő előtt elhagyni a játékteret. A tíz főre fogyatkozott vendéglátók hősiesen küzdöttek, s emberhátrányukat lelkesedésükkel próbálták ellensúlyozni. A védelmek mindkét oldalon jeleskedtek. A Demecserben futballozó nagyhalászi Nagy Béla és Hegyes megoldhatatlan feladat elé állította a hazaiak támadósorát. Utóbbi játékos a középhátvéd posztján NB-s szintű teljesítményt nyújtott. A félidő végére kezdett magára találni Gávavencsellő együttese. Egyáltalán nem látszott, hogy megtörte volna őket a kiállítás. A második játékrészben kiegyenlített játék folyt. A hatvanadik percben Hovanyecznek és Gombkötő Sándornak az idegei is felmondták a szolgálatot. Kakaskodásuk végén mindketten mehettek lehűteni indulataikat a zuhany alá. Egy perccel később a mérkőzés bírája, Haj dó — aki innentől kezdve főszereplővé vált — egy vitatható szabálytalanságot követően szabadrúgást ítélt a demecseriek javára a vencsellői kaputól tizennyolc méterre.A leállított labdának Badar futott, s a pettyes a sorfal fölött Kiss kapus kezének érintésével vágódott a hálóba. A gól után rákapcsoltak a hazaiak. Ebben az időszakban enyhe mezőnyfölénybe kerültek. Távoli lövésekkel és gyors indításokkal próbálkoztak. A hajrában gólt ért el a vencsellői gárda, ám — a közönség meglepetésére — Hajdó másképp látta és érvénytelenítette a találatot. Az utolsó percben megvolt az újabb lehetősége a hazaiaknak az egyenlítésre. Egy ötösön belüli tömörülésben Konrád egy méterről pöckölte el a labdát Bata kapus felett — miközben ütközött vele —, de a bőrgolyó centiméterekkel a jobb kapufa mellett gurult a játéktéren kívülre. Az ütközés során a vendégek hálóőre annyira megsérült, hogy le kellett cserélni. Ez volt az utolsó említésre méltó esemény. Ezzel azonban a történések még korántsem fejeződtek be. A vereségért a vencsellői szurkolók a játékvezetőn akartak elégtételt venni. Lincshangulat uralkodott a pálya mellett. Hajdó, aki — sokak szerint — a derbi negatív hőse lett, nyomdafestéket nem tűrő szitkok áradatában és a szurkolók nyáltengerében vonult az öltözőbe. A felforrósodott közegben egymást követték a rágalmak a gávavencsellői hívek részéről. Egy olyan ruhadarabot is emlegettek — véleményem szerint alaptalanul — a találkozóval kapcsolatban, amely ebben a hideg időben elfért volna e sorok íróján is. A rangadó után a két edző és a „sípos mester” készségesen mondta el véleményét a látottakról. Farkas Tibor, a demecseriek edzője: — Nagyon örülök a győzelmünknek. Hősies küzdelemben, úgy érzem, megérdemelten diadalmaskodtunk. Remek ellenfelet győztünk le ezen a hatpontos meccsen. Falatovics László, a gávavencsellőiek szakvezetője: — Gratulálok Demecser- nek. A bíró „véletlenül” ellenünk ítélt egy olyan szabadrúgást, amiből gólt kaptunk, s ez eldöntötte a mecsset. Szabályos körülmények között esett találatunkat pedig nem adta meg. Hajdó játékvezető:— Férfias küzdelem volt. A hideg idő ellenére, bent a pályán eléggé meleg volt. A játékosokkal jól „kijöttem”, de a nézők magatartása felháborított. Még hozzá kell szokni a hazaiaknak a vereséghez. Tóth Mihály Túrricse—Nyírbéltek 3-0 Hétfői lapszámunkban tévesen jelent meg a Túrricsén lejátszott mérkőzés végeredménye. Telefonelhallás miatt a vendégek sikeréről számoltunk be. Ezúton is elnézést kérünk az érdekeltektől. Két találkozó eredményét hétfőn még nem közöltük, mivel lapzártáig nem érkezett róluk jelentés. Napkor—Kálmánháza 2-3, Ajak—Tuzsér 4-3. Mint már megírtuk, Balkányban elmaradt az összecsapás, mert a vendég gyüreiek nem érkeztek meg. A mérkőzés eredményét a táblázat kiszámításakor nem vehettük figyelembe, arról a csütörtöki fegyelmi tárgyaláson várható döntés. Mint köztudott, a gyüreiek eddig még pontot sem szereztek, egyedüliként a mezőnyben, s legutoljára Nyírcsaholytól hazai pályán tizennégy gólt kaptak. Ezért kíváncsiak lettünk volna arra, hogy mi volt az oka távol- maradásuknak, de nyomozásunk nem vezetett sikerre. A bajnokság állása all. forduló után 1. csoport 1. Demecser 11 9 1 1 30-3 28 2. Gávavencsellő 11 7 3 1 23-9 24 3. Nyh. Volán K. H.l l 7 1 3 19-11 22 4. Dombrád 11 4 4 3 12-13 16 5. Fényeslitke 11 5 1 5 15-19 16 6. Anarcs 11 3 6 2 20-17 15 7. Kálmánháza 11 3 5 3 16-16 14 8. Tuzsér 11 3 5 3 17-18 14 9. Nyíribrony 11 3 4 4 15-18 13 10. Ajak 11 3 3 5 15-22 12 11. Kótaj 11 4 — 7 19-32 12 12. Nyírtelek 11 2 5 4 14-13 11 13. Napkor 11 2 3 6 18-22 9 14.Zsurk 11 3 8 12-32 3 2. 1. Nyírcsaholy csoport 11 10 — 1 40-9 30 2. Nagyecsed 11 9 1 1 30-11 28 3. Jánkmajtis 11 8 2 1 28-6 26 4. Nyírmeggyes 11 7 1 3 29-12 22 5. Nyírbéltek 11 7 — 4 26-19 21 6. Kállósemjén* 11 4 5 2 25-20 14 7. Balkány 10 3 5 2 13-10 14 8. Olcsva 11 4 1 6 25-29 13 9. Vaja 11 3 3 5 16-17 12 10. Túrricse 11 3 2 6 14-18 11 11. Kocsord* 11 4 1 6 15-20 10 12. Encsencs 11 1 3 7 10-20 6 13. Nyírmihálydi 11 1 — 10 8-40 3 14. Gyüre 10------10 8-56 0 * 3-3 büntetőpont levonva. Ez történ az NB ll-ben Vereség Gödöllőn Az NYFC focistái pontért utaztak vasárnap Gödöllőre, de a célkitűzést nem sikerült a csapatnak teljesíteni. A félidő még döntetlennel zárult, de aztán a második játékrészben két védelmi hibát kihasználva nyert a Pest megyei együttes. A mérkőzésről a kedd reggeli edzés előtt beszélgettünk Buús Györggyel, az NYFC vezetőedzőjével. —Hogyan látta a vasárnapi küzdelmet? Mi okozta a vereséget? — Az első félidőben jól kezdtek a fiúk, azt játszották, amit megbeszéltünk. Helyzeteket is kialakítottak, de a helyzetek megint kimaradtak. Aztán a folytatásban két könnyen elkerülhető gólt kaptunk. Az első szöglet után esett, rossz helyezkedés miatt adódott a hazaiak előtt lehetőség, s ki is használták azt. A másodikat is pontrúgás után kaptuk, oldalról végeztek el szabadrúgást a gödöllőiek, s Burzi a hálóba csúsztatott. Ezután már futottunk az eredmény után. Voltak ugyan ekkor is lehetőségeink, de ezen a délutánon ez kevés volt. — Korábban több játékos is jó teljesítményt nyújtott, s most visszaesett a formájuk. Mi ennek az oka? — A rajt jól sikerült, főleg a fiatalos lendület és hév döntött a javunkra. Eltelt tizenegy forduló, s most ez a hév mintha szunnyadni látszana. Kicsit hullámvölgybe kerültünk, ilyenkor a rutinos játékosok szokták átsegíteni a csapatokat a holtponton. Nálunk csak egy igazán rutinos focista van, Drobni Miki, de neki ezerféle feladata van ezenkívül is, s hozzáteszem, azokat nagyszerűen meg is oldja. Szóval nincs, aki felfűtse ilyenkor a csapat mozdonyát, s ezért sikerülnek ilyen nyögvenyelősre a mérkőzéseink.-—Az őszi idény lassan a hajrába fordul. Ha azt néznénk, hogy hatodik helyen áll a csapat, nem lehetnénk elégedetlenek. A rajt előtt a szurkolók ennél rosszabbra számítottak. Ugyanakkor a sikeres kezdés után már nehezebben elfogadható a mostani teljesítmény. Ráadásul nem is igazán az eredményekkel, hanem a jó játékkal adósak a fiúk egy ideje. Mi lesz a hátralévő fordulókban? — Először is, ha augusztus elején valaki azt mondja, hogy a tizenegyedik mérkőzés után a hatodik helyen állunk, biztos, hogy meghívtam volna egy vacsorára, mert azt csak olyan mondhatta volna, aki nagyon szereti ezt a nyíregyházi gárdát. De most én sem vagyok elégedett. Nem is leszek addig, amíg azt nem nyújtják a fiúk, ami benne van a lábukban. Ebben a gárdában, bármily fiatal is, sokkal több van. Ha azt nyújtanák, amit tudnak, előbbre is végezhetnénk a tabellán. Az edéseken az a cél, hogy ezt a meglévő többletet előcsalogassuk. A hátralévő négy mérkőzésre azt még nem ígérhetem, hogy látványos, kiemelkedő teljesítményt mutatunk majd, de mindenképpen eredményesebbek leszünk. Ha ez sikerül, akkor a jó játék is előbb-utóbb párosul vele. — Konkrétan mit vársz a sorra kerülő mérkőzésektől? — Pontszámot nem igazán szeretnék jósolni. Hogy miért? Csak vegyük sorra. Szarvas és Diósgyőr jön ide, Szarvas eddig is sok borsot tört az orrunk alá, Diósgyőrrel pedig a táblázaton elfoglalt helyünktől függetlenül, mindig éles csatákat vívunk, s az ilyen presztízsmérkőzéseken minden lehet. Ráadásul Kazincbarcikára és Hatvanba utazunk, egyik sem könnyű vendéglátó. A helyünket a táblázaton meg kell tartanunk, s ezt a fiúk is tudják. — A kevésbé eredményes szereplést mennyiben befolyásolják akarati tényezők? A keret tagjai mindent megtesznek a jobb szereplésért? — Ez a csapat akar, hajt. A játékosaim hozzáállásával elégedett vagyok. Az igaz, hogy egy-két poszton minőségi erősítésre szükség van. S itt jegyzem meg, olyan rutinos emberek kellenének, mint már említettem, akik segítségével a fiatalok is nagyobb teljesítményre képesek. Ha ez adott lenne, akkor még jobb teljesítményt tudnánk nyújtani. No persze, Buús György edző már előre tekint, szobájában a demonstrációs táblán tizenegy tudósítás sorakozik egymás mellett, a szarvasi csapat eddigi mérkőzéseiről a Nemzeti Sportban megjelent írások. Eddig idegenben váltakozóan szerepeltek, s győzelmeket és döntetleneket is szereztek. R. Z. Megyei I. osztály Az arany középút A nyírkarászi labdarúgók szeretik lakhelyüket. Mit szeretik, egyenesen imádják! Rajongásuk jeleként hazai pályán rendszeresen elhúzzák a vendégcsapatok nótáját, ami fülbemászó sláger a helyi hívek számára. Más kérdés, idegenben közel sem megy ilyen fenomenálisan Bilováriéknak, bőkezű mágnásként szórják riválisaik bukszájába az értékes pontokat. Az elmúlt vasárnap otthon játszottak, s ragaszkodva a hagyományokhoz, négy gólt hintettek a látogatóba érkező tarpaiaknak. Ragány Ferenc szakvezető megkeresésünkre felelevenítette a kilencven perc történéseit, s kicsit a jövőbe is tekintettünk. — Volt bennem némi félsz a mérkőzést megelőzően, hiszen a beregiek az utolsó négy fordulóban tíz pontot gyűjtöttek. Megleckéztették az éllovasokat, tehát kitűnő formának örvendenek. Nálunk fejmosáson estek át a srácok, és a kislétai zakó után megkeverte a lapokat Jávor Pál vezetőedző. Középhátvédünk, Czető egy sorral előrébb rukkolt, ellentétben Bilovárival, aki a középpályáról visszalépett a védelem tengelyébe. — A mester jól osztotta a lapokat, s ha nem is robbantott kasszát, de a győzelemért járó három pontot besöpörhette az együttes. — Czető beváltotta reményeinket, a mezőny legjobbjának bizonyult, remekül osztogatott, jól szedte össze a labdákat. Persze a futballhoz társak is szükségeltetnek, Fecsku, Rácz és Oláh oroszlánrészt vállalt a győzelem kivívásában. A pálya középső harmadát ellenőrzésünk alá vontuk, s ez el is döntötte a csata sorsát. Megjegyzem, a vendégek az utolsó percig küzdöttek, így nagy iramú összecsapásnak lehettünk tanúi. A második gólunk jelentette a kegyelemdöfést, ekkor már megnyugodva dőlhettünk hátra a kispadon. — Nem is az otthoni szerepléssel van gond, annál inkább szemet szúr az idegenbeli eredménytelenség. Mitől ilyen kétarcú a karászi legénység? — Higgyék el, vendégként sem játszunk rosszul, ám a legjobb helyzeteket is elpuskázzuk. Hozzátenném, sok fiatalt dobtunk a mély vízbe, ők a számukra ismeretlen körülmények között — nincs rá jobb szó —egyszerűen berezelnek. Arra is akadt már példa, hogy rutintalanságuk miatt elragadta őket a hév, s erre sűrűn ráfizettünk. A nyáron érkezett négy új szerzeményünknek is idő kell az átálláshoz, és Jávor Pál is a holtszezonban vette kezébe a szakmai munka irányítását. Fecsku mellől hiányzik egy tapasztalt befejező csatár, de a középpályára is elkelne egy vérbeli irányító játékos, aki a megfelelő pillanatokban megfékezné a fiatal csikókat. — Nyakunkon a záróra, közeleg a téli szünet. A hideg napokra véleménye szerint milyen emlékeket spájzolhat majd el kedvenceiről a szurkolótábor? — Nehéz időszak előtt állunk, most jönnek az igazán nagy halak. Négy forduló, négy élcsapat! Hazai pályán nem féltem a társaságot, bátran nézhetünk ellenfeleink szemébe. Nyírkárász mindig is stabil tagja volt a középmezőnynek, ennek valamennyi előnyével és hátrányával. Biztos vagyok benne, hogy helyünket meg tudjuk tartani, nem okozunk csalódást az értünk szorítók- nak. Koncz A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Itt a piros, hol a piros? Ismerve a hét vége futballprogramját, nyilvánvaló volt, hogy a párosítások láttán nem csapkodták térdüket széles jókedvükben a megyei játékvezetői kar prominens tagjai. Rangadók a harmadik vonalban, rázós derbik a megyei első osztályban és a kiszámíthatatlan másodosztályban. Nos, a mérkőzéseket lejátszották, kivétel Balkány, ahol hoppon maradtak a szurkolók. A pofozógéppé szelídült gyüreiek ugyanis kellemesebb időtöltés után néztek, elfelejtettek megjelenni a helyszínen. Ezzel ugyan megúszták az újabb csapást, ám biztosak lehetnek benne, cselekedetüket méltó módon honorálja majd a fegyelmi bizottság. Az a testület, melyre ismételten nagy kihívás vár, tekintettel a kiosztott piros cédulák tekintélyes számára. A sorrendnél maradva, kezdjük visszatekintőnket a két NB III-as presztízsrangadóval. Sényőn, bár a felnőttek összecsapása férfias küzdelmet hozott, az ifjúsági korosztály mérkőzésén regisztrálhatták a legbőségesebb „laptermést”. Négy kiállítás került rögzítésre a jegyzőkönyvben, ebből a vendég kisvárdaiak hármat tudhatnak magukénak. Rakamazon az óriási iramban Kerezsi bírónak ugyancsak résen kellett lennie, futómennyiségben akár egy atlétával is felvehette volna a versenyt. Négy sárga lap s egy büntető a csata mérlege, ami figyelembe véve a pályákon uralkodó hangulatot, jónak mondható. Túllépve a megyehatáron, Karcagra a tiszaújvárosi tizenegy látogatott a tisztes helytállás reményében. Nagy Ferenc sípmester gyakran nyúlt a zsebéhez, egészen pontosan hétszer villant kezében a sárga cédula, talán leírni is felesleges, a labda csak epizódszerepet kapott a kilencven percben. Záhonyban és Vásárosnaményban az élmezőny tagjai adtak egymásnak randevút. Mindkét helyszínen a vendégek kilenc főre olvadva fejezték be a találkozót, mindannyiszor szövegelésért vonulhattak idő előtt zuhanyozni az érdekeltek. Darázsfészekbe tenyereit Hajdó spori! A feketeruhást a Gávavencsellő—Demecser megyei másodosztályú derbin nem hagyta cserben golyóstolla. Három piros, számtalan sárga színű kártya beírása terhelte az írószerszámot, amely derekasan állta a kiképzést. A vencsellőiek három esztendeje tartó hazai veretlensége ért véget vasárnap délután. Mindezt nehezen nyelte le a helyi közönség. A lefújást követően örökkévalóságnak tűnt az öltözőbe vezető út a játékvezetői hármasnak. A „könnyű” séta nem is múlt el atrocitás nélkül! Persze Hajdó arra számíthatott a legkevésbé, hogy egy rendező akar majd igazságot szolgáltatni. Pedig így lészen! Az úriember csak úgy pajkosan felütötte a bíró orrát, de a szakvezetés segítségével sikerült felfedni a tettes kilétét. Encsencsen a vendéglátók tizennyolc éves üdvöskéjének, Nagy Attilának lábtörése vetett árnyékot a nyírmeggyesiek hét végi fellépésére. A hazaiak Szilágyi sípmester jelentése szerint sportszerűen viselték el társuk elvesztését, a vezetők vétlen balesetnek nyilvánították az esetet. Vaján a látogató Jánkmajtis javára megítélt tizenegyes után percekig szünetelt a játék, mert a közönség megpróbálta felülbírálni Kelemen spori döntését. A mérkőzés végén is sokan kívántak találkozni a feketeruhásokkal, testközelből óhajtottak „gratulálni” tevékenységükhöz. K. T.
